Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-09-23 / 38. szám
XVI. év 38. szám Zalaegerszeg, 1915. szeptember 23. Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04 Egyes szám ,8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőségés kiadóhivatal: Wlassics-u.8.sz. f LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: j ß0PBFlV GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE h háború hieoáL A most dúló világháború mintha két részre tagolta volna a társadalmat. Egyik részen azok állanak, akik fáradva, verejtékezve, áldozva és aggodalmaskodva, minden energiájukat megfeszítve figyelik az eseményeket és segítik a csatamezőkön küzdő katonákat. A másik rész — Istennek hála, a sokkal kisebb rész — a nagy háború zavarosában halász könnyű szívvel és haszonleső silány lélekkel. Ezt a részt a hadseregszállitók, a gabonakészlet- elrejtők, a liszt- és élelmiszeruzsorások j és másféle spekulánsok alkotják. Amíg a jobb rész fáradozik, ők j pihennek és amíg amaz készséggel j hozza meg áldozatát, addig ezek gyarapodnak és mohó pénzvággyal tömik erszényeiket. Teljes életükben minden tevékenységüket az üzlet és spekuláció körül koncentrálták s ma tán akarva sem tudnák ideálisabb szempontból mérlegelni az eseményeket. Nekik a gyász, a siralom, a közszerencsétlenség és a háború minden átka csak üzlet. Amikor a kormányhatalom, a hadvezetőség, a mindenféle polgári hatóság és az egész társadalom tevékenysége és figyelme abban merül ki, hogy segítsük, erősítsük, bátorítsuk és szükségleteit kielégítsük harcoló csapatainknak: ez a spekulánsoknak csak arra szolgáló kedvező alkalom, hogy meglopják az államot, megcsalják a : hadsereget és kiuzsorázzák a társadalmat. A jók elszegényednek, a gonoszok megvagyonosodnak; a jók éheznek, a gonoszok jóllaknak; a jók köny- nyeznek, a gonoszok nevetnek. A spekulánsok odadobják hálóikat a háború zavarosába. Kicsik és nagyok halásznak és mocskos lelkűk csak a haszonra, a prédára les. Olyanok ezek a ragadozók, mint a halottrablók. A nemzet lázas állapotát használják arra, hogy jogtalan vagyonhoz jussanak. Mig a nemzet teste minden erejével védekezik orvul megrohanó banditák ellen: ők lopnak, csalnak, uzsoráskodnak. A háború hiénái nem akarnak tudomást venni arról, hogy a harcoló, a küzdő nemzet az ő vagyonukat, az ő hazájukat, az életüket és existenciájukat védi. Erre a magaslatra szűk látókörük még azokat se mindig emeli fel, akiket a békeidők politikai tévedése polgári erények kifejtése cime alatt nemesi rangra emelt. Honnan is tudnák ezek a nagykosaru kucséberek, ezek az erdő- és ökörkupecek és szesz- manipulánsok, hogy mi az a haza, mi az a nemzet, melynek múltja, hagyománya, dicsősége, nyelve és jövendője van, amit vérével szerzett és vérével kell oltalmaznia. És itt nem teszünk különbséget a nagy és kis ragadozók között. Az a kofa, aki tízszeres haszonnal adja el áruját a szegény fogyasztónak, ép olyan gonosz, mint a papirosbakkancs- szállitó. A bűne nem olyan mérhetetlen, mert csak a fogyasztót csalja és uzsorázza, de a papirosbakkanccsal meglopták az államot és elnyomori- tották a katonát. De a bünhödés különbségét majd mérje ki az igazságszolgáltatás minden bűnösre. Ezek a torzlelkü alakok nem érdemelnek kíméletet. Pellengére kellene állítani nemcsak azokat, akik a hadsereg százezreit és millióit lopják el, hanem azokat is, akik a szükségbe jutott társadalmat szjoolvozzak és azokat is, akik az élelmiszerpiacokon a fogyasztókat uzsorázzák. E—k. „Sok és jó magyar iskola Az Est Írja a többek közt a következőket: . . . Mély kedvetlenséggel halljuk azonban, hogy itt bajok vannak. Az iskolák túl vannak zsúfolva, a tanítás, részben a tanerők hiánya is, sok helyen akadozik. Kicsinyes hivatalos rendeletek nemhogy javítanának a helyzeten, hanem még jobban összezavarják, sok helyen például bevezették a délutáni tanítást, esti fél nyolcig fárasztják a gyerekeket, igen nagy hiba volt megengedni a tankönyvek árának felemelését, — most az iskoláknak ki kell tárni a kapukat és mindenkit befogadni és minden módon megkönnyíteni a tanulást, nem pedig megengedni, hogy a piszkos spekuláció ezen a téren is garázdálkodjék. És az idő akármilyen alkalmatlannak látszik rá, mégis uj iskolákat kell állítani, a közoktatásban is úgy kell dolgozni, mint a municiógyártásban, fokozott erővel és lendülettel. Mert ez is háborús érdek, költségeit számítsák fel a háború végtelen számláján, de tegyen sok és jó magyar iskola. Ezen a ponton a legnagyobb mértékű munkát és erőfeszítést követeljük, ha a nagy idők nem minden helyen találtak nagystílű intézőket, a kevesebb tehetséget fáradhatatlan munkával pótolják. Hogy. állunk? Stagnál-é, vagy nem stagnál a háború? Vannak, akik még vitatkoznak is erről. Vagyis: Állunk-é, vagy haladunk.. Persze, szűk keretre szoruló szemünkkel nem láthatjuk át azokat a nagy körvonalakat, amelyekben a nagy háború mozog. De nézzünk a lelki szemünkkel. Használjuk az észt. Csináljunk egy kis következtetést. A mi területünkön, akik szövetségesek vagyunk, a németség és magyarság országaiban nincs ellenség, nem pusztít a háború. A háború az ellenség földjein folyik. Ahol legközelebb van hozzánk, az is csak határszél: az olasz és osztrák határon. . Ezeken kívül az ellenségtől Belgaország elvétetett és a nagy Oroszországból akkora nagy terület, mint Magyar- i ország, elvétetett. Pár nappal ezelőtt elvettük Vilna erős várost is, Rigától délre s ez 200 ezer lakosú város. Riga nagy kikötő város is talán mire e sorok napvilágot látnak, elvétetik. És haladnak a német s magyar csapatok Bresztlitovszktól keletre a rengeteg Rokitno mocsaras helyeken át, már Pinszk várost megszerezték, következik Minszk s haladnak keletre, Oroszország szive felé. A bevett orosz váraknál 3000, háromezer ágyút foglaltak el, apróbb dolgokat nem is említve s a Dardanelláknál pár nappal | ezelőtt az ellenség nyolcezer halottat és tizenhétezer sebesültet veszített. Ha megnézzük ezeket, látjuk, hogy a háború nem stagnál. S ha jól meggondoljuk, azt is tudhatjuk, hogy a haladás a miénk s nem az ellenségé. Csak győzze kísérni a szivünk testi erőnket bizalommal. B. Gy. Mikről nem szabad sifeisjíkezntink ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyzö bizottság működéseiről és nem* szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről.
