Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-07-30 / 26. szám
MAGYAR PAIZS 3 És mi minden él itt, mi minden kéi még egy szót, minek kell még egyszer hanghoz jutnia, julius van, az elindulás előtt állunk. Gyermek, testvérhangök szűrődnek ide, mesz- sziről hullámzanak ide hozzánk a harangokban, a mások beszédében, a trombita harsogásában, a Skoda-gyár gépeinek zúgásában is. Talán ez a legnehezebb, legfájóbb őket szó nélkül otthon hagyni. Milyen szép valamennyi. Halljátok, énekelnek, bucsudal zeng ajkaikon; virágot keresnek az erdőben, koszorút kötnek. Fehér és rózsaszínű levélkéket hoz a posta, csók, szív van bennük, nagy ákom-bákom betűk, üzenet, szív, Isten veled ... Az ismerősök küldték. Mind elolvassuk, hosszasan nézzük a betűket szikrázó szemekkel, milyen csodaszépek, angyalok írták hófehér újakkal, tiszta lélekkel. Rettentő julius . . . Aztán csönd. Mindenki önmagába mélyed, férfi lesz, kemény, bátor, könnytelen, szívtelen, a képzelődésnek vége, itt a parancs, holnap indulunk. A menetzászlóalj készen áll a kaszárnya nagy udvarán. A tábori lelkész lelkesít, búcsúztat, harsog a trombita, bömböl a zene, a háromszinü zászió magasan lobog, az asszonyok simák, még egy kurjantás, még egy kurjantás, még egy utolsó csók, még egy utolsó meleg kézszoritás, aztán Isten veletek, indulunk a szent lobogó után szép hazánkért a Becsület mezejére. 1916. julius 30.__________________ Domi. HETI HÍREK. T V V Hantke Emil elesett. Meghalt Hantke Emil. Szegény gyerek 1 A víg embernek is ez a sorsa — egy óra alatt. Hantke nagyváradi fiú, ott él özvegy anyja, onnan jött Zalaegerszegre, több immár tiz évinél s egy év alatt teljesen itthonos lett. A családokban, az asztaltársaságokban megbecsülhetetlen kedvelt ember volt; az újságokban kifogyhatatlan derűs cikkeket irt állandóan s e nélkül úgy szólván nem tudott élni, ha egyik lap megszűnt, a másikban dolgozott, s ebben a tekintetben igazán újságíró volt, lelki szükségletből irt, nem üzletből. Vidám gyerek volt az Írásában is, a beszélgetésben is, élvezetes és értékes leveleket irt Szerbiából, ahol a győzelem után megszálló csapatával volt sok ideig, boldogan. Innen most közelebb ^az északi frontra vitték — kadett őrmesteri rangja volt, az utolsó napokban talán tiszt- helyettes lett, — barátainak irta a levelezőlapon, hogy most már a házigazdája Jakab Béni (Jakobeny) s a szállása dohos és füstös. A képletes beszédet azonnal megértettük. Pár nap múlva elesett Bukovinában. Alig 10 napot harcolt itt. Hivatalában pénzügyi s. titkár volt. A pénzügyigazgatóságtól tudtunkkal két derék ember vonult be s mind a kettő ott maradt. Hantke, a derék vig fiú nincs többé. S még hányán 1 Gyüjtsünk a Osány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K '50 f. Mai gyűjtésünk . , — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42589 K 22 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42589 K 72 f. Kinevezés, Füiöp József városi főjegyzőnek mind a három fia katona. Három fia közül most egyszerre kettőt léptettek elő. A középső fiát, Lászlót, a vitézségi érem tulajdonosát, most kinevezték hadnagynak és ténylegesi- tették. A kisebb fiú, Adoií a 48. gy.-e. önkéntes őrmestere, mos! lépett elő hadapróddá. A testvérek legidősebbtke, aki hosszú ideig az olasz fronton küzdött, jelenleg Grácban teljesít szolgálatot. Iskolai értesítők folytatása. A zalaegerszegi államifőgimnázium Értesitőj ét Medgyesi Lajos igazgató közli. Az első cikkben Fehér Miklós tanár búcsúzik el szerető meleg szívvel a meghalt Laux Rezső kollegától, a kiváló pedagógustól és rendkívül jó embertől. Azután Suszter Oszkár tanár ir hosszabb értekezést a magyar irodalomról a külfölddel kapcsolatban. A szép tanulmányt külön cikkben is méltatjuk. „A mi hőseink“ cim alatt közli az Értesítő azoknak az ifjaknak a nevöket, akik ebbő az iskolából harctérre menve elestek, vagy súlyosan megsebesültek, vagy pedig fogságba estek. 