Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-03-19 / 12. szám

XV. év, Zalaegerezeg, 1914 márczius 19. 12. szám EíSflaetáii Ar : SJJ ért* 4 kor. 04 f &iii érre 2 bor 04 f B*syeáre 1 kor. 04 f 8|?ei ixási 8 fillér. SaeriEesEti ZL HZozr^rá-blx Lajos M-gn Tratareals Hirdetések dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai : Wlasics-utc*a 8, LEI ISRCA-YIUL FÍÍEBNCZ B O K. 3 E "5T C-TÖKQ R lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ne feledkezzünk meg . . . A Magyar Védő Egyesület az iparpártolás terén a 48 iki Védegylet nyomdokain haladva, ismételten utal arra, hogy ifjuságunk lelkületébe a közgazdasági hazafiasság eszméjét is be keli oltanunk. Az évtizedeken, sőt évszázadokon át fölhalmozott villamossági energiának avagy a népek lelkületében felgyülemlett eszméknek és vágyaknak olyan tüneményes kitörése és varázsszerü — a nemzet egészét magával ragadó, elszánt tettekre sarkaló megnyilatkozása, mint az nálunk 1848 márczius 15-én történt: a nemzetek életében évezredek alatt is alig fordul egyszeriéi többször elő. Ezek a vulkanikus kitörések — hatalmas rugóként — nagyot lendítenek ugyan a népek fejlődésén, de miként a világűrben rendszeres pílyájukon haladó égitestek útját az állandóan, megszakítás nélkül működő természeti erők szabják meg, akként az emberiség fejlődését is, igaz és helyes utján való haladásában, szintén csak az erkölcsi törvényeken alapuló és soha nem szünetelő, folyton'artó teremtő munkásság rezérli biztosan. Ilyen ernyedetlen munkának köszönhetik a szilárd alapokon álló államok is megerósödésü ket. Hogyha .tehát mi márczius Idusát, nemzetünknek szent ünnepét méltóan kívánjuk ünnepelni, akkor birjuk rá nemzetünknek virágát, ifjúságát, hogy a hazafiasságnak legüdvösebb megnyilatkozását — a termelő munkásságban keressék. Ebből a munkából ki kell, hogy vegye részét nemzetünknek apraja-nagyja, gazdagja, szegénye egyuránt. A nemzeti szellem ápolása kapcsán tehát oltsuk szent ünnepünk alkalmából ifjuságunk lelkébe a közgazdasági téren való alkotásnak vágyát is. Kéri tehát az egyesület a Tanártestületeket, szíveskedjenek az ifjúság gondolatait ezekre az eszmékre irányítani. Elmélkedjék, vitatkozzék, pályaműveket irjon az ifjúság arról, miként lehetne Széchenyi oktatásainak az életbe való átültetésével, közgazdasági viszonyaink javítását elérnünk?! Fejtegessék, miként lehetne megakídályoznuuk, hogy a föld ne sikamlódjék ki láhaink alól ?! Mit tegyünk az idegen áruk kedvelése ellen, ami elszegényedésünknek legfőbb okozója ? ! Miként védekezzünk az ellen, hogy az idegen iparczikkek fogyasztása révén ne adózzunk a külföldnek naponta öt miihót meghaladó koronával ? ! Tanulmányozzuk, miként lehetne a magyar ipar föllenditésével vérünknek a kíván dorlásutján való kiszipolyozását megakadályozni?! Hogy ifjuságunk ezeknek a kérdéseknek megvitatásával foglalkozzék különösen önképzőköreik ben és hogy ezeket a kérdéseket tárgyalják ünnepi szónokaik márczius Idusán is. Az alispán a tüdőbetegekért. A statisztika évről-évre megdöbbentő számadatokkal bizonyítja azt a szomorú valóságot, hogy a tüdővész a Dunántulnak vármegyéi közül Zalavármegyében pusztít el legtöbb embert. Tehetetlenül néztük eddig a betegség terjedését ; az annak nyomában járó testi és lelki nyomorúságot ; családok pusztulátát; generációk elsatnyulását, mert a társadalom nem volt szervezve a védekezésre. A mult évben megalakult a tüdővész ellen védekező vármegyei egyesület, amely azt tűzte ki czéljául, hogy gátat vessen a betegség terjedésének, gyógyítsa és vigasztalja a betegeket, megtanítsa a védekezésre a tudatlanokat és támogassa a szegényeket. Az egyesület nagy czéljainak megvalósításához szükséges anyagi eszközökkel azonban nem ren delkezik s azokat csak társadalmi uton, a jószívű emberbarátoktól tudja megszerezni. A vármegye egész társadalmának részt kell venni abban a küzdelemben, amelyet az egyesület a Zalavármegye népét pusztító rém ellen iudit meg. Jó szivet és támogatást kérünk tehát a tüdőbetegek számára, hogy megmenthessük beteg embertársainkat s a jövendő generációt. Az egyesület czéljait kívánja előmozdítani a márczius 22 én tartandó múvészestély is. Nagytudásu, előkelő művészek nemes