Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-07-23 / 25. szám

1916. Julius 23. MAGYAR PAIZS 3 függetlenségieknek. Nagy kár, hogy ami már régebb is kellett volna, nem magyar párt el­nevezést nyertek. Már azért is, mert Uj Magyarországnak szeretik nevezni magokat. Jobb, mint semmi, az is, ha az országban legalább 25/4no tiszta magyarsági szellem uralkodik a 25 képviselői tagból álló Magyar párttal. Á Haditermény r t. az ország gócpont­jain kirendeltségeket állított fel a közélelme­zés feladatainak célszerűbb megoldása végett. Ilyen kirendeltséget Zalavármegye részére is állított fel, melynek vezetésével' a Zalaeger­szegi Takarékpénztár részvénytársaságot bízta meg. A szappan drága. A legdrágább cikk a háztartás nélkülözhetetlen cikkei közt. Nem tudjuk, hogy szappanosok a 4—5 száz szá­zalékos áremelkedést mivel indokolják, de azt tudjuk, hogy a nyerészkedés igen jelen­tékeny szerepet játszik. Most a városi ható­ság akar valamely segítségére lenni a kö­zönségnek. 5000 kiló mosó-szappant szerzett be és ezt a szappant kifogja a közönségnek árusítani. Nem sok. sőt csekélység a nagy tömegű városnak, de ezzel is enyhít valamit akkor, amikor a szappan kilóját 8—9 koro­náért adják, hogy ezen tisztálkodái oldaláról is megnyuzzák a közönséget. Annyi bizonyos, hogy a fogyasztót alaposan mosdatják szap­pan nélkül is, de amint látszik most már szappannal is. Ezen óhajt a város egy kissé enyhíteni. A hadilisztes bolt előtt sokszor volt rá eset, hogy a szegény népség naphosszat ácsorgóit, könyörgött, rimánkodott, átkozó- dott, sirt és káromkodott. Aztán hazament és — nem evett, mert nem kapott lisztet. Máskor szintén csak ácsorgóit naphosszat, aztán hazament es evett — rossz kenyeret, mert rossz lisztet kapott. Itt mindjárt meg­jegyzem, hogy Pauk lisztárusitó erről nem tehet, mert ha ő nem kapott lisztet, nem is adhatott; avagy ha ő rossz lisztet kapott, jó lisztet nem adhatott. Pedig arra is volt eset, hogy mikor epen nagyon rossz lisztet kapott, nem fogadta el, visszaküldötte annak a bi­zonyos központnak. S ilyenkor történt aztán, hogy a közönség egy darabig épenséggel semmi lisztet sem kapott. Ügyé kedves atyámfia, hogy mindakét eset rossz: ha dohos lisztet kap a közönség, vagy pedig ha semiivent sem kap. Ki lehet a bajnak az oka? Kedves atyámfia' te mit gondolsz? Ügyé, az a bizonyos központ? Én az hiszem, hogy a hatóságoknak kötelességök rászori- tani a központokat is, a fiókokat is, hogy gondoskodjanak állandóan jó lisztről. Ugor­junk át egy csomó tereferén. Hogyan lehetne egyenlőséget és igazságot teremteni ? így: A polgármester urak, az alispán urak, a főispán urak és a miniszterelnök ur is házi gabonaszükségleteiket adnák közre maximált áron s szintén maximált áron vásárolnák hetenként a rendőrkapitánytói kért cédulával a lisztet a Pauk boltból. Akkor, hiszem Is­tenem, lenne igazság, mint a patyolat; akkor mi is kapnánk rendesen lisztet. Mert akkor, mint a gyermekmesében van: szaladna a kakas, kapná a férget, szaladna a féreg, •fúrná a lurkót stb. Akkor még, talán a Korpaközpont is haptákba vágná magát. De addig nem. És addig nem is lesz rend, ked- -ves atyámfia az Urban! Az ész meg nem tudja érteni . . . Való­színű azonban, hogy az oroszok füllentenek. Bárcsak füllentenének minél nagyobbat. Jó vigasztalódás ez nekünk. Azt mondják ugyanis az oroszok, hogy ők ebben az úgy­nevezett nagy offenzivában, vagyis támadás­ban pár hét alatt 266 ezer katonát fogtak el a miénkek közül ... A miénkek pedig amint haza, haza jődögéltek s kivált most az aratás idején igen sokan hazajöttek, — — bakák, huszárok és tiszturak anélkül, hogy kérdeztük volna, mint a parancsolat, egyhangon mondják és erősitgetik vala, hogy erős állásunk van ám! az árok, a sánc, az építkezés! a sokszoros drótakadály, a villa­nyos