Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-11-11 / 45. szám
Zalaegerszeg, 1915. november 11. XVI. év 45. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2’04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A III, hadikölcsönről még lehet beszélni, mert még lehet jegyezni. Csak azt kell mondani itt is, amit a múlt héten Írtam, t.-i. hogy nem bizonyos ez, nem bizonyos az, — de egészen bizonyos egy dolog az, hogy ha bőven megvan a hadviselésre a költség: akkor bizonyos, hogy diadallal fogunk nyerni. És kicsoda ne óhajtaná a dicsőséges győzelmet? Ezért kell sietni mindnyájunknak, hegy hozzájáruljunk a hadikölcsönadáshoz. Azt a költői formulát, hogy: „Mindnyájunknak el kell menni!“, realizáljuk most erre: „Mindnyájan adjunk hadi- kölcsönt!“ Tudom jól, hogy az embereknek felerésze, különösen a városi tisztviselők, méltán keserűséggel kiálthatnak föl: Hiszen a drágaság miatt egyéni életünk fenntartása is elég nagy gond és küzdelem, ügy van, de ott van az embereknek a másik felerésze. Hát szóljon azokhoz a figyelmeztetés. jusson eszébe azonban mindenkinek, hogy mikor a hatalmas Róma háborút viselt volt a gazdag Karthágóval: az ifjú római dáma s az öreg matróna első és utolsó természeti ékességét is levetette a háború céljaira: a római asszony tőből levágta a haját, hogy hajókötelet fonjanak belőle. És Róma győzött. És hadd szűnjék meg a múltkor említettem szükelméjüség és kislelkü- ség: ne toljuk másra a munkát. Minden egyes ember kicsinyformában egy nemzet. Minden egyes ember képviselője a hazájának. S amint Petőfi irta volt: „Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi Miklós unokája volna; harcoljon úgy minden magyar, mintha egyedül rátámaszkodnék honja.“ Igen, igen minden egyes ember, — — ő menti meg a hazát. Borbély György. Mikről nem szabad elfelejtkeznünk ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésűnk erre: 245 K. Egyptom felé. Irta: FODOR RIZA. Révfülöp, 1915. 1914. év március első napjaiban, midőn a nagy Dalmácia födé'zetén ülve néztem a tenger örökké változó tükrét s azt a csodás, zöldes fényben lenyugvó afrikai napot, utána azt a békés, csillagsátoros eget, dehogy gondoltam volna, hogy nemsokára forrong a világ, ágyuk harsogó zenéje tölti be úgy Afrika, mint Ázsia és Európa partvidékeit. Nem csoda, ha nemzetek küzdenek a csatorna és tengerszorosok birtokáért, el keli ismerni, hogy azok uralják e földgolyót, kiknek birtokában vannak a nagy tengerek emez utai. Aíexandriához, e nagyforgalrnu világvároshoz közeledve, nagy zaj hallatszik: jönnek az arabok csónakjaikkal, s invitálják az embert a beszállásra. Ugyanis kikötni még nem lehet, mert minden kikötőhely el van foglalva, várni kell, mig valamelyik hajó útjára- kél. Jó pár óráig vesztegel hajónk, aki unja a várást s több napi hajóút után száraz földet óhajt lábai alatt, beszáll a kínálkozó csónakba, hogy mielőbb a városban lehessen. Mi türelmesebbek, elnézzük azt az óriási forgalmai, ami ilyen nagy kikötőben, melyből a világ minden tója felé mennek az óriási hajók, látható. Végre kiköthetünk. Elénk tárul kelet színes képe . . . * . Alexandriát Nagy Sándor 332 ben Kr. e. alapította, legvirágzóbb volt azonban a Ptolomeusok alatt. Nagy Napoleon is uralta három évig s mikor a franciáknak ki kellett vonulniok, csak 7000 lakosa volt, s ma körülbelül 325 ezer lakót számlál, Mehetned Ali teremtette újjá; van is szép lovasszobra a róla nevezett téren. Az ásatásokat itt csak harminc év előtt kezdték meg s még folyton kerülnek elő régi egyptomi dolgok, a katakombákat se régen tárták tel, természetes, hogy múzeuma is igen érdekes, bár nem oly gazdag, mint Kairóban, mégis itt találtam meg II. Ramszesz nővérének, a szépséges Haus-Ma-Ra nak szobrát, ki a kis Mózest a vizből kimentette. Nagy ut ál! még előttünk, nem időzhetünk soká ez érdekes városban. Minő képe lehet most annak a Port-Said- nak, amelyben akkor nagy nyugalom honolt. A genialis Lesseps Ferdinand nagy szobra, mely már messziről hirdeti a Szuezi-csatorna megalkotását, felhívja az idegen figyelmét. Lassan, csendesen úsznak a hajók e