Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-04-22 / 16. szám
1915. április 22. MAGYAR PAIZS 3 Riigyfakadás, A nefelejcses, szomorufüzes Zalamentén van egy kis szalmafödeles, fehérfalu parasztház. Lakói: bánatos, szomoruarcu emberek. Egy talán 30 éves, napbarnitottarcu fiatal asszony és egy 10 év körüli szőke kis fiú. Valamikor, a régi jóidőkben, amikor még nem volt fehérfalu kisházuknak mindennapi vendége a bánat, ők is jobb és szebb napokat láttak. De amióta elhívták közülök a férfit, akihez a fiú gyermeki, az asszony hitvesi szeretettel ragaszkodott, azóta az ő ragyogó kék egükre felhők szálltak, bé- borulí. . . — Már ki is tavaszodott. Fönt, az uraság nagyerdején a vén tölgyek újra levelesek lettek, hogy majd csendes, illatos tavaszi estéken bánatos zizegéssel ők is sirathassák a távollevő kedveseket. Sírásuk hadd olvadjon egygyé a partmenti kis ház lakóinak zokogásával. Felszikkadt már a talaj. Megkezdődött a szántás. Öreg parasztok, fiatal gyerekek fogják az eke szarvát s vidáman biztatják a szép tarka göcseji teheneket s azok nagy előkelőén lassú lépésekkel méregetik végig, a dús termést Ígérő zalamenti dűlőt. Egy csendes, felhőtlen áprilisi délután mindenhol, ahol még csak szántatlan volt a föld, szántottak. Ép ott jöttem el a Bogárék földje mellett. Az asszony szomorúan, de azért biztatta, nógatta két szép tehenét s azok lassan bár, de szótfogadtak. így szántogatta kis földecskéjét. Megvártam, hogy kiérjenek az útig. Mikor közelértek hozzám, barátságosan „Jó napot adj’ Isten“-t köszönt, jó darabig elbeszélgettünk mindenről, a földről, a gabnáról, a háborúról és a férjéről. Panaszkodott szegény, hogy már két hónapja nem kapott tőle levelet. Pedig úgy várom, úgymond a póstás- fiut. Mindenkinek'hoz, csak éppen én vagyok az a szegény, akiről mindenki megfeledkezik. Két kicsorduló könnycsepp végigfutott napbarnított arcán. Vigasztaltam. Ő szomorúan rázta még mindig szép fejét. Nem nem édes kisasszony. Pista már tudom, hogy meghalt, mert ha élne, úgy is irt volna már. De én mit tegyek? Kis fiammal csak elvégezgetjük a tavaszi munkát, sőt még többet mint tavaly. Látja kisasszony ott fennt az akácásnál, a fordulónál azt a széles szántást? Tavaly lucerna volt benne, most meg már felszántottuk, mind krumplival ültetjük be, hogy legyen sok, nagyon sok, ha nekünk nem is kell annyi, kell annak a sok szegény küzdő, szenvedő katonának, ők érdemlik meg legjobban, mindenből a legjobbat. Ha szegény jó uram már meg is halt, azért a többieknek kell, hogy legyen mindenből. Azt mondják, hogy a példa ragadós. Adja Isten, hogy ennek az egyszerű lelkű parasztasszonynak példáján felbuzdulva, ujult erővel, életkedvvel lássunk munkához. Ne üljön lelkűnkön a bánat, ne érezzük olyan nagyon rajtunk a sors kezét, ha sújt is, hiszen nem édes atyánk a sors. Had legyen újra kacagástól hangos a hegyoldal, az erdő, a mező, a hajnalkás eresz! Legyen újra bennünk életkedv, reménység. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy nem csak a mi kedveseink véreznek ott a harctéren, hanem másé is, édes mindnyájunké. Nemcsak az az egyszerű parasztasszony gondol remegve, féltéssel a harctérre. Hiszen mindnyájunknak van egy, ha nem több kedves, akire olyan féltéssel, remegve gondolunk, akit olyan szeretettel várunk tűzhelyünk melegéhez. Dolgozni sokat! Ez legyen a jelszavunk. Ott a harctéren értünk szenvednek, a mi jólétünkért, mindnyájunk boldogságáért, nyugalmáért. Mi dolgozzunk, fáradjunk Értük, idehaza. Majd mikor már minden lecsendesül, s a hősök fejükön