Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-12-31 / 51. szám
1914. nov ember 12. MAGYAR PAIZS 3 Egy kis magya'községnek a katonakórházában járt 311 1 Karácsony szombatján. Nem éppen mess* va n Zalaegerszegtől. Mindössze 19 s efesiilt volt benne. Mind az osztrák és magyír birodalomnak a sebesültjei. De nyelvre nézv e következők: 1 magyar, 1 oláh, 1 bsnyák, 1 török, 2 rutén, 2 tót, 2 lengyel, Z_«niet, 2 horvát, 3 cseh, 2 illír. Összesen lt Ezt csak azért rtzletezem igy, mert gróf Teleky Sándorné n ?yeze r koronát küldött Prágába, hogy az q elszállásolt magyarnyelvű katonáink iintén részesüljenek a Karácsony szombat^ vallásos ünnepében s egy-egy darab kai C s5 an j dióban, magyaréban, cigarettában;tb. nemcsak a csehek. Ám ez a kis majar község gondozza az emiitett 19 sebesüt egyenlő szeretettel, egyenlő gonddal, yenlő orvoslással és élelemmel. A kis k ség lakossága külön is gyűjtött a karáonyfa ünnepélyre, de világért sem azért, ogy egyedül a Dani nevLi magyar katonáik legyen szent ünnepe, hanem mind a tizikilencnek egyenlően. Még a kis török efidi is együtt ünnepelt velők. S a három oh is. Senkisem gondolt arra, hogy ezekik a számára Prágából, vagy Konstantinápcból küldjenek egy-egy darab cukrot. A községi vendé|> nagytermében van ez a kis kolonia és Zícné asszony, a jószivü vendéglős összes teieit átalakította kórháznak, ő maga sí főz, mos, a csapat számára s mint any;ondozza őket. Összes kiadásaiért ad a kmány neki fejenként 2—2 koronát napjánóformán tehát ingyen látja el őket szállási, munkával. Egy orvos és 4 uölgy az ápolók. Ugyanannyi tagbcáll a közönség, mint a hányan vannak a :besültek. Meggyújtják a karácsonyfát,légy iskolásgyermek elénekli a himnuszt,%y ifjú ember felolvasát tart, elsorolvaiz adakozók neveit, azután Naranti kápl daliás oláh-magyar legény, a csapatnak feje az erdélyi Mezőségről való, Teke kö/gből, köszönő beszédet olvas föl az ünpélyért. S kiosztják köztük az ünnepi ajdékokat: egy-egy tál tele kaláccsal, süteinnyel, cukorral két csomag cigarettával gv ü«eg bor. Mindenik porció hajszálnyi* , / ;^sággal egyenlő a másikkal. -+J Ez igy volt ebben kis magyar községben, de igy volt Zakerszegen is. igy volt Magyarországnak mim községében, mindenik kórházába, ahcsak sebesültek vannak, talán még az elhéges foglyok között is. Gróf Teleky Sándo'- azonban négyezer koronát küldött Prág; a magyar katonasebesülteknek karácscfájára. Ünnepély végén elcott s egy ropogós, talpraesett köszönő beiző beszédet tartott, Dani közlegény, a másnevét elfelejtettem, az egyetlen magyar leiy itt. Ugyan mit és hogyan szónokolhatég itt ez az egyszerű közvitéz. Hát csíugy, hogy szeretném én, ha a magyasgyetemi tanárok mindnyájan ilyen magy stílussal beszélnének! Gratuláltam neki s rdlztem, ki? és micsoda? Elkomorult. 1 felelt. Mezőtúri ember. Pesten dolgozik jyj gyárban, ott lett családos. Tavaly ilytíot ... én is . . . én is — azt mondja —zddbe, pirosba játszott az orcája, — nosbiitatám, tavaly ilyenkor én is ünnepeltet. . Hatan ültük körül a karácsonyfát... s iiinden szóra megbotlik a nyelve, hant kettészakítja valami a torkában. Hatanniepeltünk . . . négy kedves kis gyermetals gyönyörű szép feleségem — s minthnfcgyot csuklanék, megint megáll . . . Gooítam, láttam, hogy baj van. Hát lássa, binV ugy van, ez a háború olyan, mindenkik kijut, még pedig nagy mértékben, mertsV a háború. Igen, igen nagy, folytatja, alifi