csatornában, melynek hossza 160 kilométer, szélessége 58—100 méter közt váltakozik, legsekélyebb helye 8 méter. A port-saidi parton nagy széniaktárak vannak és érdekes elnézni amint az amúgy is, meg a széntől is, — fekete munkások serege ellátja a hajókat e nélkülözhetetlen anyaggal. Most bizonyára Port- Said is tele van katonasággal, hiszen a muzulmánok és az angolok itt is összemérik fegyvereiket. Tovább utazunk Palesztinába, de most nem erről a csodás világról akarok Írni, hanem Egyptomról. Palesztinából visszajövet, még egyszer kikötünk Port-Saidba, aztán vonaton robogunk Kairó felé, utunkba esik Ismailia, mely város a Szuez-csatorna építkezésekor keletkezett, e várostól keletre terül el a nagy arábiai sivatag. A csatorna balpartján van a sötétkéksziníi Timsak-tó, lejebb a Keserü-tó fekszik. Ismailijánál elhagyjuk a csatornát s nyugati irányban haladva, vonatunk Zagazig, hajdan Bubustis városban áll. meg. E várost elhagyva nemsokára láthatok a gizehi-gulák és a Mokattam-hegy. Majd előtűnik a nagy város is, Kairóban vagyunk. Szállásunk New-Kediviál-hotel, nem messze az Eszbekije parktól, tehát elég mozgalmas helyen. Az ut fáradalmait egy kicsit kipihenni vágyva, bemegyek a hölgyszalonba, különböző lapok az asztalon. Kezembe veszek egy francia újságot, melynek a címére, most sajnálom, hogy nem emlékszem; alap egy hosszú cikkének címe: „Magyar- ország felosztása“, — micsoda hülyeséget irkáinak itt, mondom társaimnak, ők is mosolyogtak rajta, siettünk aztán széjjel nézni a városban s a cikkre többé nem is gondoltam, sajnálom, hogy nem foglalkoztam vele, azóta bebizonyosodott, hogy már akkor tervben, volt kiforgatni nyugalmából a világot. Bár azzal végződnék ez a nagy világfelfordulás, hogy az angolokot kitessékelnék Egypiomból, hiszen oda is erőszakos utón jutottak. Ugyanis 1882-ben Arabi bey vezérlete alatt nyílt lázadás tört ki Kairóban s ugyanazon év őszén az angolok beavatkoztak, leverték a lázadást s azon ürügy alatt, hogy a béke még nincs helyreállítva, ott maradtak, hiába szólította fel a szultán őket távozásra, ma is ott vannak, de tán nem járnak már oly büszkén Kairó utcáin, mint akkor, midőn 1914 március havában ott jártam. Igaz, az utca színes képét még színesebbé tették a vörös díszben pompázó tisztek és a kockás szoknyát viselő skót katonák, kik után meg is fordultam, oly furcsán tetszett, katona, szoknyában. Kairó érdekességeit leírni könyvek kellenének, a nagy pyramisokat, legalább képekből, mindenki ismeri. Cheops-Khufn, Khafra- Chefren, Menkara-Mykerinos, ez óriási építmények sok világcsodát láttak már, de a mai milliós háború még tán nekik is feltűnik, 4—5 ezer éve bámulnak bele a nagy világba e csodaművek, melyeket ma már villanyoson lehet megközelíteni, csak 12—14 percnyi utat kell még megtenni teve vagy öszvér hátán a nagy homoksivatagban. Önkéntelen is elkalandoz a képzelet a messze múltba, milyen világ lehetett itt évezredek előtt, milyen volt a szép Cleopatra idejében, ma modern nagy város képét nyújtva, a körülbelül 600.000 lakosságú város, hol évente annyi idegen megfordul. Múzeuma a régmúlt idők igazán csodás alkotásait tárja fel az idegen előtt, azok a múmiák, melyeknek arcvonásai úgy megmaradtak, hogy most is felismerné őket, — a velük egykorú, — ha ott sétálhatna. Érdekes Scheik-El-Beled Sakkara birájának faszobra, ki a nagy pyra- misok építőinek kortársa volt. Hát még a királynők, hercegnők ékszerei!? Nem is képzelheti el, ki nem látta, mily remekművek az ókorból. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy - Egyptom birtokáért annyian harcolnak, szakítottam egy kalászt a Nílus partján, négy sorosan van rajta a szem s már márciusban érik. A Makattam hegység alján van a citadella, innét az egész város jól áttekinthető, a sok mecset, a tarka, nagy forgalmú Muszki-utca, színes bazáraival, a khedivek sírjai, a Nílus gátjai, a homok- sivatagban őrt álló nagy Sphinx a piramisokkal, alig tud az ember e csodás képpel betelni, pedig meg kell nézni az itt levő Mehemed Aliról nevezett alabastrom mecsetet is, szédületes pompája szinte kápráztat.
