Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-04-15 / 15. szám

2

MAGYAR PAIZS

1915. április 15.

de annyit kell belőlük adni, hogy ugyanannyi rézgáhc jusson az oldatba, amennyit a rézgálicból szokás venni.

Az utasítás kiemeli, hogy a mészkénlé, kénmáj, s a hosonló összeköttetések, valamint a káliumhipermangán a peronospora ellen nem pótolják a rézgálicot. Kis mennyiségben ezek egyik-másikából lehet valamit hozzátenni a rézgálicból kevert levekhez, ami elősegíti a jobb tapadást, s fokozza a hatást.

A peronospora elleni védekezésben használt és kiporozásra szánt anyagokat (rézkénpor, rézmészpor stb.) a „Tájékoztató“ szintén felsorolja és megjegyzi, hogy ilyen porok a kéntartalom révén a lisztharmat ellen is hatást fejtenek ki. A jól készített rézkénporok- ban a kai cinált rézgálic megüti a 8 — 10%-ot, mig a porrá oltott mész 12—22°/0-ra rúghat. Ha a rézkénporok nincsenek az állástól összecsomósodva, a kisegítő védekezésben sikeresen használhatók. A peronospora ellen kizárólag csak porozás által védekezni nagyon drága, mert a porozást ez esetben igen gyakran kell megismételni.

A rézkénporoknak házilag való előállítása a szükséges berendezések és szakbeli technikai vezetés hiányában rendesen nem sikerül kellő módon. Azért is a rézkénpor készítésével a gazdáknak kár bajlódniok, mert a hiányosan elkészített szerek a gyakorlat terén nem nyújtanak megfelelő sikert, dacára a rájok fordított munkának és anyagnak. Az ily próbálgatások a rézgálic pazarlásának tekinthetők.

Különösen figyelmezteti az intézet a gazdákat, hogy főleg az idén úgy a permetezés, mint a porozás körül a legnagyobb takarékossággal járjon el. A háromszori permetezésre holdanként meg kell elégedni 10 kg. rézgáliccal és a legtöbb törekvést a védekezésnek kellő időben és leggondosabb módon való végrehajtására kell fordítani.

Legnagyobb érdeklődésre tarthat igényt, amit a vasgáhccal való védekezés tekintetében olvashatunk a füzetben, miért is ennek idevágó részét szó szerint közöljük.

„A vasgálic oldata pusztítja a peronosporát, de hatásra korántsem hasonlítható össze a rézgáliccal; megjegyzendő azonban, hogy savanyu oldata még igen hidegen is megperzseli a szőlő zöld részeit, ezen gipsznek hozzákeverésével lehet némileg segíteni.

Használható a vasgálic közömbösítve is, igy jobbadán csak fedőhajtást fejt ki, ajánlatosabb mégis igy alkalmazni.

A vasgálicos levekkel a permetezést minél gyakrabban meg kell ismételni és pedig lehetőleg úgy, hogy a leveleknek fonákja szintén kapjon permeteget.

A vasgálicos leveket csak szükségbeli pótléknak tekintjük és kisegítő gyanánt használhatjuk, de még ilyenkor is:

1. arra kell törekedni, hogy a legelső permetezést (mikor a szőlőhajtások araszosak), meg a virágzás (kötés) után permetezés rézgáliccal hajtassák végre (lehetőleg úgy, hogy a fürtökre is jusson) és csak

2. a többi permetezésekre leheti azután szükségből a vasgálicos leveket igénybevenni, megjegyzendő, hogy a fürtökre nem kell permetezni vasgálicos lével, mert ha a vasgálic a borba jut, fekete törést okozhat;

3. a fürtök megvédésére a rézkénpor mellett maradunk, ha pedig ez sem volna kapható: kénport használunk.

1. Savanyu vasgálicos lé. A kereskedésbeli közönséges vasgálicból (zöldgálic) feloldunk V2 kilót 60 liter vízben; viszont 1 kg. gipsznek, meg 10 deka iszapolt krétapornak az elegyét jól elkeverjük 40 liter vízben, azután a két levet összetöltjük.

