Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-08-06 / 27. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. augusztus 6. 27. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2’04 Negyedre K 1.04 Egyes szám 3 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8. sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER LENGYEL FERENC, BORBÉLY ^GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. Á kenyérliszt vásárlás egy kissé különösen megy Zalaegerszegen. Igaz, hogy ez irás napjától kezdve megjavították az állapotot. De a múlt csütörtökön, amint végig néztem a dolgot, s amint volt, azt le kell Írnom s egy szó figyelmeztetést kell tenni a hatóságokhoz, még pedig azt, hogy A hatóságoknak a hatalom a kezök- ben van. Megrendelhetik, hogy ki hol, hogyan vásárolja a kenyérlisztet, s a kezükben van a hatalom arra is, hogy zenebona esetén a közönség közé lövethetnek s csend lesz. Ám a jog és hatalom mellett kötelességek is van, s ez abból áll, hogy a hatóságok már megelőzőleg gondoskodjanak az engedelmeskedni tartozó közönségről s ne engedjenek alkalmat a zenebonára. A iisztvásárlásnál, oh nem is zenebona, csak egy kis látványosság volt. S a censor valószínűleg nem huzza ki azt az Írásomat, melyben megemlítem, hogy láttam egy vénasszonyt sírni, mert nem kapott kenyérlisztet. Nem huzza ki, mert ebből nem következtetheti azt az ellenség, hogy Magyar- országon nem volna elég gabona, liszt és kenyér. Nem. Az ellenség jól tudhatja, Magyarországon mindezekből van elégséges. A Kanaán Magyar- országnak épen Zalamegyéje talán a legboldogabb vidék. Hogy a vénasszony sirt, annak valami gondatlanság az oka . . . Csütörtökön végig néztem a lisztvásárlást. A boltban van a boltos, a felesége s egy segítő lány. A boltos szedi s intézi a cédulákat s a pénzt; a bol- tosné a papírzacskót, a lány méri a lisztet. A küszöbön áll egy fiatal erős rendőr, a bolt előtt néhány száz asz- szonyember és gyermek szorong, mint összekötött kévében a buzaszál. A nap égetően süt egész lenyugvásáig. A tömeg ott szorong déltől estig, 10 óráig, láthatólag egy helyben, mind ugyanazok az alakok, mind ugyanazon egy helyen — déltől este Í0 óráig; negyedórái időközökben négyet, ötöt vagy nyolcat beenged a rendőr a boltba. Ez a tömegen semmit sem enyhít, mindig ugyanaz a tömeg, ugyanaz a szorosság, ugyanaz a hőség, sok asszony kibomlott vizes hajjal, piros orcával, mintha őrült volna, s mintha az egészet a Zalából húzták volna ki, csuronviz — az izzadtságtól; egy vénasszony s egy fiatal lány elájult, félóra múlva sem tért magához, locsolás után sem, kocsin haza vitték őket. A múlt héten hárman ájultak el, mondják, azokat nem láttam. így ment a vásárlás a múlt héten is, s egy heti megszakítással tegnap is, tegnapelőtt is, de egész éjfélig. Más boltokat bezárnak nyolckor, s más bolt előtt nincsenek rendőrök, mondják többen a tömegben. Egyik asszony mondja, hogy ő már három nap óta nem látott kenyeret, a másik zöldül, kékül s reszketve mondja mérgében, hogy négy nap óta nem adott kenyeret a gyermekeinek, pedig tegnapelőtt is, tegnap is éjfélig itt állott, de nem juthatott a küszöbig, s most is liszt nélkül megy haza. És végig hallgattam a sok szitkot, a sok átkot a polgármesterre, az alispánra. Mért lehet csak egy boltban vásárolni ? Hogyan hogy épen csak Zalaegerszegen nincs elég liszt? Mindenütt waggonszámra hevernek a lisztek. Ott penészlenek. Balatónfüreden, a luxusfürdőn nagy waggon lisztek hevernek, s ide nem hoznak. Mért nem rendel Pauk? mért nem rendel a polgár- mester? mért nem rendel az alispán? Mért nem szól az alispán a kormánynak? ha a terményszállitó ur nem áll szóba vele. Mért nem dirigálja az alispán a polgármestert? Mért nem dirigálja a polgármester Paukot? Ezalatt bent szakadatlanul mérik a lisztet, de lassan. Künt a zsúfolt héringtömeg nemhogy apadna, még növekszik s még jobban melegszik; estefelé már három rendőr van ott s egy szuronyos csendőr. Este tiz óra tájt már egy erőteljes ember szólal meg, nem épen sugdo- sódva. Katonaviselt ember, pár napi szabadságra jöttem haza — igy szól — s mit látok itt. Most még önérzetesebben szól: Ha tetszik Írja föl a nevemet, nem bujkálok. Igenis megmondom itt is, a tanácsteremben is amit kell, én városi képviselő vagyok s szégyellem, hogy az vagyok! Szégyellem a gyermekemtől, hogy ha kenyeret kér s nem tudok neki kenyeret adni, amikor van elég gabona és (liszt Magyarországon. De hát miféle árnyékszék ez itt? Hát árnyékszékben mérik a lisztet tizenegy- ezer embernek (azt érti alatta, hogy a bolt másfél lépés széles és három lépés hosszú), ez mind az elöljáróknak a bűne — majd nem fogok hallgatni a tanácsteremben sem. A körülötte levő tömeg rámondta, hogy igaza van, igaza van. Tiz óra után elfogyott a liszt s mintegy 150 sóvárgó megint üres tarisznyával ment haza. Másnap délután hoztak a malomból megint kenyérlisztet, de már a hatóságnak igen gyors intézkedésére — három boltba rakták szét s igy nyugodtan lebonyolódott a vásárlás egy óra alatt. Az esethez nincs sok hozzátenni valónk, csupán csudálkozni lehet azon, hogy dr. Keresztury kisegítő polgár- .mester, aki mindenekben derék ügyes ember, nem tudta ezt jó előre ügyesebben elintézni, s evvel alkalmat adott annyi mindenféle támadásnak. Még.inkább lehet csudálkozni Árvay Lajos alispánon, aki a várost, ennek minden ügyét-baját, mindenesetre gondosságból és jó lelkiismerettel, úgy a markában szokta tartani, mint gyermek a fogott verébfiókát; emlékezhetünk, az előbbi polgármestert annyira ellenőrizte, hogy minden darab paradicsomalmát, minden eltörött kapanyelet számonkért és de facto számon vett. Ez gazdasági ügy. De hiszen ez a nemzetgazdasági ügy sem haszontalan dolog, mikor nehány ezer ember kenyeréről van szó. Hogy lehet, hogy erre nem gondolt az alispán?' Miért engedett alkalmat annyi mendemondának? annyi gyanúsításnak, annyi szit- kozódásnak? Hát bizony tréfa ami tréfa, de a hatóságoknak ismerniök kellene a pszichológiát, a fiziológiát és a fizikát. A lélektant, az élettant és a természet- tant. A hírlapok szoktak szólani előbb is, közben is, a végén is.
