Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-05-27 / 21. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. május 27. ismertetnem a mélyen tisztelt olvasót Ottó Anton osztrák származású fiatal rajz- és illetve festőművészünkkel, ki túlzás nélkül nagyon csinos képeket, és ha kell főzőkanalakat is fest; de valóban művészi tökélyre vitte Őfelségének a „Király imádkozik“ cimü gyönyörű, sikerült képének a másolását krétarajzban; elvégre a hű másolás is a művészet egy válfaja, — (megtekinthető a Flesch cég kalapdivattermének kirakatában, de azért a kalapok is láthatók . . .) Nagyon fontos egészségügyi szolgálatot teljesit cs. és kir. udvari borbélyunk, Puer István, aki fáradhatatlanul irtja a harctérről ide érkező sebesültek fején és arcán keletkezett őserdőket. Némelyik ugyan nagyon haragszik reá, majdnem sir, hogy elkobozza a frizuráját, de hát ez katonai parancs, ahol a „kopasz-frizura“ a legdivatosabb és legközkedveltebb (nincs olyan könnyen kitéve a veszélynek ! tetszik érteni ugye ?) Ebben Görgey a 6-ik honv. huszár ezred humánus érzelmű, és katonái által a rajongásig szeretett őrnagya, jár elől jó példával. Lehetetlen elmulasztanom, hogy Fatér József cipész-mestert fel ne említsem, aki a Hazának még itt, sebesült létére is hiven szolgál : papucsokkal 1 de kérem ne tessék nevetni, ez nagyon komoly dolog, már vagy 150 párt készített bajtársainak és biztosíthatom Önöket, azok nincsenek papírból . .. Nó és utoljára hagytam a magyar lantosköltészet megszemélyesítőjét, aki szintén derék magyar ember, valahonnan a szőke Tisza partjáról, és főleg kitűnő katona, maradandó érdemjellel kitüntetve a jobb keze-fején egy csinos dum-dum golyóval. Azért hagytam utoljára, mert a többi fentebb említetteknek nem lehet itt e helyütt produkálni a művészetüket, de az övét megpróbáljuk: Emlékül ... írtam 1915. április 12-én. J a b 1 o n k a : március 26. Amikor a harcmezőre értünk, Csillagokkal teli volt már az ég . . . Csendes szellő ringatgatta a fenyőfa ágat S messzire vitte az ágyuk dörgését . . . — De az már ép olyan megszokott lett nékünk: Mint otthon a lágyan hangzó furulyaszó, Mert mi leszámoltunk azzal, mit elértünk S hiába való az úgyis, hogyha félünk . . . De mikor az első golyómat kilőttem Könny pergett le mégis mind a két szememből, Nem azért volt az, mert félelem szállott meg, Hanem jó Anyámnak a hangja csengett meg: Lágyan, mint az altató dal csengett a fülembe Az a pár rövid szó: — „Bizzál az Istenbe, Imádkozzál, hogy a harcban előre segítsen“ . . . Erre kezem hő imára kulcsolóba tettem . . . Március 2 7. . . . Letűnt már az éj sötétje a nagy harcmezőről, Sok haldokló bus sóhaja hallatszik messziről . . . Heves tüzbe csak most jöttünk, s ahogy lejebb [kúsztam: Két súlyos sebesült volt ott Egymást átkaroltan . . . — Hosszan, elmerengőn néztem, Mint zokognak ketten, S hogy életem veszélybe van egész elfeledtem . . . — Zúgva jött a kézi bomba az oroszok felől S én is vértől elborulva gurultam le A nagy harcmezőről. Borsó Dömötör. Közli: Vöröskeresztes. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a MflGYflR PflIZS kiadóhivatala. A háború tetőpontján. Mintha az idők teljessége következett volna el. A világ véresebb, mint valaha. Az események a boszu sarkantyúja és a fájdalom korbácsütései alatt vágtatnak a pusztulás vad ritmusában. Itt a tavasz és nemcsak a hegyekből indult meg a májusi áradás, hanem a lelkekből is, óriási erővel duzzasztva fel a háborút. Ég a világ és folyik a harc szenvedélyesebben és bőszültebben mint valaha. Ami a háborúból belefagyott, beledermedt a tél mozdulatlan borzalmaiba, az most mind uj poklokon gyűl fel. És a vér dagálya rázza a falvakat, majorokat, pusztákat, városokat, ahol az ádáz harc folyik. A tavasz nyilIával uj lendülettel folyik a harc a föld fölött, a viz alatt, szárazon, vizen, levegőben. A háború tetőpontján vagyunk, följebb már nem lehet menni. Akiknek ezt az irtózatos káprázatot köszönheti a világ, az angol és az orosz is érzik, hogy tovább már nem lehet fokozni az erők megfeszítését. Hiába mondja az egyik, hogy ő várhat mig minden arany elfogy. Hol van már Anglia gazdasági rendületlensége és hol van a régi orosz túlerő! Épp azért olyan kétségbeesett a düh, amely- lyel harcolnak s azért remélhető, hogy a döntés nem késik, nem késhetik sokáig s a mostani harcok véres katlanaiban az ő katasztrófájuk forr. A háború csúcsáért folyik már a rettenetes mérkőzés, egyenlőtlen eszközzel most már! Mert mi ugyanazzal az erkölcsi energiával, szivünkben, lelkűnkben, szemünkben ugyanazzal a fölszereléssel törünk a csúcsra, amely- lyel elindultunk a múlt év augusztusi forró napok mámorában, ellenségeink kezében azonban csak egy puszta kard