Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-08-27 / 29. szám
MAGYAR PARS Ä szó'ló'biítok vagyonadója. Az adójavaslatok ellen elhangzott felszólalások között igen figyelemreméltó a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének a képviselőházhoz intézett memoranduma is, amelyben a viszonyok alapos ismeretével mutatja ki, mennyire helytelen és iga-zságtalan dolog volna, ha a javaslatok törvényerőre emelkedése után a szőlőbirtokok vagyonadóját ahhoz nem értő közegek becslése alapján vetnék ki. A szőlőbirtokot értékelni ugyanis végtelenül nehéz. A szőlő egyáltalában óriási be- 1 fektetést igénylő földterület, amelynek a haszna azonban sokkal kétségesebb, mint bármely más mezőgazdasági művelés alatt álló területé. Homoksivatagokból varázsolt drága pénzen szőlőbirtokokat egyrészt a földbirtok szerzési vágy, amely benne élt még a városi emberben is, másrészt az a sajátságos tulajdonsága a magyar embernek, hogy Legjobban szereti mindig a maga termését, amiaga termékét fogyasztani. Ha tehát csak a befektetést tekintjük, minden magyar szőíőbirtok'. valóban kincseket ér. De hogy a szőlőt vagyonnak lehessen tekinteni, ahhoz igazán már sok kétség fér. A szőlő-kultúrával járó és évről-évre növekedő , költségek r.i annak dacára, hogy a szőlőterületek ma is értékesek és egykönnyen meg nem szerezhetők, egyáltalán nincsenek arányban a szőlő vagyon értékével. Egy hasonlat magyarázza meg a dolgot. A szőlő körülbelül olyan vagyonértéket képvisel, mint a dúsgazdag bankár pénztárszekrényében fekvő értékpapírok között azok a részvények, amelyeket részint luxusból, részint könyörületből, de még inkább azért vásárolt össze tulajdonosa jóval, az árfojyam értéken alul, mert esetleg valami véletlen szerencse folytán a részvények is visszanyerhetik értéküket. A legtöbb szőlőbirtok egy-két holdas. Ezreket költött rá a tulajdonosa, nyári lakot1 épitetett a ‘szőlő legszebb helyére, ámde minden kiadás azzal a gondolattal történt: nem bánom ha ráfizetek is, csak annyi borom teremjen, amennyi magamnak elég. Az ilyen birtokokat tehát nem lehet még csak összehasonlítva sem megadóztatni. A szomszédságban levő szőlőt kereskedelmi alapon művelik, ott csak haszonra törekszenek. Ezt kell kiindulásul venni, amikor a szőlő vagyonadójáról van szó. Zalai hősök. Érzik, milyen nehéz a nyár? Mintha abból a sok sóhajtásból, ami mindenfelé a világon most száll az ég felé, csupa forró felhő válnék, ami éjszakánként a mellünkre fekszik, sebesebb munkára kergeti a szivünket és elakasztja a lélegzetünket. A nappalok forrók, tikkasztók. A mezők csöndjébe a kukorica elszáradt leveleit zörgeti bele a forró szél: Kísérteties, hangok hullámzanak él a tarlók, az elszáradt füvek fölött; — a halál hangjai'. . .. > Mikor lesz eső, amely az elszáradt növényeket felüditi, mikor lesz az a szárazságé mely az emberek könnyeit felszántja ? Meddig tart meg az ístenitéleti idő ? Égjg jajgató, végső, tomboló dühvei rohannak egymásnak az ellenfelek. Az utolsó erőfeszítésnek olyan vijjogó lihegése perzsel ki a frontokról érkező hírekből, a láznak olyan foka következett be, ami a legnagyobb vajúdás idejét mutatja. A história készülésének e komor idegesítő óráiban ihletett hittel olvassuk a harctérről érkező leveleket, a véres, halálos harcokról jelentő írásokat. Megbűvőlve az embereink csodás akaraterejétől, olvassuk egy egerszegi hadnagy tábori kártyáját, meiy a negyvennyolcasok rettenetes harcáról ir; a Szeretőnél küzdöttek az oroszszal, hogy visszavessék, egy magyar szurony ellen húsz orosz támadt és csodák- csodája, az ellent visszaverték a