Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-01-07 / 1. szám
XVI. év Zalaegerszeg, Í915. január 7. 1. szám Előfizetési ár: Egy éve K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. j Hirdetések" dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.S.sz, { LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: j BORBÉLY GYÖRGY * laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Uj évfolyamba léptünk, a Magyar Pajzsnak 16. évfolyamába, evvel az 1915. évvel. S evvel együtt boldog újévet kívánunk, boldogabbat, mint amilyent az 1914. év ránk zúdított. Imádkozzék mindenki, hogy a 15. év szüntesse meg, amit a 14. év kezdett. S vájjon mennyit hoztak helyre? De imádkozzunk. Ez legyen egymással szemben legforróbb újévi köszöntésünk. Mezőgazdaság és a háború. A magyar gazdáknak december hó 8-án Budapesten tartott gyűlései mindenképen megérdemlik, hogy a közfigyelem reájuk terelődjék. Jelentősek voltak a gyűlések elsősorban azért, mert beigazolták, hogy a gazdatársadalmi tevékenységet a háború sem szüntette meg. A mezőgazdasági érdek- védelem semmi körülmények között nem szünetelhet a mostani napokban, mert hiszen a mezőgazdaság érdeke egyúttal az ország egyetemes érdekét jelenti. Jelentősek voltak a gyűlések más szempontból azért is, mert beigazolták azt, hogy a nemzetfenntartó elem alapjában véve a mostani világháborút teljes nyugalommal viseli és őszinte bizakodással tekint a háború várható eredménye: a teljes győzelem felé. Pedig hát a legnagyobb áldozatot ebben a háborúban a gazdaosztálynak kell hozni, a bizakodás tehát azt jelenti, hogy azzal karöltve jár a legmesszebbmenő hazafias áldozatkészség. Ez a körülmény pedig megnyugtatásul szolgál az ország minden lakosára nézve. Az említett gyűléseken egyébként beigazolást nyert az, hogy messzemenő érdekvédelemre, mint mindenkor úgy most is szüksége van a magyar gazdaközönségnek. A hadviselést pillanatnyi elhatározások és a kivitel órájáig titokban tartott intézkedések jellemzik. Háború idején a kormányt és a hadvezetőséget óriási hatalommal ruházzák fel, szinte lehetetlen, hogy itt-ott olyan dolgok is ne történjenek, amelyek sértik az általános mezőgazdasági érdeket. A lázas sietség e korszakában azonban nagyon könnyű dolog egyes intézkedéseket általánossá kifejleszteni. Már pedig ez a dolog az egész ország kárára lenne. Ilyenkor kell felemelni aztán tiltakozó és kérő szavukat a mező- gazdasági érdekképviseleteknek, ilyenkor kell nyíltan megmagyarázni az illetékes köröknek, nogy az általános mezőgazdasági érdekek sérelme árthat magának a hadviselésnek is, épen azért ott, ahol némi hibák vagy célszerűtlen intézkedések történtek sürgős orvoslásra van szükség, ámde ez az orvoslás épen magának a hadviselésnek fog leginkább használni. Ma úgyis különös előszeretettel hivatkoznak a magyar gazdaközönségre. S számitva azt hogy véráldozatban épen a földművelő nép adja a legtöbbet, jobbról, balról unos-untalan azt hangoztatják, hogy a háború sorsára döntő befolyással van az, vájjon a magyar termőföld tud-e idejében elegendő táplálékot szolgáltatni, egyrészt küzdő katonáinknak másrészt az ország népének. Tisztában is van azzal minden magyar földművelő, hogy milyen jelentős szerep jutott neki ebben a háborúban. Nem is panaszkodhatunk, ezt a szerepét iparkodik mindenki a legnagyobb e>rőfe>7it< ^sel bár. de telies lelkiismeretességgel betölteni. Vannak azonban