Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-08-19 / 33. szám
2 MAGYAR PAIZS ' fr A M. P. számára, irta: Jaczkovicsné. Felütöm a fejem e név hallatára, mert e név viselője, majd két évtized óta ösmerősöm. És most, amikor olvasom Relle iró „Katonák a háborúban“ c. müvét, felujulva áll előttem, a már feledésbe menő Fatanica szépsége és szobor alakja. Ki gondolta volna még akkor, hogy ennek a havasi leánynak a neve valamikor a hősök nevei közt lesz megemlítve . . ? Tetteiről azt mondja az iró, hogy amikor máramaros bércei közé betört a muszka, ezen vadleány három nap alatt egymaga, tizenöt ellenséges katonának küldötte lelkét a másvilágra .. . Elhihető, hiszen aki Fatanica lakhelyét, a „Dráku jámát“ ösmeri, borzongva gondol annak szédítő mélységére. Fiatalon pezsdült azéletmég akkor bennem, mikor Fatanicát a véletlen megösmertette velem: Ott élt ő, ahol máramaros havas bércei, összeölelkeznek a besztercenaszódi hegyekkel. Sem • nevét sem származását nem ösmerte senki, s mostani nevét is csak egy kuruzsló vén boszorka ruházta reá, akinek kunyhója oda künn állott a falutól néhány kilométer távol, egy kis fenyőerdő alatt, s ahová Fatanica nagynéha be szokott térni. A leány soha senkivel sem ; beszélt, azért hitték hülyének, pedig hát sokkal több értelem lakott benne mint sok j más máramarosi gazdag rátában. Évente néhányszor lehozta őt a szükség azon nép közé, akiket ő úgy utált és gyűlölt. Ilyenkor összekoldult élelmet, ruhát és lábbelit, amit ; görnyedve cipelt a „Dráku járna“ felé, ^ mely a „Nagy PietroszuJ“ rengetegében, sok | órai járásnyira volt. A babonás olá nép félt i megjelenésétől s, hogy szabaduljon tőle sok ; holmit összehordott számára, csak mentül j ritkábban jöjjön közéjük. Ezen félelemhez hozzájárult még az is, i amit a Pietroszulon dolgozó famunkások j meséitek el hazajövet, az otthonlakóknak, j Ugyanis éjjelente, csodás melódiáju j dalokat halottak a barlangból és nagy, | lobogó tüzet is láttak a nyílás előtt, mely : mellett gugoló alak ülte át az éjszakát.. . ■ — De ennek megleltem ' magyarázatát: nemde a sokat csalódott szív és lélek 'fakasztja a legszomorubb dalokat? — Gyalogos utazásom mikor elvitt ama j vidékre, a Fatanicáról szóló sok mende- : monda felcsigázta kíváncsiságomat e leány iránt, szerettem volna látni és megősmerni - őt. Mint emlitém, fiatal élet pezsdült ben- ; nem, nem féltem hát az elébem vágó nehézségektől. Pedig a kis falu jegyzője ugyancsak igyekezett megfélemlíteni a sok rémmesével, és lebeszélni ezen tervemről, í amely úgy szólott, hogy másnap fölkeresem I a „’Dráku jámát.“ Azzal is ijesztettek, hogy egy fiatal favágó j merészségéért csak a múlt napokban, j ott lelte halálát a „kis beszterce“ patakban, j amely a mélység alatt folyik. Pe’dig hát ennek is megvolt a magyará- j zata, hiszen aki Fatanica éjszemeit és ringó darázs derekát meglátta s kivált férfi és ott a mély csendben, ahol a legnagyobb kísértés szállja meg az embert a roszra, talán azon fiatal fiút is a sátán ösztökélte Fatanica behatásáért, s bizonyára, az erős, edzett leány védekezése közben volt kénytelen kioltani támadója életét. Vezetőm egy hosszuhaju, széles bőrtüszőjü, nagy bocskoru, öreg oláh volt, akit csak busás összeg ellenében tudtam rávenni a kalauzolásra. Még napfeljövet előtt indultunk az erőt megpróbáló útnak, amely rettenetes meredélyek felett vitt. Öt órai fárasztó gyalogolás után jutottunk el egy zordon hegy tetejére, ahonnan