Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-09-30 / 39. szám
k réz- és a bronz-tárgyak rekvirálása, A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki háztartásokban használt nikkel- réz-, tombak- és bronztárgyak rekvirálása tárgyában. A honvédelmi miniszter rendelete a háztartásban használatos fémtárgyak, főképpen edényeknek, egyszerű asztali készleteknek, mosó- és főzőüstöknek, tűzhelybe beépített vizimelegitőknek csapokkal együtt, fürdőkádaknak, fazekaknak, lábasoknak, egyszerű gyertyatartóknak, vasalóknak, sárgarézláncoknak, bútorlábaknak, rézkilincseknek, zárópaizsoknak s más ilyen tárgyaknak hadicélokra való igénybevételéről intézkedik. Csupán az a tárgy kell, amely vörösrézből, nikkelből és a vörösréz ötvözeteiből (sárgaréz, tombak, bronz) készült. Ezeket nem kell bejelenteni és beszolgáltatni is. csak november 30-ika után szükséges. A rendelet kibocsátása s a tárgyak beszolgáltatása között tehát két hónap van, ami arra szolgál, hogy ez alatt az idő alatt mindenki ráérjen a hivatalos rekvirálással járó alkalmatlanságoktól megszabadulni. A honvédelmi miniszter rendelete megállapítja azokat a térítési árakat, miket a hadicélokra igénybe vett fémtárgyakért fizetnek az átvétel alkalmával. Eszerint vörösrézből készült idegen anyag nélküli tágyakért ki lón kint 5 koronát, idegen anyagból való szerelvényes tárgyakért kilónként 4 koronát, egyszerű asztali készletekért, mosó- és gyümölcsbefőző üstökért 5 koronát, fürdőkádakért, víztartókért, parázstartókért, kályhaelőtétekért kilónként 4 koronát, nikkelfazekakért, üstökért, tálakért, tálcákért stb. kilónként 12 koronát; sárgaréztárgyakért 2—3.75 koronát, egyszerű rézkilincsekért, zárpaizsokért 2.90 koronát, bútorlábakért 3 koronát, sárgarézcsapokért 4.50 koronát fizet a hadvezetőség. A hivatalos lap egyik száma közli a miniszterelnök rendeletét, mely a rekvirált tárgyakat pótló öntött és kovácsolt vasáruk maximális árát állapítja meg. A miniszter- elnöki rendelet mellé négy árjegyzék van csatolva, mely ezeknek a vasáruknak kicsiben és nagyban eladásánál való árait állapítja meg. Az árjegyzékek darabonként és űrtartalom szerint is megállapítják a különböző fazekaknak, serpenyőknek, tojássütőknek, palacsinta-, fánk-, pecsenyesütőknek, fedőknek, 2 A kastély egyik leredőnyözött szobájában fekszik a beteg, akit aggódó gyötrés közt ápol a kastély özvegyen maradt úrnője. Néha imát küldött a nagy Alkotóhoz, adná vissza az ifjú életét. Több nap múlva a beteg eszmélni kezdett, lázálmait —- amelynek Mignon volt a királynője — csendes, nyugodt álom váltotta fel, amely óráról- órára közelebb hozta őt a fölépülés napjához. A feje ugyan még be volt pólyáivá, mert homlokcsontja is zuzódást szenvedett, de régi állapotához képest, már eléggé jól érezte magát. És ekkor kezdett először azon gondolkozni, hogy mi is történt vele. S mikor az elérhetetlen Mignonra gondolt, akit neki indult felkeresni az ismeretlen vidéken, keserű mosoly vonult át ajkán, balga vágynak.tűnt fel már most előbbeni óhaja, s alig várta, hogy jobban legyen és szabaduljon innen. Néhány nap. múlva azon örvendetes hirt, hogy szemeiről leoldják a köteléket, maga az orvos adta tudtul, amit ő közönnyel hallgatott. Alkonyaira hajolt az idő, amikor szemeiről szép csendesen leoldták a köteléket. Kíváncsian jártatta tekintetét a szobán körül, amelynek