drót, s a sok katonánk, mint fűszál a réten ! Nohát, itt ki van zárva minden eshe­tőség, minden balsors. Mondják és vallják vala ezt bakák, huszárok és tiszturak, anél­kül, hogy kérdeznők, mondják, mint a pa­rancsolat és minket itthon a biztos erőnek erős tudata megnyugtat és boldogok va­gyunk. Sőt mondja a göcseji huszár azt is, hogy kérdezte Vilmus (t. i. Vilmos császár) a generálisunktól, hogy van é elég ember? ere-óra nem szükséges é valami segitség? S felelte a generális ur Vilmusnak: Nohát úgy el vagyunk 'mi látva felséges császár, hogy ahány csepp az óceánban, ahány csillag az égen s ahány hajszál van az emberiség fején: ha mind muszka volna s ha az mind csupa vas volna, akkor sem bírná velünk. Nyugodtan alhatik a felséges császár. — Aztán leveleket is írnak haza, hogy pompás doiguk van, vígan vannak, nem félnek, rend­ben van a szénánk, mi is nyugodtak lehe­tünk, — jól élnek, sétálnak, flörtölnek, íür- dőznek, csakhogy épen nem korcsolyáznak s nem járják a francia négyest . . . így írnak haza onnan a frontról, anélkül, hogy kérde­zősködnénk ... Világos tehát, hogy a muszka hazudik . . . Hanem azért az ész meg nem tudja érteni. Ne hidd , . . Ne hidd, hogy most is Téged szeretlek, Hogy emléked még mindig vissza jár . . . Ne hidd, hogy titkon sírok Teérted, Hogy széjjel vállásunk még most is fáj ! Ne hidd, hogy álmaim elraboltad; Hogy egy napommal minden romba dőlt: Ne hidd, hogy Rád gondolok gyakorta, Régen volt . . . s azóta más történt . . . Te messzebb kerestél boldogságot. .. . . . Én meg látod elfeledtelek; — Már nem mondok érted imádságot, Azt is tagadom, hogy szerettelek . . . ' Tóth Irén. Na, hát. most ugyancsak kedve telhetik a katona szeretőknek. Nem a venerikus baj­ban szenvedőket értem ezalatt. Másokat, akik béke idején is minden élet kútfejének tartják a katonaságot; akik a mi városunk­ban is Tivolt János kivételével küzködtek, szónokoltak, lármáztak, hogy katonaság le­gyen a városon, mert ez teszi gazdaggá, boldoggá a várost s ennek minden lakosát. Pedig béke idején is csak négy embert bol­dogít a katonaság. 1. Aki szalmát szállít nekik, 2. aki szénát visz, 3. a mészárost, aki húst.vág, 4. a sütőmestert, aki profontot süt számukra. Hogy miért rágta-marta hát magát annyira a többi tízezer ember a ka­tonaságért? Igazán nem lehet tudni. No, de most aztán mindezek az emberek boldogok mindnyájan Tivolt János kivételével. Van katonaság elég! Itt van a fogolytábor. Igaz, hogy nincsen itt mind a 20—30 ezer fogoly, szanaszét vannak a vidéken dolgozni s nem boldogítják mindnyájan a várost: de itt van­nak á fogolyőrök, ezek mindnyájan itt van­nak, nehány ezeren. Ez is csak valami. S ezek is mind katonák. Mekkora boldogságot árasztanak a városra! Nyomatékosan közre­hatottak abban az irányban, hogy a portékák áiaí négyszeresre, ötszörösre fölemelkedtek. Hát ez csak elég nagy boldogság nekünk szegény egerszegieknek! A harctereken utóbbi időben rettenetes mérkőzések voltak. Az ántánt, vagyis: az oroszok, angolok, franciák és olaszok négyes nagy hatalmának a szövetsége egy értelemmel egyszerre óriási támadást kezdett meg junius első felében egész kereken a belső két hata­lommal szemben. Az angolok az északnyugat francia határon s az oroszok Galicia—Buko­vina szegleteiben pár kilométert tettek az első nagy rohamban. Aztán mindnyájan megállották. Verdunt a németek szakadatla­nul ostromolják. Jósolni most semmit sem lehet. , Mindenütt megtörténhetik a szerencsét­lenség : a háborúban is, itthon is. Lám szegény Keller József türjevidéki katonát hazaengedték a tiizvonalból, hogy itthon arasson: gondol­hatta magában Keller, hogy legalább e két- három hét alatt biztosan nem találja meg őt a golyó. Hát amint Türjén utazik, leugrik egy kis vízért, a vonat indul, ő rohan s a felugrásnál