Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-09-16 / 37. szám

x2 __________________________ MAGYAR PAIZS______________________1915. szeptember 16. ro s pihentetné szerszámát, a kereskedő be­zárná üzletét és hiányzanék mindaz, mivel az iparos és kereskedő munkája életszük- sziikségleteink kielégítéséhez hozzájárul? Hogy nézhetnénk a szemükbe visszatérő véreinknek, kik hónapok ádáz, kemény tu- sáját állták értünk is, ha egy elhagyott, ínséges, a gyáva rettegéstől vagy kishitű lemondástól parlagon maradt ország fogadná őket, hol veszendőbe ment minden, mit év­tizedek kemény munkája alkotott? A gaz­dát, a munkást, ha napi munkája végezté­vel a mezőről, gyárból hazatér, erősítő étel, jól vetett ágy várja; szabad-e, hogy bárjni- nek is hiányát érezzék a háború után visz- szatérő szeretteink, testvéreink, apáink, gyer­mekeink? Ne feledjük egy percre sem, hogy ha rendes munkánkat megtízszerezve dol­gozunk is, a könnyebb, a százszor könnyebb sors még mindig a miénk, mert bármilyen megerőltetésünk sem érhet fel azokkal a fáradalmakkal, azokkal a nélkülözésekkel, azokkal a szenvedésekkel, azokkal a vesze­delmekkel, melyeknek hős katonáink lépten- nyomon ki vannak tével Az itthonmaradottaknak is tehát dolgoz- niok kell; dolgozniok nemcsak magukért, hanem másokért és főleg a jövőért! A mun­kának nem szabad szünetelni, az életrend­nek nem szabad fölborulni egy pillanatra sem, mint ahogy folytonosan lüktetni kell a szivnek is az élő szervezetben. Szégyen lenne és gyalázat, ha valaki ezekben a nagyon komoly időkben, midőn létünk, fönnmaradásunk biztositásáért folyik a küzdelem, hitványnak, méltatlannak bizo­nyulna. Pár évvel idősebb testvéreitek, mert hiszen testvérünk mindaz a száz és százezer ismeretlen katona, ki értünk, hazánkért, szent ügyünkért harcol, e testvéreitek piros vérü­ket, tiszta fehér életüket, reményük zöldjét készek feláldozni messze országok csatasik- jain: titőletek csupán kötelességtek buzgó végzését, a jövőre való becsületes készülést várja el a haza ebben a reánk szakadt fer- getegben is. Nem hihetem, hogy kerülne sorainkból olyan, ki kötelességét legjobb tehetsége szerint teljesíteni nem akarná! Sőt most mindenkinek jobbnak, derekabbnak, kitar­tóbbnak, okosabbnak, különbnek kell lenni, mint máskor, mert ne feledjétek el, hogy nemzetünk a világtörténelem itélőszéke előtt vizsgázik most és arról van szó: van-e ebben az országban akarat és képesség egy szebb, boldogabb, hatalmasabb életre? Hős katonáink már letették ezt a vizsgájukat és pedig letették fényes sikerrel. Hiszen ha llica ajka reszketett, arca egészen el­halványodott. Iszonyú fájdalom marcangolta keblét s szinte megérezte, hogy azt, akit a világon mindennél jobban szeret el fogja veszíteni! — Gábor várta a választ s kérőén nézett a lány szemébe. Ilica megértette. Tudta, hogy ő egy felelettel tartozik a férfinak. Keskeny kis fehér kezét rátétté a szivére, s erőt véve mérhetetlen fájdalmán, remegő, dallamos hangján megszólalt: „A te Anyád, az én Anyám, a te vallásod az én vallásom!“ j — Hirtelen, miként a felhő száll, mint a ' villám jő az égből, a hátuk mögött termett a pópá! Odaugrott a leányhoz, megragadta vállát és elrántotta Gábortól: „Hazudsz — kiál­totta, — hazudtál te, te szerencsétlen!“ — Ájultan roskadt Ifica atyja karjaiba, mig a másik e szomorú bucsuzás fájó emlékével bár, de bizva kedvesében és a jóságos Isten anyjában, elindult a Haza hivó szavára! ... * * * llica haldoklik. Ez a szó villámgyorsaság­gal futott át a falun. Nem birt megküzdeni a szomorú valósággal. Itt hagyja az életet, ami neki nem is olyan rég még olyan nagyon drága volt, most meg már nem bir semmi értékkel, hiszen olyan csalódással teljes. — Olyan mint a virág, melyet életet adó tövéről durván letépnek. Elhervadt... Ott fekszik a- fehér párnák között, beesett, sápadt arcával az ajtó felé fordulva. Mintha várna valakit... Csak szemei, azok a kiváló tengerész, lovas, tüzér vagy gyalogos csapatot kell összeállítani, ki erre a legal­kalmasabb? A magyar katona. Vagy hü, titoktartó katona kell a 42-es ágyuk mellé, kit vezényelnek oda? A magyar katonát. Nem az önhizelgő, nem az önámító mondja ezt, hanem minden elfogulatlan szemlélője vitéz katonáink derékségének. Egy berlini napilap harctéri tudósitója újévi cikkében igy aposztrofálja vitézeinkben a magyarsá­got: Légy üdvözölve és köszöntve Te nagy­nevű nép, gyöngye a monarchiának! Most rajtunk a sor, rajtatok és mind­nyájunkon, hogy ép oly fényes sikerrel letegyük vizsgánkat és akkor méltók leszünk hőseinkhez, méltó fiai drága hazánknak, melynek fönnmaradásáért vitézeink már tenger vért ontottak. Teljesítsétek hát hiven és odaadással kötelességeiteket; ne feledjétek, hogy csak az lesz hü a nagy dolgokban, ki a leg­kisebben is az. A fegyelem és engedelmes­ség