Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-29 / 5. szám

1914. január 29. MAGYAR PAIZS 3 elítélő megjegyzését és jogos felháborodásában, s az elégtétel adásnak tovább helye DÍDCS. Hát mi is hozzátesszük, hogy ugyancsak jogos felháborodásában szólhatott — s jogos felháborodással zug a közönség is. Dr. Korbai Károly polgármester azonban felterjesztette ezt a dolgot a kir. ügyészséghez, amint alább szószerint közöljük. Dr. Korbai VádinditYánya az ügyész előtt, hamisvád és hamistanuzás miatt. Tekintetes kir. ügyészség ! F. hó 20-án délután fél három órakor egyik rendőrségi kézbesítő a •/. alatt csatolt idézést kézbesítette kezeimhez. F. hó 21-én délután 3 órakor miut a kihágási ügy tárgyalására kitűzött határidőben megjelentem a rendőrkapitány hivatalos helyiségében Boschán Gyula, Dr. Hajós Ignácz, Dr. Grünvald Samu zalaegerszegi ügyvédek és Wasserman Samu városi mérnök társaságában, akik a tárgyalás egész folyamán, mint hallgató közönség, voltak jelen. Velünk együtt jelent meg Dr. Jámbor Márton városi t. ügyész, aki a tárgyaláson, mint ügyészi megbízott vett részt, hogy közreműködésével lehetőleg biztosítsa a tárgyilagos valóság megállapítását. Zilahi István rendőrkapitány, mint büntető biró a tárgyalást megnyitván, közölte velem, mint »terbelttel«, hogy Csiszár Lajos polgári biztos a rendőrkapitánynak hivatalos feljelentést tett a kbt. 47. §-a alapján arról, hogy én f. hó 20-án reggel Va8 óra tájban az Eötvös ulcza és Széchenyi-tér sarkán levő hirdetési tábláról a rendőrkapitány által kibocsátott felragasztott hivatalos hirdetményt szándékosan letéptem és magammal vittem. Én a kihágás elkövetését tagadtam. A rendőrkapitány velem szembesítve tanuként kihallgatta Csiszár Lajos polgári biztost, akit letett hivatalos esküjére való utalással az igaz "vallomástételre és a hamis eskü büntetőjogi következményeire figyelmeztetett. Ezután a rendőrkapitány közölte Csiszár Lajossal, hogy én az általa feljelentett kihágás elkövetését tagadom és Csiszár Lajoshoz a kérdést e szavakkal tette fel: »Ugye-e bár fentartja a hivatalos feljelentésében foglaltakat ?« — Csiszár Lajos a feljelentésében foglaltakat uteljes egészében® fentartotta, mely kijelentése jegyzőkönyvbe is vétetett. A további vallomás során előadia Csiszár Lajos polgári rendői, hogy „látta" mikor én a kiragasztott hivatalos hirdetményt, megállva a hirdetési tábla előtt, elolvastam s azután leszaki• toltam. Az ügyészi megbízott külön kérdésére még azt is megerősítette Csiszár Lajos, hogy látta, mikép a hirdetmény a hirdetési táblára tényleg kiragasztva volt. Az ügyészi megbízott kérdésére, hogy nem ragasztott e másika' a leszakitnttnak helyére a ragasztást végző szolga, mert hiszen most is van egy hatósági hirdetmény a hirdetési táblán ? — Csiszár Lajos jegyzőkönyvileg kijelentette, hogy ő mdr megelőző este (január 19 én) nyolcz óra tájt látta, hogy a szóban forgó rendőrhatósági hirdetményből 2 (kettő) darab volt kifüggesztve azon a hirdetési táblán, amelyről én a feljelentés szerinti időben egyet leszakítottam. Az ügyészi megbízott azt is kérdezte Csiszár Lajos polgári biztostól, hogy nem foroghat e fenn az ő tévedése arra nézve, hogy a polgármester csakugyan a rendőrhatóság által kifüggesztett hirdetményt szakította le. Erre a kérdésre Csiszár Lajos nyomatékosan hangsúlyozva kijelentette, hogy ő nem téved, sőt határozottan megállapította, hogy »a terhelt« a rendőrkapitány által kiragasztott hivatalos hirdetményt lépte le. Látta ugyanis a leszakított hirdetményt, ami azonos volt a rendőrhatóság által az előző napon kifüggesztett