Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-03-04 / 9. szám

. év Zalaegerszeg, 1915. március 4. 9. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4‘04 Fél évre K 2-04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti: Z. HORVATH LAJOS Munkatársak: Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttérsora 1 K " | Szerkesztőség és J kiadóhivatal: y Wlassics-u.8.sz. LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Háborús világban „kivételes sajtórendészeti ellenőrzés“ alatt van a MAGYAR PAIZS A győri kir. ügyészségtől. 1915. El. 23. C. 96. sz. A győri kir. Főügyész ur 397. 1915. f. ti. sz. rendeletével közölte velem, hogy a kir. Igazságügyminiszter ur folyó évi február hó 21-én 9108. I. M. 1915. III. szám alatt kelt rendeletével az 1912: LXIII. t. c. 11 §-a, az 5483. 1914. M. E. és 12001. 1914. I. M. E. számú rendeletek alapján a Zalaegerszegen megjelenő „Magyar Paizs“ cimü időszaki lapra nézve a kivételes sajtórendészeti ellen­őrzést elrendelte. Erről mint a „Magyar Paizs“ kiadóját értesítem, s figyelmeztetem arra, hogy az 1912: LXIII. t. c. 11 §-ának utolsó bekez­dése szerint az aki az e szakasz alapján kibocsátott rendelet megszegésével a sajtó­rendészeti köteles példány beszolgáltatását elmulasztja vagy a sajtó termék szétküldé­sét a megállapított idő előtt megkezdi, a mennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el s 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünte­tendő. Győr, 1915. február 25. Dr. Dukavits Vilmos s. k. kir. ügyész. A kiadmány hiteléül: Pintye Nándor kiadó. P. H. Átvettem február 27-én: Borbély György lapkiadó tulajdonos. A^zalaegerszegi kir. ügyészségtől. 1915. El. 23. C 9. szám. Értesítem a Címet, miszerint Igazságügy­miniszter Ur f. évi február hó 21.-én kelt 9108. I. M. III. számú rendeletével az 1912 évi LXIII. t. c. 11. §-a alapján a „Magyar Paizs“ cimü lapnak kivételes sajtórendészeti ellenőrzésését rendelte el. Miután a 12001. 1914. I. M. E. számú rendelet második szakasza értelmében a kivételes sajtórendészeti ellenőrzés gyakor­lására alulírott kir. ügyész hivatott, ugyan­azért értesítem a Cimet, hogy a „Magyar Paizs“ cimü lap a bemutatás +dőtLysrem., postai utón sem máskép nem kuídÉeto scfétWs &zféMM>éfc T&SÖjääh áÉ'ártarátiL'ki­ad árud ó riM&tídPÉ^ngédély ÁieftÜfF^ög déhÉ-L tŐsyéóválifi.örr nodáóLürn noxs .gosaaönöaoíök -ÄliMdo&Uí^bMiíbgváp'ObÓgíyi-i^í Platós^ cM ktjUfLgíÉnpGMbyá'Fönmd&fi háfcőriü^xte^tené§ napjdii ddJórdfL^ h«4^ t-áföfc Órák >I«1 atfß '8^12Ai|ßlnáTáÜP fifűLa'á&í' bgjoámlto i® rfei§^e t&ß óé 11 étVők&á4 rrftígy tölftéflt^naMji a^ü’^áAöé'li <fngeÖétyÍ3?flé# f€(^05tbadnfíJ9n ,iní9vö>l téblóq ß is9 kósasT ísFT^yeühelteteM Y£9 G1 fáíUíirffe, .j/Ggyi ezen intézkedések megszegékte'ügg^gjffi a§ó 1912. évi LXAyd^ixtrkkgLLsí^a sártfeH'pméISfen 2 hifokftpj^ terjedhető elzárás és 600 koro­náig lerjedhető pénzbüntetés lesz kiszabható. Zalaegerszeg, 1915. február 27. mmmtó díM kir. ügyész. • ■'C-ÁtVéit^m féÉrfer'i;,27-éri:^ Borbély György lapkiadó tulajdonos. Magyarország nem szegény.,. Künn jártam Kis Marci barátomnál s megkínált teával. Nyalogatja, cset- tent, rám néz, mosolyog, kacag, va­lamit les rajtam. Nos mi bajod? Megint issza, csettent, rám néz, mosolyog, kacag. Én jóízűen folytatom a szür- csölést. Aztán látja, hogy semmi kü­lönös nem tör ki belőlem, tehát meg­kérdezi: Jó? ez a tea? Az. Hát persze, hogy jó, sőt kellemes, mert amint veszem észre, a gégerágó s többször büdös rum helyett szilvapálinka van benne, evvel pedig szelidebb, fino­mabb. Nem is tudom, folytatám, mi az ördögért bolondulnak a teaivók az után az éktelen rósz rum után. Ember­ölő az. Kubából, Jamaikából hoznak ide