berukkoltam, angyal feleségem, m« szoptatott, bánatában fejlázt kapott, fej&szállt a tej, meghalt, a gyermek is megW a másik gyermek torokgyulladásban lt meg — én már kétszer sebesültem, kí'&r voltam kórházban, most harmadszor vonulok be, kilenc ütközetben vettem részt s itt vagyok! de a családom széthullott . ! ! S a kemény ember, mint a vas állott előttem, igazi férfi módra, minden feltörő könycseppet visszanyomott; nem sirt, csak az orcája játszott kéket zöldet, álla és ajaka rángatódzott, mint a kocsonya s beszédjében egy összetört szívnek a fájdalma reszketett. Szegény ember! s ti szegény százezrek! Elfelejtkeztem arról, hogy az én fiam is ott van — valahol a csatatéren, vagy volt. — Szánakoztam ezen az emberen s összefacsarodott bennem a sziv. Másra tereltem — megkínáltam szivarral s adtam neki egy füzetet olvasnivalót, csatarajz ez is, Hajna szerelme, s meleg még rajta a nyomdafösték, olvasson s felejtsen. — y- — Fölmentés a katonai szolgálat alól. A gasdasági élet zavartalanságának biztosítására most van folyamatban a katonai szolgálat alóli fölmestés ügye. A vidéki kamarák utján összefogják irni és fölterjeszteni a pénzintézetek nélkülözhetetlen személyzetének a névsorát, az O. M. G. E. viszont a földmivelésügyi miniszter fölhívására a gazdasági gépészeket, a kiknek fölmentése a jövő évi termés biztosításáért szükséges. A fólmentés csak a B osztályú népfölkelőkre vonatkozik. A fölgyógyult sebesültek szabadságolását beszüntették. A honvédelmi miniszter rendelete szerint mindazon legénységi egyéneknek, kik a harctérről betegen, vagy sebesülten visszaérkeznek, fölgyógyulásuk után szabadság nem engedélyezhető. Az illetők ugyanis a csapatok pót-testeinél létesített u. n. lábadozó osztagokban nyernek elhelyezést. Az e tekintetben szükséges részletintézkedéseket a kerületi katonai parancsnokságok teszik meg. Magán, illetve családi ügyekben való szabadságok nem engedélyezhetők a sebesült és betegeknek fölgyógyulásuk után. A kétkoronás bankjegyek. Néhány sebesült katonánk orosz papírpénzt hozott magával emlekül az orosz harctérről. Amikor megláttunk egy ilyen finom papirra nyomott, rnüvészi Ízléssel megrajzolt bankjegyet s összehasonlítottuk a mi minden művészi rajzot nélkülöző két koronás bankjegyeinkkel, mondhatjuk, hogy az irigység és boszuság érzései támadtak fel bennünk. Azután meg meggyőződtünk, hogy az idegen bankjegy vászonerős finom ropogós papirjávai szemben a mi két koronásunk a világ leghitványabb papirosa szégyenkezik kezünkben, amit legjobban bizonyít, hogy rövid használat után mint a rongy szétfoszlik. A bevonás alkalmával bizonyára sok levonással károsítja a polgárságot. Hisszük, hogy illetékes helyen e hibát idejekorán szintén észrevették, bevonják e bankjegyeket és helyettük jó papirra uj kétkoronásokat nyomnak. Csomagok a hadifoglyoknak. Az ellenseges államokkal való forgalomban a magyar szent korona területéről Oroszországba, Franciaországba, Nagybritániába az ott hadifogságban lévő katonáink részére, továbbá Oroszországból, Franciaországból és Nagybritániából a magyar szent korona országainak területén hadifogságban lévő katonai személyek részére utánvétellel nem terhelt nemzetközi postacsomagok küldhetők, még pedig portómentesen. A csomagok szállítása a feladó veszélyére történik. Franciaországba szóló csomagoknál érték nem nyilványitható. A csomagok csak ruhát, fehérneműt és