megsiklik, mert egy kissé magas is az a felszálló hágcsó, a kerék alá kerül s a vasút kereke mindkét lábát levette a bokájánál. Keller családos, három gyereke van. Zsir- és sertésárak Zalamegyében. A minap végre tudvalevőleg megállapította a kormány a zsírnak és az élősertésnek maxi­mális árait. Ezek az árak azonban csak a termelő és a viszontelárusitó között való relációra vonatkoznak, mig a kiskereskedelmi árak megállapítását a kormányrendelet az alispánokra (illetőleg törvényhatósági joggal biró városokban a polgármesterekre) bízta. A Zala vármegye egész területére érvényes maximális zsir- és sertésárakat minap álla­pította meg Árvay Lajos alispán és ezek a következők; zsir és szalonna kilója . . 9 K í _ sertéshús „ . . 7 „ kocsonya „ . . 5 „ Leölt-sertések (a belső lágy részek eltávo­lításával) egészben, vagy féldarabban kilójá­nak árát Zala vármegye területére 6 K 80 fillérben maximálta az alispán. Maximálni fogják azonkívül a hentesáruk kisforgalmi árát is, ami azonban (tekintettel a kolbászok­ban felhasznált százféleségére) egész tanul­mányt igényel és igy némileg késni fog. A zalamegyei maximális zsir- és sertéshúsárak táblázata a vármegyei hivatalos lap legköze­lebbi számában lesz kötelező erővel publi­kálva. Vaskilincs. Az épületek, lakások, réz­zárjait, kilincseit rekvirálják. A kereskedelem­ügyi miniszter előbb azonban helyettük megfelelő vasszerkezetekről gondoskodik, olyanról, mely a rézkilincset pótolja s ki­cseréléséhez • szakértő közreműködése nem szükséges. Ilyen kilincsszerkezetekre pályá­zatot hirdet. A pályadij 10 ezer, továbbá 6, 4 és 2 ezer korona. A kilincsszerkezetnek lehetőleg olcsónak s egyszerűnek kell lennie. A7 „Vasárnapi Újság“ julius 16 iki száma a háborús felvételeknek ismét pompás soro­zatát közli a harctérre küldött munkatársaitól Balogh Rudolftól és Jelfy Gyulától, kik mellett az amatőrök is gazdagították e szám illusztrációs tartalmát. Szövegrészében Havas Alisz nagy feltűnést keltett uj regényének a „Szent Borbála képé“-nek és Walter Bloem „Az elvesztett haza“ cimü regénye fordításá­nak folytatását közli. Benedek János hazafias költeménye a magyar tanítókról, ‘ Szőllősi Zsigmond tárcája, s a rendes heti rovatok : a háború napjai, Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. Magyarul is lehet levelezni Varsóba. A Warschauer Deutsche Zeitung jelentése szerint a varsói kormányzóság területén a levélpostaforgalomban megengedték a magyar nyelv használatát. (Csakhogy immár egy eset! Sz.) Elfogták a kasszatolvajokat. Említettük, hogy a zalaapáti-i vasútállomás, később pedig a zalaszentgróti szolgabiróság pénz­szekrényét ismeretlen tettesek elemelték. Mindkét esetben a vasszekrényeket a szabad mezőre vitték, ott feltörték és a pénzzel tovább állottak. Az erélyes nyomozás azon­ban kézre kerítette a tolvajokat. A keszthelyi csendőrségnek a betörőket öt cigány szemé­lyében sikerült elfogni. A banda hűvösön ül, de a pénzből eddig nem találtak semmit. 14000 tojás lefoglalása. A múlt héten szenzációja volt Csáktornyának. A Csák­tornyái határrendőrség lefoglalt ugyanis a vasúton 14000 tojást, melyet stájerországi kereskedők szedtek össze Csáktornya kör­nyékén. A tojásokat dobszóval történt ki­hirdetés után nyomban kiosztották 10 fillér­jével a Csáktornyái golgárság, elsősorban a tisztviselők körében. A tojások elkobzása nagy örömöt keltett Csáktornyán, mert a kivitel miatt már 26 fillért kérnek egy to­jásért. Ez a radikális intézkedés talán gátat vet a hallatlan uzsorának, mely ezen a téren, meg egyebütt is itt a határszélen grasszál. 104 éves leány dolgozgat az andorházai' mezőn, amint levelezőnk Írja, s helyettesíti a hadbavonuitakat. Kovács Katalinnak hívják a matuzsálemi hajadont s egészséges és győzi a munkát úgy ahogy.

Next

/
Thumbnails
Contents