Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-08 / 2. szám

XV. év, Zaiaegerczsg, 1984- január 8, 2. szám MSfiaat&si ár : agy éve* 4 kor. 04 f fél ém 2 bor. 04 f Segyfdra 1 kor. 04 í Más 8 üílér. Bzar^sszti Z_ üox'-vátiZb. Lajos Mi i n I

rRtA-rRRk Hirdetések dijt megegyezés szeri*t Nyiltíér sor» 1 kor Szerkesztőség kUdóvatfti: Wlasics-ntcxa 8, JLI 21 ÜST Q- IJ FBBBWOZ BOSBÉXJ-Z- GYÖRGY Up u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Tisztelettel kérjük olvasóinkat, újítsák meg az előfizetést, hogy a lapküldés meg ne szűnjék. MagyarFöldhiteJíntézetek Országos Szövetsége. A törvényhozásnak az 1911. évi XV. t.-czikke alapján szervezkedett a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, mint uj intézet. Az intézet programmja a földmiveiésűgyi miniszter irányítása mellett és az állami czéloknak megfelelő tervek alapján: ingatlan feldarabolások és telepítések lehetővé tétele és végrehajtása, kis- és középbirtokok keletkezésének előmozdítása, nagyobb korlátolt forgalmú ingatlanokon kisbérleti rtndszer, bérlőszövetkezetek létesítése és meghonosítása, kivándorlóknak tervszerű visszatelepítése, járadékbirtokok létesítése, jelzálogkölcsön nyújtással kapcsolatos életbiztosítás nagy arányban való meghonosítása. Községek, közbirtokosságok és törvényhatóságok részére közlegelők szerzése, gazdasági munkásházak építése és felszerelése, valamint az ingatlan feldarabolásának jéa telepítéseknél olcsó kölcsönök nyújtása, avagy szerzése stb. Az uj intézet az alapító intézetekkel létesített megállapodás alapján oly kölcsönrendszert honosított meg, mely szerint a kölcsönök részben az alapító földhitelintézetek zálogkölcsöneiből, részben az 1897. évi XXXII. t.-cz. alapján nyújtható birtokieldarabolási kölcsönökből az ezeknek törvényes mértékét meghaladó — a vételár 75 százalékáig terjedő — részükben pedig az Országos Központi Hitelszövetkezet által nyújtott és jeizálogilag biztosított kötvénykölcsönökből tannak összetéve, ugy azonban, hogy az adós az egész kölcsönterhet évenként egyenlő összegű járadékkal törlesztheti, mely járadékok beszedésénél a helyi hitelszövetkezetek járnak el. Minden néven nevezendő nyerészkedési érdek az uj intézet működéséből ki van zárva, ennélfogva az alapszabályokban gondoskodás történt arra nézve is, hogy az intézeti alapítók által jegyzett osztaléka leglegfeljebb 4 százalék lehessen. Az intézet alapitói közül az állam 8,000.000 koronával, a Magyar Földhitelintézet 3,500.000 koronával, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete 2,000.000 koronával és az Országos Központi Hitelszövetkezet 1,500.000 koronával járult az intézet alaptőkéjéhez, viszont az állam szempontjából szükséges irányító befolyás gyakorlása végett, illetve az intézet műveleteiben való közreműködésből folyó betekintés és befolyás lehetővé tétele czéljából az intézet igazgatósága oly módon alakíttatott meg, hogy az igazgatóság elnökét, egy tagját és egy póttagját a ra. kir. pénzügy minisz

