Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-03-25 / 12. szám
1915. március 25. MAGYAR PAIZS 3 HETI HÍREK. T T ▼ Eljegyzési ünnepélyt tartott Schischa Dávid polgáriskolai tanár Halász Bözsike kisasszonynyal, Dr. Halász Vilmos orvosnak kedves, müveit leányával. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg ... 50 fill. Mai gyűjtésűnk.....................50 fill. Hozzáadva a múltkori (40361 K 07 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40361 K 57 f. Przemysl folyó hó 22-én történt eleste mindnyájunk szivét fájdalmasan érintette, de csüggedésre nincs ok. Amerikában sem fenékig tejfel. Mutatja ezt Newyorkból jött levél. Higyjétek el kedves testvér, igy szól többek között, nem kevésbbé súlyos egy a hazától távol élő volt hazafinak a sorsa, aki a sorstól kényszerítve ma egy uj világ polgára. De azért egy percig sem szűntem meg magyarnak maradni. Csak a lapokból olvastam, hogy veszélyben a haza. S nem mehetek segíteni . . . Minden reggel 6 órakor újsággal a kezemben olvasom a háborúról szóló híreket. Mi itt éppen olyan hamar megtudjuk a híreket, mint ti odahaza. Az itteni lapokból tudjuk, hogy a muszkák betörtek a Kárpátokba s hogy aztán kivertétek. Magyar lapot keveset olvasok. Az angol és német lapok egy nappal mindent hamarább hoznak. — Ami pedig a helyzetet illeti, amióta Amerika fennáll, nem volt olyan rósz, mint most. Nem hinné senki, minő hatással van a hazai háború az itteni viszonyokra. A hajójáratok, ha nem is egészen, de annyira be vannak szüntetve, hogy nincs se behozatal, se kivitel. Magában Newyorkban a munkanélküliek száma 300 ezer, holott máskor 15—20 ezer volt. Az építkezés teljesen szünetel s a drágaság itt is napról-napra nagyobb, szóval nagyon kell küzdeni a megélhetésért . . . Nekem ugyan most van foglalkozásom — stb. S. George. A pesti drágaságról Írja a Magyarország: A halál ellen nincs orvosság s ezenkívül a drágaság ellen sem lehet védekezni. A liszt, a kenyérféle, a hús, a tej, a hal, a főzelék, szóval minden, ami az embert táplálja, 150—200—300 százalékkal lett drágább. Minden áremelkedést meg tudnak okolni akár elfogadható, akár csak kitalált magyarázattal, de semmiféle eszközt nem találtak még fel, amely alkalmas lenne a drágaság ellensúlyozására. A kereskedő, az iparos teljesen tehetetlenül áll az óriás árszökkenéssel szemben, a fogyasztót pedig egyszerűen a kétségbeesésbe kergeti. A kormány pedig hitetlenül csóválja a fejét, a város hatósága jajveszékelve könyörög segítségért, csak arra nem gondolnak, hogy a drágaságot okozó nyavalyának egyszerűen kicsavarják a nyakát. Pedig ez is lehetséges. Bizonyos, hogy elegendő vágóállat áll rendelkezésre, ezt tudjuk statisztika nélkül is, bizonyos, hogy van elég sertés az országban, elég baromfi, elegendő főzelék, sőt burgonya sok is, a drágaságot tehát nem a hiány teremti, hanem a leggonoszabb spekuláció. Ez ellen tessék tenni! A termelők nyakán dolgozó spekuláns hadat kell zárlat alá tenni s a kereskedelmet vissza szorítani a régi mederbe. A Máv. gondoskodjék a rendszeres felhozatalokról, a közigazgatás pedig könyörtelenül üldözzön mindenkit, aki az értéken felül követelődzik. Ha ezt lelkiismeretesen megcsinálják, ha minden termék árát az értéknek megfelelően szabják meg és súlyosan büntetik úgy az uzsorát, mint az árueltitkolót, megszűnik a drágaság, mert magától előkerül a most még dugva tartott készlet. A kormány félhivatalos utón közzéteszi ma, hogy mindkét irányban teljes szigorral készül eljárni. Ez helyes dolog. Úgy gondoljuk azonban, hogy az élelmiszeruzsorásokat, a lelketlen összevásárló- kat, egyáltalán az ország nehéz helyzetével üzérkedőket ma kihágásért büntetni: ez nem komoly dolog, hanem olyanféle megtorlás, mintha a gyilkosokat büntetésül borsóra térdepeltetnék. Valamely tilalmat csak súlyos szankció tesz komollyá, gondoskodni kell tehát az ország inegrontói- nak példás