Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-12-02 / 47. szám
1915. december 2. MAGYAR PAIZS 3 A Ili. hadikölcsönre a zalaegerszegi áll. főgimnázium tanulói és osztályai közül eddig a következők jegyeztek: Léránt Zoltán IV. o. t. . . . 200 K. Apáti József 11. o. t ................. 20 0 Léránt Károly 111. o. t. . . . 150 Mayer Mihály 1. o. t. ... 100 Berger Pál IV. o. t . . . . 100 . » Grósz Imre IV. o. t ................. 10 0 » Apáti János V. o. t. . A . . 100 V Fodor József V. o. t.. . . . 100 » Nádasdy János V. o. t. . . . 100 V Nagy Pál V. o. t. . . . . . 100 V Kovács Ferencz IV. o. t. . . 100 Dergács Gyula IV. o. t. . . 100 V Vas János III. o. t ................... 10 0 V Gimn. I. osztály................... 10 0 V „ VI. „ ................... 50 ) ) „ Vili. „ ................... 50 » „ Hl- „ ................... 50 Simonits István V. o. t. . . 50 Birken László IV. o. t. . . . 50 » Medgyesi György IV. o. t. 50 Keresztury Miklós III. o. t. 50 Singer Miklós II. o. t. . . . 50 » Singer Zoltán I. o. t. ... 50 Spiegel Imre I. o. t ................. 50 u S ommer Jenő 1. o. t................ 50 Uj földesurak vetettek szemet a magyar földre, Írja Az Est. Idegenben feltűnően sok mágnás és milliomos jött arra a gondolatra, hogy Magyarországon nagybirtokot vásároljon. A magyar tulajdonos fülébe buzgón muzsikál az aranyhaszon, a csábítás olyan intenzív, hogy több gazda megtánto- rodásától lehet tartani. Megeshet igy igazán, hogy a rengeteg véren megvédett magyar földnek éppen szivéből veszítünk olyan nagyobb darabokat, amely veszteségből később súlyos szervi szívbaj keletkezik. A gazdasági politikának tántorithatatlanul nemzetinek kell maradnia ma s a háború után inkább, mint valaha. Változás csak annyiban történhet, hogy a feudális rendszer demokratikussá változik. Ennek meg is kel! történni, ennyit csak kiküzdött magának a magyar nép? A béke munkarendjének egyik legelső pontja bizonyára a földkérdés megoldása lesz, mert a fundamentális osztály a nagy vérveszteség után másképpen aligha tudna gyorsan és tökéletesen magához térni, mint ha az eddiginél hosszabb takarót kap, amely alatt kinyuj- tózhat. Minden idegen földesur idegen hóditó, minden idegen kézre jutott birtok tőlünk elhódított anyaföld. Idegen kézben a legmagyarabb alföldi birtok sem magyar többé, hanem idegen foglalás. Ha az orosz cár minden hatalma, kevés volt hogy egy darabot is elhódítson ebből a talajból, talán az idegen tőke is gyenge lesz hozzá, hogy akár egy lepedőnyit is kirántson alólunk. A háboiu megmutatta, hogy mit jelent Magyarország. Láttuk, hogy földünk és katonák mindig elsőrangú tényezője volt a nagy küzdelemnek. A Balkán átalakulásával helyzetünk még sokkal kedvezőbbre fordul. Ha jövő sorsunkon ábrándozik, sasszárnyakon röpködhet a fantázia. Nem lenne-e megbocsájthatatlan bűn, ha pillanatnyi haszonért a lehetőségek szinte végtelenjét idegenek kezébe tennénk le? A kormánynak mindent el kell követnie, hogy a magyar földre éhes idegenek ne falatozzanak annál az asztalnál, amely a mi népünknek van felter-itve. Ami itt van, minden jó és minden rossz, minden öröm és minden gond a miénk, uj, idegen föidesurakra sincsen szükségünk. Negyven elfoglalt vár. A Vossische Zeitung összeszámítja, hogy a világháború kitörése óta hány várat foglaltunk el mi szövetségeseinkkel együtt és hány várat foglalt el az entente. A németek, magyarok, osztrákok és bolgárok edáig összesen negyven várai foglaltak el. A Belgiumban elfoglalt öt vár a következő: Lüttich, Huy, Namur, Dendermond és Antwerpen; a