41 ilyet sorol fel ,e második évről. Az intézetnek rendes és magántanulója összesen 361 volt, 21 tanerő működött, kik közül hárman most a harctéren vannak. — A zalaegerszegi állami polgári leányiskola s a kapcsolatos női kézimunka-tanfolyam Értesítője — szerkesztette Grész Irma igazgató. Első soraiban búcsút vesz az uj igazgató az eddigi igazgatótól, Schmidt Józsefné — Réffy Laurától, aki 40 éves szép nagy munka után most nyugalomba vonult. — A vallás tanítókkal együtt 13 tanerő működött. Volt 250 rendes tanuló. — A Csáktornyái áll. elemi tanítóképző intézet Értesítője. Szerkesztette Zrínyi Károly igazgató. Az intézetnek volt tanítványai, közül nyolcán háborúi halállal haltak meg, hatan hadifogságba kerültek. A hitoktatókkal együtt 16 tanerő működött. A négy évfolyamon 131 növendék volt összesen. Haioüi beszéd a csatatéren. — Zilahy Lajos verseskönyvéböl. — —- Ti emberek, kik vállra vett kapákkal Borongva léptek most az alkonyatba, A frissen ásott, árva sírok mellett O álljatok meg még egy pillanatra. ■ Nézzétek őket: névtelen halottak. Nem adott papot melléjük az Isten, Vérző fejjel, rongyokon hevernek, Nincs szemfödelük, koporsójuk sincsen, — Ravataluk a lengyel krumpliföld, S hogy itten állok most a domb felett, Én szürke baj társ, bús katona testvér, Felétek küldöm megtört lelkemet, — Én mondok máma sírbeszédet néktek, Búsat, paposat, végsőt, szépet, Barátaim, ti néma, néma hullák. — Testvéreim az Úrban és a vérben! Ti voltatok a szent ifjú sereg, Amely robogva zúgott át a völgyeken, Erdők bozótján, bús folyók felett. Ti voltatok az erő és az élet, Ti voltatok a vágy az ifjúság, Amely rohanva tört a dombra fel, Magasba hordva zászlónk ciprusát, — Ti voltatok a víg, dalos legények, Virágos sapkák, lengő pántlikák, Ti voltatok, kiket halálba vittek A dobok és a részeg trombiták. Ti voltatok a fény a sűrű füstben, Dobbanó lábak, sújtó nagy kezek, ■ A hang, amely a dombok felett dörgött, A láng, amely az égig. reszketett, Ti voltatok az égbe zengő hurrák, Ti voltatok, ti néma, néma hullák .... . . . Ma reggel arra lenn az erdőn, Ma hajnaltájban még danoltatok. S danoltatok, mikor a kürtök délben Rohamra vittek minden századot. A sírotokon ma még nincs virág, Gyászolni sem jött senki, senki sem, Csak én--állok most itt a dombtetőn S levett sapkámat lassan lengetem A völgy felé, hol álmodon hevertek A vadvirágos dúlt hegyoldalon, — Nincsen harangom, amit megkongassak, Csak szívem nagy bánatát kongatom: — Aludjatok ti néma, néma hullák, A harc már véget ért, — aludjatok. A sírotok és álmotok felett Virrasszanak a lengyel csillagok — Aludjatok . . . aludjatok . . . (Grabownő, 1915. junius 19.) Talány. A háborút közösen viseljük Ausztriával, sőt Németországgal is. De Ausztriávál sok egyéb közösségben is,vagyunk még. Németországban tőlünk függetlenül ehetnek, ihatnak, amit tetszik, lehet olcsó minden, avagy drága, tisztán tőlük függ. De Magyarországnak és Ausztriának meglehetős közös háztartás, ez a háború. És milyen érdekes 1 Tessék Magyarországon egy ebédre négy tál ételt enni — most — és közötte tessék egy pulykasültet is enni, aki ugyan még effélére is gondolhat most Magyar- országon, ebéd előtt sört, ebéd után bort tessék inni s tegye mindezt a vendéglőbe! S aztán fizessen! Ugye mindenki képzeli már az árát? Bizonyos, hogy tizenöt koronán alól nem menekszik meg. No lám, a szomszéd Stájerországban, de- úgy van ez mindenik