egyes vidékek, vannak gazdák, akik még a legnagyobb erőfeszítésük árán sem tudnak megfelelni jelentős feladataiknak. Ezeknek a munkáját kell megkönnyíteni. Gondoskodni kell egyrészt a földnél nélkülöz- hetlen munkaerők pótlásáról, gondoskodni kell, főleg azokon a vidékeken, ahol az igaerőt a hadviselés céljaira elvonták ez utóbbinak a pótlásáról. Gondoskodni kell arról is, hogy a termények ára lépést tartson a ráfordított munkával, gondoskodni keli arról is, hogy a mezőgazdaság üzésé- hez és fejlesztéséhez nélkülözhetlen anyagok és eszközök a háború okozta forgalmi zavarok dacára kellő időben rendeltetési helyükre juthassanak. Ha mindez megtörténik, az esetben számíthatunk arra, hogy mig ez a titáni küzdelem tart nemcsak az ország, de a harcoló katonák élelmezése is biztosra vehető. Hogy azonban a gazdaközönség elérhesse mindazt, amihez joga van arra mostanában, amikor a különböző érdekek amúgy is a rendesnél jóval nagyobb erővel keresik az érvényesülést, csakis úgy számíthatunk, ha a mezőgazdasági érdekek leghivatottab védelmezői helyükön vannak és folytatják a béke idejében sem kicsinyelhető munkájukat. Az a körülmény, hogy a gazdatársadalmi szervezetek most sem alszanak, hanem mint a lezajlott gazdagyülések is mutatják állandóan ébren vannak, megnyugtatásul szolgálhat az ország minden gazdájára nézve. A gyors intézkedések folytán természetszerűleg bekövetkezett sérelmek mielőbb orvoslást fognak nyerni, előrelátó gondoskodás történik továbbá arról, hogy többé sérelmek sem forduljanak elő. B. L. Vájjon nem tévedett é az ügyészség? Egyszerű az eset, nem szenzációs; de föl kell említenem, mert engemet nagyon nyom, hogy ne mondjam: agyon nyom; másfelől általánosítani lehet, sőt kell s igy közérdekű. Bevezetésképen pedig szólani kell a közönséghez, hogy ne várjanak rendes újságírást, mert cenzúra van; a háborús dolgokra nézve pedig épen ne várjanak megnyugtató s kielégítő híreket és véleményeket, mert a cenzúra épen ezekre nézve igen szigorú. A viülki unidpíiu Kuucgciftia. nézve pLUlg legyen intő példa ez a história. Nyomasztólag hat rárn a kir. ügyészségnek különösen az a kifejezése, hogy az én Írásom „a hadviselés érdekeit veszélyeztetheti azzal, hogy csiiggedést kelt“. Történt, hogy a múlt hetekben az 50. számban „privát gusztus“ cim alatt — nem is hirt, — pár sornyi megjegyzést tettem, igaz, hogy gúnyos hangon. Megírtam: gúnyos hangon azt, hogy a déli ravasz népeknek nem kell hinni, mert azok tőrbecsalnak. Adatszerübben igy volt: Hetek, hónapok alatt nap-nap után szakadatlanul írták a magyar hírlapok, mintha muszáj lett volna nekik, robotban, izzadva Írták, hogy a szerb hadsereg ilyen züllött, olyan züllött, ilyen mezit- lábos, olyan mezitlábos, tönkrement stb. Ezt 15—20 millió újságolvasó ember bizonyíthatja. Aztán rögtön történt egy eset. Ezt is tudja bizonyosan 10 millió ember. Kiveszem a hülyéket s akik hírlapot nem olvasnak. Erre az esetre irtain én privát gusztus cim alatt azt a pár sornyi megjegyzést, fájdalom, igen fájdalmas és igen keserű gunynyal, hogy ha a szerbek azt hiresztelik magokról s a magyar hírlapok elhiszik és tovább adják, hogy mezitlábosok, tönkrementek és gyöngék: akkor én a saját gusztusom szerint azt látom, hogy ellenkezőleg, ők erősek; mert a déli népek ravaszok és tőrbecsalják az ellent. Tehát nem maradtam meg a rideg iróniában: meg is magyaráztam. És a kir. ügyészség mégis azt Írja
