Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-29 / 5. szám

2 legelső polgártársunk, — továbbra is engedjük besározni, azt akarjuk-e, hogy ugyanezen ember milliókra menő adósságainkat rendezze, fejlődésünkről, haladásunkról gondoskodjék, megóvjon bennünket a gazdasági bukástól és ehhez utravalóui adiuk neki azt, hogy mindennap arczul üssük őt. Én ugy tudom, hogy az ellenségeket, a veszélyes embereket kiirtani szokás, de hogy a saját vérünket, a saját becsületünk és fenségünk és önérzetünk képmását naponkint és kéjgázzal kínozzuk, ez a kabiloknál sem szokás. Üssük agyon ! de ne kínozzuk! Vagy pedig, ha nem halt ki belőlünk a jobb é zés egy szenvedő ember, a mi első polgárunk lelki és testi fájdalmai fölött, akkor adjunk neki elégtételt, de olyant, hogy elmenjen mindenkinek a kedve a mi képmásunkba, a mi ön>rzetQnkbe beletörölni a sáros csizmája sarkát. Lehetetlen állapotok. Iria: Horváth Lajos. A mult számunkban már megemlékeztünk a Dr, Korbai Károly polgármesterrel történt furcsa esetről. Nem hiszem, hogy akadna az országban város s a városokban még egy olvan polgármester, akivel hasonló eset történhetett volna meg, mint Dr. Korbai Károllyal. Gondolkozóba esik az ember az eset felett, ha meggondoljuk, hogy egy rendőrségi falragasz, mely a járdák tisztántartására hivja fel a háztulajdonosokat, oka lehessen annak, hogy a polgármestert, a város első tisztviselőjét rendőri kihágás czimén elővezetés terhe mellett megidézhessék. A tényállás szerint a ragasztást e3zközlő ember a rende'kezésére álló példányokból adott a polgármesternek saját kérésére egy példányt, amit ez elolvasás után zsebre tett, mi a tanuk bizonyítása révén be is igazolódott. Ennyire csak volnánk, hogy a feljelentés minden alapot nélkülöz s lehet, hogy a feljelentő fegyelmit is kap; szóval hivatalos formában az ügyet elintézték s az iratok mennek a poros irattárba. Dá a közvélemény a fenti hivatalos formában való elintézéssel nem elégedhetik meg. A kulissza titkokat fel kell fedni, mert azok Hangulat-emlékek Zalaegerszegről. Budapest, 1914 január. Néhány ionnyadt, barnult szürkült levél rezeg már csak a jeges, hideg szélben az uszodába vezető alé fáin; az ut keményre göbörödött és én a lábnyomokban, a fagyossá merevedett czipö talp formákban egy 10 év előtt viselt szarvasbőr topán nyomát keresem. És megtalálok mindent . . . Két oldalt a rét virágos, tarka illatos szőnyeggé elevenül, a goromba januári szél czirógató, kábitó, pajkos, enyhetadó nyári szellőcskévé finomul; itt egy csodanyár. Az én egyetlen, nagy, kedves nyaram. A sárga Zala most majdnem kék, zöldes tinta színeket csillogtat a tükrén; s reggel nyolcz órától délelőtt 10 óra van, s a Böhm féle szabályok szerint a női ürdőközönség élvezi a Zalát. 14 éves szőkehaju MAGYAR P A I Z S mögött valaminek kell rejtőzni, melynek csirájából nőtt ki az a megmagyarázhatatlan valami, ami a polgármester személye ellen irányul. A polgármesteri szék betöltése választás utján szokott történni. Ha a polgármester vállait hivatásának nem tud megfelelni, vagy pedig működési ideje alatt olyan szabálytalanságot követ el, mi a városnak kárára van : akkor tessék fegyelmi utján elcsapn", vagy az ujabb választásnál nem jelölni; ez a száznyoicz városatya dolga. De viszont a városatyáknak teszi a város közönsége kötelességévé, hogy a közbizalomból megválasztott polgármesterét az ért támadások ellen megvédje s annak elégtételt szerezzen s a sértettnek biztosítsa azt a tekintélyt, mi nehéz hivatásával ugy felfelé, mint lefelé a a megye székvárosának tekintélyével megjár. Minden embernek vannak ellenségei, sőt éri az embert néha-néha igaztalan vád is, melyre első sorban a lelkiismeret tisztasága nyújt irt. De nem ugy van egy köztisztviselő, ki a lelkiismeret tisztaságának tudatával nem elégedhetik meg, mert őt első sorban hivatalos állásának, másodsorban pedig a közvéleménynek az érdekében is tisztázni kell ebben a sérelmes ügyben. Hisszük és reméljük, hogy kívánságunk teljesül, hogy annak a sokat zaklatott, fáradságot nem ismerő, munkás és nem irigylésre méltó állást betöltő polgármesternek elégtétel fog szolgáltatni. A Dr. Korbai ellen indított lavina ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg. A történetet részletesen nem szükséges nekünk ismertetnünk. Közlünk két okmáuyt. Ezekből teljesen megismerhető. Mi csak egypár megjegyzést teszünk hozzá. Zilahi István rendőrkapitány megidézi a polgármestert. Zalaegerszeg r. t. város rendörlapítánjsága mint I, foka r. büntetőbíróság. Idazölevél. 