egy mély völgybe és a másik hegyen lévő barlang felé lehetett látni. Kalauzom az öreg, Istennek sem akart tovább menni, azt mondta e helyén vár be. Nekivágtam hát a járatlan utón, csakúgy vaktában tartva az irányt. Félóra sem telt bele és a 1 ariahg előtt voltam, ahonnan a kilátás jobbra, egy messze völgybe nyílt, távcsövemen át eleven életet fedeztem fel ott, teméntelen juhnyáj legelészett. Élmerülve szemléltem s ha az apró kavics nem szóródott volna a mélységbe, észre sem vettem volna a mellettem megjelenő csodás szépségű leányt. Meglepetésemben nevét kiáltottam, amire ő mosolyogva jött közelebb és mutatott egy másik völgybe, ahol Borszék fürdőtelepét sejtettem. S rövid néhány perc múlva, mikor meggyőződött barátságos jöttömről, lábaimhoz borult és ruhám szegélyét csókolta. Bevezetett a barlangba, amely meglepetésemre nagyobb kényelemmel volt berendezve, mint bármely oláh háza. Megmutatta a barlangban rejlő tátongó mélységet is, amelyet sok századon át a nagy természet legerősebb vésője — a viz — vájt ki, ahol zuhogva ömlik alá szédítő mélybe, hol egy óriási tölcsér alakban kavarog és csak onnan indul sebes iramban tovább a sziklában vájt mederben. Ide fojthatta bizonyára a tizenöt ellenséges katonát is. Kérésemre egy szomorú dalba is fogott, amelynek értelme és melódiája köny- nyeket fakasztottak szememben, és most, amikor Fatanica nevét olvasom, itt cseng- bong a dal mellettem, mintha csakugyan őt hallanám amikor énekli: „Kázsuty lyude zsem scsászlévá, Néscsém szjá né zsurju. A né znávuty sto já ráno, Szlézamé szjá movu . ..“ Kaukázus.* Sevcsenko üdvász után, ukrajnai nyelvből fordította: Jaczkovicsné. A bérc ál!, bérc után itt S a bérceket felhő lepi; Jajjal vannak bevetve Es vérrel öntözgetve: Prométheuszt itt örökké Keselyű bünteti... Minden istenáidott napon Bordáit vágja szét, Mardossa a szivét. S nem issza meg vérét egy cseppig: Az megújul, az rneggyülemlik; Mert szabadságunk, mint a lélek: Oh meg nem hal soha — az élet! A telhetetlen cár pedig Nem szánt mezőt a tengeren** S nem fogja verni az igét, a lelket Bilincsbe sohasem... 1 Azért mi pörre nem megyünk veled S nem is ítélünk tetteid felett: A mi dolgunk csak sírni mindörökre, S a mindennapi kenyeret Öntözni könnyel, véres verítékkel... Hóhérok az urak felettünk Es igazságunk fekszik részegen — Mikor serken fel az? A fáradtnak nyugalmat Es életet nekünk Mikor adsz Istenünk? Erődben és élő igédben Hiszünk mindannyian! Lesz igazság és szabadság Es minden nemzetek Hódolni fognak mindörökre Előtted és Neked! De meddig zajg, rohan A sok véres folyam? A bérc áll, bérc után itt S a bérceket felhő lepi ... jajjal vannak bevetve ők Es vér öntözgeti! Ah ott, ah ott, a te kegyelmed Fojtotta vérbe a szabadságot — Szegényke! étien, meztelen volt , S vérebeid uszítottad reá. Ám sok gyakorlott, bátor embered Hullája, lepte ott a bérceket! Es mennyi könny és mennyi vér! Agyonitatni elég voln’ minden cárt Gyermekestől, meg unokástól S az özvegyek könnyözönébe Akár be is fúlhatna mind. Hát a hajadonok könnyét Mit titkon éjjel ontanak? Es az anyák forró könnyét? Az apák, aggok véres könnyeit Miként felednők ...? Nem folyam: Áradna belőlük tüzoceán! Dicsőség hát, nagy és szent dicsőség Pecérek, hajtők és kopóknak, S a mi atyuskáinknak: a cároknak! * Seycsunko Távász ukrajnai (kisorosz) költö, tíz évet börtönben töltött ukrajnai érzelmei miatt. Az ukrajnai oroszországi lakosság száma 30 millióra rug, a Fekete tenger