Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-18 / 7. szám
1915. február 18. MAGYAR PAIZS 3 szinüleg tífuszban. A december 6. körül kezdődő menekülésben tehát nem vett részt. 23 év. Az élet reggelén! De kötelességét teljesítette. Küzdő s kidőlt bajtársaival együtt neki is szól egyik pap barátom szava: „A hazáért élni tartozó kötelesség, s a hazáért halni örök dicsőség.“ A gyászból pedig kis mérték jut nekik, egyeseknek, porszemeknek, most, mikor egész nemzetünknek, egész országunknak a sorsáért aggódunk. Ám titkon tartja kiki szivében a sebet. Zalaegerszeg, 1915. február 15. Borbély György tanár, Borbély Györgyné, Elekes Boriska. Borbély István, Bori, Sándor, András, Ferenc, Zsófi, Erzsi testvérek. Hogy a város pénzeiből miért tesznek kevesebbet a Hitelszövetkezetbe, mint a többi bankokba — kérdeztem a múltkor. Röviden kérdeztem: miért? Tudtam, hogy már régebbi határozat. De nem helyeseltem azt. Most megnyugodva és köszönettel veszem a felvilágositási hirt; azért, mert a Hitelszövetkezet nem járul hozzá a városi terhekhez s hitelt is csak a tagoknak ad (ám van itt egy nagy bank, amelyik háborús időben szintén nem ad kölcsönt az embernek), s igy is nem nélkülözik, csak kevesebbet, 1000 koronán alul helyeznek el benne városi pénzt. — Nem szégyellem, hogy az okait nem tudtam. A Karácsonyfa egyesület részére a Zalaegerszegi takarékpénztár 40 koronát a „Polgári“ takarékpénztár 10 koronát küldött, melyet hálásan köszön az egyesület. Szép pályadijat tűz ki a Magyar Paizs annak a megmagyarázására, micsoda összefüggésben van a háborúval az az eset, hogy az eddigi rendes fehér őrlött só helyett most' földes fekete őrlött sót kapunk? A pályamunkák ne legyenek terjedelmesebbek 50-50 sornál. A városi gyűlésről Írva a múltkor Ígértem, hogy a kosár trágyán kivül fölemlítek más okokat is még, amelyek miatt a polgármestert fegyelmi alá fogták, még pedig úgy, hogy fizetése felét is lefogták. Közben eszembe jutott, láttam egy várost ahol a polgármester a város költségén aszfaltjárdát vezetett a lakásától ki egészen a saját szőlőjéig. Ezt én nem tettem volna, ha polgármester vagyok, s ha a város volnék, nem engedném meg neki. De az emberek azt mondták rá, hát mi is járunk azon a járdán ; aztán meg a városnak első embere legyen ur, mert azzal a városnak is nő a tekintélye. Hát mi ehhez képest az a virágcserép trágya, amit a mi polgármesterünk fölhasznált a város tulajdonát „képező“ trágyából ? amelyért fegyelmi vizsgálatot s hivatalában való felfüggesztést kapott? De hát a halmaz 1 Felsorolom, amiket hallottam még a gyűlésen. Bevezetésül meg kell említeni, hogy esztendőkön át uton-utfélen, piacon s a tanácstermekben is, sugtak- bugtak az emberek, boldog-boldogtalan kéjelgett a vádban, hogy a polgármester hordja a város kertjéből a veteményt, a burgonyát, a répát, a petrezselymet, a paradicsomot, a káposztát, a murkot, retket stb. Esztendőkön át ! megtorolatlanul. — Mindezekből ő nem tudott semmit. A polgármester jóformán nem is tudta, hogy ilyen kertje is van a városnak valamelyik zugolyékban. Végre kisült a dolog. Nehány tisztviselő bérben bírja azt a zugoly veteményes kertet. Elődjei s alantosai termeltek is ott ingyen répát saját magok számukra, de nem a mostani polgármester. Épen azért