egyéb személyes használatra szánt tárgyat tartalmazhatnak. írásbeli közleményt a csomagokba elhelyezni tilos. A felverő postahivatal a tartalom megállapítása céljából feladótol a csomag felbontását követelheti. A külföldre szóló összes ily csomagok azonkívül a kilépő kicserélő postahivataloknál a katonai cenzúrabizottság által átvizsgáltatnak. A küldeményt a hosszú szállítási útnak megfelelően, tehát kiváló gonddal és tartóssan kell csomagolni, ólomzárral vagy kemény pecsétviaszkkal kell lezárni. A burkolat legyen viaszos vászon, vízálló más szövet vagy faláda. A viaszos vászon burkolatot jól össze kell varrni, a faládát pedig tartósan leszögezni. A cimet magára a burkolatra kell ráírni vagy vászonlapra irva a burkolatra rávarrni. A csomagok cimiratának, továbbá a szállítólevélnek tartalmazni kell címzett vezeték- és utónevét, katonai rangját és beosztását, tartózkodási helyét (rendeltetési hely) és a rendeltetési ország nevét, azonkívül feltűnő módon a „Prisonnier guerre" felírást. Hát odalőtt. A tartalékkórházban fekszik egy sebesült. Rossz helyre kapta a golyót, olyan helyre, mint Györgye herceg, csak még valamivel lejebb. Az orvos, amikor először levette a köteléket, fejcsóválva szólt rá a katonára: — Ej, ej, hát nem szégyenli ezt a sebet? — Miért szégyenleném ? Becsülettel kaptam. — De hátul. Maga szaladt! — Nem szaladtam én uram. Csak évődtem az ellenséggel. — Hogyan? — Hát ugy, hogy nagyon rosszul lőtt az istenadta. Egy golyója se talált. Nagyott puffant, keveset ártott. No, mondok magamban, majd én megmutatom ennek hogy hova lőj jön. — És? — Megmutattam. — Nos? — Hát aztán odalőtt. Roham. Kórházunkban ápolt egyik sebesült mondta el e kis epizódot a harctéri életéből: Javában vesződtem a muszkákkal álmomban, mikor társam, ki ugy látszik kevésbbé mélyen aludt, megráz és mondja : — Auf, vorvárts ! — Hát ez meg már mi — kérdem szemeimet még ki sem nyitva. — Hadnagy ur parancsa — mondja. Erre már kibujtunk a földalatti lakásból s csakhamar készen áll az egész század az indulásra. Sötét van, éjfél lehet. Néhány perc és elhangzik a vezényszó — Marsiren kompani mars ! direkció mir nach ! Rajvonalban mentünk egymás mellett : előre. Az első lövészárokból csatlakoztak hozzánk a harcosok. — Vigyázva fiuk, csak csendben, már nem vagyunk messzebb legfeljebb kétszáz lépésnyire — suttogja hadnagyunk. Talán öt lépést mehettünk, mikor megszólaltak a muszkák gépfegyverei. Gyalogságuk is mind élénkebben kezdett tüzelni. Ugy látszik észre vettek bennünket. Egy pillanat s" minden a földre hasaltunk, hogy a fölöttünk elröppenő golyóknak szerencsés utat kívánhassunk. Lélegzetvisszafolytva vártuk, mi lesz. Nem soká kellett várni. Hadnagyunk elkiáltja — Auf, sturm ! Ezer torokból tör ki a hurrá kiáltás, a trombiták megszólalnak, a dobok peregnek s megdördülnek az ágyuk. Szuronytszegezve, futólépésben, folytonos hurrázás közben rohanunk előle. Az ellenség gyilkos tüzelése szűnni kezd, tömött soraik meginganak, a rend felbomlik s eszeveszetten futásnak erednek. Menekülnek a gyávák. Az ütközet eldűlt, a kimenetel sorsa meg volt pecsételve. Mikor a jól sikerült roham után hadnagyunk újra csatarendbe állított bennünket, az arcvonal előtt elhaladva, meszsze hallható érces hangon csak ennyit mondott — Jól van fiuk, magyar katonához illően harcoltatok ! HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a MRGYRR PflIZS kiadóhivatala.