osztrák tartományban, úgy van ezért a sor ebédért fizet kerek három koronát. Ausztriában mindig olcsó volt minden. Most is olcsó. S kényelmes úri vendéglőben, mert tiszta, hálásért fizet az ember egy koronát. Minden olcsó. Nem azért kell felemlíteni ezeket, hogy azért az olcsóságért haragudni kellene. Sőt nagy dicséretre és magasztalásra méltó. Kétségbe kell esnünk a mi drágaságunk miatt, s ennek az ismeretlen oka miatt. Miért van ez Így ? Hát ők nem viselnek háborút ? Avagy mi talán ötszörte nagyobb háborút viselünk, mint ők? Avagy mi lehet az oka? Gondolkozott-é már erről valaki? Megtalálta-é az okát?. Szóljon aki tud valamit a dolog felől. Talány. Vagyha valaki tudja az okát, annak nem szabad megmondani. S a talány marad talánynak. Kosovszky Ernő oki. gépészmérnök, ki Zalaegerszegen kezdte pályáját s a háború kitörése óta, mint népfelkelő mérnök hadnagy katonai szolgálatot teljesít — amint az „Építő Művészet“ cimü folyóiratból olvassuk — a múlt hónapban az építészeti oklevelet is megszerezte. Miniszteri rendelet a hadisegitségről. A honvédelmi miniszter rendeletet intézett az illetékes hatóságokhoz a hadisegély ügyében. A most kiadott miniszteri rendelet értelmében az olyan esetben, mikor valakinek huzamosabb ideig folyósították illetéktelenül a hadisegitséget, amiről azonban a segedelme- zett nem tudott, a segítséget levonni nem szabad. A rendeletnek ez az intézkedése azokra az esetekre vonatkozik, amikor az iilető, aki után a segedelmet folyósították, meghalt, a halálesetről azonban hozzátartozói egyáltalában nem tudtak semmit. Abban az esetben azonban, ha a segítséget élvezők tudtak az illető hozzátartozó elestéről, vagy eltűnéséről, de ezt a körülményt szándékosan nem jelentették be, a segítséget le kell vonni. Érdekes újítást is tartalmaz ez a rendelet: azt nevezetesen, hogy a hadisegitséget folyósító hatóságok jogában van még a végleges nyugdíj folyósítása előtt előleget adni. Ennek az előlegnek akkorának kell lennie, hogy abból a megsegítendők megélhetése biztosítva legyen. De ezt az előleget annak idején le kell vonni a nyugdíjból. A belügyminiszter rendeletet küldött a hatóságoknak, hogy mindazoktól, akik egy hónapnál hosszabb időre kaptak mezőgazdasági munka cimen szabadságot, a családi hadisegit^ég pótlékot a bevonulásig vonják meg. A „Vasárnapi Újság0 julius 23-iki száma a harcrérre*küldött munkatársainak legujabR felvételeit közli, azonkívül képeket közöl a főváros lebontásra kerülő hires szállójáról az „Angol királynédról, a bécsújhelyi cyklon pusztításáról, stb. Juszkó Bela a Hadipiktor naplója cimen ir háborús tárcát és rajzaival illusztrálva. Havas Alisz eredeti és Walter Bloem fordított regénye, Szőllősi Zsigmond cikke és a szokásos rovatok egészítik ki e szám tartalmát. Gabonanemiieket tilos állatok etetésére használni. Az uj termes zár alá vételéről intézkedő kormányrendelet pótlásaként, a minisztérium pótrendeletet bocsátott ki, a melyben elrendeli, hogy gazdasági szükséglet címén búzát, rozsot, vagjr kétszerest az állatállomány szükségletére számításba venni senkinek sem szabad. És akár a házi, akár a gazdasági szükséglet címén megtartott vagy megvásárolt búzát, rozsot és kétszerest állatok etetésére felhasználni tilos. A háború miatt szünetelő iparágak segítése. Az Ipartestületek Országos Ssövetsége a múlt héten leiratot intézett Zalavármegye összes ipartestületeihez, amelyben az ipari munkabizottságok megszervezését elsőrendű kötelességnek tünteti föl és azt javasolja, hogy mi módon lehetne munkához jutatni azokat a kézmü iparágakat, amelyek a háború miatt elvesztették munkaterüket és a katonai ipari szükségletek fedezésében sem vehetnek részt.