Egyszerre csak annyi készítendő, ameny- nyit aznap el lehet használni, a levet eltartani nem lehet s 72%' osnál erősebbet használni nem szabad.

2. Közömbösített vasgálicos lé. A vasgálicból 272 kg.-ot feloldunk 60 liter vízben s azután a maradék 40 liter vízben pedig 2 kg. szalonnás meszel (vagy akár 1 kg. porrá oltott meszet) oldva, a két levet folytonos keverés közben összetöltjük.“

Egyrészt a rézgálicuzsora, a mindenáron

forgalomba kerülni akaró védekező szerek körül támadó üzleti lárma zavarja a szőlősgazdát. Mihez nyúljon, mit mellőzzön, nagyon nehéz kérdések ezek manapság, mikor csak az a bizonyos, hogy védekezni kell minden áron.

Az Ampelológiai lintézet vezetésében mértéket adó gyakorlati érzék nyilatkozik meg abban, hogy ez az Intézet a kellő időben gondoskodott arról, hogy a szőlősgazdák megkaphassák a neki annyira szükséges vezérfonalat nehéz és ma annyi akadályba ütköző védekező munkájokban.

Tessék ezt azzal a buzgalommal igénybevenni, aminővel az adatott. Egy levelezőlap, annak a megírási fáradsága minden szőlősgazdát abba a helyzetbe segít, hogy nem kell neki fogas kérdéseken törődni, hanem megszerezheti a megkapható védekező eszközt, tudja, hogy annak mi az értéke, hogy kell vele bánni.

írják meg a szőlősgazdák azt a levelezőlapot az Ampelológiai Intézetnek, bizony hasznok lesz belőle.

HIVATALOS HIRDETMÉNYEK,

n?

Az 1873., 1874., 1875., 1876. és 1877. években született és Zalaegerszeg r. t. város területén tartózkodó népfölkelő kötelesek bemutató szemléje folyó április hó 21-én reggel 8 órakor a központi óvoda földszinti helyiségében fog megtartatni.

Ezen népfölkelési bemutató szemlén az illetők tisztán öltözködve, fegyver és bot nélkül pontosan megjelenni kötelesek.

Akinek a 2000—ein. 1915. számú Honv. Min. körrendelet szerint a bemutató szemlén vaió megjelenés alól mentességi igénye van, köteles ezt a városházán (I. em., 2. ajtó alatt) a szemle előtt 5 nappal Írásban igazolni.

A szemlére meghívót külön senki sem kap.

Zalaegerszeg, 1915. április 3-án.

Fülöp József sk.

h. polgármester.

A magy. kir. központi statisztikai hivatal 1529—ein. 1915. számú átirata folytán figyelmeztetem az érdekelteket, hogy a fém és ötvözet készletek bejelentése alkalmával a bejelentőlapon mindenkor pontosan tüntessék föl a bejelentés napját, valamint szembetűnő módon azt is, hogy a bejelentés mely hónap adatait tartalmazza.

A borkészletek bejelentői a bejelentőlapok 6. pontja alatt a dátumokat mindenkor a tájékoztatás 5. pontjában foglalt intézkedéseknek megfelelően kitöltsék.

A bejelentőlapok a hátlapokon olvasható tájékoztatás értelmében az előirt határidőkben pontosan beter- jesztendők abban az esetben is, ha a készletek mennyiségében az előző hónapi állapottal szemben változás nem történt.

Zalaegerszeg, 1915. április 3-án.

Fülöp József sk.,

h. polgármester.

Pártoljuk a Vörös-Kereszt Egyesületet!

A költőnő lelke,

A Magyar Paizs számára irta: IRIS.

Eljött egyszer az az Idő, amikor a Nagy Alkotónak hivó szavára meg kellett jelennie a legfelsőbb trón előtt és számot adni a földön átélt vétkeiről.

Halovány rózsás leplet öltött lelke és úgy szállt a felhők fölé, ahonnan mosolygó angyalfejek üdvözölték jöttét.

De ám Péter apostol nem úgy, komor arccal, rideg hangon utasította a bejárat felé . . .

