Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-04-29 / 17. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. április 29. 17. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. [Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőségés kiadóhivatal: Wlassics-u. 8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. Hogy állunk a tüzelő fával? Panasz van erre is. Panaszol a közönség. Hát hiszen azt meg kell érteni, hogy háborús időben nem fonják kolbászból a kertet. Tudni kell, hogy mindenhez nehezebben jut az ember, minden drágább, még a cérna is, még a sáfrány is, ha kevés közük is van a háborúhoz. De ott már megkezdődhetik a panasz, ahol módfeletti a drágaság. A tüzelő fának igazán nem lehet sok köze a háborúhoz. Az erdőn csak úgy nőtt a fa. A vasutak járnak. S épen a mi vidékünkön a csapatszálli- tások sem hátráltathatják a teher- vonatokat. No, a napszámos munkás és fuvaros megritkult egy kissé. Ez igaz. De hát ennek megfelelőleg már eléggé megdrágult a fa. Elég rózsás állapot már az, hogy mig néhány évvel ezelőtt 8—10 forint volt egy öl fa, ma már ugyanaz 24—25 forint. Ez elég haladás. Miért kell szenvednie a közönségnek még ezenfelüli csapásokat is? Hogy még ilyen patikás ár mellett is legtöbbször csak kegyelemből juthat fához az ember. De van ennél még mérgesebb része is a dolognak. Azt mondják s rémit- getéssel emlegetik, hogy a faárusitók összebeszéltek volna s önhatalmúlag azt az uj fatörvényt akarnák csinálni, hogy ezután az ölfát s a fél ölfát úgy rakják, hogy keresztbe teszik, amint a gyermekek építik a kártyavárat, hogy csak a szélin van valami, s ezt a levegőt is el fognák adni a fogyasztóközönségnek 24 forintért. Holott abból a levegőből nem lehet tüzet csinálni. így hát kétszeresen fokozódnék a drágaság. A pénz 10 forintról 24 forintra nőtt s a fa egy ölből fél ölre apadna. Ez utóbbi nem biztos, csak rémületül emlegetik. De hát még a rókáról sem lehet két bőrt lenyúzni. A fogyasztóközönség még kevésbé érdemelné meg ezt a rut elbánást. De önhatalmúlag talán még sem építhetnék olyan kártyavárszerüíeg azt az ölfát. Hiszen az eddigi ölek is igen takarékosak. Hát igy állunk a tüzelő fával. Pedig a tüzelő fa is nagyon fontos a háztartásban, az emberek élelmezésében. Mert az ételt meg kell sütni, főzni, ha meg akarjuk enni. S ha élni akarunk. Az áraknak a törvény határait itt is meg kellene állapítani. S ha elviselhetetlen a baj, a városnak ezt is a kezébe kellene venni — — Van a városnak erdeje. Nem lehetne é a bajt evvel orvosolni? B-y- A mezőgazdaság és a pénzintézeti központ. Néhány nappal husvét előtt meglepetésben részesitette a kormány a magyar közvéleményt. Ekkor jött ugyanis nyilvánosságra, hogy a bajba jutott pénzintézetek, vagyis a magyar hitelélet érdekében szinte áldozatszerü reformra készül, nagy pénzintézeti központot állít fel, amelynek a mostani háborús viszonyok között szinte hihetetlen nagy összeget, 125 millió koronát bocsájt rendelkezésére. Mikor e hir napvilágra került, valóban nem tudtuk reform akar ez lenni, vagy pedig a pénzintézetek háborús magatartásának jutalmazása. Tegyük fel a legjobbat, hogy t. i. az uj központ mind a két célt kívánja szolgálni, annál inkább megérdemli tehát az uj alapításnak tervezete az elfogulatlan bírálatot. Jogunk van bírálatot mondani, elsősorban az összes hitelt keresők nevében, de még inkább jogos a bírálat a magyar