Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-09-03 / 30. szám
Zalaegerszeg, 1916. szeptember 3. XVII. év 30. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évié K 2'04 Negyedre K 1.04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak | LENGYEL FERENC, ; \ BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Erdélyben tudvalevőleg három különböző anyanyelvű nép lakik már régi idő óta: a magyar, a szász, és az oláh. A hazán kívül van még egy közös szentjök: a hitvallás az'ő jelvényével, Krisztus Urunk keresztjével. Az anyanyelv nem közös. Nos, még nem közös a lelki tulajdonság, a karakter. Történt egyszer, hogy közös szenttöket, a keresztet, valami gézengúz idegen elrabolta s nagy őrizet alá tette. Tanácskozásra gyűl össze a három náció: a magyar, a szász és az oláh. Törik a fejőket, hogyan lehetne visszaszerezni a közös kincset, a Krisztus keresztjét. Előáll a magyar s azt mondja: ugyan mit okoskodtok! sohase törjétek a fejeteket. Hát odamegyünk az őröket egyszerűen leverjük s a keresztet elhozzuk! Előáll a szász: Nohát vérbe mégse vigyük a dolgot, azt mondja, tudok én egy jobb dolgot: Néhány forinttal megvesztegetjük az őröket s a keresztet elhozzuk. Halkan elécsoszog bocskorá- vai az oláh s azt mondja: Ilyen kis dologért sem vért, sem pénzt nem adok, de legyetek csak csendesen, én megvárom mig eljön az éjszaka, s a sötétben a keresztet egyszerűen ellopom. Ezt az anekdotaszerü esetet mindenki megértette augusztus 28-án, mert akkor nyilvánvalóvá lett, hogy Románia hadat üzent Magyarországnak, mégpedig augusztus 27-én este, úgy, hogy éj feli sötétségre meg is érkezett. Ennek az éjszakának a sötétjében föl is lehetett vonszolni az ágyukat a határszélre, mely a hegygerinceken van. Röviden szólva: a kereszt-adoma és a hadüzenet között könnyen érthető összefüggés van. Más irányba szólva: egy ténnyel két dolog történt: megtörtént a hadüzenet, és éjjel történt a hadüzenet. Az első dolgot mindenki tudhatta kerek két év óta. Bizonyosra vehette mindenki, aki egy szemernyi etnográfiát tud ezekről a területekről; s csak azt nem lehetett tudni, hogy: mikor? Beszélni persze nem lehetett ilyen dolgokról. A második dologról, igazán, legalább azt hiszem senki sem gondolta, hogy igy történik, hogy jellemzésül épen éjfélre érkezik meg az üzenet teleg- ráfja. Akármiként van a dolog, de megvan. Megvan hála Istennek. Azt tartom, hogy igy kell fogadni a dolgot. Sőt részünkről lehet gratulálni Romániának, hogy későn bár, de végre mégis tanúságot tett a tisztességről. A valóság mellett szavazott nyíltan. A gratulációnak amilyen fokát megérdemli, adjuk meg neki: Hiszen régi példabeszéd: többet ér egy nyílt ellenség, mint száz álnok barát. Ugyan kikkel hitethetné el a barátságát? A gyermekekkel és a bolondokkal, akik elhinnék, hogy a tűz és viz összeölelkezve épségben, barátságban, élhetnek tovább. Egy kis tiszteletet megérdemel tehát Románia azért, hogy nem néz minket továbbra is gyermekeknek, avagy bolondoknak. Sőt megérdemli másodszor azért is a tiszteletet, mert nem hazudta el a karakterét: éjjel támadott most is, mint egykor a Krisztus keresztjére. B. Gy Veni Sáncig Spiriíus. Szakadék szélén áll a magányos fa. Szélvész megrázza, tépi lombját, zápor kimossa gyökerei közül a földet. Megmeginog, ágai