hátterében állott hófehér ruhájában Mignon. Ujjongó örömmel tárta feléje karjait. A ház asszonya zavarodottan nézett reá, de aztán barátságosan nyújtotta feléje hófehér parányi kezét, amely már egy esztendő óta volt szabad. faczkovicsné. MAGYAR PAIZS merő-, szűrő-, sütőkanalaknak, levessztirő-, tejszürőnek, sütőformáknak, tölcséreknek, kávéfőzőknek, kávégépeknek, reszelőknek, só-, szappan-, kanáltartóknak, tejeskannáknak, tejszürőknek, kannáknak, korsóknak, különböző csészéknek, lábasoknak, tálaknak, éjjeli edényeknek, mosdótálaknak és általában mindenféle háztartási tárgyaknak a maximális árát. Harcién levél. A „Magyar Paizs“ egyik munkatársa írja. Oroszlengyelország, 1915. IX. 8. Kedves Bátyám! Már régebben fel akartam keresni soraimmal, azonban majd térdig koptak a lábaim a futástól s ha volt egy kevés pihenő, nem győztünk eleget pihenni. No hanem ne úgy gondolja ám a futást, hogy a muszka futtatott, mert: amint otthon úgyis tudják, épen megforditva volt. Ugyanis bámulatos nagyságú terepeket tudott kiüríteni a muszka egy-egy éjjel. Egy nap mi nem tudtunk elérni a következő vonalig, ahol állást foglalt egy éjjelre. Reggel sokszor rohamoztunk — üres fedezéket. Azt mondják a bakák: A kutya teremtőit, megint meglőggott. Csak néztünk egymásra, örültünk is, hogy nem került sole bajtárs közülünk, az ibolyát alulról szagolni, de bizony mondom bántuk is, mert következett egy nagy menet! Bár csak állna már meg: így morfondírozott sok fatalista harc és viharedzett bajszos! Bár sohase állna meg! így monologizáltam én, ki máig is ideálisabbnak tartom a panganétot a Manlichernél. No én nem is értem meg, hogy megállt volna! Ezredünk pihenőben, Lublin városban, a volt muszkakaszárnyában, no mit is csinál? Huszonegyezik! Otthon szegény ember, kinek negyedévi konvenciója volt 20 korona, tiz pengős bankot üt egy papírra! Úgy ám! Itt van pénz! Lublin nagyon szép és érdekes város. Mindenféle fajta katonaság, magyar, német, gyalogság, tüzérség, utász, hidász, légionista, orosz, (persze átvonulva fegyveres kísérettel) ott teszi élénkké a képet. Mindenféle üzlet tele bakával, leginkább magyar lakóval. Egész jól megérti a polisi, a honvéd kiván- ságát. Ad neki limonádét, 20 fillér egy limonádéfröccs, megiszik a baka húszat is. Bor, sör nincs! Ima pivo? Nyírna pán, muszkáli zabráli. Ima vino, rum, arak, vuíki? Nyima, secko zabráli. Hát mi a féreg fenéje van? Todorva voda, limonádá. Adjék hát, üsse a ménkű! Ilyenformán megy a társalgás és az ivás. Van rósz, orosz (ó rósz!) sör is, ami nem más, mint nálunk a búcsúi márc. Szegény baka azt is megissza. Gyümölcs, alma, körte, szilva van bőven. Egy font 24 fillér. Ha az ember ad nagyobb pézt, kapja vissza az aprót magyar, német és oroszban. Fehér kenyér, szalonna (1 korona félkiló) parizer, szalámi van, és elég olcsó. Fogy is ám a rajvonalban összerakott pénz! Csak úgy önti a baka. Sokkal élelmesebb a német! Hiába, elvagyunk mi maradva. A város közepén állított fel igy kantint, kapni finom sört, konyakot stb. Elősször is jót kap a katona, nem kénytelen minden kotyvasztékot összeinni, másodszor a pénze hazamegy, a családban marad. Szegény magyar baka odasoin- fordál (szerencsés aki megtudta) s megkéri a német sógort, hogy vegyen a részére legalább egy korsó sört. Vájjon magyar kantint, vagy legalább monarkikus kantint nem lehetne felállítani? Egyik, üzletben volt pár üveg bor még, vignettás. Megnézem, felírása: „Tokayer“! Persze hogy hamis. Még Galíciát sem látta, nemhogy Magyarhon gerezdjéből szűrték volna! így teszik, vagyis inkább tették tönkre világhírű borunk, királynektárunk nimbuszát. Vettem egy üveggel, hát (egy kicsit értek hozzá, ugye Zalamegyém?) a legkomiszabb édesített alkoholos almabor. Érdekes a város jellegzetes „Ghettója.“ Vannak szép hebronrózsák, sőt igen szépek is. Mintha a keleti vonás jobban látszana ; rajtuk. Forró vérü (meg ne mondja a feleségemnek) kicsattanó ajkú, élénk tempera- mentumu szépség ez. Mondja is ám a vitéz ur: Ej a kutyafáját, ha én tudnék velük szótérteni! No azért ölelgetés, néha egy-egy csók megesik. Én legalább többet nem tudok. Szóval némileg gyöngy volna az élet. Az az egy bizonyos, hogy a magyar baka feltalálja magát mindenhol! Ha lehet, adok még életjelt! Szívélyesen üdvözli Békefi László igazgató-tanító. 1915. szeptember 30. HETI HÍREK. Református istentisztelet lesz Zalaegerszegen október 3-án (vasárnap) délelőtt 10 órakor úrvacsora-osztással egybekötve. Fejes Gábor barabásszegi ref. lelkész tartja az istentiszteletet. Gyüjísünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg . ... . 50 f. Mai gyűjtésünk ....................50 f. Ho zzáadva a múltkori (40434 K 23 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40434 K 73 f. A íengerítermés zár alá vétele. A földmi velésügyi miniszter tegnap tette közzé az 1915. évi tengeritermés várható eredmé- ményét és 46,029.000 métermázsára becsüli, ma pedig a kormány elrendelte az 1915. évi tengeritermés zár alá vételét. A hivatalos lap mai száma közli a tengeritermelés zár alá vételére vonatkozó rendeletét, amelynek a tengeritermés árusítása és forgaiomba- hozatala csak a minisztérium rendelkezései értelmében s az általa megállapított feltételek mellett történhetik. Evégből zár alá helyezik a tengeritermést s a zár alá vétel kiterjed az 1915. évi termésből munkabér, részesmtivelés vagy konvenció fejében kapott tengerire is. „Éljen Magyarország!“ Ezt kiáltotta az olasz harctéren Boroevics Szvetozár tábornok. Ebből kiindulva Az Est vezércikket ir s többek között ezt is mondja: Az „éljen Magyarország“ nemcsak a harcosoknak szól, hanem a béke magyarjainak is. A magyar értelemnek, a magyar ős intelligenciának, a magyar férfiasságnak, a magyar jóságnak, a magyar erőnek, a magyar áiha- tatosságnak, a magyar komolyságnak, a magyar tanulékonyságnak, a magyar hiv- ségnek, a magyar megbízhatóságnak, a magyar fajta mindamaz erényeinek szóval, amelyekből kimeríthetetlen bányák rejtőznek lelke fenekén. Bizony, cserággal ékes tábornok ur, éljen Magyarország. De ne úgy, mint eddig. Melléről a szikladarabokat, kezéről a bilincseket, lábáról a béklyókat le kell venni. Szabad lélegzés, akadálytalan mozgás! Emberség, igazság, derék jóság és megértés jöjjön oda, ahol a magyar nép sorsát intézik. Tanítsuk meg ezt a népet dolgozni és tanulni, adjuk meg neki az anyagi boldogulás minden lehetőségét s oltsuk belé a kultúra kényes igényeit. Tudja meg, hogy mire volna képes és, hogy mit mulasztott el eddig. És akkor nagyságának olyan emlékműveit fogja megalkotni, mint a magyar honvéd, aki most az örökkévalóság számára dolgozik . . . (Bizony, bizony uraim! több iskolát Magyar- országnak! Ezt mondotta volt II, Rákóczi Ferenc is. — B. Gy.)
