Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-05-13 / 19. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. május 13. 19. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2‘04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. 'Hirdetések dijai megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.8.sz. í LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: j B0RBjrLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó.l MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Iskolazárás. Május 22.-én elvégzik évi tanulásaikat a tanulók, el az egész országban. Bezárulnak az iskolák, hazamennek a tanulók. így intézték a kormányemberek. Egy hónappal hamarább lesz vakáció. Nem indokolják meg. Nem is szükséges. Az okát és célját kitalálhatja mindenki. Kárt nem okoz. A tanulók évi dolgaikat elvégezték. Az utolsó háromnégy hét alatt ismételni szoktak. Ez marad el most csupán. Haszon azonban van benne s ezt a hasznot a mai idő viszonyában fel is kell használni. Az összes vidéki tanulók szülőinek van benne hasznuk, még pedig kettős: Egy hónapig nem kell szállást, kosztot fizetni; a másik pedig az a pozitiv haszon, hogy segitségére van otthon a gyermek-ember az apjának, segitségére van különösen a gazdálkodásban, mezei munkában, állattartásban stb. Ez az utóbbi pont teljesen elégséges nyomós ok arra, hogy a kormány hazaküldi május 22.-én az ifjúságot. Mindenki gondolkozhatott már erről bővebben is, gondolkozhatott akkor, amikor szóba jön, hogy nincs mezei munkás, hogyan takarítják be a gabonát? a lábán rothad el stb. Hát eszébe juthatott mindenkinek, hogy az a sok kamaszkorbeli ifjú, az az ötven-hatvanezer élénk ifju-ember, ifjúi erő mennyit tehetne! Hiszen ez ötvenezer ember! iVlennyi gabonát megmenthet ez az esetleges elrothadástól! Balga beszéd az, hogy ezek az ifju- emberek nincsenek hozzászokva a dologhoz, a mezei munkához; nem lehet ilyenekre őket fölhasználni. Balga beszéd. Hozzá kell szoktatni. Gyönge a testalkat? Épen azért kell dolgoznia, hogy erősödjék. Hát a tantervkövetelte tornaórák miért vannak? Hát van-é jobb testgyakorlat a világon, mint a mezei munka? Talán csak jobb és szebb dolog a virágos réten, az ezerféle fűtől balzsamosillatu levegőben, a patak csobogása mellett s a madarak danája közben szénát-szalmát gereblyézi, mint a fülledt, poros tornateremben kötélhúzással foglalkozni. Jobb, jobb. Kivált most, mikor evvel a mezei munkával hazátvédő katonáinknak és magunknak, a nemzetnek biztosítani akarjuk a kenyeret. Tehát hazaküldi a miniszter ur a diákokat. Én arra is gondoltam, hogy a miniszter ur nem bízza rá az emberekre, hogy találják ki, miért küldik haza; azt gondoltam, hogy a miniszter ur egyenesen utasitást és tanácsot ad az embereknek: tanítóknak, tanároknak s ezek utján a tanulóknak és szülőknek, hogy az ifju-erőt fel kell használni. Tanácsra van szükség, mert vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a már urias ruhában járó szegény koldus diáknak kihull az aranygyűrű az ujjából, ha megfogja a kapa nyelét. Föl lehet használni az ifju-erőt kétféleképen. Vagy szanaszét, hazamenne ki-ki a maga családjába. Vagy pedig — s erre sokan gondoltak, — tömegesen, tervszerűen, iskolánként, csoportonként. Igen, igy van, tisztelt uraim és diákuraim! Ebben a csúnya háborúban dolgozni kell. Még ha nem mondta volna is Pál apostol, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, mégis jog, törvény és igazság volna ma is, sőt még inkább ma, hogy aki élni akar s aki enni akar, annak dolgoznia kell. Dolgoznia kell. By. „Házsártos“ ember a rendőrök kezében. — Egy rósz példa ebben a háborús időben. — Épen Galicziáí védelmezte az oroszoktól Gróf József nevű vasmegyei ember, meg- bajuszosodott népfölkelő. Megsebesült s hazajött gyógyulni Vasmegyébe. Szegényt a szomszédos Zalaegerszegre hozta balvégzete. De legfőbb a dologban, hogy alaposan meg- ittasodott az öreg népfölkelő s vásárolt valamit a boltban. Drágállotta a dolgot s nem a szokásos „rossebbel“ állott elő, hanem azt mondta, hogy most meghíznak a zsidók, mindent drágábban adnak. Hiszen csak azt ne mondta volna. De mondta. Ha a boltos jó észszel fogta volna fel a dolgot, t.