fer, alelnökét, egy tagját és egy póttagját a m. kir. földmiveiésűgyi miniszter rendeli ki a vezetésük alatt álló minisztériumok tisztviselői sorából, továbbá a Földhitelintézet 4, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete 2 és az Országos Központi Hitelszövetkezet 1 tagot küldött ki, kik az intézet igazgatóságában helyet foglalnak. Az intézeti alaptőke állandó jellegű alapítvány természetével bírván, az alapítványi üzletrészek csak állami hozzájárulással ruházhatók át és csak az alapszabályokban részletezett kivételes esetekben mondhatók fel. Az intézet felruháztatott az 1897: XXXII. t.-cz. hatálya alá tartozó kamatozó kötvények kibocsátása iránti joggal, egyszersmind adó, illeték és portó, különösen a vagyonátruházási illetéket illetőleg jelentékeny kedvezményekben részesült, mely kedvezmények természetszerűleg szintén az uj intézettel üzleti összeköttetésben lévő közönség javára esnek. Mélyen leszállított árak. Budapest, 1913 decz. 17. Az ipartörvény szerint; iparkészitményeket végeladáson, árverésen vagy a tömeges és gyors eladásra ingerlő módon, eladni esak az iparhatóság engedélyével szabad. Ez az engedély bárom hóig terjedhet. Az eladásról rendes könyvet kell vezetni, amelybe minden eladott tárgyat az eladási árral együtt fel kell jegyezni. Ezt a feljegyzést a hatóság ellenőrzi. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek czélja kétségtelenül az, hogy a kereskedőket megvédjék azok ellen, akik üzletük javára, oicsójánoskodó jelszavak mellett, magukra terelik a közönség figyelmét és a vevőket elvonják kartársaik üzleteitől. A közigazgatási hatóságoknak mindig sok dolgot adott annak a megállapítása, hogy a feljelentett üzletemberek reklámjaik és kiragasztott czéduláik révén tömeges és gyors eladásra ingerlő módon akartak-e portékáikon túladni? Sok kereskedő akként akarta magira vonni a figyelmet, hogy üzlete falára, kirakatára, rikitó, szines papírokra ráírta: / / Mélyen leszállított árak ! ! Ez a szerénytelen reklám persze nem tetszett a kollegáknak, tisztességtelen versenyt láttak banna s az illetőt feljelentették. A hatóságok eddigi gyakorlata kihágásnak minősítette ezt az eljárást és a kereskedőket megbüntette. Méltó teltünést keltett tehát a kereskedelmi ügyek miniszterének legutóbbi határozata, melyben kimondotta: nem követ el kihágást az a kereskedő, aki azt hirdeti, hogy ő mélyen leszállított áron árul. A határozatnak érdekes megokolása szerint: »Az ilyen szövegű hirdetések, tapasztalás szerint, a székesfőváros közönségét tömeges és gyors vételre nem ingerlitc.« Ez hétköznapi szavakkal annyit jelent: a pesti ember nem bolond, hogy az ilyen kiabáló reklámnak lépre menjen; a pesti ember jól tudja, hogy az ilyen öblös kiabálások hazugok; azok a szerény, tisztességes módon áruló kereskedők üzletét akarják rontani. Jól tudja azt is, hogy az olcsóságot harsogó üzletekbe lépő naiv embereknek, rendszerint: a jó vidékieknek, drágábban sóznak ott mindent a nyakába, de olcsóbban semmi esetre sem adnak nekik semmit, mint a lárma nélkül működő boltban. A miniszternek nem adhatunk azonban igazat, ha figyelembe vesszük, hogy Budapest az ország fővárosa és hogy itt a felránduló vidékiek is beszerzik szükségleteiket. A miniszter határozata időszerűvé teszi, hogy a budapesti, burjánzó, specziális üzleti szokásról tárgyaljunk. Ha Budapesten az üzletekkel szegélyezett utczákban végigmegyünk: valóságosan szemkápráztató tarkaságban fürdik a szemünk. A falakon nagy, négyszögű papiros plakátok rikitanak, a kirakat üvegtábláján széles, sárga papirszallagok kiabálnak, az ajtón hupikék czédulák sivítanak, a kirakat minden tárgyáról pedig a szin-skála ezer változatában viritó eleven czédulák szólnak hozzád az üzlet meseszerű olcsóságáról. A mélyen leszállított árak telirás a legjámborabb valamennyi között. Az valóságos kisleányi félénkséggel és naivsággal hivogat a csillogó üvegtáblák mögé. A legtöbb felírás azonban az üzleti raffinériának minden fogását tartalmazza. A kirakatbeli czipőn ez áll: Most csak 12 K. A bugyellárison ezt hirdetik: Jelenleg 1 K 20 f. Az ingen: Ma csak 4 K. A kalapon: Két hétig 5 K. Ezek a felhívások azt a látszatot keltik, mintha máskor több lett volna, vagy a jövőben több lenne a tárgyak ára. íme tehát: itt a jó alkalom, most vehetsz hiszékeny közönség, olcsón. Ha a kereskedőt a kartársai feljelentik, akkor azt mondja, hogy neki szó szerint igaza vaD, mert hiszen a czipő csakugyan 12 korona, a kalap két hétig csakugyan 5 korona lesz. Azt ő egy szóval sem mondja, hogy máskor drágább volt az áruk. Arról nem tehet, ha a közönség önszántából más véleményen van. Lépten nyomon látunk ilyen felírást: Az ü*let itt feloszlik. A közönség a kisbetűkkel nyomtatott itt seót nem veszi észre, azt hiszi, hogy valami végeladásról van szó. Biztos benne, hogy ha egyszer feloszlik az üzlet, akkor olcsóbb minden. Ha a kereskedőt kérdőre vonják, azt mondja, hogy