Franciaországban elfoglalt 12 vár a következő: Longvy, Montmédy, Givet, Laon, La Fére, Maubeuge, Lille, Mannonvillers, Camp des Romains, Hirson, Quesney és Péronne; az Oroszországban elfoglalt 15 vár a következő: Ivangorod, Varsó, Novo-Georgievszk, Pultuszk, Prasznic, Rosan, Osztrolenka, Lomza, Osszoviec, Grodnó, Olita, Kovnó, Breszt-Litovszk, Luck és Dubnó; a Szerbiában elfoglalt 8 vár a következő: Belgrád, Szemendria, Pozsarevác, Negotin, Zajecsár, Knyazevác, Pirot és Nis. E negyven várral szemben ellenségeink a távoli keleten lévő Csingtaun és a Gallipoli félszigetén levő néhány régi erődítésen kivid egyetlenegy várat sem foglaltak el. A szerkesztő asztaláról. Győzni fogunk. Ez volt a hitünk elejétől fogva. Ez lett a meggyőződésünk a rémséges harcok alatt s ettől még akkor sem tágítottunk, amikor a Kárpátokon áttörtek az oroszok. Szivünk fájt sok undorító gonoszságuk hallatára, mert az ártatlanok szenvedtek. A harag helyett keserűség fogott el, amikor megtudtuk, hogy ausztriai és magyar alattvalók vállalkoztak muszkavezetőnek. Undorodtunk a legrutabb vétek: a hazaárulás látásán s megnyugszunk azon, hogy e gonoszok száma immár nagyon megapadt, mert a biró Ítélt fölöttük. Ezeket is, a muszkákat is kivertük öreg királyunk birodalmából. Már is óriás nagy a győzelmünk, de a vége nagyobb és diadalmasabb lesz, mert részünkön az igazság s az igazság Isten hatalma. B—s Gy. Rólad szól a lelkem . . . A te bölcsőd messze, idegenben ringott, Ahol tán a virág néked nem is nyílott. Hol tán nem borult rád susogó fa lombja, Tavaszi estéken. Édes Mindenségem Nem volt aki érted éljen, Nem volt aki a Neved susogja. Máskép szó! a madár, máskép száll a lepke, Van már itten Édes, ki lelked keresse, Kinek lelked buját sirva elzokogja Tavaszi estéken. Édes Mindenségem Van már aki Érted éljen, Van már aki a Neved susogja . . . Gerencsér Anna. Mit mond a magyarságról címmel a múlt számunkba tévedésből néhány értelmetlen sor került a hírek közé az alábbiak helyett: Mit mond a magyarságról Bárczy pesti polgármester? Azt mondja a magyar kultúrára vonatkozólag, hogy: . . megtagadnám magamat, ha a magyar szellemi kultúráról nem ejtenék szót. Nem azért, mintha ebben a teremben arra különös szükség lenne. Budapest székesfőváros törvényhatóságának a keblében, e közgyűlési teremben sokszor folytak igen tüzes, igen erős és igen szenvedélyes harcok. De ha a magyar művelődés ügyéről volt itt szó, soha igazi nézeteltérés nem volt közöttünk. Itt mindenki versengett a magyar kultúráért való szerelmes lelkesedésben. Hogy most szóvá teszem, annak oka az, hogy a mi törvényhatóságunknak felfogását inkább kifelé szeretném megnyilatkoztatni, mostanában és egész természetesen, sokat bámuljuk a német nemzetet, hadseregét, páratlan szervezőtehetségét, egyedül álló technikai és ipari felkészültségét, minden kultúra iránt való rendkívüli érzékét. Másfelől örömmel és büszkeséggel látjuk, hogy a német nemzet fiainál Magyarország a magyar katonák és a magyar emberek közelebbről való megismerése kétségbe nem vonható szimpátiát váltott ki. Ne feledjük el, hogy a nagy német nemzet rendkívüli sikereinek egyik titka az a nagy nemzeti önérzet és az a meg nem alkuvó nemzeti büszkeség, mely minden német szivében él. És ne feledjük el, hogy ha a németek a mostani háborúban j' Tan megismertek s talán meg is szerettei rmunkét, annak oka az, hogy megtanulták becsülni a mi fiaink magyar nyíltságát, magyar szivét, a magyar vitézséget és hazaszeretetét. Egyszóval az ragadta meg a magyarságban őket, amit mi ő bennük