recsegve hullanak a mélybe, kimosott gyökerei mintha utánuk nyúlnának. De áll a fa. Friss hajtások ismét lombot alkotnak s uj meg új gyökerek kapaszkodnak a földbe, mely látta születni s mely az idők végén betakarja az elszáradt törzset. Ássák a sírt, nemzetünk sírját. Kapzsi szomszédok, bérelt orgyilkosokkal, pusztító háború véres zivatarját zúdították reá. Ám áll a nemzet. A gyökérzet, mit egy ezredév alatt mé- lyesztett a haza földjébe, az irtózatos támadás megszaggathatta, de eddig még elvággi nem volt képes. Lombja, virága hűl, ritkul, de ki nem pusztul. Férfia, ifja vérezve küzd s a küzdők ezrei fáradtan borulnak a földre, mely éltöket adta s melyért éltöket adták. Mindegyik része volt a nemzet fájának s minden egyes pusztulásával csonkább lesz az. Túl éli-e a vészes jelent, megtépett lombja kizöldül-e újra? Ifjú nemzedék te add meg reá a feleletet. Ezer meg ezer ajakról száll az ima: jöjj el Szentlélek, vájjon a szálló hangot, kiséri-e az a komoly munkára szántság, mely kell, hogy tanulsága legyen e nehéz időnek. Mióta nemzetünk fennáll, tán soha nem helyezte annyira minden reményét ifjúságába, mint ma s ez miként felel meg hivatásának, arra szomorú választ adnak a múlt évi értesítők. Lapozzuk bármelyiket, szóljon észak vagy dél, kelet vagy nyugat tanulóiról, egyforma a panasz. Szorgalom és viselet károsan érzik a háborút. Mikor a múlt nemzedékei véres bizonyságát adják rátermettségüknek, hírükkel betöltve az egész világot, akkor a jelen nemzedék, jövőnk egyetlen reménye még annyi erőt sem fejt ki, mint a béke idejében. Ennek is hire száll s egykor szégyenkezve kell a mai gyermeknek, ifjúnak bevallani, nem voltunk méltók a bizalomra, léhán töltöttük el azt az időt, mely a mi és nemzetünk jövőjének megalapozására7 szolgált volna. Lessz-e lomb a fán, ha már rügyeit lerágja a féreg, lessz-e nemzet, melynek pusztuló íérfiait léha ifjak pótolják ? Nem lessz. Gondoljátok ezt meg ti, akik az uj tanévben, a hosszas szünidő által ismét felfrissült erővel kezditek meg a munkát. A gyermek, aki még most sem végez komoly munkát, nem lessz e nemzet méltó tagja, s éltesse bár ezerszer a hazát, egyike lesz a haza sírásóinak. A Szentlélek, kit segítségül hívtok, le fog szállani, hogy segítse a törekvőt s megbüntesse azt, aki tanúnak hívja semmit tevéséhez. Özvegyek és árvák sírása, küzdők halálhörgése, fegyverek dörgése kiséri felcsendülő dalotokat. Követi-e a nehéz jelent egy jobb jövő, örömmé, boldogsággá válik-e a sok szenvedés, gyász, tőletek függ, kik énekeltek. Ha az év végén azt olvassuk, hogy a háború fokozta szorgalmatokat, a súlyos idők komoly, nemes viselkedésre tanítottak, akkor, de csakis akkor lesztek igaz reményünk, akkor, de csakis akkor zöldül ki újra a nemzet fája. P. J. A közoktatásügyi miniszter ur elhatározza, hogy az iskolák most nem szeptember 1-én, hanem 15-én kezdődnek el. Kár, hogy ez a rendelet későn szállott szét az országban, épen csak akkor, mikor már útra készen állott tanuló és tanitó az iskola felé. A félutat már meg is tették, aztán vissza- hökölnek, s három nap múlva megint készülődnek s utraindulnak. így augusztus 25-től szeptember 15-ig jövés-menés, készülődés, izgalom és több efféle, de semmi esetre sem üdülés. Hogy kinek van ebből haszna, nem lehet megérteni.