A lélek szomorúan megállt a legigazabbnak a trónja előtt és lehajtott fejjel várta az Ítéletet. Az Ur jobbján álló Gábor főangyal már fel akarta nyitni a nagy könyvet, de az igazbiró leintette őt. . . Életed folyását mondd el leányom magad, hadd halljam, mik a bűneid ?

S a lélek szomorú, halk hangon kezdte a beszédet: „Gyermekéveim, mint tisztán csörgedező csermely tűntek el, hűséges és áldó kezek vezettek az élet ösvényén és hárították el a tövist írtamból. De nemsokára, mikor talán a legjobban lett volna szükségem vezetőre, magamra lettem hagyva. Tétován, tanácstalanul néztem az elém táruló utat és akkor éreztem először gyengeségemet. De akkor feltűnt a te jóságos arcod és én, a gyenge, hozzád fordultam könyörögve, segítenél rajtam. És te, a jó, a bölcs, a mindenttudó, elébem küldtél egy ifjút, aki felajánlotta segítségét az egész léten általi vezetésre, amit én elfogadtam, hiszen örültem a támasznak, örültem, hogy az ő oldala mellett háboritlanul élem le világomat. Teltek, múltak az évek s nemsokára gyermekkacaj töltötte be kis házunk tájékát. De az én életem támasza azon időtől, hogy többen lettünk, elfordult tőlem, szelíd, jóságos természete dacossá vált s magamra hagyott teljesen.

És én, a gyenge nő, nagy elhagyatott- ságomban ismét csak hozzád fordultam pártfogásért és te erőt adtál fájdalmaim elviseiéséhez, pótoltad a férfi elvesztését azzal, hogy lelkem látkörét nagyobbitva, tehetséget adtál gondolataim menetét tollba súgva, a rózsás kedély leplébe burkoltan, apró, parányi sorokban. Eleinte azt az űrt, amely életem egyik felén tátongott, betakartam ezzel, de ahogy eszméim menetével lebilincseltem sok, sok szivet és számtalan levél jött ismeretlenektől, akik felajánlották gazdagságukat, ifjúságukat és örök szerelmüket cserébe térhatásomért, megdöbbentem és eldobtam a tollat. Pedig éreztem lelkem társának a hiányát, sokszor de jól esett volna, ha valaki mellettem van csiig- gedésent óráiban, aki vigasztalt és bátorított volna, hiszen kegyetlenül sivár volt életem ezen időszaka. Életemnek sugara ekkor még csak a delelő horizonton állott és forrón perzselte szivemet. Egy megnevezhetetlen érzés vett erőt rajtam, amit hogy eltüntessek, kószáltam és végnélkülinek látszó utazásokat tettem.

És egy ilyen utazásomban hozta elő a végzet az én lelkem testvérének arcképét. Szomorú tekintete, halovány arca lebilincselte szivemet s minden érzésemet. Megszereztem a fényképet s azontúl, ahogy levelezéseimmel gyakran érintkeztem az élővel, ő lett az én lelkesítő galambom és lelkem forró emócióból fakadt történetei is csak ő-hozzá és ő-neki szólották. Szerettem lelkem és szivem minden érzelmével, de feltett szándékom volt mindig és minden körülmények között ezt a nagy és magasztos érzést úgy ápolni, hogy még csak a gondolatnak legkisebb árnyával se hornályositsam el. Mikor három évi levélbeli ismeretségünk után az ő óhaja a személyes megismerkedés volt, könyörögtem neki, még egy esztendei halasztásért, amit kelletlenül bár, de megadott.

De ő ezen idő alatt az utánami vágyakozásba belebetegedett és meghalt. Én pedig eközben, amikor még csak számot akartam vetni ezen tettemért, a te hivó szózatodat hallva, siettem megjelenni arcod előtt és megvallani legnagyobb vétkemet. Ítélkezzél hát felettem, én Uram, Teremtőm ...!“

És ekkor Gábor főangyal kitárta a nagy könyvet, amelynek mindkét hófehér lapján csupán csak egy parányi vérpiros folt volt. Az Ur jóságos arca felderült. és szelíd hangon inondá: Leányom, lelked üdvöziil, mert testvérét feltalálta itt a mennyben,