Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-04-08 / 14. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. április 8. Veritas. A lavina gördül tovább, noha gondolom, hogy Veritassaí való polémiánknak gyakorlati haszna aligha lesz. Be is fejezhetnők, ha legutóbbi cikkében nem lenne ismét néhány vaskos — tévedés. Ilyen az is, hogy a „Városatya“ „följajdalt“ Nem, Veritas bácsi, Ön jajdult föl! Minden esetre föltételezem a jóhiszemű fogalom zavart. Azonban az igazság az, hogy a „Városatya“ röviden, tárgyilagosan felelt, Gyurka bátyánk által feltett „miért“ kérdésre. Erre Veritas bácsi, jajdult föl. És pedig másfél hosszú hasábban irt. Igaz, a napokban én is feljajdultam Przernysl eleste fölött; de azt a másik följajdulást, —• nem lehet tagadni, — Veritas követte el. A takarékokat is, (Kérem, itt nincsenek se bankok sem bankárok.) igenis támadta Veritas sőt még az idealismus-ellenes, osztalékleső részvényeseket is támadta. Tessék csak vonatkozó cikkét tnégegyszer elolvasni. Tehát nem volt fölösleges munka a támadásnak a maga értékére való leszállítása s a „bank“ egyedek megvédése. „Hogy a várost pedig nem is lehet védeni. ?“ Ez is tévedés. Mert a többek között maga az az egy ténykörülmény is igazolja a város eljárását, hogy, ha mikor a városnak hirtelen kell, a takarékok akár fölmondás nélkül azonnal is visszafizetnek százezer koronát is. Ez ezeknél az ilyen természetű betéteknél, nagyon lényeges momentum. A pénz? A kamat? Igen, igen az most az egész országban drágább a normálisnál. Ezt a véres háború, a nagyobb kockázat is okozza. Még a megyei, még a városi árvapénz kölcsönök kamatai is tetemesen emelkedtek. Sőt, hogy tisztesség ne essék szólván, az egyik szövetkezeti tag szerint, még a Hitelszövetkezet is valamivel drágábban méri az igazságot. Persze, persze, ne felejtsük, hogy időközben 8 percent is volt a bank kamatláb; (Hogy az ördög akárhá tegye a lábát!) sőt ma is 6 percent. Éhez a sok adó, kezelési költség, személyzet, igazgatósági fizetések, sőt.az osztalékleső részvényesek, — hát ez bizony lehetetlenné teszi az 5 percentes kölcsön kamatot! „Hogy a szövetkezet a szegény emberek gyülekezete?“ ez az aláfestés némely embernél megteheti a kellő hatást, de a valóságban ez is sántikál, mert a tény az, hogy az igazi szegény ember ott is hiába kopogtat kölcsönért és bizony — hála Istennek! — ismerek jócskán szövetkezeti tagokat, akinek több nettó vagyona van, mint például nekem, vagy sok osztalékleső társamnak. És ennek csak örülni lehet. Azonban mindezek dacára, mégis maradjunk csak jóbarátok még annál is inkább, mert mégis osztály-sorsosok vagyunk. A rósz fizető ugyanis, mikor fizetni kell, szid minket is, s Önöket is. Viszont a jó fizető, a fölvilágosult adós, ott is, itt is avval váltja ki váltóját, vagy kötvényét, hogy: Köszönöm tekéntetes uraim a szívességüket, majd ha megint megszorulok mögest megjövök. Valami hasonlatot is említ Veritas, az O favágója adógarasa és Herceg Esterházy milliós adójával kapcsolatban. Ha evvel azt akarja mondani, hogy köztünk és a Hitelszövetkezet között ilyen arány van, akkor belátom, hogy ők igen szegények és mi igen hatalmasak vagyunk! Eddig mindig az ellenkezőjét hittük! Vagyis, hogy Ök a kormányok kedvencei. De ha már bennünket hercegi rangba emel, akkor nem illik nekünk garázdálkodni és én, — személyemre nézve, — a jövőre hercegi módon fogok viselkedni. Egy városatya. Pártoljuk a Vörös-Kereszt Egyesületet! Válasz „Egy Városatyádnak „Osztalék“ cimii cikkére. Előrebocsátom, hogy nem vagyok bankdirektor, se könyvelő, se pénztáros, se városatya, tehát