Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-08-05 / 31. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. augusztus 5. Kiszámíthatatlan utak, — Harctéri jelenet. — A Magyar Paizs számára irta: IRIS. — Tehát elmégy te is, igazad van ha hazánk védelmezői közé állsz, vezéreljen az Ég, oltalmazzon a mindenek Ura, de ha úgy találna jönni, hogy ifjú véred ott folyik el a csatatéren, erős megadással fogom viselni a reám mért fájdalmat . . . Sáradyné, a szép özvegy búcsúzott vőlegényétől Balogh Lacitól, aki hadnagyi rangban vonult be másnap reggel. Baloghot a nyugodt búcsúzó szavak lehűtötték, ő mást várt, egy érzékeny jelenetet, ahol ő lett volna a vigasztaló. Fel is háborodott az asszony csigavérén, s magában rettenetesen dühöngött. — Bizonyára örül, hogy szabadul tőlem, — mormogta — de még ma este próbára teszem szerelmét és ha hidegsége még ekkor is tart, ne legyek e tiszti ruha viselője, ha vissza nem küldöm neki a gyűrűt. Éjfélre járt az idő, mikor a szép asszonyt felköltötték a zene hangjai, eleinte azt hitte álmodik, de ahogy éberebb lett, kíváncsian lépett az ablakhoz és a kerítés oszlopánál vőlegényét ösmerte fel. Boszantotta ezen tette, mert nem gyerekasszony ő már, hogy e fajta figyelemnek örüljön, kivált most e válságos időkben, amikor a haza oltárára viszi még a koldus is utolsó fillérét. Alig várta a hajnali órát, levelet irt vőle- '[ gényének, amelyben rosszalását fejezte ki az éjszakai tettéért. Erre az lett a felelet, hogy Balogh visszakérte a jegygyűrűt és úgy ment a zakatoló vonaton fel, a Kárpátokba. De magával vitte arcpirulását is, mert ahogy az éjszakai mámorból kijózanodott, restelte tettét és igazat adott az asszony higgadt szavának, hogy nem érett férfihez illik a muzsikálta- tás most e nehéz időkben . . . De hát megbánása már késő, jóvá nem teheti, bármilyen hőstettet is vigyen véghez ezentúl, vissza nem hódítja menyasszonyát. Mert az szép, okos és jó is, akad hát hamar más vőlegénye, nálánál is különb férfi, aki méltóbb párja lesz . . . Sáradynét ez az eset fájdalmasan érintette, de azután belenyugodott, mert ha Balog csakugyan könnyelmű, akkor mint házastársak között napi renden lett volna a pivódás, mert az élet útját nem tudták volna megtenni összhangzóan. Ez eset után pár nap múlva jelentkezett a kórház ápolónői tanfolyamán és ennek elvégezte után sürgősen kérte a harctérre való küldését. Tehette, mert független nő s idejével és tetteivel szabadon rendelkezett. Mikor a tél beköszöntött, Sáradyné már ott foglalatoskodott a front mögött. Nem egyszer a tilalom ellenére a tiizvonal közvetlen közelébe merészkedett, ahol a sebesülteket kötözgette. Ezen merész tettével csakhamar kivívta a felsőbbek elismerését s a katonák szere- tetét, akik határtalan imádattal vették őt körül. S mikor látták, hogy kerüli őt a golyó és srapnéll zápor, szerencséjéről a legmesésebb legendák kaptak szárnyra a fiuk körében. Pedig há csak egyszer is betekinthettek volna az ápolónők sátorába, láthatták volna a bátor és hős asszony gyerekes gyengeségét, amikor órák hosszat átvirasztotta az éjjeleket, könnyeivel tele öntve a kemény fekhelyet. Egy éjjel végtelennek tetsző csend borult a