önzetlenséggel állanak az emberszeretet szolgálatába s a vártordai hasadéknál. Irta: ÁGH ÁBEL. Nem is itt születtem .. . s mintha otthon járnék Mosolygó anyaként nevet rám a tájék, Tul a hegytetőn a virágos völgy képe Hívogat, csalogat édes pihenésre. Kincs van itt mindenütt, amerre csak járok, Benn a föld gyomrában nemes érezek, gázok, Ha nem is keressük belébotlik lábunk . . . Úgyis Tündérország közepébe járunk. Nagy idők emléke leng itt körülöttünk, Megremeg a lelkem ... De kicsinyek lettünk ... Hegye, völgye kincses, a múltja szent regény, Csak az, aki lakja, az lerongyolt, szegény. Itt is, ott is már vad idegen települ, Zord, fekete arcczal rombolásra készül, Idegen a szava, sötét a nézése, Ellenséges csákány feszül a kezébe' . . . Egy kép jut eszembe . . . Hegyen régi templom, Az idő, az ember rontja-bontja, már rom, Egyenkint, kövenkint tűnik el helyéről . . . Belőle a völgyben zajos korcsma épül. Tordai hasadék ! Ódon, magyar templom! Veled együtt én is hívőidet várom, Kik ma még dus pénzért idegent csodálnak,... Itt az ideje a megedző imának! Akik nem értik egymást. — Sütő Károly Csömör. — Ábrándos, poéta lelkű fiu volt Sümegi Karcsi, az oroszi segédjegyzö. Nem volt korántsem férfi szépség, de halvány sápaJt arczának valami érdekességet kölcsönzött élénk két nagy kék szeme, mellyel oly megigézően tudott nézni. Talán ezért szerette mindenki. Máskülönben igen szellemes, szolid, jó társalgó, igazi társaságbeli fiu volt, s ha néha néha megeresztette elmés, vidám élezeit s ragyogtatta humorát, azt sem tudták a falu leányos mamái miként járjanak kedvében. Minden mama, minden leány a maga részére akarta meghódítani, de Karcsi elég ügyes és leleményes volt, hogy ezt meghiúsítsa. Minden lánynak egyformán udvarolt s vala mennyit egyformán szórakoztatta. Különösebb, melegebb vonzalmat, érzelmet egyébiránt sem megye fiatalságának tagjaiból alakult rendezőbizottság fáradozik a siker biztosításán. A meghívót tisztelettel megküldöm s az egyesület részéről azt a kérést fűzöm hozzá, legyen kegyes az estélyre szóló belépőjegyet megváltani; illetve az egyesületet a belépőjegy megváltása czimén Hutter Ferencz vármegyei irodaigazgató czimére küldhető szives adománnyal támogatni. Jegyek válthatók az irodaigazgatónál (Vármegyeház, I. emelet). Zalaegerszeg, 1914. évi márczius ho Kiváló tisztelettel ÁRVAY LAJOS alispán, a „tüdővész ellen védekező vármegyei egyesület" elnöke. Mi szabad? Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. XIV. Spitzer József szatócs, Csabrendek : A korlátólt italmérési engedéllyel biró kereskedő üzletgyakorlata tárgyában. 6091. Vélemény: A korlátolt italmérési engedélylyel biró kereskedő italkészletét csapra vert hordókban is tarthatja, de csak olyen, (pincében, kamarában), amelyet ily czélból a pénzügyi hatóságnak bejelentett, illetőleg amely az italmérési engedélyben meg van jelölve. A vasárnapi munkaszünet a korlátolt italmérési engedéllyel biró kereskedő egész üzletére, tehát az italoknak kismértékben való elárusitására is kiterjed, minélfogva az italok árusításának a kereskedői üzlet vasárnapi zárórája beállta pillanatától szintén szünetelnie kell. Az italoknak a vasárnapi munkaszüneti táplált, noha a leányok közül soknak benne volt ő a szivecskejében. Ami késett, az korántsem mult el. Szerelmes lett bizony Karesi is, még pedig nagyon, egy búzavirág szemű kis leányba, a Darvas Margitkába, kinek csak nem régen mutatták be a majálison . . . Eleinte csak pillanatnyi felhevülésnek hitte ő is érzelmét Margit iránt, de bizony később jobban jobban fokozódott érdeklődése s nem egyszer okoztak neki azok a búzavirág szemek gyötrelmes, álmatlan éjszakát. Mintha kicserélték volna. Szótlan, mogorva, zsémbes lett s a megszokott társaságoktól is elmaradt. Csak a Margitékhoz járt ki oda a Gallisbegyi villába. Itt érezte jól magát s elevenedett fel néha napján, de korántsem volt a régi bohém jókedvű fiu s igen gyakran megtörtént, hogy szórakozott volt s Margiton felejtette tekintetét. A falu leányos mamáinak hamar szemetszurt viselkedése s lassanként elhidegültek tőle s bizony megtörtént, hogy az olyan családok sem hívták meg estélyeikre, kiknél eddig úgyszólván elmaradhatatlan volt.