bennfentes sem, ennélfogva információkra szorulok és ha értesülésem egy esetben hiányos volt vagy ezután az lenne, kérem a Városatya bocsánatát, aki a Magyar Paizs 1915 március 18-iki számában az „Osztalék“-ot irta. Képzeljük a dolgát úgy, mintha a Városatya állítana vagy kérdezne valamit, amit pontonkint az ő említett cikkéből idézek — én aztán felelek rá. 1 ■ „A zalaegerszegi négy takarékpénztár, eltekintve a negyvenötezer korona betétkamatadótól, (betétkamatadót a hitelszövetkezet is fizet. V.) ötvenhatezer korona állami és községi adót fizet.“ Lám mennyi adót fizetnek a bankok, mégis a két elmúlt évben 15—20 százalékot adtak a részvényeseknek. Ez a legjobb érv mellettem. Mutatja, hogy a bankok dolga igen jól megy, gazdagok. Én pedig éppen azt hirdetem, hogy a szegényebb hitel- szövetkezet jobban rászorul a város segélyezésére, azaz betétjeire, mint a gazdag bankok. 2. „Nem mindenki veszi dm részvényeit névértéken. “ Tudom, a Tisztelt Városatya is vett egyet a múlt évben, amint az „Osztalék“ cimü cikkében elárulta és pedig egyezer koronáért. De megérte, ugy-e, különben nem vette volna meg!? Mit jelent ez? Azt, hogy ezek a bankok nem is állanak olyan roszul. Hiszen négyszáz koronás részvényeit ezer koronáért veszik. A részvényeknek ezen magas ára megint csak az, én malmomra hajtja a vizet, aki azt prédikálom, hogy a városnak elsősorban a hitelszövetkezetet kellene segélyezni, csak azután a bankokat. 3. „Azonban merné-e Veritas állítani, hogy a hitelszövetkezet óriási szervezetében senki sem kap, nem fogad el díjazást.“ Hogyne fogadna! De tessék összehasonlítani! Én úgy tudom, hogy a könyvelőt kivéve, minden állás, munka dotálása a bankoknál négyszer akkora, mint a szövetkezetnél. Higyje meg, nem irigylem! Csak mivel Tisztelt Ellenfelem a díjazást hány- torgatta, vagyok kénytelen erről megemlékezni. 4. „ Osztalék ? De hát a kakas csípje meg, éppen itt az osztalék körül sántikál, nem, biceg Veritas bácsi okoskodása ... Mert csak egy részvényt (megint az a fránya részvény!) vesz az illető 50 koronáért, már akkor mindjárt taggá válik és kap is ötven korona után 5 százalékos kamatot vagyis osztalékot.“ (t.-i. a szövetkezetnél. V.) Kérem, ez nem osztalék, hanem kamat, melyet a legtöbb vidéki bankban is megkapok, ha pénzemet beteszem. Kezeim között van a „Zalamegyei Központi Takarék- pénztárinak 1913. évi jelentése; ebből idézek és bizonyítom, hogy más a kamat és más az osztalék. Igazgatósági jelentés. 15-ik sor. És az alapszabályok 100. §-a értelmében a 160.000 K részvény- tőke 5 százalékos kamata . . 8000 K 23-ik sor. Ebből adassák a részvényeseknek osztalékul . . . 24.000 K Eképp minden egyes 400 koronás egész részvény után .... 80 K adatik kamat és osztalékul. 5. „Én vettem ezelőtt három évvel öt darab Polgári Tpt. részvényt kettőezerötszáz koronáért. Kaptam 125 korona osztalékot. Kérem, mennyivel több ez öt percentnél?“ A Polgári Takarékpénztár kezdő intézet, erre most nem lehet hivatkozni; 20 év múlva itt is máskép lesz! De hát lássa Édes Uram! Ma a Polgári Takarékpénztárnál, a Hitel- szövetkezetnél is ötös kamatot hoz a pénz. De mig a bank részvényéit, amint Ön találóan panaszkodik, él kell tudni adni, hogy abból pénz legyen, a szövetkezetnél felmondás mellett visszaviheti részvényeit s megkapja pénzét, tehát ez utóbbi elhelyezés szerintem előnyösebb s ön mégis bankrészvényeket vett. Miért? Lehet, hogy nincs igazam, de én azt gondolom azért, mert a szövetkezetnél a részvényekre sohasem kaphat többet öt percentnél, a bankoknál pedig, ha az Isten megsegíti, lehet idővel húsz percent is. 6. „Csak nem kell azt gondolni, hogy aki osztalékot is élvez, az mindjárt az ideálista ellenkezője, vagyis uzsorás.