Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-12-03 / 41. szám

XV1L év. Zaiaegerszég, 1916 december 3. 41 szám. Előfizetési ár : Egy évre K 4‘04 Fél évre K 2.04 Negyedre K 1.04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dijai: megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. Munkatársak: LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. Magyarország új királya. í. Ferencz József császár és ki­rályunk halála után a két ország trónját Károly Ferencz József foglalta el, aki uralkodási névül röviden a Károly nevet használja, még pedig Magyarországon IV. Károly s Auszt­riában /. Károly nevet. Betűvel való rövidítése ez: IV. K. I. (Negyedik Károly az első.) Magyarországon há­rom Károly király előzte meg a tró­non, de a fiatal osztrák császári tró­non ő az első Károly. IV. Károly őfelsége tehát a magyar király 1916. november 21 óta. Öröklő (heredatiraus) és tényleges király, azonban valóságos, törvényes király a koronázással lesz, amely megkoro­názásnak mielőbbi megtörténte óhaj­tása a magyar nemzetnek, őfelsége azonban megelőzte ezt az óhajtást is, nyilvánosan kifejezvén, hogy mi­nél elébb óhajtja a megkorooáztatást, A koronaörökösre nézve azt mondja a magyar törvény, hogy legtovább hat hónapon belül koronáztassák meg. Most tehát nem telik el a hat hónap, sőt őfelsége kívánságához mérten az ország vezetői már intézkednek is s Levél a háborúból. Kárpátok, november hó. Nálunk már réges-régen leesett a hó s hamarosan vastagon lepte el a gránátseb- helyes hegyoldalakat. — Kárpáti tél! Ki ne hallott volna erről már túlsókat? De nem akarok én a metsző fagyos szélről, hóvihar­ról s más ilyen az orosz regényekből jól ismert dolgokról beszélni. Hiszen borzalmas leirásokkál jól ellátják az otthoniakat a harcias civil újságírók, akik kötelességük­nek tartják, hogy az úgy is aggódó hinter- landiak idegeit állandó remegésben tartsák. — Hogy honnan veszik ezeket a rémregé­ket? Hisz errefelé nem igen látni őket. Egy idő óta csendben van a muszka. Szorgalmasan építjük a várunkat, de olyan is az állás, hogy a Pesti Köztisztasági Hi­vatal főnöke tanulmányútra jöhetne ide. — Kősziklából robbantottuk ki az árkokat, minden honvéd kész sappeur itt. Nappal csend van. Alszik a honvéd-család, mert a „hivatalos órák“ csak este kezdőd­nek. — Csak a figyelők állanak künn, te­kintetüket beletúrják az átláthatlan ködbe, amely állandó itt, — nehogy meglepjen a „szomszéd“. Élénkebb fantáziájú emberek úgy vélik, hogy ha még sűrűbb lesz a köd, akkor ők szuronnyal lyukat vágnak rajta s azon keresztül nagyszerűen átkukucskálnak. Azt hiszem, meg is fogják próbálni. Persze néha jön néhány gránát és srap- nell, de ez csak amolyan tréfa. Kölcsönö­sen jól vigyázunk, nehogy ártsunk egymás­nak. Szóval a tízparancsolat összes pontjai amint a fővárosból halljuk, decem­ber 21-re ki is tűzik a megkoroná­zásnak fenséges országos ünnepét. A nagy előd halálának épen egy hó­napjára. IV. Károly őfelsége már a néphez szóló kiáltásában olyan közvetlen őszinte jóságos hangon beszél, hogy a nemzet szivét öröm tölti el. Öröm tölti el a nemzet szivét, hogy a magyar szent koronát, az ezeréves legszentebb jelvényt siet fejére tenni, ami a mi történelmünk szerint azt jelenti, hogy mintegy siet igazában a legalkotmányosabb királyként ural­kodni. Ebből. még az is látszik, hogy egyénileg is közel van a szive a ma­gyarokhoz. Öröm tölti el a magyarok szivét még a kisebb dolgokért is, még a csak esetleges dolgokért is; már azért is, hogy igy Írja a nevet: IV. Károly király és I. Károly császár; és öröm nekünk az is, hogy őfelsége a 19-ik ezred katonaságát is magáénak vall­ja, amely Győrben székel. Őfelsége, az új király túl van a fi­atal gyermekéveken, a fejlettségnek legszebb pompájában van, 29 éves. érvénybe léptek nálunk. Lássuk csak sorba: Ne ölj! — Ne paráználkodj! (Bocsánat, de ez is benne van.) — Mit nem kívánsz ma­gadnak (nehéz gránátok), ne tedd ember­társaidnak! — Ne kívánd