megbüntetéséről. Jó lélekkel mondhatjuk, hogy ez ma a legáltalánosab kívánságok egyike Magyarországon. Szántsák föl a lóversenyteret. A következő jó gyakorlati cikket Írja a Pesten megjelenő Fogaáó c. derék lap. A székesfőváros tanácsától kezdve minden gazdasági testület, minden józan polgár és napilap arra buzdít és lelkesít, hogy a fővárosban és környékén ültessenek be minden üres helyet és telket burgonyával, zöldséggel és más élelmicikkel. A Fogadó ezennel szinte a fentiek közé áll és pedig egy igen jó eszmével. Azt ajánlja a főváros illetékes osztályának, hogy szántássá vagy ásássá föl a nagy kiterjedésű és majd a főváros szivében lévő lóversenyteret, amelynek pompás földjén buján teremnek: krumpli, saláta stb. zöldségfélék s borulnak afélköblös vékanagyságu káposztafejek és mindebből jóval többet szüretelhetnek, mint amennyi a József, Ferenc és a Csikágó városrészek lakóinak szükséges. Az ásatást pedig lehetőleg azokkal a léha, munkakerülő emberekkel végeztessék el, akik vasárnapokon és hétköznapokon minden időt azon a tengernyi átokkal teleszórt területen szoktak eltölteni. Azt hisszük, a Fogadónak ez az eszméje a fővárosnál szerető fogadtatásra és pártolásra talál. Bojkottáljuk a csaló kereskedőket! A következő sorokat kaptuk: Az emberi alá- valóság, a kalmár lelketlenség hallatára egész lényemet kimondhatatlan elkeseredés tölti el, hogy ezek a nyomorult csaló kereskedők még ilyenkor se tudnak emberileg érezni. Most ezekben a szent időkben a nyomorultak, az elvetemült emberek, lelopják a ruhát és cipőt azokról a fáradt, megdermedt emberekről, akik oly hősiesen védik határainkat. Hisz ezek az igazi ellenségeink, ezek a gyávák, kik orvul támadják saját véreiket, a felszerelés roszaságával, csökkentve az ellentálló erőnket és képességünket. Itt elrettentő példát kell statuálni. Örömmel olvasom, hogy a hadbírósághoz fogják utasítani ezt az odiózus ügyet. Addig is azonban mi nők vegyük bojkott alá a csalók üzleteit és kerüljük még a tájékát is, mint egy fertőző járványfészket. Társadalmilag és különösen anyagilag kell őket tönkre tenni, hiszen a pénzéhség ez az ő gyönge oldaluk, ott kell nekik megadni a kegyelemdöfést. Dr. Károlyi Sándorné. (M—g.) A drágaság.. Már unott is a cim, talán már el sem olvassák, mert arra gondolnak, lehet erről még újat ;s mondani ? kell - e ezt még tárgyalni, mikor úgy sem tudunk segíteni rajta? Igenis kell vele még foglalkozni, elsősorban a tanácsnak és meg is kell tárgyalni az utat és módot, amellyel segíteni lehet a helyzeten. Nem szabad továbbra is megengedni, hogy holmi közvetítők már kora reggel elkezdhessék a piacon összevenni például a babot és azt behordják egyik-másik kereskedőhöz, aki azt 10--20 fillér nyereséggel tovább adja a pesti boltosnak El kell zárni a piacot az összevásárlók elől. Mert minél kisebb a kereslet, annál kisebb az ár. És ha a közvetítőket eltiltják az összevásárlástól, akkor a fogyasztó közönségnek módjában lesz a pénzéért vásárolni tudni is. Csak a minap történt, hogy egyik uriasszony alkudni merészelt, mire a néne megjegyezte: majd megveszi a G! — Hát adja el neki, a pénzemért kapok én mástól is — hangzott a válasz. A néne nem maradt adós, felelte: hát egye meg a pénzét. — Ezzel csak jellemezni akartuk, hogy milyen világ van az — egerszegi piacon. És azt talán mondanunk sem kell, hogy, a „bab“ csak példa volt. Asszonyok az eke mellett. Kiadták a jelszót: ne maradjon műveletlenül egy darab föld sem; minden, ami csak bevethető, megmunkálható, beültethető, az legyen is megmunkálva. Handlery Gusztáv is megmondja a mostani cikkében az asszonyainknak, hogy ültessék be a virágos kerteket is, virágunk lesz úgy is: őszirózsánk a végleges győzelem, nyári virágunk az oroszok vesztett csatái és tulipán helyett krumpli kell most, tubarózsa helyett meg főzelékféle. Dolgoznak is az itthonmaradottak és amikor munkájuk eredményén végignézünk, sajnáljuk, hogy