mezőgazdaság szempontjából. A magyar pénzintézetek sajnos a háború folyama alatt is nem mindenben állták ki az elfogulatlan kritikát. Soha annyira nem volt zárva a pénzintézetek páncélszekrényeinek az ajtaja, mint épen most ezekben a nehéz időkben. Az igaz, hogy ez bizonyos mértékig méltányos volt, mert hiszen a takarékbetévő közönség alaptalan pánikja s a pénzintézeteknek a takarékbetevők részéről való megrohanása nagyon súlyos gazdasági megrázkódtatást vont volna maga után. A túlságos rideg elzárkó- zottság azonban a pénzintézetek részéről még sem volt indokolt. Tud- tunkkal csakis az Osztrák-Magyar Bank és az Országos Központi Hitel- szövetkezet vidéki szervezetei álltak mindenkor a feladatuk magaslatán. Épen ebből kifolyólag tehát arra a bizonyos jutalomra, amelyet az uj pénzintézeti központ és annak bőkezű dotálása rejt magában, leginkább ez utóbbi hitelszervezetek tarthatnának igényt, annyival is inkább, mert csakis ezek az altruista hitelszövetkezetek állnak leginkább a magyar nép zömét alkotó földmivelő lakosság szolgálatában, A gazdálkodó nép szemüvegén nézve tehát az uj pénzintézet tervét nemcsak amiatt kell szóvá tenni, hogy a kormány mindig elsősorban csak a bank érdekeket, vagyis merkantil érdekeket tartja szem előtt, s csak azután gondol mezőgazdasági érdekekre. A magyar gazdák a legteljesebb joggal megkívánhatják azt-, -hogy hitelszervezeteik támogatására a folyton fokozódó s a mostani' háborúban szinte hihetetlenül megnőtt hitel igényeik kielégítésére szintén fordítson ily nagy, sőt még ennél is nagyobb összeget. A helyzet úgy áll, hogy ma mindent a gazdáktól várnak. A magyar föld jövő évi termése lesz a legelső döntő tényezője a háborúnak, arra azonban vajmi nehezen akarnak gondolni, hogy a többtermeléshez, a föld termésének a fokozásához igazán sok pénz kell. Tenyészállatok beszerzése, gépek vásárlása, a föld okszerű megművelése olyan tőkeerőt igényel, amivel a gazdák túlnyomó nagyrésze nem rendelkezik; a legtöbb gazda tehát kénytelen valamely hitelforráshoz fordulni. A mezőgazdaságnak a hitelforrásai azonban -— valljuk be őszintén — rendkívül gyérek, a legtöbbje olykor teljesen kiapad. Az állami pénzözön termékenyítő esőjének első sorban tehát ezeknek a forrásoknak a vizét kellene táplálnia, s akkor a mezőgazdaság teljesitő képessége jóval nagyobb lenne a mostaninál. Mi nem félünk a fokozottabb ellenőrzéstől,, mert hiszen a gazdák hitel- szervei amúgy is szigorú ellenőrzés alatt állanak. Az elmondottak alapján joggal kérhetjük tehát, hogy amikor az állam az ipari és kereskedelmi érdekek szolgálatában álló pénzintézetek részére milliókat szán, fordítson ugyanannyi milliót olyan pénzintézetek támogatására is, melyek mezőgazda- sági érdekek szolgálatában állanak és a magyar gazdák boldogulását segítik elő. R T Kisebbszámu hadifoglyok a községek részére. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a hadügyminiszterrel együttesen rendeletet adtak ki, amelynek értelmében 30-as csoportokban is adnak ki a községeknek a gazdaközönségnél leendő gazdasági munkák végzésére hadifoglyokat oly kedvezményes feltételek mellett, hogy a munkaadónak igen csekély költségébe kerülnek. A rendeletet, amely az egész ügyet részletesen tárgyalja, megkapják a községek és hisszük, hogy a kedvező alkalmat nem fogja egy község sem elhalasztani, a helyi munkások sérelme nélkül, hogy azt igénybe ne vegye.
