Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-29 / 30. szám
1915. julius 29. MAGYAR PAIZS 3 ismerik, furcsa volna, ha nem ismernék ezt az emberrel született s a magyar vérbe szeretjük hirdetni megrögzött törvényt: a lovagiasság törvényét. És arra mindnyájan hiúk vagyunk, hogy ha az orosz urak hazamennek gróf Batthyány Pál ur kastélyából, tisztelve említik a magyar nemest, akinek vendégei voltak s ezt úgy értik és értjük, hogy a magyar nemzetnek voltak vendégei. S mi büszkék vagyunk és hálásak a vendéglátó gazda iránt. Mert megjegyzem, hogy gróf Batthyány Pál ha ország- gyűlési képviselő, ha nem: ennél a kerületnél nagyobb kerületet és nagyobb területet képvisel Magyarországon az ő nevével. Az ő választói különösen büszkék és hálásak lehetnek, hogy az ők képviselőjük tanúságot tesz a magyar nemzet erényéről az orosz tisztek utján s általok szélesíti a mi dicsőségünket . . . Az orosz tiszturak pedig hazamenve, mondják meg otthon azt is, hogy ők Csány Lászlónak, az egykori szabadságharc dicső vértanújának szülőházában voltak — szabad foglyok. Borbély György. Sajátságos jelenség az, amit észrevesz a figyelmes olvasó, olvasva az északkeleti borzalmas csatákat. A hivatalos jelentésben az egyik szövetségesnek a vezéreit látjuk nevenként szerepelve, a másik szövetségesnél nem látunk vezérnevet, ehelyett a harcolóknak a nemzetsége szerepel az újságban, pl. Ferdinánd serege győzött. De túl igy: a németek megverték az ellenséget stb. Ennek okai valószínűleg stilisztikai, vagy taktikai, — stratégiai szempontok lehetnek. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. T ▼ ▼ Közhírré teszem, hogy az esküdtek 1916. évi névjegyzéke a városháza iktató hivatalánál f. julius hó 22-től augusztus hó 6-ig 15 napi közszemlére ki van téve, amely idő alatt az esküdtek névjegyzékét bárki betekintheti és felszólalhat ellene. Zalaegerszeg, 1915. julius 20-án. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. Pflanczer Jolán zalaegerszegi lakos arcképes igazolványát elvesztette. Az igazolvány megtalálás esetén a rendőrkapitányi hivatalba adandó. Zalaegerszeg, 1915. julius 17-én. Zilahy sk. rendőrkapitány. Ajánlatos a Szigeti utóda | VRJDR D. | fényképész | műterme v ZRLREGERSZEGEN = Kossuth Lajos-utca. = Hazavágyás. Virágillatos, langyos júliusi alkonyat. A susogó orgonaágakra reá leheli az estéli szellő mélabus csókjait. A csillagok milliárd- jai oly kedvesen pislognak felém, hogy szinte kedvet érzek beszélgetni velők. Ha önkénytelenül panaszkodásra nyílik fel az ajkam, szomorú megértéssel, bizalommal nógatnak; csak panaszkodj, nekünk kitárhatod a lelked! Csalódni nem fogsz bennünk, hiszen hízelgésre nem nyílt fel az ajkunk. Gondolataimból felver az orosz hegedű mélabus hangja. Keresztül a fenyőkön szivárog felém, halk zokogással sir mikor ide ér és megpihen a lelkemben az orosz cigány szívhez szóló melódiája . . . Önkénytelenül felkelek és közelebb megyek a kerítéshez, ahonnét oda látni közibük, s vizsgálhatom holdfénytől világos arcukat. Oda látok és sajnálom őket. Mind a harmincán egy kört alkotnak. A szomszédunk, a téglagyáros ur hozatta őket, hogy a megcsappant férfierőt pótolják. Nézem őket és eszembe jutnak a mieink. Vájjon ők most mit csinálhatnak? Talán véres testei nyögnek a kancsuka csapásai alatt? Vájjon van-e ott csak egy megértő lélek, aki szánakozással nézzen feléjök ? Elcsendesül a hegedű és karban kezdenek énekelni. Csak egy, a „kommandáns“ ül némán, szótalan. Tekinteté a messzeségbe, a semmiségbe vesz, lelke pedig elszáll kicsi családja körébe. Oda vágy ő mindig csak vissza! Látom az arcáról, látom a szeméből. Haragudni kellene rájuk, de én nem tudok. Csak szánalmat, végtelen szánalmat érzek irántuk. Tudom, hogy a mieink lelke isidé száll, itt van közöttünk, velünk él, eggyé olvad a mi lelkűnkkel. Majd elkezdődik az orosz tánc. Csipőre tett kézzel járja egy jól megtermett alak. S a zene ütemeire, hol jobbra; hol balra hajtja a derekát. De úgy látszik hamar belefárad, mert átengedi helyet egy másiknak, egy orosz zsidónak, aki jól tud németül, s akivel mi is sokszor beszélgetünk. Körülöttük a nézők egy félkört alkotnak. — Azt mondják; furfangos a zsidó. Az is! Amint ott járja az orosz csárdást, oda-oda lép egy-egy leányhoz és hívja táncolni. De azok nem tudva, vagy nem akarva, kacagva széjjel szaladnak. Oh mennyire más a mi hires csodaszép magyar csárdásunk, a báltermek sima parkettjén! Mennyire más a magyar hegedű kacagó, siró édes-bus melódiája! — Újra huzza a cigány: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs.“ A nézők arcán a csodálkozás honol, az oroszok pedig szinte egyszerre kiáltják: „matyar, magyar!“ S aztán elkezdenek kacagni, hangosan, gond nélkül, mintha csak a lelkűk mélyén nem élne ott a hazavágyás. Csak egyedül a „kommandáns“ az aki nem kacag velők. Ő félre ül, egyedül. Ott megy el előtte egy kis négy éves fiúcska. Ölébe kapja s csókolja, csókolja szenvedélyesen. S furcsa, szokatlan hangkiejtéssel dédelgeti: „kicsi fiam, kicsi fiam.“ S a kis fiú sejtve, hogy szeretve van, huncutkásan két kezébe fogja a férfi könnyes arcát és egy nagy ' csókot cuppant bajuszos ajkára. Az én szememből is kicsordul a könny. Eszembe jutnak a mieink. És sirunk ott mindnyájan, akik látjuk a meglett férfi könnyeit, s halljuk lelkének panaszos felzokogását. Oh de soknak juthat az eszébe, ott a messze idegenben, — kicsi családja. Talán ők is hasonlatot látnak a hízelegve oda .simuló (?) kis idegen fiú arcán. És tudom, hogy felölelik ők is és talán még szenvedélyesebben panaszkodik csókjukban az a mindent felejtő, édes álmot hozó folytonos hazavágyás. 1 Gerencsér Anna. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Dr. Balás Béla főispán nyári üdülésre — de csak rövid ideig — Balatonfüreden tartózkodik. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg . . . . 50 f. Mai gyűjtésűnk..........................50 f. Hozzáadva a múltkori (40379 K 73 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40380 K 23 f. A zalaegerszegi hadikórháznak Vörös- Kereszt jellegű különítménye, melyet dr. Balás Béláné főispánná vezet, állandóan kétszáznál több beteget lát el. Épen „most ugyancsak 175 beteg van benne, mert 30 katona csak a napokban távozott el születési helyükhöz közelebb levő kórházakba; de viszont e vidékhez tartozó sebesültek negyvenen kérik e zalaegerszegi kórházba való felvételűket. A nagy gondosság és szives humánus ellátás, vagy kényelem a beteg katonák számára egy hajszálnyit sem csökkent az első perc óta, ide s tova mindjárt egy év óta. Zágorhidi Czigány Bertalan e hó 21-én 71 éves korában meghalt Magyarszombathelyen. Egy zalai derék nagy magyar családnak hunyt el a feje az öreg Czigány Bertalanban. Emberré lett gyermekei: László, Bertalan, Clementin, Gyula, János, Zsigmond, akik többnyire házasok és Clementin férjes (Kisfaludi Mártonná) számos unoka gyászolja. Gróf Batthyány Tamás honvédhuszár- századosról rövid ideig az a hir volt elterjedve, hogy elesett a harctéren. Ez a hir nemcsak a fővárosi körökre hatott kellemetlenül egész József főherceg udvaráig, ahol Tamás gróf régebben kedvelt házi nevelő és bizalmas volt, hanem a polgári körökben is különösen Zalaegerszeg és Zalamegyében majdnem mindenkit érzékenyen érintett, mert gróf Batthyány Tamás Zalaegerszegen általánosan ismert és szeretett ember volt, úgy a katonák között, mint a polgári társadalomban. Szintúgy fellélegzettünk, mikor csak hamarosan hozta a hirt az Est újság, hogy a százados felesége gróf Keglevich Ilona e hó 12-én levelet kapott urától, mely arról tanúskodik, hogy a gróf megsebesült és sebesülten oroszok foglya lett s most egy orosz kórházban várja gyógyulását. — És várjuk mi is. A nagy fogolytábor épül-épül a Nekeresdi major háta megett. Az őrök többnyire itt vannak, sőt az orosz foglyok közül is megérkezett már kétezer. A hadi sebesültek számára, amint halljuk, Zalaegerszegen szintén nagy tábort fognak alakítani, még pedig 300 beteg számára. Dr. Kovács Malvin rendel ! !. Örömmel és büszkeséggel halljuk és Írjuk ezt a hirt, aki a mi vidékünkön — de jó messzire is első orvostudor a nők között. Csak nemrégiben volt zalaegerszegi állami gimnáziumunknak kiváló növendéke; a pesti egyetemen szintén szépen végezve szülővárosában telepedett le. A szép hírhez tartozik, hogy férjhez ment dr. Gábor Ernőhöz, aki szintén orvos. — Mind a két viszonyában üdvözöljük. Egy levél a harctérről.