hirdetménnyel. Ezt a papir színéből is megállapította. A rendőrkapitány — büntető biró — erre behozatott egy kis könyvecskét és abból — hivatalból — megállapította, hogy tényleg hasonló szinü hirdetmény öt napon belül nem lett a hirdetési táblákra kifüggesztve. A tárgyalás eddig felmerült adataiból én már kétségtelenül meggyőződtem arról, hogy Csiszár Lajos polgári biztosnak ugy a „hivatalos feljelentése" mint »szembesített tanúvallomása? hamis és valótlan s épen azért elleneztem is az eskü kivételét. Az eljárt rendőri büntető biró mellőzte is Csiszár Lajostól az eskü kivételét, azonban nem az általam hangoztatott indokok alapján, hanem az 1878: V. t. cz. 218. § a alapján, hogy t. i. a tanú letett hivatalos esküjére hivatkozással vallott. Az eljárt rendőri büntető biró azután Simon József városi Írnokot hallgatta ki tanuként, aki azonban csak azt vallotta, hogy Csiszár Lajos mondta neki, hogy ő látta, amikor én a hatósági hirdetményt letéptem. Tanú azonban nem látta. Ezek után én (a »terhelt«) mondtam el a tényállást a következőkép: - F. hó 20-án (kedden) reggel V

28 óra tájban mentem hivatalomba. Mikor a Széchenyi-téren haladtam, az Eötvös utca sarkán elhelyezve levő hirdetési tábla előtt láttam, hogy Körmendi Antal utczasepró hirdetmény felragasztásának előkészületeivel foglalkozik t. i. épen egy hirdetmény hátlapját kente he csirizzel. »Mit csinál, Körmendy?« szólítottam meg. »VaIami hóhányási plakátot ragasztok ki« — válaszolt Körmendi. »Mutassa« — szóltam én. Körmendy Antal jobb kezével félre emelte azt a hirdetményt, amelyik épen a kezében volt. »Ne ezt tessék elvenni, mondta, mert ez mlr meg van csirizelve, hanem ezl« . . . s balkezével kiemelt egy érintetlen példánvt kötényéből, ahol a felragasztandó hir lassabban megy. Nagyokat tíuz a hervadt levegővel tele kancsóból, amit az októberi hűvösödő ködösödó este adatott neki, a tüdeje kitágul, s a szive, piczi gyerek — képzelete kibontja bimes szerelmes szőnyegét . . . Valamivel még távolabb az utcza dereka tájékán; van egy házOdáig. Szélesen dalos lélekkel boldogan lépked tovább a fiu. Az ideál. A komoly ideál. Egész életében csak ez a kép lesz a szivében otthon. Nem vágyik a csókjára, a szerelmére, csak láthassa naponta egyszer, egyetleu egyszer. Kicsi matróz sipka szorítja le a válláig érő barna fürtöket; melynek simogatása boldoggá teszi a téli kabátka bybergallérját. Ah és az a rózsaszín szoknyácska; csak térdig ér, alacsony szárú gombos czipő. Csak egyszer csupán csak egy pillanatra a kezébe vehetné ezeket a czipőket a vézna kis fiu és ugy a gazdájuk nélkül a keblére ölelhetné őket, ki lenne a boldogabb a bátyja e, aki mindennap együtt sétálhat vale, vagy ő. Bizonyára ó tudna ebben a boldogságban feloldatni és elenyészni. Ott van már a ház előtt. A leeresztett függönyök csak apró csillogó porszemeit eresztik át a bentlevő világosságnak; de hangok, zongora hangok muzsikálnak, kiszöknek a fényszemekkel az ablakok üvegjein át ki az utczára, hol egy lombját vesztett fa alatt áll a mi gyermek hősünk; s a hangos, a zongora hangos fény az ö szivében harsogó zenévé óriásul; dalol a sok szerszámú zenekar, a legszebb zene, a legmélyebb, legtisztább csend utczája a Fehérkép utcza; az öreg bádogsipkás lámpák szeme homályos, homályos lesz ez elérzékenyedéstól. Megindul a leggyönyörűbb effektus boldogságában hazafelé. — Egyszer majd összeszedem ezeket a régi, drága, beszélő hangulat forgácsait multamnak és épitek, megépítem ugy emlékezet után gyermekkorom összeomlott tündérpalotáját. Legény Elemér. detmények elhelyezve voltak s azt nekem átnyújtotta, mondván: átessék!