felebarátod házát (fedezékét), sem lövészárkát, sem mást, ami jobb- és balszárnya között van. És igy to­vább. Csend és szeretet honol itt fenn 1665 méternyire a Bárány-kávéház színe felett. Estefelé megélénkül «z élet. Telefonhoz ül az egész tiszíitársaság, s a második század megszólaltatja a grammofont, melyhez képest a legrekedtebb pesti komfliskocsis Caruso. Node nem baj. Fő az, hogy egy kis erőlködéssel ráismerünk a „Csiribiri kék dolmány“ s más ilyen kimondhatatla­nul gyönyörű remekművekre. Aki megunta, leteheti a kagylót, nem kell végighallgatni mint holmi hangversenyt, ahol nem comme il faut a vége előtt elmenni ! A századok telefon istái, a főhumoristák, ilyenkor kezdik az előadást. Rosszul megy a „kiságyusosztagnak.“ Ok az állandó cél-' pontjai a csipkelődésnek. Akkorák a kis „köpködők,“ hogy három ember kényelme­sen elviheti s mégis a megpukkadásig ha­sonlítanak a nagy ágyukhoz. Menetközben közderültségre két nagy kutya huzza, de a legszebb, amikor igy a német nehéz tüzér­ség egy ütegével találkozik, melyeket hat pár óriási belga ló húz. A németsógorok majd leesnek az ágyúról nevetttikbe. Guli- ver jut eszembe s a liliputiak. A bakahu­mor elnevezte őket 30 de némelyek következetesen „gummipuska“ néven tisz­telik. A napokban egy csomó fogoly tűnt föl a közelben, — nem hadifogoly, csak Lelkének és szellemének 3—4 napi megnyilvánulásából következtetve, fe­leségével, Zita felséges királyasszony- nyaí együtt, mindketten, tuiboldog ér­zelemmel mondva, bálványai lesznek a büszke magyar nemzetnek. B. Gy. Takarékoskodjunk, Az ötödfél éves viaskodásban, kint a harctéren és idehaza, az ellenséggel és a belső bajokkal, az élelmezéssel és a fo­gyasztási cikkekkel, azoknak megszerzésé­vel vívott harcainkban eddig mindig győ­zedelmeskedtünk. A vérzivataros harmadik esztendő közepén minden harctéren vagy győzelmesen verjük vissza az ellenség összes támadásait, vagy győzelmesen nyo­mulunk előre és uj sikereket, uj babérleve­leket füzünk vészben megtépázott zász­lónkra. A három háborús év termése a munkaerő, az elemi csapások és számtalan más baj miatt, csak okos beosztással volt elegendő, mig most, a harmadik aratás után számot kell vetnünk magunkkal és sok olyan élvezetünkről kell lemondanunk, amely talán még néhány hónappal ezelőtt nehezen ment volna. Ma azonban, amikor nem a nélkülözés, hanem csak az okos beosztás kell hogy uralkodjon rajtunk, akkor ennek az ország­nak minden polgára meg fogja érteni, hogy annak a madárfajnak néhány testes példá­nya, — mire felszólítottuk a kiságyupa- rancsnokot, egy zászlóst, hogy hozzon egy 30 V2-est s lőjjünk vele foglyot, mert a Mannlicher nagyon széjjeltépné a kis ma­darakat. Ha egy kiságyugránát jól telibe találja, talán meg lehet fogni. Rossz nyel­vek szerint a muszkák úgy verik vissza gyalogsági ásójukkal a gránátjait, mint a tennisbajnok a lapdát. De ez nem biztos ! A trónörökös, amikor először látott ilyent, elmerengve jelentette ki: „mindig ilyent kívántam gyermekkoromban.“ Vannak természetesen gorombább hadi­eszközök is a ház körül. Ha nehéz gránát repül át felettünk, odaszól a baka a komá­jának: „kapja már a muszka a csomagot.“ Az egyik meg végtelen tiszteletet igyekez­vén iránta kifejezni, ezt mondja, elégedetten pillantva utána: „Ez akkora, hogy taláu puskát is, hátizsákot is visz !“ A legfőbb élvezete a társaságnak azon­ban a nagy aknavető, amelyik 60 kiló ek- razitot szállít át Bruszilov csemetéinek ! Nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem ked­velik az ilyen társasjátékot kedves ellen­ségeink. Ezenkívül van itt bőven bor, do­hány, szalonna, szóval minden jó. A hegy magas ugyan, de csak egyszer kell meg­mászni — felfelé. Lefelé többnyire úgy viszik az embert. Akinek kedve van személyesen meggyő­ződni e leirás hűséges voltáról, jelentkezzék bizalommal az első sorozó bizottságnál s keressen fel személyesen. Itt lakom mind­járt egy nagy sziklánál. L. L,

Next

/
Thumbnails
Contents