Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-25 / 8. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. február 25. Korkép... A „ Világ“ minapi számában Shrap- nelbonbon címmel egy vezércikk jelent meg, melynek Írója keményen ostorozza a budapesti jómódú nyegléket, azokat, akik naphosszat a cukrászdákban lődörögnek és élvezeteket hajszolnak ma, amikor minden második embernek a szive sir, s amikor alig van család, melynek remegő aggodalma, nagy gyásza ne volna! . . . A budapesti elite cukrászok Shrapnel- hüvely alakú bonbonokkal, téli nyalánkságokkal rakják meg ablakaikat és a nagyságák csakúgy tódulnak e helyekre, hogy viccelődve, évődve, szopva-nyalva fogyaszthassák eme fenséges (?) találmányokat, amelyek szerintük, ime, nem is robbannak, nem is gyilkolnak, nem is hasítanak léket az agyvelőn, egyszóval: nem is olyan veszélyes dolgok, amint azt a haditudósítók és egynémely nyomorékká vált sebesült meséli. Az iró azzal végzi cikkét, hogy az ő szájában az ilyen cukor sóssá válna, sóssá, mint a könnyek, melyekkel kedveseinket siratjuk. És igaza van, mindenkinek igaza van, aki végig ostoroz a nyegléken, akiket még az a borzalmas háború, az a szörnyű vérontás sem képes bizonyos komoly, s a szomorú helyzetnek megfelelő korlátok közé szo- ritani. O de édes lehet az a bonbon, szép a ródli, a szán, a korcsolya, a jukker- ség és ha, aki igy a nyakát töri, azt én mégis sajnálom, s nem kiáltom sokakkal, hogy: „úgy kell nekik!“ Nem. Ennyire én nem megyek. Én csak annyit kérek, hogy legalább mostanában hagyjuk ezeket a gyerek mulatságokat a — gyerekeknek; mert hozzánk, érettebb eszü fölnöttekhez, akik föl tudjuk fogni a helyzet borzalmasságait, akiknek fiunk, férjünk, fivérünk, apánk és százezerszám magyar testvéreink szenvednek, nélkülöznek, véreznek és harcolnak ott érettünk; s igy nekünk, hozzánk jobban illik, ha lélekben úgy, mint kedélyünkben, legalább is, félgyászt viselünk . . . Gondoljuk el, hogy talán ép akkor, amikor mi a Shrapnelbonbont majszoljuk, amikor egy nagy ricsajt csinálunk, tán ép akkor abban a percben festi pirosra a fehér havat valamely szerettünk meleg vére . . . X Y. Kánya Géza helybeli zenetani- tóná! eladók. Van köztük olasz mestermü, nevezetesen: Am at hi, Mucsínyi, Rucséri és velencei olasz hegedűk eladók bármely megfelelő árban. Megtekinthetők a tulajdonos lakásán ahol tani- :: tást is elvállal :: Zalaegerszeg, Ürményi-u. 7. sz. HETI HÍREK. ▼ v v Kulcsár Gyula hadnagy 35 éves korában a hazáért és királyért hősi halált halt. Szegény Kulcsár, sóhajt fel az idegen olvasó, amint felsóhajtunk minden ily jelentésre. Sírunk s ökölbe szorítjuk kezünket tehetetlen dühünkben, mi, akik közelebbről ismertük s csak most fogjuk fel igazán mi az a háború, mekkora áldozatokat kell nyújtanunk. Lesütött szemmel kerüljük az özvegynek és árváknak tekintetét, mert az azokból kisugárzó fájdalomra nem tudunk vigasztaló tekintettel felelni. Veszteségükre nincs mértékünk, fájdalmukra nincs csillapító szavunk, hiszen minket, akik vele éltünk, együtt munkálkodtunk, annyira levert a hir, hogy szükségünk van az idő tompító, enyhítő hatására. Meghalt mint egy annyi ezer hadnagy közül, mikor élnie kellene mint egyikének, oly kevés kiválasztottjainknak. Mert a választottak közül való volt. Jól ismertem, sokat és sokszor tárgyaltunk társadalmi, népjóléti mozgalmakról, s ismertem jövő terveit, múltban kifejtett munkásságát. Láttam családi körben, mellette áltam hivatalos munkájában. Megtanultam minden téren megbecsülni, tehetségét elismerni, alkalmam volt munkaerejét igénybe venni. Ez a szerény ember, akinek mindene családja volt, egyúttal a tanári kar egyik legkiválóbbja is volt. Nagy tudással, kifogástalan lelkiismeretességgel végezte munkáját, nevelte a reá bízott ifjúságot s mellette tudott időt szakítani a felnőttek oktatására is. Csak a múlt évben indította meg a nép- szövetségi mozgalmat, terveit megsemmisítette egy ostoba golyó. Szétroncsolta azt az örökké dolgozó agyat, melynek szebbnél szebb gondolatait szóban és Írásban annyiszor volt alkalmiunk megismerni. A golyó, mit egy ostoba muzsik bambán kimeresztett szemmel kilőtt, odatalált egy értékes fejbe, hogy gyászba borítson özvegyet és árvákat, hogy fájdalmat okozzon annyi jó barátnak s veszteséget a magyar ifjúságnak. Vájjon kit s mennyire vigasztal meg a jelentés, hogy hősi halált halt hazáért és királyért. P. Imre. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. Forintos Lajos gyűjtése Strídóvár.........................................3 K Mai gyűjtésünk..........................3 K Hozzáadva a múltkori (40356 K 57 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40359 K 57 f. * Forintos Lajos társaságában épen- ugy gyűjtenek és adakoznak a hadicélokra, mint más társaságban. Hanem azért Forintos Lajos minthogy lelkes ember, juttat egy-egy szemernyit erre a célra is, ami igen szép tőle. Kapossy Artur törvényszéki jegyzőt áthelyezte a miniszter ur Pápára, a hová kérezkedett. Kellemetlen félreértés történt a Tanító Kálmán családjának gyászos híréről szóló múltkori cikkünkben. A családnak egyik tagja szomorúan panaszolta munkatársunk előtt, hogy nem csak az apa halt meg itthon, de a testvér is meghalt a csatatéren. S mi megírtuk igy, holott a testvér hadnagy itthon van baj nélkül. A tévedés onnan van, hogy az unokatestvér esett el a csatában. Ezt a mi hibánkon kívül esett tévedést is sietünk a legjobb indulattal kijavítani: S mig egyfelől örvendünk egyiknek az egészségén, másfelől mégis csak gyászoljuk a másik halálát. Mennyi gabonánk van? Véletlenült tudtam meg egy „requirálás“ c. cikkből, hogy van nekünk még 6-8 millió métermázsa búzánk, 2-3 millió métermázsa rozsunk, 30-32 millió métermázsa tengerink, s még néhány millió métermázsa árpánk. S mindezekből a requirálók még csak 2-3 millió métermázsát tudtak requirálni. A requirálók azok, akik requirálnak. Megtudják az újságokból azt is, hogy a földbirtokosoktól rekvirálnak. Tehát valószínűleg mindezeknél vannak azok az említett millió métermázsák. Arról azonban halovány sejtelmünk sem lehet az újságcikkből, hogy hová tartozik az a gabona ami már eddig berequirálta- tott a közvetítőknek magánraktáraiba. Hova számittatik ez? Hazai vagy külföldi vagyonhoz? Erről nem lehet semmit tudni. A polgárőrségről komolyan szóljunk pár szót. Ennek az okát és célját, sőt szükségességét is mindenki tudja. A rendőrök nagyrésze hadba ment. S itthon mégis rendnek kell lenni, épen úgy, még inkább, mint békeidőben. Hát lelkes, okos emberek jelentkeztek, hogy önként, ingyen tesznek rendőri szolgálatot, akik egészségüknél és koruknál fogva is erre alkalmasak. Igen szépen indult, 150 ember jelentkezett. Zilahi rendőrkapitány á teendőkről iskolát tartott. De azrán igen-igen megfogyatkozott a szolgálatot tevők száma — a tovább meg- maradottaknak nagy nehézségére. Hiszen ha kevesen vannak, igen gyakran rákerül egyre a sor. Igen jó volna, ha városunknak ifjú nemzedéke, de fel egészen a 40- 50 évig is, minél számosabban jelentkeznék ez erkölcsi kötelesség teljesítésre, városunknak, közügyünknek az érdekében. Hiszen ha sokan vannak, akkor elenyészőleg kevésszer jut egyre a sor s megerőltetés nélkül el lehet végezni. Szívlelje meg ezt a felhívást a nemes ifjúság — legyen bár akármiféle pályán. Gyömörei Miksa zalalövői áll. igazgató e hó 14-én meghalt szivszélhüdésben. Március 1. helyett március 15-én kell bevonulniok az 1879—1883-ban született B. osztályú népfölkelőknek. Fölmentette a háborús katonáskodás alól a miniszter Szukács János, Ketting Ferenc balatonfüredi, Anhalt Lajos, . Tóth Dezső Csáktornyái és Wehry Hugó nagy- kanizsai áll. polg. isk. tanítókat. Köszönet-nyilvánítás. A Zalamegyei Központi Takarékpénztár Rt. az elaggott iparosok javára 30 koronát volt szives adományozni. Fogadja az Ipartestület hálás köszönetét. Nagy időktől nagy időkig élt báró Dániel Jabor, a magyarországi unitárius egyház főgondnoka. A 48-as időkben már szerepelt s megérte a mai nagy időt is, közben többrendbeli kitüntetést nyerve: főgondnokság, főispáni méltóság, báróság, Lipót rend, Szent István rend, stb. mostanában, 91 éves korában meghalt. A Zalamegyei Központi Takarékpénztár 70 koronát volt szives a Karácsonyfa céljaira küldeni melyet hálásan köszön az egyesület. Két testvér épület beomlott a sok esőzéstől. Az .első a város szélén igen-igen szegényes régi viskó egy özvegy asszony hajléka, a másik pedig a II. körzeti állami elemi iskolának a hajléka s tudomány csarnoka. És mindez csudálatos képen összefügg avval az állapottal, hogy a német közkatonát tarják olyan műveltnek, mint nálunk a tisztet. Nálok nem omlik össze az iskola. Hordójelzői állásra pályázatot hirdet az alispán Tapolczára 1000 korona fizetéssel, 300 korona irodai s 400 korona napszámbér átalánnyal. A Vörös-Kereszt Egylet javára rendezett estély, amint említettük, szép eredménynyel végződött a Korona-vendéglőben. Tiszta eredményként 703 kor. s 95 fillért adtak át az egyletnek. Nemcsak iparos ifjak, hanem a város ifjúsága rendezte. Az estélyt dr. Balás Béláné főispánná védnöksége mellett tartották s rendezésben és előadásban érdemet szereztek a következők: Hoff-