folyón túlra. A negyvennyolcasok kitartottak addig, mig a feladatukat elvégezték ... a végkimerülésig küzdöttek. Megremegve halljuk a hivatalos jelentés dicsérő szavát, mely az olasz fronton harcoló negyvennyolcasok egy zászlóaljáról szól, a zalai fiukról, kik az olaszok meg-megujuló rohamát veri vissza . . . Olvassuk a jelentést, mely kiemeli, hogy egyik honvédhadosztályunk, melyhez a mi húszasaink tartoznak, diadalmasén verte vissza az oroszok legkiválóbb hadosztályait, a gárdistákat. Megremegve gondolunk a mi hőseinkre, kik emberfölötti küzdelmet folytatnak a határaink biztonságáért. És itt a határon belül mégis vannak, kik e heroszi küzdelmet kicsinyéivé fogadják, kik kishitűségükkel megingatják azoknak a hitét is, kik bíznak az önerőnkben. Pedig a hit a cselekvés alapja, csak az cselekedhecik, aki hisz. Bízzunk, higyjünk abban, hogy a minden frontokon ellenünk zuduló támadások összeomlanak a hőseink tüzében, kiknek ereje a mi hitünktől megszázszorozódik. Hiszünk és bízunk bennük, az övék minden gondolatunk, imádságunk a forró napokban. 1916. augusztus 27. HETI HÍREK. V r V Beszél az este. * * * Este volt és rekkenő forróság. A kényelmes emberek az ablakukon keresztül kacérkodtak a hűvös szellővel; a ligetben pedig teli voltak a padok. Az ifjak kinn voltak az utcán, az öregek pedig a kávéház terraszán ültek, s szürcsölték a limonádét, szopogatták a fagylaltot. És az emberek beszéltek, csereberélték gondolatukat, mert ez az élet tükörkép-csillogása és mindenki gyönyörködik a maga szavában, hiszen a legjobban érti és neki a legigazabb. Ott sétálgattam a ligetben, a forróság korbácsa kergetett keresni az estét, a hüv őst. Ahogy a ligetben padok mellett visz el az utam, beszédek fáradt madarai szárnyalnak a fejem körűi: hol halk, hol hangos mondatok, hol torzók, hol egészek, plasztikusan erősek. Ezek az esti közvetlen beszédek aztán eszembe juttatták, hogy milyen jó, ha kőből, betonból épülnek városok házai, mert a sokfelé szálló, sokfelé huzó érzés szárnyára venné és hipp hopp elvinné egy darabját a Balaton mellé, a másikat messzebb, a harmadikat a jó Isten tudja hova. Hisz annyi mindenfelőiről van most itt sebesült. És ez mind a falucskájának juttat a képzeletében egy-egy csinosabb házat ... És olyankor, amikor este lesz, s a lelkek közlékenyebbek, megszólal a beszédből az elhagyott szülőföld, a sok érzés hazafelé ivei, mint a futócsillag, aztán elalszik hirtelen, mert töfög a viilanytelep, zakatol a vonat, hangosak a járókelők. Csendes, sétáló lépéssel járom az utat, a fák levelét sisteregve csapkodja egymásnak a szél s a bokrok beszélni kezdenek. Emberszó is hallik a padokról és a nyomomba száll: — Azt írja az anyám, odahaza most csenLevelek a háborúból. Egy zalaegerszegi honvédhadnagy a múlt hónapban másodszor ment föl a harctérre. Utjának állomásairól szólnak a levelek, amint mindig közelebb ér a csátavonalhoz: a front mögött, tartalékban és majd később is olvasunk tőle, mikor a harcolók között lesz. — augusztus 8. Esős, hideg időre ébredtünk. — Furcsa világ van itt Wolhyniában; egyik percben forrón süt a nap, a másik percben már dalolhatjuk, hogy „beborult fölöttem az ég is N. — A dalra azonban egyenlőre nincs 1 idő, mert 8 órára tábori mise van jelezve. ! Sokat láttam, tapasztaltam a harctéren, de j tábori misén még nem volt alkalmam részt j venni, eddig nem tudtam milyen érzés, 1 milyen hangulat tölti is el az ember lelkét. • — Egy fából épült, piszkos, sáros utcáju faluba vagyunk. A falu végén fából épült templom, mellette néhány kilóméter hosszú | mocsár, néhol-néhol egy kis száraz hellyel, j Előttünk 6 kilóméternyire a íüzvo.nal, a | faluban a konyhateiep, a rajvonal éltető j ereje. — A templom melletti térségen állunk 1 fel mi és jóban, rosszban velünk tartó | társezredünk, egy szűk kis négyszögben. ! A négyszög három oldalán állnak a hon- j védek, a negyedik oldalon egv kis asztalka j van letakarva fehér kendővel — az oltár. — Középen' áll a zene. Jön a tábori lelkész. A zene szózatot játszik s mikor a darab közepéhez ér, mintha vezényszóra történne, egyszerre szétlebbenik a napot takaró felhőfátyol s az szórja aranysugarait reánk. Mindenki lelkét egy kellemes, de mégis fájó érzés járja át. Mindnyájan ott látjuk előttünk a csendes kis hajlékot, a szülőket, testvért, a hozzátartozókat, oda, velük képzeljük magunkat, — de csak néhány pillanatig tart az egész, a zene elhallgat s a fellegek eltakarják ismét az eget. Megint a rideg valóság előtt állunk. Elől, jobbra, balra bömbölnek, búgnak az ágyuk. Srappnell felhőcskékkel van tele az égboltozat s hol fehér, hol szennyes-barna kis felhőcskék úszkálnak a légben aszerint, amint a muszkák, vagy mi lövünk. Nem messze tőlünk tombol a harc s itt meg a tábori lelkész hangja hallatszik, amint beszél hazaszeretetről, hozzátartozókról és kötelesség érzésről. — Lelkünk szerint beszél s ismét otthon vagyunk ........! Egyszerre felhangzik a hi mnusz, bűbájos, a magyar ember borongós lelkiállapotát kifejező akkordja s ekkor nem egy, — sok harcot, és szenvedést átélt — honvéd harcos szemében láttam a könnyet megcsillanni. Elölről mindjobban és jobban halljuk az ágyuk bömbölé'séfi rettenetes tüzérségi harc dúl, itt' hátul meg a miséről elvonuló csapatok vig éneke hallatszik, hogy „sárga a csikóin, sárga a nyereg rajta.“ * * * —augusztus 11. Ma-hajnalban bevonultunk 1000 lépésre a rajvonal möge egy kis erdőcskébe -— tartalékaik. — A muszkánál már két napja teljes csend van, csak a mi tüzéreink dolgoznak egyfolytában éjjel-nappal. *—- Sok ágyunk van. —.'Előttünk meg németgyalogság is van tartalékban, a vonalban pedig derék honvédeinkkel vegyesen. Természetesen német tüzéreink is vannak s igy hadosztályunk mögött körülbelül két- három kilóméter fronton 200—220 különböző kaliberű ágyunk van, rengeteg tüzérségi lövedékkel. Meg is bánja a muszka mindig ha támad, mert mindig olyan óriási veszteséggel verik, vissza hogy azt leírni is lehetetlen. Ép tegnapelőtti támadásuk alkalmával egy zászlóaljunk előtt 520 halottat számoltak össze. Az arányt véve tehát legalább 1500 sebesültjének kellett lenni s igy egy ezrede ily kis kiterjedésen majd teljesen megsemmisült. Egy-egy ily támadás után négy-öt napra van szüksége, hogy tönkretett ezredeit felváltsa, töltényeit pótolja, mig újra támadhat. Legjobb ezredei, a most ujonan bevetett gárdaezredeivel támad, mert itt van legközelebb, „az Ígéret I földjéhez,“ Köveihez. Ahol most vagyunk, ; itt már golyók is járnak s mert közvetlenül egy tüzérségi állás előtt vagyunk, módunkban van sok érdekes dolgot megfigyelni. — Ép most egy izgalmas légi harcot láttunk. Egy muszka repülőgép, jött felderíteni állásainkat, helyesebben tartalékjainkat és ■ ütegeink állását. — Égy repülőnk harcba í bocsátkozott vele s izgalmas harc után <t | mpszka menekülni kezdett, de repülőnk gép- j fegyverrel folyton tüzelt rá s sikerült fölébe ! kerülni, mire a. muszka gép vezetője karján súlyosan megsebesült s igy kénytelen volt tőlünk körülbelül 100 lépésre egy kis tisztáson leszállni. A megfigyelő tiszt sebesületlenül fogságunkba került. Láthatják, tehát az otthonlévők, hogy aggodalomra nincs semmi ok. Győzünk, mert győznünk kell.