lőárkokra, a mély csend és fáradság majdnem elálmositotta a fiukat, pedig alud- niok nem volt szabad, mert az volt a parancs, hogy virradat előtt támadniok kell az ellent. Valahol az egyik árok mélyén felhangzott a tárogató, hangja mint csalogány bűvös trillája lekötötte a fiuk figyelmét. A decemberi hideg szél felkapta a hangot és elvitte a szanitéc sátorokhoz is, álmából felköltve az Özvegyet, aki hirtelenében azt hitte, hogy az Ung parti udvarház szobájában álmodik. Hosszan, panaszosan zokogott a hangszer, ugyan azt a nótát sírta, amit akkor éjjel vőlegénye huzatott a cigányokkal az ablaka alatt. — Ugyan hol is lehet ő most, él-e és ha igen, megkomolyodott-e? Borzasztó bömbölés és reccsenés vetett véget a gondolkozásnak, elnyelve a tárogató' lágy hangját is. Sáradyné egy perc alatt talpra ugrott s a szanitécokkal a tiizvonal felé futott. Alakja mint valami cherubé, ott lebegett még a messze távolban is, az orvosok megdermedve bámultak utána. A fagyos havon, a sok nyöszörgő sebesült között feküdt egy kapitány is, jobb keze elszakítva, csak baljában szorította görcsösen a tárogatót. Sáradyné mikor meglátta a vértelen arcot, halálos sápadtság ömlött el az ő arcán is, elfúló hangon utasította a szanitécokat a súlyos sebesülttel a kötözőhelyre. És mikor a pirosló napsugár beárasztotta a vidéket, Sáradyné a betegszállító vonaton kisérte Balogh kapitányt a békés kis udvarházba, hogy visszasegitse őt az egészség útjára. Mikor együtt láttak ... Mikor együtt láttak, mikor együtt voltunk Irigyeltek tőlem. Hogy a kacagásom vissza hoztad újra S nem látták a könnyem. Hogy a fellegeket lecsókoltad Te a Borús homlokomról. Rég elvesztett hitem mit beléd helyeztem, Hogy vissza tért újból. Most meg, hogy eljárok ki a temetőbe Szánakoznak rajtam. Ajkam mosolygását, vidám dalolását, Hogy rég odahagytam. Hogy már nem vigasztalsz, nem hallom a Szivem hasad belé. [hangod — S beteg lelkem húz, húz egyre A temető felé . . . Gerencsér Anna. Levél a harctérről. Kozma Sándor hoboli (Somogymegye) tanító, ki már a szerb háborút is végig küzdte és ott meg is sebesült, az olasz harctérről ezt a levelet küldte: Édes Ilonka! Itt, ahol a kis Isonzó Homokágyban kanyarog, Partja mentén verekedünk Baranyai magyarok. Izzó napon, ágyutüzbeh Kopár sziklák tetején, Kemény szívvel áll a magyar S tartja magát őrhelyén. Fegyver ropog,) szól az ágyú, Köröskörül tüzhalál, Jajszó nélkül esik össze, Kit a golyó eltalál. Hurrá! hangzik jobbról-balról, Villannak a fegyverek, Szuronyharcra rohannak fel A legbátrabb emberek! Megfeszül most minden izom, Vassá válnak a karok, Ingadoz a talián már Csak előre magyarok! Mire a nap nyugvóra száll, Árpád népe visszatér, Piros vér a fegyvereken, A homlokon zöld babér! Kozma Sándor. A HÁBORÚ HÍREI. ? ▼ ^ Lublint elfoglaltuk. Julius 30-án jött a hir, hogy német, magyar és osztrák csapatok bevonultak a városba. Tehát az oroszok itt nem is álltak harcka, kímélték erőiket, hátra vonultak kelet felé, hogy később erősebben támadhassanak. Lublin hatalmas gazdag orosz város, tele kereskedelemmel s főleg ipari nagy gyárakkal. Lublintól délkeletre 10—15 kilométerre azonban ötezer oroszt elfogtak csapataink s öt ágyút és 8 