babérkoszorúval hazajönnek újra közénk, akkor majd velük együtt élvezhetjük verejtékes munkánk gyümölcsét: a boldogságot és a megelégedést. Gerencsér Anna. HETI HÍREK. ▼ ▼▼ Megyei gyűlés. A törvényhatósági bizottság f. évi május hó 10-én tartandó rendes közgyűlésén tárgyalandó 1914. évi házi pénztári számadás és a vármegyei összes alapok ugyanazon évi számadásai tárgyában a közgyűlés elé terjesztendő javaslat elkészítése végett a vármegyei állandó választmány 1915. évi április hó 23-án, a közgyűlésen felveendő egyéb ügyek közgyűlési tárgyalásának előkészítése végett pedig 1915. évi május hó 3-án délelőtt 9 és fél órakor Zalaegerszegen, a vármegyeház termében gyűlést tart. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg .... 50 f. Mai gyűjtésűnk ....................50 f. Ho zzáadva a múltkori (40367 K 57 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40368 K 07 f. Meghalt Horváth Béla ny. városgazda életének 73. s házasságának 49. évében Zalaegerszegen e hó 6-án. Az érdemes tisztviselőnek szép temetése volt s nagy család gyászolja. Gyászhir. Farkas Sarolta, Farkas Gyula és Farkas Viktor gyászjelentésben tudatják, hogy testvérjök: Farkas Filoména április 15-én Zalaegerszegen meghalt. Az elhunytat a puszta kalácfai családi sírboltba temették el e hó 17-én. Meghalt Király Mátyás ág. ev. hitv. lelkész Zalaegerszegen 54 éves korában. A derék nemes ember még jó életerőben volt, őrangyala családjának, egyházának. Szélütés érte s elszállt szelíd lelke. Legközelebbről özvegye, Mankóbüki Horváth Szeréna és öt gyermeke gyászolja. Uj távírda. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 26264.—V. 914. illetve 26268.—V. 914. sz. leiratával Páka (Zala- megye novai járás) és Murakeresztur (Zala- megye nagykanizsai járás) községekben engedélyezett uj állami távirdák f. hó 7-én megnyíltak. Társaságban szóba jön, ugyan mi jönne szóba? Hát a háború. Sok szomorú dolog. Szomorú képek a kórházakból, a fogolytáborokból. S ime, mondja egyik, még ezeknek a foglyoknak, haldoklóknak, sebesülteknek is néha egy-egy mosoly röppen az ajakaikra. Közbeszól a társaságnak javíthatatlan tréfása: Könnyű azoknak! Azok még nem voltak zalaegerszegi polgár- mesterek. Két irnoki állásra pályázatot hirdet Dr. Sághváry Jenő tapolczai főszolgabíró április 30-ig, 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakásbérrel. örökké élni fog. Találjon nyugalmat meg- dicsőült nemes lelke, édesítse meg örök nyugalmát lelkünk meleg szeretete, mellyel emlékének adózunk. Zalaegerszeg, 1915. április havában. Babona a nyulról. Érdekes esetet mond el a városgazda, t. i. Zalaegerszeg városgazdája, hogy járt a nyullal ő egy közelebbi útjában. Babona is van benne, de minthogy igaz történet, hát csak leirom. Elindult Keszthelyre azt mondja. Sürgős és fontos dolga volt ott. (Mért nem ment gyalog? Mennyit tudna takarékoskodni igy is a város!) Szóval elindult. Alig ér ki a városból, egy nyúl keresztül fut előtte az országúton. Tyhű! a kutya fáját, vagyis a nyúl fáját! Nem lesz szerencsém aszondi. De csak tovább üget a ló. Hát Bak mellett megint keresztül fut előtte egy nyul. Csi Donner- Wetter! káromkodik Vizsy. Kocsis fordulj meg, megyünk haza, vissza! A kocsis kérleli, ugyan ne tessék már boszankodni, hiszen a tekintetes ur csak nem olyan babonás, menjünk csak Keszthelyre. Na, jól van hát na! Gyi! Hévíz tájékán háromfelé is ágazik az ut. Mennek az elsőn. Hé, ha, hó, megáljunk. Nem jól megyünk. Igaza van. Menjünk vissza három kilóméterre, a másik útra. Innen már csak két kilóméterről tértek