ez nem is számit. Ez nem baj. De baj az, hogy az egyik tisztviselő a saját bérelt földjéről egy kosár szép paradicsomot vitt — kedveskedésből — a polgármester konyhájára, mit a házi asszony elfogadott. Ez volt az a hires éveken át tartó vetemény- hordás ! Ezért aztán már fegyelmit kell szenvednie a polgármesternek. — De van még ! A polgármester vett egy csomó szenet a városi villanytelepről. De hogy ok- nélkül ne vegye meg, kályhájának a kipróbálására előbb elvitetett egy kosár szenet ingyen, aminthogy a piaci kofa is a véka gyümölcsből ingyen ad előbb kóstolóban egy körtét. Ezért a kosár szénért is fegyelmit kell kiállania a polgármesternek. — De van még ! A meglőtt nyulat a város tulajdonát „képező“ levegőre akasztotta ki s mindaddig ott tartotta, amig a lőtt nyúl megfagyott. Igenis, a város tulajdonát képező jégveremnek hideg levegőjére akasztotta ki a nyulat ! Na hát aztán ! Kell e még ennél is több. Úgy értesültem azomban, hogy ez nem teszi fegyelminek a tárgyát, csak a faggatások között szerepelt. Minek soroljak elő még többet is ? Mindezeket a bűnöket valószínűleg nyíltan követte el a polgármester. De milyen furcsa ! Hát nem tudja ő, hogy nem szokás nyíltan tenni ilyeneket ? Ha rejtve teszi — akár százezreknek a zsebrevágásával, akkor semmi bűne sincs. De hát csakugyan vájjon mennyit vághatott zsebre Uram Isten ! Számítsuk ki. A hosszú élet derekán már túl kenyerének a javát megette, tanult fő, doctor juris, ügyvéd, polgármester, szigorúan szorgalmas munkás ember, még szigorúbban takarékos, nem iszik, nem kártyázik, nem pipázik, nem csavarog, estélyeket nem vesz, nem ad, két tagból s csak legújabban áll három tagból a családja, akiket ruházattal és élelemmel ellát, nos ezenkívül egy hosszú életen keresztül mit szerzett ? Egy hétezer forintos házat a Kisfaludy utcában. — Hát' megérdemli a fegyelmit. — És nem találtatott Löké Imre ügyvéden kivül más a város lakossága közül, akinek eszébe jutott volna még kérni, hogy a fegyelmi vizsgálatot más vármegyebeli részrehajlatlan bíróság végezze. Mert megtörténhetik, mint Csány Lászlóékkal a katonai statáriumban, hogy ugyan egy személy végzi a vádat is, a védelmet is, az Ítélést is, a végrehajtást is. Különben itt nem erről van most szó. Itt most csak arról van szó, hogy a városi tisztujitás ebben az esztendőben fog történni. —Kiváncsi lehet az ember, vájjon ugyan ki lesz itt polgármester? Köszönet nyilvánítás. Az elaggott iparosok alapja javára a zalaegerszegi takarékpénztár 30 kor., Polgári takarékpénztár 10 kor., az iparos tanoncok jutalmazására a zalaegerszegi takarékpénztár 20 koronát voltak szívesek adományozni. Fogadják az ipartestület leghálásabb köszönetét. A szombathelyi lakosság számára a polgármester rendeli meg nagymennyiségben a jó porosz szenet s a fogyasztók 4 kor. 50 fillérért jutnak hozzá. Nálunk 6 korona. Méltányos elintézést nyert végre Tanár Ignác városi tisztviselőnek az ügye. Ameny- nyire kelletlenül érintett annak idejében s meg is említettük volt, annyira jól esik a helyes elintézés. Az a furcsa eset történt vele még 1913. januárjában, hogy igen kitűnő tisztviselő létére is fizetésének egy része csak elvonatott tőle. Ekkor sorozták volt be ugyanis a városi tisztviselőket azokba a bizonyos rangfokozatokba. Tanár