északi termékeny partvidékein laknak. A nagyoroszokat (kacáp) gyűlölik és külön királyságot szeretnének alkotni Kiew székhellyel, Habsburg házi uralkodó jogara alatt. ** Jóslat, hogy az orosz flotta tönkreveretik, mert matrózai züllöttek. Mikről nem szabad elfelejtkeznünk ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről ! és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek | Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. ___________ 1915. augusztus 19. HE TI HÍREK. Y 'f 'W Dicsőn uralkodó felséges királyunk születésnapja alkalmából augusztus 18-án délelőtt 11 órakor az izr. templomban ünnepélyes istentisztelet volt, melyre meghívta Zalaegerszeg város közönségét Boschán Gyula izr. hitk. elnök. Gyiljtsünk a Csány-szoborra. I N. N. Zalaegerszeg . . . . 50 f. | Mai gyűjtésűnk.........................50 f. í Hozzáadva a múltkori (40381 K 23 f.) i összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése ! máig 40381 K 73 f. I Ferencz József, a magyarországi unitá- i Húsoknak tudós püspöke, bölcs vezére, ! makulanélküli egyházfejedelme most töltötte j be 80. életévét. E jeles embert néhai Kriza \ János püspöknek, a vadrózsák .halhatatlan ! érdemű költőjének halála után 1873-ban j választották volt meg püspöknek. Húsz évig volt diák és tneologus, azóta 60 éven át a i papi és tanári szószéken működik máig is ! s ebből 42 éven át püspök. Most, életének | 80. évében emlékünnepélyt rendeztek volna I tiszteletére, ha szerénysége ezt megengedte : volna, tigy csak a házában keresték föl a ■ kolozsvári intézetek, hivatalok, testületek j vezetői, igy: Gróf Bethlen Ödön főispán, Dr. Kenessey Béla ref. püspök, Dr. Halier Gusztáv polgármester, a tudomány-egyetem i nevében Dr. Márki Sándor tanár stb. s fejezték ki tiszteletüket. Szép beszédet tartott Fekete Gábor v. b. t. t., táblai elnök, j aki szintén tagja ez egyháznak, második l aranykorszaknak nevezve ez unitárius egy- j ház életét Ferencz József alatt. Az ősz püs- S pök ineghatotían válaszolt. Dr. jankovich j Béla közoktatásügyi és Balogh Jenő igazság- | ügyi miniszterek levélben fejezték ki üdvöz- j létükét. Áz iskolai értesítők közül kaptuk a j következőket: A zalaegerszegi áll. főgimnázium XX. évi értesítőjét Medgyesi Lajos igazgató szerkesztette olyan terjedelemben, mint az előző években. Elől Kulcsár Gyula fiatal tanárnak van az arcképe, aki főhadnagyi rangban február 1-én elesett a galíciai csatatéren. Emléksorokat Suszter Oszkár kolléga irt róla. Ugyancsak Suszter tanár emlékezett meg „A mi hőseink“ cirnen ez iskolának 24 diákjáról, akik részint már elestek, részint megsebesültek, részint pedig még épek s résztvettek a háborúban. Ez iskolában 24 tanerő működött, akik közül öten mentek hadiszolgálatra. Volt 338 tanuló. — A kaposvári áll. főgimnázium értesítőjét Dr. Pongrácz Károly igazgató állította össze. 28 tanerő 480 tanulóval. Vezető cikkelyei a háborút méltatják. — A zalaegerszegi áll. felsőkereskedelmi iskola értesítőjét Schmidt József igazgató közli. A női kereskedelmi tanfolyammal együtt 190 tanuló volt (147-4-43), 12 tanerővel. — A zalaegerszegi áll. polg. leányiskola s női kézimunkatanfolyam értesítőjét Schmidt József né igazgató szerkesztette. 232 tanuló volt 9 tanerő mellett. — A Csáktornyái tanitóképzö- intézet értesítőjét Zrínyi Károly igazgató szerkesztette. 14tanerő működött 122 növendék mellett. — A kaposvári áll. segélyezeti siiketnéma-intézet értesítőjét B. Kiinda Kál-