géppuskát. Lublintól északra 20—30 kilóméterre Ivangoiod s ettől kissé távolabbra északra a hires Varsó, mindkettő nagy erődített város, tűz alatt vannak. — Itt a Visztula és Bug folyók között óriási nagy csata van. — Egyebütt délen és nyugaton inkább csak farkasszemet néznek, — egy darabig. A 6-os honvédhuszároknak egy menetszázada hétfőn a harcvonalba indult Zalaegerszegről, felvirágozva, jó kedvvej, dalolva. A törökök is diadalmasan harcolnak. A kaukázusi csatamezőn nagy veszteség érte az oroszokat a török csapások alatt. A Dardanelláknál kudarcra kudarc éri a támadókat. A menekülő ellenség tévedésből a saját megerősitésére érkezett csapatokkal került harcba. Az angol támadóknak mintegy 80 ezer a veszteségök. Döntő csata címen a krisztiániai Morgeti- bladed katonai munkatársa jellemzően Írja a következőt: A legközelebbi napokban olyan gigászi csata fog kezdődni, amely felülmúlja ennek a rettenetes háborúnak minden eddigi óriás csatáját. Ennek az ütközetnek kimenetelétől függ az egész világ sorsa beláthatatlan időkig. Kétségtelen, hogy ez a nagy csata, amely most a rigai öböltől a bukovinai határig tombol, el fogja dönteni a háborút a keleti fronton, ami egyet jelent a világháború eldöntésével. Nikolajevics nagyherceg most már eltökélte, hogy minden erejét latbaveti és vállalja ennek a va banque-játéknak teljes kockázatát. Ha a szövetségeseknek sikerül az oroszok ellenállását megtörni, ez az orosz hadsereg nagy részeinek katasztrófáját, sőt megsemmisülését jelenti. A Szedáni csata jelentősége elhomályosul emellett. Ezért mind a két fél a végsőkig meg fogja feszíteni erejét, hogy kicsikarja a győzelmet. Ami a nagy harc kimenetelét illeti, nem kockáztatunk meg jóslásokat. Kétségtelen, hogy a szövetségeseknek nagy haderőik vannak és különösen tüzérségük nagy fölényben van az oroszokéval szemben. Részükön van ezenkívül a morális fölény, amelyet győzelmes csaták egész sora hozott magávaí. A szövetségesek hadvezérei kiválóbbak, tisztjeik pedig hasonlíthatatlanul jelesebbek. A szövetségesek katonaanyaga is hasonlíthatatlanul intelligensebb és önállóbb, mint az oroszoké. Azonban a szövetségesek feladata, tekintettel a nagy terepnehézségekre és az igen erős orosz erődítményekre, rendkívül nehéz. Az oroszok viszont, hogy úgy mondjuk, háttal a falnak harcolnak. Bizonyos, hogy még most is jelentékeny haderőik vannak, ha csapataik morális ereje a folytonos vereségek és visszavonulások miatt erősen meg is rendült. Azt azonban nem lehet állítani, hogy az oroszok meg vannak törve. Ágyúban és munícióban sem szenvednek hiányt, mert hiszen tüzérségüket mindig idejekorán biztonságba helyezték és a munícióval takarékoskodtak. Nyilván azért történt ez, hogy minél nagyobb kilátásokkal kezdhessék meg a döntő küzdelmet. Az oroszok megsemmisítő veresége a legsúlyosabb helyzetbe hozza szövetségeseiket éppen most, amikor hozzáfogtak a nagyszabású municiókészitéshez. Ezért az oroszok a kétségbeesés erőlködésével fognak védekezni. Az oroszok mesterei a védekezésnek és védelmük megtörése nagy feladat lesz. Mindazáltal nem sok idő telik el, amig megláthatjuk, hogy a szövetségesek képesek-e ennek a gigászi feladatnak megoldására.