“ Eszemágában sincs! Az ilyen ember önző, éppen úgy, mint aki a saját földjét szántja, szőlőjét és gyümölcsfáit nyírja, kötözi — tehát önző, mert magának, a maga javára dolgozik, önző, a szó nem roszabb, hanem jobbik értelmében. 7. „A házak is összeéghetnek és a földekben háznagyságu gödröket üthetnek a harminc és feles gránátok.“ Éz, ha úgy tetszik, lehet vicc, de nem argumentum. Mert olyan házra, mely tűzkár ellen nincs biztosítva, se a bank, se a szövetkezet nem ad kölcsönt; a föld pedig föld marad, még ha ezer gránát is csap bele, legföljebb egy évi termését teszi tönkre, de még igy is mindig a legjobb biztosíték. 8. „ Meri hiszen egyik sem tudna egymaga mindent felfalni... Minden szentnek maga felé hajlik a keze — még a szövetkezeté is. “ Azt kérdem: ki akar egymaga felfalni mindent, kinek hajlik inkább maga felé a keze? Azé-e, aki, mint a Zalaegerszegi Hitelszövetkezet, az egyenlő részesedés mellett kardoskodik vagy aki azt vitatja, hogy neki a nagyobb konc dukál? 9. Most nem idézek, hanem egyenesen a városatyákra szállók, akik hoztak egy határozatot mely szerint a városi pénzekből a nagyobb összegek a bankoknál, az ezer koronán aluliak a hitelszövetkezetnél helye- zendők el. Bocsássanak meg Uraim, de ez a határozat sem nem méltányos, sem nem igazságos, sőt nem is világos, nem is őszinte, hanem korcs! Ez aztán már nem sántikál, nem biceg! Mankó kell neki, nem is egy, nem is kettő! Mert ha világos, őszinte akart volna lenni, úgy hangzanék: A bankokba egyenként százezer, a szövetkezetbe tízezer koronát teszünk. Vagy: A bankokba a városi pénzeknek kilenc-tizedrésze, a szövetkezetbe egy-tizedrésze vitessék. Ez ugyan szerintem nem igazságos, de világos beszéd volna. Ámde az Önök határozata szerint a bankokba egyenkint vihetnek száz-százötvenezer koronát, a szövetkezetbe pedig ugyanakkor háromszáz koronát. Az előbbi ezer koronán felüli, az utóbbi ezer koronán alóli összeg. Ez bizony, Tisztelt Városatyák, porhintés; tesznek valamit, mert maguk is érzik, hogy egészen mellőzni még sem illik a szegény szövetkezetét. De amit adnak, csak tetszésszerinti morzsa, az is kegyelemből, leereszkedésből! Befejezésül összegezem vitánk anyagát. A városi atyák hoztak egy beteg, szerencsétlen határozatot. Ezt már ismerjük. Az egyik városatya, az én Tisztelt Ellenfelem azt hirdeti, hogy ez méltányos, igazságos, mert a bankok több adót fizetnek, nagyobb összeggel járulnak hozzá a városi terhek- hez, mint a szövetkezet, tehát illő, hogy többet kapjanak a városi betétekből. Én ellenben azt hirdetem, hogy ez az eljárás sem nem méltányos, sem nem igazságos, hogy a szövetkezet legalább is annyit érdemel a városi betétekből, mdnt akármelyik zalaegerszegi takarékpénztár. Mert: a) a hitelszövetkezetnek ideálisabb céljai vannak, mint a bankoknak, b) a hitel- szövetkezet a szegény, a bank a gazdag emberek szövetkezése, c) a szegény jobban rászorul a segélyre, mint a gazdag, d) ha jól megy az üzlet, a szövetkezetnél leszáll a kamat, tehát a szegény embereken, az adósokon történik könnyítés, a banknál pedig emelkedik az osztalék vagyis a gazdag még gazdagabb lesz. Ez a sarkpontja az egész vitánknak, erre állapítom én azon szent meggyőződésemet, hogy a Városatyák határozata se méltányosnak, se igazságosnak nem mondható. De minthogy mi ebben az ügyben egy-- mással szemben pörösfelek vagyunk, a magunk ügyében nem lehetünk bírák, bízzuk az elfogulatlan nagy közönség ítéletére, melyikünknek van igaza? Veritas.