ne essék terhetekre. Nem látjátok, hogy ezek nélkül ennyi ellenség közepette régen földönfutókká lettünk volna? Azt hiszitek talán, hogy a lövőárokban, golyózáporban, szuronyrohamban, az élet és halál mesgyé- jén tölteni hónapokat valami kellemes, kívánatos szórakozás? és mégis meg kell tenni a katonának, mert parancsa van rá és neki engedelmeskedni kell. Az engedel­mességnek ennek a hősi fokára készüljetek már most a szüléitek, egyházi és világi elöljáróitok intézkedései iránt tanúsított készséges engedelmességtekkel. Most rak­játok le jövőtök alapjait; rakjátok erős, mély alapra, hogy jövőtök biztosan, erősen álljon. Ifjú korotok a virágzás kora; de nem a virágzás a célotok, hanem a gyümölcster­més; óvjátok tehát gyenge virágotok szir­mait a bűn fagyos leheletétől, a szenvedé­lyek férgétől, mert nem lesz gyümölcs a fán, melynek lehullottak virágai. Legyetek vallásosak; ne feledjétek, hogy vallásosság nélkül nincs igazi, nincs boldogító művelt­ség; elszomorító példáját láthatjátok ennek épen mostr az úgynevezett müveit nyugat népeinél. Óvakodjatok az életerőt, az izmo­kat elgyengítő léhaságtól; tartsátok kemé­nyen fejeteket, fékezzétek indulataitokat; erősítsétek lelketeket a nélkülözések, szen­vedések békés elviselésére. Lehet, hogy nagy megpróbáltatásokat támogat számo­tokra a jövő. Egyszerűség legyen életelvetek mindenben; életmódban, táplálkozásban, ruházkodásban; egyszerűség a szokásokban és erkölcsökben mindmegannyi forrása a test egészségének és a jellem megszilárdu­mélységes szemek, melyek minduntalan fáradtan becsukódnak, egyedüli maradványai elherdvadt szépségének. Öreg édesatyja ott zokog az ágyra borulva. Hej de szívesen odaadná Ilicát, — ha meggyógyulna, *— annak az átkozott magyarnak. A lány sápadt arca mintha csak felelne atyja gondolatára: „Késő, minden késő!“ — Az öreg megérti s keserű fájdalommal szorítja magához llicáját, az ő szépséges, imádott llicáját!. . * ■'fi * Egy falábú, fáradt, beteg katona bandukol végig a hólepte utón. Ismerős lehet, mert, mint aki biztosan tudja a járást, egyenesen a temető felé tart. Oda huzza a lelke! — Már messziről látja az egyszerű fehér kő­keresztet, melyen csak egy név ragyog: „llica.“ Odaroskad beteg teste a kereszt tövébe, s panaszosan zokog fel: „Ilica! mért hagytál itt! Mért hagytál itt szenvedni tovább, kétszeresen egyedül!?“ Kékülő ajkai odatapadnak a fehérmárvá­nyon ragyogó névre, mig karjai görcsösen ölelik át szerelmese sírkövét. így találták meg reggel megfagyva. Ajkai még most is ott pihentek a ragyogó aranyos néven. Talán utoljára is csak azt susogták: „a Te Istened az én Istenem, a Te vallásod az én vallásom!“ (Vége.) lásának. Az egyszerűségből a legszebb eré­nyek fakadnak békében és háborúban egy­aránt. Tőletek telhetőleg vegyétek ki részeteket a háborúból. Talán vigasztalnotok kell édesanyátokat, ki elesett édesatyátokat vagy testvéreiteket siratja. Talán a hiányzó munka­erőt kell pótolnotok; mindenkinek ki kel! venni részét a háborúból, mert mindenki részesül majd a győzelem áldásaiban. A most folyó élet-halál harcban dicső példáit láthatjátok a legszebb erényeknek; buzdul- jatok fel ezeknek a példáknak a követésére. Ha mindezeket megszívlelitek, átérzitek és követitek, akkor jó hazafiak lesztek. Most még gyenge karotok a fegyver for­gatására; de amit megtehettek, tegyétek meg, imádkozzatok harcoló vitéz kato­náinkért, otthon maradt aggódó szeretteikért, fegyvereink diadaláért, apostoli királyunkért, drága hazánk jólétéért! Együtt végzendő iskolai munkánkhoz az Ég áldását kérve, az 1915—16. iskolai évet megnyitom. „Emléket a zalaegerszegi hősöknek!" Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Ezek között első helyen áll a Paslek Lajos iditványa s az ő első letett alapjának a gyarapítása. Ez a históriai i indítvány talán több embernek a szívbe | nyilalik. Ma egy nagy honleánytól, j egy országosan ismert nagy asszonytól, özv. Palini Inkey Káhnánnétól kaptunk arra a történelmi célra 30 koronát. S igy a bankban kamatozó alapunk ma már 235 korona. Ezt hetenként nyilvántartjuk s óhajtjuk és kérjük hetenkinti gyarapítását. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. v ▼ v Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy azon szőlősgazdák, kik kiméréssel és kismértékben való elárusitással nem foglalkoznak, a bor- italadó kedvezményes fizetése céljából az 1892. évi XV. t.-c. 3. §-án alapuló igényüket folyó évi szeptember 7-től bezárólag szeptember 26-ig Megyessy László kataszteri nyilvántartónál be­jelenthetik. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa, 1915. szeptember 6-án. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. Ajánlatos a Szigeti utóda | VRJDR D. | fényképész | műterme v s ZRLREGER5ZEGEN = Kossuth Lajos-utca. =

Next

/
Thumbnails
Contents