1314. Kih. 6/1. sz. Felhívom Dr. Korbai Károly, ralaegerszegegi lakost, (1. Kisfaludy-u 9.) hogy hatósági hirdetmény rongálása (Kbtk. 47. §.l kihágás aiiatt ii di ótt rendőri büntetőügyben tartandó tárgyalasra mint terhelt 1914. évi január 2L. napjának délután 3 órájára ezen lendn'rtapitányságnak I. 1 síáma helyiségében személyesen jelenjék mpg Terhelt figyelmeztetik, hoqy megnemjelenés esetén elővezetése a Kbsz. 109. §. alapján el Jog rendeltetni. Zalaegerszeg, 1914 januar hó 20. Zilahi sk. mint rendiri bilnte'ohir* leány, irigy kék fürdőruhája annyit mutat csak, hogy hófehér, rózsás a karja, nyaka és a lábai, a telhetetlen, aranypamacscsal izzó festékkel dolgozó augusztusi nap nem tudja barnára, napbarnára festeni, pedig már junius eleje óta munkálkodik rajta. — Sághy rendőrkapitány szigorú rendelete daczára leheverek a puha füvei kipárnázontt partra pont a medencze szélén és egyedül csak ót látom a sok, uszó, föcsölö, rugdalózó női kar. láb közül; álmodom ott, a malomkerék pacskolása, suttogásra halkul; a zsilipeket túllépő víztömegek zuhanása zsong, zsong, a fü puhább a legvastagabb perzsaszónyegnél; egy ilyen hangulatért 16 éves fejjel ott a deszkából összeeszkábált uszoda épület mellett, hátam mögött egy Benedek-mese nyugalmával zabálták a mező karcsú virágait a tehenek, érdemes lett volna elmúlni — Pazar élénken, de élesen, kinzón érzem a minden gyönyörűségét annak a régen elhervadt effektusnak és szeret1913. január 29. A polgármester alázatosan megjelent. Én azonban tamás vagyok abban, hogy a rendőrkapitánynak joga volna felebvalóját, a polgármesteit maga elé parancsolni s joga volna felette ítélkezni. De most hagyjuk ezt. A rendőrkapitány erre biztosan azt mondja, hogy neki ezt meg kellett tenni, mert hozzá irásos feljelentést tett erről Csiszár rendőri tisztviselő. Hát hiszeu nagyon szép dolog az a szigorúság! De minden épelméjű ember azt mondja, ha ö a kapitány helyében van, először is legelébb tréfásan felfricskázza Csiszárt s kiutasítja. Aztán elmegy személyesen feljebbvalójához, a polgármesterhez s megkérdezi, hogy igaz é, hogy letépted a plakátot? Ha igaz: tréfából? vagy komolyan? Ha komolyan: megbolondultál"? vagy rosz akaratból tetted? Ha rosz akaratból tetted: hidd el, hogy ezt nem lehet többet tenned. Az ám, de rosz viszony vau köztök. Ez már ad egy kis magyarázatot, de vékony kis magyarázatot. S ha betekint az ember a dolgokba, azt is meg lehet látni, miért van a rosz viszony. Azért, mert a polgármester, hiszen felettes hatóság, néhány mulasztásra figyelmeztette a kapitányt, előbb barátságosan, később szigorúbban. — Egy csapásra azt is megírom, hogy Korbait szigorú kemény hivatalfönöknek mondják, amire szükség is volt az előző körülmények utáu; sa városi tisztviselőknek nagy része azért bujt össze elleue. Nós ehhez a párthoz állott a rendőrkapitány is, s hivatalának magaslatára állva megidézte, kikérdezte polgármesterét, azután meg kellett szüntetnie a vizsgálatot. De a jelekből ítélve, ha a polgármester tréfára veszi a dolgot, szuronyok között vezetteti elé a rendőrkapitány s ha még akadt volna egy olyan tanú, mint a szerencsétlen Csiszár, akkor el is záratta volna a polgármesterét, legalább néhány napra. Ez olyan koczkavetés volt, hogy vagy egyik, vagy másik, de mindketten e városnak élén együttesen nem működhetnek. Alantos, vagyis műveletlen embereknek való a bosszúállás mestersége. A tárgyaláson jelenlevők között Boschán Gyula ügyvéd, ez a kalács-ember, ez az élemedett, komoly, higgadt ember a polgármester elleni nevezhetetlen eljárás miatt kékült-zöldült, toporzékolt mérgében s a sangvinikus Hajós ügyvéd csendesítette. Három óráig tartott a »bün tárgyalás*. Végén igy szól a polgármester: slsten mentse meg a várost ilyen rendőrségtől. Gyerünk innen, itt a levegő is rosz.« Zilahi rendőrkapitány Dr. Thassy Gábor és Dr. Briglevics Károly utján elégtételt kért e kifejezésekért Korbaitól, aki Odor Gézát s Dr. Kaszter Ödönt kérte meg közbenjárókul. A segédek megállapították, hogy Korbai polgármester, a kihallgatás után, már hivatalos minőségben tette ném ezt a csonka, gveuge csontszerszámot* melynek végén a toll ir, összetörni; hogy nem tudom ide dúsan soha eddig nem látott színekkel pingálni; bámuló, fájdaimas megilletödését megrablottságomnak, kifosztottságomnak. Pár évvel előbb. A zalaparti metropolis világításának sorsa a sánta Gergő széles vállai* nyugszik még. Elkezdi a Glazgál sörháza előtt a lámpagyujtogatást és czepeli mindig beljebb és beljebb a létrát, amely számára a megélhetési és az élet terhét képviseli. Serczen a gyújtó ét sárga szemüket a sötétbe meresztőn állanak a bádogsipkás lámpaoszlopok. A fénylő sima sárban tánezol — lobogásuk árnyéka. Október-vég. Este 6 óra. Kezdődik a korzó, a Schütztől a megyeházig és vissza. A gesztenye illat ét és mindenféle illatok. — Megy tovább a fia, idegenül, fázósan, a korzóközönség között; a Fekérkép utcza meghitten titokzatosan hivja. Alig jár valaki erre már, a Vas-Zalain tul;