van már, annak is kicsorbult már az éle. A háború ma rettenetesebb mint valaha volt, de ebben a mindent lenyűgöző rettenetességben egy vigasztaló momentum, hogy a titani küzdelem már a békéért van, azért a napsugárért, mely kiragyog a véres csúcs fölött s melynek mosolya visszakalauzolja a katonát a háború tetőpontjáról, az elhagyott mezőkre, gyárakba, műhelyekbe, iskolákba, irodákba. Legyen bár száz ellenség, hü szövetségesünkkel együtt megvívjuk velük a harcot, melynek diadalmas sikerében kételkednünk nem lehet, de nem is szabad. Uj ellenség támadt, ezzel is bátran felvesszük a harcot, bízva rettenthetetlen és bátor katonáink ismert kitartásában, amely igazságos fegyvereinket a hűtlen szövetségessel szemben is győzelemre vezeti. Nem lesz sorozás Zalában. Ausztriában tudvalevőleg újra sorozzák azokat, akik a rendes sorozáson, vagy a népfelkelési szemlén nem váltak be. Amint értesülünk, Magyar- országon ilyen sorozás nincs tervbe véve. Illetékes helyen még hozzáfűzték ehhez, hogy Zalamegyében semmi esetre sem lesz uj sorozás, mert itt a régebbi sorozások eredménye nemcsak kielégítő, hanem meglepően nagy volt. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Izgalmas május. A háború első és utolsó májusát, amely telehintett bennünket a győzelem virágával, ideges és különös szellők borzongatják. A nagy földindulás, amely Európát megrázta és a fejlődést talán egy évszázaddal meggyorsította, nyugtalanul és türelmetlenül akar érvényesülni. Európa uj térképe, amelynek megrajzolása majd a békekötés legnagyobb munkája lesz, e percben még nem aktuális, de a nemzetek egymásközti viszonyában már érezhető az erők egyensúlyozására irányuló törekvés, amely utat akar törni magának. Izgalmak és bizonytalanságok között járunk, de nincs semmi okunk arra, hogy bárkitől is tartsunk, aki ellenünk van, vagy nincs mellettünk. Megmutattuk a Világnak, hogy töretlen erőben vagyunk és hogy az élethez való ragaszkodás nemcsak történelmi jogokon, nemcsak az adott helyzeten alapul, hanem a népek millióinak tudatos és elszánt akaratán, amely nem ismer akadályt és ki- verekszi magának a jövőt. Ez a demonstráció, ameiy a magyar névnek és dicsőségnek a teljesülését is jelentette, messze ragyog országok és határok felett és nagy szövetségesünkkel együtt biztosítja tekintélyünk és hatalmunk maradandóságát. Fegyvereink diadalmasan hatolnak előre a nagy orosz horda ellen és a virágzó és tündöklő tavaszban nincs senki közöttünk, aki kételkedni merne és akarna abban, hogy biztosítani fogjuk életfeltételeinket és biztos fészket verünk magunknak es utódainknak ezen a földön, amelyért annyi ellenség marakszik. A májusi napok feszültsége, amely végig- huüámzik az országon, el fog múlni, vagy el fog robbanni, de nincs tartani valónk semmiféle eshetőségtől, amely egyelőre még a jövő rendelkezése. Bizalom és türelem: minden cselekedetünkben és elhatározásunkban ez a két erény vezessen. A háború az idegek iskolája és aki elfárad ebben a játékban, amely életre és halálra megy, alul kell hogy maradjon. Nem szabad elfáradnunk, nem szabad türelmetlenkednünk és nem szabad bizalmatlankodnunk, csupa olyan tilalomfa, amelyet nem szívesen szoktunk respektálni. A háború kálváriáját nekünk is meg kell járnunk, mindenkinek, aki itthon és ide tartozik. A májusi feszültség elmúlik és mi megmaradunk és urak leszünk a magunk földjén. Ref. Istentisztelet lesz május 30-án (vasárnap) d.-e. 10 órakor úrvacsora-osztással együtt. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. Forintos Lajostól előfizetésben feíülfizetés, Stridóvár . . . 2 K. Mai gyűjtésünk .........................2 K. Ho zzáadva a múltkori (40370 K 07 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40372 K 07 f. Hadikölcsön. A soproni kereskedelmi és iparkamara a következő körlevelet küldte: Éppen féléve, hogy az első magyar hadikölcsön ügyét érdekeltségük figyelmébe és támogatásába ajánituk. Akkor még a világrengető küzdelem első hónapjait éltük ; aggodalom és reménykedés, kishitűség és önbizalom váltakozott szivünkben, láttára annak az ide-odahullámzó nagy birkózásnak, mely a világ vezető népeinek izmait remegésig feszitette. És e lázas időkben is a magyar nemzet csodás áldozatkészséggel helyezte el a haza oltárán első milliárdját, hosszú évek szorgalmas munkájának, a takarékosság nemzetfentartó erényének hatalmas gyümölcsét a népek élet-halál harcának tizedik hónapjában. Ma újra érdekeltségünkhöz fordulunk, s bizalommal telve kérünk mindenkit, hogy a II. hadikölcsön ügyét, ha lehet még nagyobb áldozatkészségekkel a nemzet jövőjébe vetett teljes bizalommal karolja fel. Seregeink a nagy német nemzet hős fiaival vállatvetve a népek legnagyobb kolosszusának hadait