vissza a harmadik útra. Ezen haladtak négy kilómétert. De ez a legrosszabb volt. Ellenkező irányba vitt. Vissza kellett térni az elsőre. Megérkeztek Keszthelyre — elkésve s emiatt sem vacsora, sem abrak, sem szállás. Igen, most olyan ez, mint a láncszem, s mint a Deák Ferenc mellényén a gomb. Ha az elsőt eltéveszted, a többi a mind rósz lesz. Aztán csak haza indultak. A ló megsántult. Bakon meg is döglött. Emelgették ide-oda. Nem volt dögész, aki eltemesse. A városgazda káromkodott. Hát még ha meglőtte volna. Sohasem hitte volna, hogy egy hitvány gyáva nyúl ilyen boszu- álló tud lenni. Pedig egy városgazdának tudnia illenék, hogy a gyávák mind buszu- állók, s a buszuállók mind gyávák. Felfogadta, aszondi, mindenkit figyelmeztet, még a vadászokat is, hogy nyulat ne jöjjenek, inkább menjenek Afrikába tigris és hiénavadászatra. — Egyszerű, de igaz s érdekes kis történet. Vannak akik jól-rosszul a városra alkalmazzák a babonás esetet s mondják: videant consules, vagyis: potres, vigyázzanak a városatyák, nehogy megdögöljék a ló. Kiss Márton (Kiss Marci) salomvári tanító névnapi üdvözlete Szentgyörgy-napján a Magyar Paizs szerkesztőségéhez, barátságból. A Szentgyörgynek napját Istennek áldását Sohase érhessed És ne is vehessed Rajtad a nyavalya Keresztjáró iga Szüntelen maradjon Mindig uralkodjon Gyakorta érhessed Bőven is vehessed Szivednek fájdalmát Istennek haragját Sohase maradjon Ne is uralkodjon Istennek áldása Rajtad szent malasztja Valahol messze ... Valahol messze; letaposott tájon Nem suttog a szellő, nem nyíl a virág, Nem szállnak a fecskék, nem szól a pacsirta, Csak egy sápadt ember zokog hő imát. . . Valahol messze ... Lent a Maros partján Repkénynyel befutott fehér kőkereszt. .. Hogy aki ott nyugszik, vájjon szeretett-e? Az a sápadt ember, az mondhatja meg. Gerencsér Anna. A hazáért! A m. kir. zalaegerszegi 6. honvédhuszárezred tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett bajtársa Grössinger Sándor honvédhuszár főhadnagy 1914. évi augusztus hó 17-én agorodoki (Oroszország) rohamban, csapatja élén súlyosan sebesülve rövid időre reá dicső halált halt. Egyike volt azoknak, akik mint elsők áldozták életüket a Királyért és a Hazáért. Derék katonát, szerető bajtársat ragadott ki közülünk a Sors; emlékét kegyelettel fogjuk mindvégig szivünkben megőrizni; neve, mint a hazaszeretet, hűség és kötelességtudás lelkesítő példája, ezredünk történetében György vagy oh de ne légy Az ördög markába’ Részt te sohase végy Pokolnak kínjába’ Isten országában Örökké vigadjál Paradicsomában Mindig uralkodjál Jegyzőkönyv a Csány szoborbizottságnak 1915. április 14-én Zalaegerszegen tartott értekezletéről. Bosnyák Géza elnöknek és dr. Thassy Gábor alelnöknek akadályoztatása miatt Medgyesi Lajos jelenlevő legidősebb bizottsági tag elnököl. Medgyesi Lajos elnök e gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri dr. Hajós Ignác és Wapper Ignác bizottsági tagokat. A bizottság elsősorban kifejezi fájdalmát jegyzőkönyvben is Kulcsár Gyula tanárnak, volt buzgó munkás bizottsági tagnak halála fölött, aki az északi harctéren február 1-én vérzett el a hazáért. Helyébe megválasztja ez értekezlet Marton Boldizsár tanárt bizottsági tagnak. Főtárgyként előadja a titkár, hogy Istók János szobrász-művész szerződést kötött Lédergerber Pál nyergesujfalui kőfaragó mesterrel a szobor talapzatának elvégzésére nézve 12000 (tizenkétezer) koronában s ennek bejelentése mellett Lédergerber kőfaragó mester a bizottság kívánalmaihoz képest két hiteles okmányt is bead erkölcs