-i. a mondást és a részegséget, azt felelte volna: Menjen kend a fenébe! Részeg kend! Ha nem tetszik, ne vásároljon kend! De nem igy fogta föl s nem is ezt felelte. Hanem pár perc múlva rendőrök fogják körül az ittas embert. Olaj a tűzre! s vörös posztó a spanyol bikának, hogy ökleljen s hogy aztán leszúrják. A magyar népfölkelő is ökleidre ment a rendőrökkel. Legalább már megvan az ok s hatan lefogva megkötözik. Viszik s beteszik. Tovább nem láthatjuk. Másnap átadják a katonai hatóságnak, ahol megbüntethetik azért is: mért volt részeg; azért is: mért beszélt gorombán a boltossal; azért is: mért idéződött föl emlékében a posztócsalók s papirbakancskészitők históriája; azért is: mért bántja a rendőröket; azért is: mért csinál csődületet piacon. Csak ő nem tudja, hogy igazában mért fogják megbüntetni. Az egész história pedig kellemetlen és tapintatlan. Kivált most. A katonának nagy hibája, hogy részeg volt; de a boltosnak nagyobb hibája, hogy józan létére mindjárt szentség-sértésnek tart egy részegbeszédet s evvel mintegy provokálja az ördögöt. A közönség hangulatát tolmácsolja egy higgadtan érző és gondolkozó komoly urnák következő levele: Azt mondják igy történt: Hazajött kilenc hónapi keserves küzdelem után, mert egy gránát reájuk zúdította a fedezéket s a földtömeg úgy megnyomta, hogy kórházba került; összeszedte magát s kilenc hónap után viszontlátta övéit. Bement egy boltba és seprőre alkudott a segéddel. Pár krajcárt akart megtakarítani, mire a segéd azt mondotta volna, hogy nem lehet, háború van, most a zsidók meg akarnak hizni. így mondják. Egy egyszerű ember, kinek idegeit a kilenc hónapi — eddig még ember nem látta harc és súlyos sebesülése, ezen kilenc hónapi aggodalom övéi iránt, mint annyi ezerét — megőrlötte, kifakad és befolyásolva a napról-napra megjelenő csalási hírek olvasásától, általánosságban gazemberségnek nevezi zsidó polgártársaink néha túlhajtott élelmességét, sőt a nem éppen tapintatos rendőrnek, ki beleavatkozott ellenáll — s a vége az, hogy jól meggyom- rozva, megkötözve, mint valami rabló cigány a rendőrségi cellába kerül. Úgy mondják józan, csendes ember volt életében, nagy úri házakban szolgált. Hogy kik voltak óly készek az ő legyűrésében segítséget nyújtani a rendőrnek, nem tudom, de úgy hallom, sokan voltak. Eddig volna. Csakhogy úgy hírlik, hogy folytatása is volt a cellában. Van itt egy vitéz tizedes, aki lement volna ahhoz az összekötözött emberhez és azt a magával tehetetlen embert, ki százszor és százszor nézett a halállal szembe, vitézül még ott is megpofozta. Igaz, azt mondják, hogy részeg volt az illető rendőrtizedes. Ezeknek a megállapítása nem az én dolgom. De igen is érdekel engem egyéb. Az a megkötözött ember a kocsisomnak a sógora. Mikor este hazakerültünk, meghallotta, hogy mi történt a sógorával; átment a rendőrségre, hogy érdeklődjék sorsa felől. Az a rendőrtizedes még akkor is vitéz volt és egyszerűen ráparancsolt kocsisomra, hogy üljön le és onnét a rendőrségről mindaddig el nem távozhatik, mig ő, a vitéz rendőrtizedes nem akarja. Kocsisom megmondta, hogy a lovakkal most jött meg a szőlőből, azok kiizzadva ott párolognak az istállóban, azoknak gondozás kell. Mit törődik ő a lovakkal meg a gazdájával — igy felelt a vitéz tizedes ur. Mikor én hírét hallottam a kocsisom letartóztatásának, kértem, hogy értesítsék a főkapitány urat, hogy én bizony még béke idejében sem tudok este 8 órakor lovaim mellé gondozót rendelni, nem most. Erre hazabocsájtotta nagy kegyesen, felsőbb utasításra a vitéz tizedes ur. Istenem! miért engednek ennyi felgyülemlett energiát, mint amennyi ebben a vitéz tizedesben van, igy, csak mások zaklatására elpocsékoltatni, miért nem engedik meg neki azt, hogy nemesebb célért, meg nem kötözött és fegyveresen önmagát védni tudó emberekkel szemben érvényesíthesse azt. Ott lehet tapintatlan, durva kedve szerint, ott a harctéren majd megtanulja becsülni azt, ki ott küzdött s ha valamikor visszakerül, megtanulja önmagán, hogy micsoda gyalázatos gyávaság kell ahhoz, hogy egy olyan magával tehetetlen emberrel, mint az az üdülő ka-