a föld nincsen mélyebben, hogy jobban meghajolhatnánk a föld népe előtt. A jóság, a nemességnek, a hazafiui érzésnek olyan megnyilatkozásait látjuk a parasztember lelkében ; ismeretlen értékek kerülnek napvilágra, amelyek feljogosítanak arra, hogy a legteljesebb bizalommal tekintsünk a jövendő elé. A friss ^zántásu földeken asszonyok fogják az eke szarvát, ők vezetik a járomba fogott igás jószágot. A fekete rög kifordul téli alvásából, most talál otthont a sok millió kenyérszem, amiből Péter Pál felé sárgult kalászok lesznek. Az asszony dolgozik, az ura már hét hónapja küzd a hazáért, volt délen is, most meg fenn van valahol. Az asszonyok dolgoznak. A sáros utón rozoga kocsi döcög felénk, piros arcú menyecskék kezében pattog az ostor, viszi a. tejet az egerszegi piacra. Köszöntek szépen, azután, mintha örökké ott ültek volna a bakon, biztatták a szürkét: Gyi te . . A sebesült. A mi lengyelünk, a szép szőke fiú, már beletörődött a sorsába. Hisz sebesültnek se a legr oszabb lenni Egerszegen. Magasan hordozza fejét,kipödri kis bajuszát, hogyjobban tessék az utca közönségének: a menyecskének, kinek az ura hadba van, a magyar lánynak, kinek a vőlegénye a jövő ködében, illetve valamelyik harctér ködeben szürkélik. Miért szaporítsuk a szót, a mi lengyelünknek, a szép szőkének, bizony a magyar lányok is tetszenek. Hisz ezek között is van szép, csak olyan, mint az ő galíciai városának a leányai között. Baj csak az, hogy nem értik egymás beszédjét. De igenis értik. Ép erről szól az ének. A szép szőke fiú a múltkor este, mikor már tiszt ur nem volt látóhatáron, az utcán, csak el kezd ám a bus lengyel szivével sirdogálni. Nagyokat hüppöget, sóhajtozik. A közeli lánycsoport odaneszel. Megszánják. Miért is sirhat? Szegény hontalan. Talán ennek is apja, anyja az orosz rabja, talán ennek a falujában is a lángok égették föl a házakat . . . Odamennek hozzá. Becézgetve simogatják: ne sírj, ne sírj ... A siró hangok elcsendesülnek, a szép szőke karja finoman átöleli az egyik iányderekat, a szemek fölragyognak és az imént siró száj huncutul fölnevet és lengyelül talán azt mondja: de jól idecsaltalak te magyarszki. A kiválasztott leány csak most érti meg az ölelést, de a többi kisérő is megérti — hátramaradnak. Ők mennek, átölelve egymást, beszélgetve a legkönnyebb, a legelterjedtebb esperantó „világnyelven“, vagy mint régen mondták: a szerelem nyelvén . . . Hősök és hőstettek megörökítése. A Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság azt a haditörténelmi és hazafias szempontból rendkívüli jelentőségű feladatot tűzte ki maga elé, hogy kiegészíteni igyekszik a hadtörténelem munkáját s a jövő nemzedékek okulására, valamint a nemzeti önbizalom fejlesztésére összegyűjti a most folyó nemzet- védelmi háborúnak gyönyörű emberi dokumentumait. E cél érdekében jelzett bizottság felhívással fordult az ország egész társadalmához, hogy gyűjtsék össze azon harctéri tetteknek, egyéni cselekedeteknek adatait és történeteit, a melyek köztudomásra jutnak, valamint a hős halottak személyi adatait. Az adatgyűjtés munkája a községi és körjegyzők feladatát képezi. Aki tehát a fentiekről tudomással bir, az jelentse be azt az illetékes községi illetőleg körjegyzőnek. A tanítók felmentése a népfölkelési szolgálat alól. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1347 —1915. ein. számú rendelete alapján mindazon 1896, 1895, 1894. évben született B). alosztályu népfölkelésre kötelezett tanítók, kik a folyó évi fébruár 18-ától március hó 24-ig terjedő időben megtartott népfelkelési bemutató szemléken alkalmasaknak találtattak, amennyiben polgári foglalkoztatásukban nélkülözhetetlenek s ott legalább 1915. évi január hó 1-e óta állanak alkalmazásban, illetékes hatóságuk részéről a tényleges népfelkelési szolgálat alól való felmentésre javaslatba hozhatók. Az állami és községi tanítókra vonatkozó felmentési