Ignác- nak a vékony dijazások mellett is hosszú szolgálatának eredményeként volt annyi fizetése, ami megfelelt a tizedik fizetési osztálynak. Igen ám, de az ő munkakörét nem osztották be az osztályokba. Kiszorult az akolból. S a rideg törvény szerint, aki innen kiszorul, annak kevesebb fizetés dukál. Tehát pár száz koronát elvontak a fizetéséből — ahelyett, hogy mint másoknál, szaporították volna. Ez törvényen alapult. Persze törvénytelen törvényen, mert itt a törvény is ellenkezésbe jutott önmagával. Mert másfelől kimondja a törvény a sentenciát, hogy aki egyszer valamelyes fizetést élvezett, hiba nélkül abból semmit sem veszíthet. Erre a törvényre támaszkodva folyamodott is Tanár Ignác, hogy ne vegyék el. A városi képviselőség is erre támaszkodva megadta neki. De a megye a másik törvényre támaszkodott s azt mondta, hogy kivül van a rangfokozatokon, nem dukál neki. Végre mégis sikerült elérnie, hogy személyi pótlék címen megadják neki az elvont összeget s igy evvel egyik ellentétes törvény sem sértetik meg. Ebbe aztán egyértelemmel beleegyezett a város is, a vármegye is, a miniszter ur is, mert amint értesültünk, a főispán is közbelépett a méltányos elintézés érdekében. Tegnapelőtt Tanár Ignác már meg is kapta a részét, hogy a harmadik év óta visszatartott pénzét fölveheíi, — nem épen azért, mintha az éhhalál kergetné, hanem inkább a sértett önérzet vala itt látható, akiről tudva van, hogy jó erő s csakúgy ég a munka a keze alatt s igy átélt becsülettel hosszú munkaidőt! A méltányos elintézés nagy megnyugvást kelt. Köszönet nyilvánítás. Mindazok kik felejthetetlen jó uramat forrón szeretett jó apánkat utolsó útjára elkísérni szívesek voltak, fogadják ez utón hálás köszönetünk nyilvánítását, r:,özv. Tanító Kálmánná és gyermekei. A Vörös-Kereszt Egylet javára szombaton este sikerült előadást tartottak az iparos ifjúság tagjai, kiknek élén Wapper D. lelkes kőfaragó-szobrász segéd járt. Az estély védnöke Dr. Balás Béláné főispánná volt. A tiszta jövedelem több százkoronával gyarapítja a Vörös-Kereszt Egyletet. Tanító Kálmán járásbirósági telekkönyvvezető február 9-én meghalt 61 éves korában Zalaegerszegen. — Meghalt Singer Miksa jó nevű kereskedő is ugyanitt, 40 éves korában. — Tanító Kálmánná gyászos özvegyének ugyané napokban halt meg hősi halállal a csatatéren Árpád nevű hadnagy fia. Üdvözlet Zalaegerszeg közönségének a harctérről. A hatodik honvéd huszárezred tisztikara és legénysége, minthogy közülök soknak, két századnak, békeidőben Zalaegerszeg a hazája s úgy látszik, kedves hazája,- — a harctérről szombaton meleghangú táviratot küldött Zalaegerszeg polgár- mesteréhez s ebben a hdziezred üdvözli Zalaegerszeg város közönségét, mely éber figyelemmel és aggodalommal kiséri a harci eseményeket s ezekben legközelebbi katonáit, a 6-os honvédeket. Ajánlatos a Szigeti utóda I VfilDR D. H I | fényképész £3 a m műterme v as ss & H H ZRLREGERSZEQEN ■ H = Kossuth Lajos-utca. = Vasárnap az AP0LL0- M o z I b a n érdekfeszitő uj műsor, melynek remek pontjai mindenkit meg fognak lepni. Bővebb részletek a műsoron. — A délutáni előadásokon — leszállított helyárak. — Hely árak: Páholy (5 személyre) 5 K. Körszék 80 fillér, I-ső hely 60 fillér, Il-ik hely 40 fillér, III-ik hely 20 fillér.