« Ezt az érintetlen, tiszta hirdetmény példányi én átvettem Körmenditől s egy »Isten áldja meg« köszöntéssel tovább haladtam utamon, hivatalom felé. Menés közben elolvastam a hirdetményt s azután összehajtottam és zsebembe tettem. Körmendi Antal csak az én eltávozásom után ragasztotta fel a hirdetési táblára azt a hirdetményt, amely csirizzel megkenve a kezében volt már akkor amikor én őt megszólítottam. Ezt a hirdetményt ime, magammal hoztam s azt nevemmel sajátkezüleg megjegyezve, — nehogy kicserélhető legyen — átszolgáltatom. Látszik ezen hirdetményen, hogy az felragasztva nem volt s így én azt le. sem szakíthattam. Körmendi Antal mint tanú is fogja ezt igazolni, amivel egyúttal az is megállapítható lesz, hogy valótlan Csiszár Lajosnak azaz állítása, hogy ő már a megelőző este (19-én) látta a szóban forgó hirdetést kiragasztva a hirdetési táblán. Kérek végül helyszíni szemlét annak a megállapítása végett, hogy a hirdetési táblán most is ki van függesztve az a hirdetmény, amelyet oda Körmendi Antal f. hó 20 án reggel — az én eltávozásom után — felragasztott és hogy oda nem is volt 2 (kettő) példány kiragasztva és hogy nyoma sincs annak, hogy a tábláról egy hirdetmény leszakittatott volna. Körmendy Antal tanuként kihallgattatván, mindenben bizonyitótta az én előadásom valóságát. Igazolta Körmendi, hogy ő a hirdetési táblára csak egy hirdetményt ragasztott fel s az még most is érintetlenül a táblán van. Ez az a hirdetmény, amelyet ő f. hó 20 án reggel — az én eltávozásom után — ragasztott fel. Ezt a hirdetményt ő nem is ragaszthatta fel már az előző napon (19-én) este, mert ö csak 20-án reggel kapta a parancsot Szabó Imre munkavezetőtől, hogy reggeli után jöjjön be a rendőrkapitányi hivatalba és az ott levő plakátokat ragassza feí. Neki ezeket a plakátokat a szolgálatban volt rendőrtizedes csak 20-án reggel V28 óra előtt adta át s ő csak V

28 órakor kezdte meg a hirdetmények felragasztását. Sohasem szokott egy hirdetési táblára 2 (kettő) hirdetményt felragasztani és az Eötvös utczai táblára is csak egyet ragasztott. Ezek után Csiszár Lajos — a feltett kérdésre — még egyszer kijelentette s ez a vallomása jegyzőkönyvbe is vétetett, hogy továbbra is fentartja azt a vallomását, hogy ő már 19-én este nyolcz óra után látott a szóban forgó, rendőrhatósági hirdetményekből kettőt kiragasztva az Eötvösutczai hirdetési táblán. Az ügyészi megbízott kérte ezután Paál Pál rendőrbiztost és Vizsy János városgazdát tanuként kihallgatni arra nézve, hogy Paál Pál ugyan már 19-én este mondotta Vizsy János városgazdának, hogy a rendőrhatósági hirdetményeket • kapitányi hivatalból vitesse el és ragasztassa ki, azonban a városgazda kijelentette, hogy ezt ő az utczaseprőknek más irányú, halaszthatatlan elfoglaltságuk miatt azon a napon nem teheti s ezért a hirdetményeket csak másnap 20-án reggel fogja elvitetni és kiragasztatni. Az őrszemélyzet tagjai s a szolgálatot tevő rendőrtizedes pedig tanúsíthatják, hogy a hirdetmények az őrszoba asztalán — elkészítve — feküdtek a következő nap 20 ika reggeli V28 órájáig, amikor azt Körmendi Antal — a napos tizedes jelenlétében elvitte. Csiszár Lajos tehát hamisan tanúskodott. Az eljárt rendőri büntetőbiró azonban mellőzve minden további bizonyítást, mellőzve az ügyészi megbízott indítványai feletti határozathozatalt, mellőzve a vád hamisságára és Csiszár Lajos polgíri biztos hamis vallomására vonatkozólag felajánlott eilenbizonyitékokat, mellőzve a helyszíni szemlét, ellenem a további eljárást beszüntette. Ennek az intézkedésnek kihirdetésekor pedig