becsülünk és bámulunk: az erős, bátor nemzeti érzés, a nemzet becsületéhez, a nemzet nyelvéhez és hagyományaihoz való rendületlen ragaszkodás. Ugyancsak ezek az eszmék voltak azok, amelyek szolgálatában a mi székesfővárosunk törvényhatósága, tanítósága és egész polgársága a három város egyesítése ufán kitartó munkával, páratlan áldozatkészséggel és izzó hazaszeretettel Budapestet magyarrá, a magyarság büszkeségévé tette. Már most, ha a külföld régóta áhított és most fiaink drága vérével megszerzett becsületét mi polgárok is meg akarjuk érdemelni: álljunk ellen továbbra is minden másfajta törekvésnek. Ne engedjünk kultúrintézményeinkbe, színházainkba, bárminő olyan helyre, ahol a közönség okulást vagy szórakozást keres, belopódzni olyan törekvéseket, amelyek a magyar nyelv kizárólagos uralmát a magyar fővárosban kikezdhetnék. 600.000 korona nyereség 2000 malacon. A földmivelésügyi minisztérium kiadásában megjelenő Néplap 45. száma közli a következő hirt: Egy békéscsabai malomtulajdonos a múlt év őszén a gróf Almássy^uradalom- tól 2000 darab malacot vett kétszázezer koronáért. A malacokat Kőbányán hizlal- tatta és itt egy kereskedőnek 1,600.000 koronáért adta el. A disznók hizlalása mintegy 800.000 koronába került, az eladó tehát körülbelül 600.000 koronát nyert 2000 darab malacon. A zalaegerszegi tanítói járáskörtől. 9. sz. 1915. Pályázati hirdetmény. A zalaegerszegi tanítói járáskor pályázatot hirdet két (2) jutalomra: 1. Tanulói — 40 K — jutalomra, melyet a járásköri tagok valamelyikének az a gyermeke nyerhet el, ki közép- vagy középiskolai jelleggel biró tanintézetbe jár. Az oly tanuló, akinek családjából valaki ezt a jutalmat már élvezte, csak az esetben nyerhetné el ezen jutalmat, ha oly folyamodó nem akad, aki — vagy testvére még e jutalomban nem részesült. 2. Paukovich György nevét viselő segélyre. Ezen 40 K segélyre pályázhatnak elsősorban járásköri tagok egész árvái; másodsorban járásköri tagok apátián félárvái; harmadsorban nyugdíjas és munkaképtelen járásköri tagok gyermekei; negyedsorban járásköri tagok anyátlan félárvái; végül a járásköri működő tagok elemi fokozaton felüli iskolába járó gyermekei. A kérvényekhez mellékíendő a műit tanévi bizonyítvány és a f. évi novemberi conferentiáról szóló értesítő. Pályázati határidő f. évi december 9-e, mely időn belül a kérvények a járáskor elnökségéhez beküldendők. Zalaegerszeg, 1915. évi november hó 6. Csiszár József, elnök. | „FOGRDÓ" Orsz. Vendéglős ij Országos Pincér Szakközlöny Ü Szakközlöny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest; Rákóczi-ut 13. j Egyedüli heti legelterjedtebb szaklap. j Árverési hirdetmény. Alulírott kir. közjegyző közhírré teszem, hogy Dr. Grünwald Samu, mint Czigány Gábor és neje Csordás Katalin meghatalmazott ügyvédjének megkeresése folytán, a Csordás György által — Czigány Gábor és neje szül. Csordás Katalin ellen, a zalaegerszegi tekintetes kir. Törvényszék előtt 4146—1914. szám alatt 2803 korona tőke- követelés, illetve ugyanannyi értékű ingóságok kiadása és jár. iránt indított rendes per tárgyát képező 8 métermázsa bükköny, 70 métermázsa búza, 12 métermázsa rozs, 3 i C: mázsa zab, 30 mérő töretlen kukorica, — mely termények a rekvirálás mól mentesittettek — Söjtörön, Czigány Gábor lakásán a f. é. december hó 10. napján délelőtt 10 órakor közbenjöttem mellett a végrehajtási törvény rendelkezéséhez képest, készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek el fognak adatni. Kelt Zalaegerszeg, 1915. évi november 27. Skublicz Imre sk., kir. közjegyző.