italt! Képzelhetni, mennyi pénzt kell adni érte, hogy gazdagítsuk Kubát, Jamaikát, az angol és holland keres­kedőket s ezeken kívül éljenek még meg belőle a mi kereskedőink is. Aztán még ha legalább igazi kubai vagy jamaikai rum volna az! Spiri­tuszból csinálják útközben. Hát én csak azt mondom Barátom, hogy ami a mi terményeinkből készül, én azt szeretem legjobban. Vagyis jobb a szilvapálinka, mint a rum . . . Csakhogy Kiss Marci barátom, amint még mindig várakozó arcáról leolvas­hatom, evvel nincs megelégedve. Hát a tea? a tea? Kérdezi. El kezdettem beszélni a teáról is gazdasági szempontból, hogy milyen rengeteg pénzt adunk ki teáért is stb. ’Sze épen ez az! vág közbe Marci, s immár véglegesen kirukkolt véle, hogy amit most iszunk, nem Ceylon- tea ám, hanem magyar diónak a ke­mény héjából főzött tea. r..ElőbJi„én sem hittem, s az olvasó közönségem semsfíískMqrögíÖh.sPeíáigi úgy. v.:an.^Bió<h.ójHtüát sittufinik^ Azonnlal megtanulhatjuk a készítésiét dosMgú szadit .ci'őbbydangyo'SrAMZZe 1 lenfós&irk vwfa> a (¥gyán'ezb -még^' 3idM)Uip®<$!9teaißv£aumxi[ß9bi dd9a9rn9n§9l n9.y2sJ. ß >19 í ßis#&M9tísyn yVsápi ß V gad pi tins ^rr^JÍP°íh^0fí arrrí§S^fet^§§Qbt>! hfertnh iSiohogynm agya ß cf a d rN em h iaiiyz ite da® ajtémk- előb>-Ebből vanj%'bölcsőnknél' koWŐ ?s6 rfkj1 Mr ÜtáhÉi lfatÖ^8 fiájával ;iáb-; 1 náé- A^is§óÉajn ^pdják^ hogy ü göki nblüMTok^ áfoóÉbgfiorti i 1 estzi. bne/\ a kemény héjában levő olaiából tea. S még mindig megmarad, ami a tűzön elégjen, mint a zsir. Ez a dió-tea. De mit beszélek? Hát ki hallott arról, hogy a cserje szederjnek a le­veléből jó tea lesz? Egy világrengető háborúnak kellett elkövetkezni, hogy rájöjjünk az utszéli cserje levelének a hasznos voltára. A gyümölcse szintén jó, majdnem mint a málna, s szembe­ötlő is, de most hirtelen csak a leve­lére vala szükség, pedig ennek érté­kéről igazán nem hallottunk eddig. Két hét alatt nemcsak megtanulta egész ország a jóságát, de két hét alatt össze is szedtek az iskolás gyer­mekek nem tudom hány ezer méter­mázsa levelet, amiből pompás tea lesz a lövészárkokban. Mennyi pénznek felel ez meg! De vájjon csak a katonának szabad é ezt meginni? S vájjon csak háborús időben van ez a zamatja a szederj levélnek? Hát máskor nem értékes é ez az érték? Nem, mert nem érté­keljük. Nem használjuk. Épen az, hogy értékessé kellene tennünk a bé­kés időben is, a polgári társadalomban is. Mennyi pénzt megmentenénk édes Istenem! Nem mondom én, hogy min­denki zárkózzék el feltétlenül az indiai teától. Akinek sok pénze van, hozassa onnan. De hát nem komédia é az? nem undorító magyar szatíra é az? hogy, ha egy egyszerű szegény falusi ember, napszámos, mert hát neki is civilizálódnia kell, bejön a városra, vásáról a boltból egy forinton egy félmarék teaburjánt s otthon vigános leányával két-három este meg­issza: s az ablakja alatt, az árokban három szekérderék szederlevelet szed­hetett volna ingyen. Van kincs, van Magyarországon elég., Nem is szegény, .ezekben a, mi, (M|ägü^.sI^c#aknpc[ilnSgßb,lk.%Ä!-ri -sut ’ >írmyjrT rmuYgk soguaxßgi it&s&ímog ß nsdbtnlpbhv dnisvisri ß Í9SX9 8 S89Í 9iIt löm —:~lhoIßbjid — yfontß Jßwrodßri ß^lßSögtoJ^^aisiiia^egieiyiis^ aíiárifthö %Mv SíRffífft&ft ej,terna ehßjjgM dgjjbfe .’gőte rtáá mi) (Ipa zfd öt ;zá Id 19ks t o i jáik cigarettákkal való megajándékozásán®yogj szolgálni. Kezdete pontban 9 órakor. Hely­árak: emeleti páholy 39 ÍRJ záVü&W^ K, els»ÍWik, hely-? K- bel,ép?; jegy T'.pO.. K, katona- és deak-jegy 1 K, ;karzaff»^Wk. Felülfizetések, tekin- tettel a jótékony-célra, 'hálásan fogadtatnak. |j«^ki^réB^áltSatóIÍ83Ítofl^.^«JÍ»9Baie%* böflyasoloM zoaoQl ;\b 'in áöqaüq

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents