Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-01-21 / 3. szám

2 MAGYAR PAIZS 1915. január 21. igényeket is kielégítő szálloda, étteremmel, kávéházzal együtt. Volt ezenkívül négy üzlet is benne. Négy utcára szólt ez a ház, mely mindenkor büszkesége volt a szerbeknek. A kitűnő üzleti érzékkel megáldott, szerbek a szállodának a „Merkur“ nevet adták. Szereztek bele egy magyar, vagy német bérlőt s ezáltal biztosították a magyar-német vendégsereget is. Bejártam ezt az épületet éjjel-nappal, kalauzoltak szerb színészek, szerb tanítók. Vezetett a portás is. De még mikor utóljára jártam ott, akkor sem voltam biztos ebben a labirintusban. Nagyszerű épület volt ez a szó szoros értelmében. Ott emelkedett a magasba a város közepén. Messze ellátszott csillogó tornya a szlavóniai térségeken, túl a Száván le a testvérek felé is. Mikor az egyik színész végigvezetett az épületen s rendre mindent megmagyarázott, bementünk a kávéházba. Beletemetkeztünk az újságokba. Ő szerbet vett kezébe, én a magyart. De nem tudtam olvasni. Szemeimet könnyek lepték el. Szivemet-agyamat keserű fájdalom járta át. Itt van két egymással szembenálló faj képviselője. O és én. A szerbek — kik idegenek ezen a földön — hatalmasok, erősek. Saját kitünően felsze­relt színházuk, nagyszerű színtársulatuk van. Van egy ilyen remek épületük, mely fé­nyes otthont nyújt mindennek ami szerb. Kultúrájukat, eszméiket terjeszti a szerb pap, a szerb tanító, az a sok cirillbetüs napilap, a szerb színészet stb. megszámlál­hatatlan helyen és módon. A magasabb állások mind szerbekkel vannak betöltve s ezek gyámolitják állásukból kifolyólag is szerb nemzetiségi fajtestvéreiket. És mi ? Itt ülök magam, jelképezve a mi nyomo­rúságunkat. Egy ötszáz korona havi fizetés­sel bíró szinészszel szemben havi 100 ko­ronás tanító. Nekünk a Dráván alul néhány bérhelyiségben elhelyezett iskola rosszul fizetett lelkes tanitóival, egy hetilap, néhány anyagi gondokkal küzdő olvasókör igyek­szik menteni veszendőbe indult magyarsá­gunkat. És hogy az összehasonlítás teljes legyen, összejövetelünk célját is megírom. Nekünk odalenn magyar színészetről ál­modozni sem szabad, hiszen a hatóság nem engedélyezte volna. Műkedvelő előadással próbáltuk pótolni azt, amit a szerbeknél kulturegyletük kitűnő színészei végeznek el. Hazafias magyar darabot csakis úgy tud­tunk előadni, hogy a magyar nemzeti ru­hákat a szerb színészektől kaptuk kölcsön. Oh hogy fájt nekem ez a hátramaradott- ságunk, ez a szegény állapotunk ott — ott a szerbek fényes otthonában, a Merkur- kávéház tükörablaka mellett. Szegények, nyomorultak, lenézettek, kölcsönkérők, ki­segítettek vagyunk őseink véráztatta föld­jén. Hazafias munkásságunkban meg se tudunk mozdulni, ha a szerb jövevény gaz­daságának morzsáiból nem juttat nekünk is valamit. Magyar nemzeti akcióhoz ma­gyar ruhát kölcsönkérni a szerbektől! Oh mi megalázó volt ez! Könnyeimet eltakar­tam ott a fényes kávéház zsivajgó közön­sége elől és olvastam az egyetlen magyar lapot, ha ugyan tudtam olvasni. Hanem azért sikerült a mi előadásunk is. Messze vidékről bejöttek magyar véreink végig­nézni az előadást. Neveltük népünket azóta is lelkesen, szorgalommal. És ma rom Mitroviczán a szerbek fényes otthona. Ez a háború elsősorban is azt tette tönkre. De tönkrement vele együtt az eszme is, minek gőgös hirdetője volt. Akik azelőtt e doni termeiben csoportosultak. A becsületes fele megtagadta a gyilkosok nemzetét, görög-keleti horvátnak vallja ma­gát. A másikat vagy a mi rögtön Ítélő bíró­ságunk büntette meg, vagy ott tudjuk a Száván alul, ellenségeink között. Régi esz­méik, törekvéseik pedig rombadőltek, mint a szerb Dom épülete, * A mi törekvéseinket,, a mi türelmünket, a mi szenvedéseinket pedig egy szebb, egy jobb jövővel fogja jutalmazni a magyarok Istene. Már hajnalodik. Szittya. Mi kell a hadseregnek? A hadügyminiszter a napokban verseny- tárgyalási hirdetményt tett közzé, mely sze­rint legkésőbb folyó évi március hó végéig való szállításra a hadseregnek a következő cikkekre van szüksége: 3640 drb távirászjelvény, 3640 pár autójelvény, 3640 drb léggömbjelvény, 10920 drb skarlátvörös gyorslövőjelvény, 1456 drb fűzőid gyorslövőjelvény, 2184 drb lovassági gyorslövőjelvény, 21840 skarlátvörös lövészjeivény, 3640 fűzőid lövészjelvény, 5460 drb lovassági lövészjelvény, 1820 drb géppuska lövészjelvény, 18200 drb távbeszélőjelvény, 5460 drb lovasjelvény, 5460 drb irányzójelvény, 2184 drb lövegvezetőjelvény, 5460 drb tüzérségi lovasjelvény, 2184 drb szekerész lovasjelvény, 2184 drb kormányosi munkásjelvény (a vasúti és táviróezred számára), 2184 drb ácsjelvény, 2184 drb árkász (pionnier) jelvény, 728 drb munkásjelvény a műszaki tüzér­ség számára, 1820 drb munkásjelvény az élelmezési csapatok számára, 728 drb kerékpáros jelvény, 3640 drb betegápoló jelvény, 2184 drb távirászjelvény, 729 drb gépkocsivezető jelvény, 1092 drb toliforgó határvadászok szá­mára, 1072 drb határvadász jelvény, 364000 pár' gyapjukeztyü, 3640 készlet világoskék bundaakasztó a prémes kabáthoz (prémes-ulánka, prémes attila), 7820 készlet fekete-sárga bundaakasztó a prémes kabáthoz (prémes-ulánka, prémes attila), 218400 készlet csukaszürke köpenyhurok, 5640000 drb nagy, sima egyenruhagomb ulánusgomb és olivák kivételével), 364000 drb kis sima egyenruhagomb (ulánusgomb és olivák kivételével), 1092000 drb nagy tüzérgomb, 182000 drb kis tüzérgomb, 291200 drb nagy ulánusgomb (kompasz- szal), 37400 drb kis ulánusgomb (kompasszal), 72800 drb somgomb (olíva), 1820000 drb fehér horgonygomb, 1820000 drb fekete horgonygomb, 364000 drb kötött alsóing, 364000 drb kötszövött alsónadrág pa­mutból, 364000 erb lábikramelegitő, 364 drb vasutas karszallag tisztek részére, 3640 drb vasutas karszallag legénység részére, 10920 drb gyapjú vitézkötés huszárcsá­kóhoz, 1820 drb kürtzsinor, 1820 drb lábszárvédő, 36400 drb vizveder (itatóveder), 72800 drb csákánybalta. (Ell-ék.) IRODALOM, MŰVÉSZÉT. TIT Dörmögő Dömötör — mint önkéntes. A hírneves mackó, a gyermekek kedves pajtása most harci babérokat szerez: ön­kéntesnek jelentkezett s részt is vett már a máramarosi harcokban. E kalandjait most beszéli el Sebők Zsigmond a Jó Pajtásban, egyre mulatságosabbá váló kalandok köz­ben. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja ezenkívül is tele van érdekes közleményekkel: a szerkesztő még egy elbeszélést is irt bele, Benedek Elek verset, Rákosi Viktor folytatja „A gibraltári összeesküvők“ cimü pompás regényét. A Jó Pajtást a Franklin-Társulat adja ki; elő­fizetési ára negyedévre 2 K 50 fillér, fél évre 5 K, egész évre 10 K. Egyes szám ára 20 fillér. Eső után köpönyeg, s még ezer ilyen jelige és a tehetetlen düh. Egyéb semmi. A Magyarországból idézem a következő néhány sort. „Szerbiai emlék“ cim alatt egy újságíró könyvéből való; de a hadnagy beszéde fontos benne, december 20-án, már az eset után. „ . . . A Száva partjára mélységes halotti csend borult... Gyalogosan jöttünk 14 kilómétert. Jöttünk a fényesen csillámló acélsínek mentén, csendesen diskurálva a szerbiai eseményekről. A hadnagy, aki a hátam mö­gött lépegetett, nagyon szépen és nagyon okosan világította meg a szerb vissza­vonulást és nagyon haragudott a Südslavische Korrespondentre, melynek jóvoltából a ma­gyar és osztrák sajtó hónapokon keresztül egy lezüllött, rongyos, kiéhezett s demorali­zált szerb seregről hozott képtelenül hazug híreket. — Istenemre mondom, — kezdte — hogy elfog a keserűen tehetetlen düh, mikor arra gondolok, hogy odafent Pesten, meg Bécs- ben micsoda homályos szemüvegen át nézik a legutóbbi napok eseményeit. Mert persze a kiküldött tudósítók jelentései alapján a nagy publikum mindenkor abban a végze­tesen téves hitben ringatta önmagát, hogy a mi csapataink egy erkölcsileg teljesen lezüllött, korrupt, úgynevezett „hordával“ állanak szemben és néhai Potiorek Oszkár győzelmi jelentéseit szinte magától értető­dőnek találta. Pedig a szerb csapatok ki­tünően voltak organizálva és tüzérségük első­rangú volt. És még valami. Félelmetes kém­rendszerük volt. Szinte matematikai pon­tossággal értesültek állandóan csapataink folyvást váltakozó hadállásaikról. Itt van például a robostyei leány esete,- kinek én szalasztottam három golyót a fejébe . . .“ T. i. a korcsmáros lány kémkedett apjá­val együtt, bakáinktól ölelgetések közben kitudakolta, hányán vagyunk s jelentette a szerb seregnek. Ott igy dolgozott minden gyermek, minden öregember, minden férfi, minden asszony. A hadnagy állítását a Magyar Paizs ineg- irta ezelőtt néhány héttel „Privát gusztus“ cim alatt. Az ügyészség figyelmeztetett, hogy nem kell túlbecsülni az ellenség erejét. Most nem a M. P., hanem a Magyarország írja egy ottlevő embernek a naplójából, amit a közös hadseregbeli hadnagy mond. Amit én csak poétikusan, gúnyosan fejeztem ki, a hadnagy egyenesen állítja, hogy kitűnő hadsereg . . . stb. — s mit mond a Südsla­vische újságról? Azt amit én. S mit a ma­gyar hiszékenységről? Azt amit én. Aztán „keserűen tehetetlen düh“ s egyéb semmi. Nem. Még valami. Eső után köpönyeg. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. V ▼ T Közhírré teszem, hogy a szekszárdi Ferenc-közkórházban a bábaképző- intézet tanfolyama f. évi február 1-én kezdődik. A tanfolyamon résztvenni óhajtók 1915. évi január 30-ig folya­modhatnak felvételért a kórház igaz­gatójánál. A kérvényhez születési anya­könyvi kivonat, erkölcsi és illetőségi bizonyítvány csatolandó. A hallgatók kötelesek az intézetben lakni. Az ellátási költség havonkint 20 K. Vizsgadij 40 K. A tanfolyam 5 hónapig tart. Zalaegerszeg, 1915 január 15-én. Dr. Korbai sk., polgármester. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa a lemondás folytán megüresedő városi erdőőri állásra pályázatot hirdet. Fel-

Next

/
Thumbnails
Contents