Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-11-12 / 46. szám

1914. november 12. MAGYAR PAIZS 3 Három hónap multán. • — Pesti levél. — Tempóra mutantur . . . Megváltozott minden és mindenki. Mintha egy bűvös álom után, egy bűvös, csodás világba cseppeot volna az ember. Forrongó zivatart jósló nyári időben földindulás lett, — még most is dul ereje odakinn, de itthon szelíd ősz és mindennapi élet . . . Megfordult azóta a világ. Sokat változott azóta, -de nézzük csak egy futó pillantással, mi történt itthon azalatt. Mások az emberek, a fogalmak, a djgmák és a normák. Felfedeztük, megismertük hazánkat és fiait. Megmutatták, hogy erősek vagyunk s hinnünk szabad azt, hogy legyőzhetetlenek. Elismeri a világ, hogy a magyar katona párját ritkítja, hogy a karja mellett a szive is dolgo- I zik, hogy a sereg bátorsága mellett felszerelése is mintaszerű s fölényes. Felfedezték tehát, hogy nem is vagyunk olyan barbárok, mint amilyen feketére voltunk festve, s a térképen Ázsia j kezdődését, Magyarországon tul keresik ezentúl. ' Kinyillottak a szemek. A műveltség, s az i előrehaladottság meg nem érdemelt zászlóját \ kiragadják az álnokok és perfidek kezéből. Le- ! hámlott amazokról a búrok, hogy emezek fehér j sége tündököljön amazok feketesége mellett. Mily változás. Osztrák német-magyar között ; igazi testvéri érzés fejlődött ki, megdicsérnek, ' büszkék ránk. Béke, együttérzés és barátság a pártok, a vallások, az osztályok között. Nincs lázadás, pártviszály, villongás, gyűlölködés. Az ideális demokráczia, és az ideális aristok- | rác/.ia szellője csapdos a levegőben . . . Megsemmisültek a rossz nézetek, eltűntek az j álmesterek, hogy az igaz, hogy a jó győződéi- ; meskedjék. Harmonikusan munkás mindenki. \ Nincs antimilitárista ember egy sem, csak há- í boru-ellenes. Bebizonyosodott, hogy a háború nem kultur- : ellenes, hanem a kulturáért van. Türelem, nyugalom és bizalom ! A természetnek e létért való küzdelme után j nagy és beláthatatlan a jövő perspektívája . . . Mi is történt? Tiszát éljenzi az utcza, a Gotterhaltéra lelkesülünk s mellesleg verjük a muszkát . . . Örülhet szivünk, lelkünk, hogy ilyen nagy időkben élhetünk. O. E. j j Levél a futás vidékéről, Ungvárról. Biz Istók, ha a muszka lejebb jött volna, mind a négy jó csemetét nevelésbe adtam volna legalább 24 órára magokhoz. Szepegtek is a hunezutok akkoriban, s csak nógattak, mikor futunk mink is már? és miért nem megyünk már? De hála az Istennek nem volt arra szükség. Én ugyan nem féltem, no meg e/.t a kis gazdaságot sem akartam akárhogy itthagyni, azért nem is siettem a meneküléssel. Pedig ami falunk földesurai, mind elsepeltek hevenyén. No meg *hiób» himek sem ülök föl soha! Leginkább amit magam látok és hallok azt hiszemj | hiszen ilyenkor, (háború idején) a fáma birodalma nagyon gazdag, mindenki lát és tud valamit, még ba ott sem volt. Nekem és az Uramnak nem is szoktak uj hireket hozni, (kivált most) az ismerősök, mert mi világosan megmondtuk nekik, hogy, mi most süketek vagyunk. Mikor az az észvesztő es nyaktörő menekülés történt, mi, mindketten Ungváron voltunk, no de elitélendő volt az a «hobehurgyaság» kivált a férfiak részéről. Ök azon a réven, hogy családjaikat kisérik biztos helyre, ott is rekedtek aztán a szoknya mellett, nagy csendesen. Megyei, városi hivatalnokok, csupán az állami tisztviselők voltak résen és várták a legvégsőbb pillanatot. Láttam egy ungvári ügyvédet a futáskor, agglegény, mi több s houy a vonatra már nem fért, a bérkocsisnak 80 koronát adott Csapig. Tehát nyolezszoros árt fi/.etett a fuvarért, csak valahogy itt ne rekedjen. Pedig javakorabeli férfi (46 éves) és erőteljes, sajnálkozva mértem öt végig s szégyellem, hogy a magyar föld ilyen gyáva ördögöt nevelt fel. No de hagyjam el mindezt, hiszen salak nélküli hely van e? és Nép van-e? Nagyberezna, Malomrét, F nyvesvölgy és Uzsokon, Siankin voltam azóta kétszer és ha ilyen meleg verőfényes lesz az idő, Samborig megyek szombaton. Több töltény, egy tiszti teveszőr pokrócz és egy cserkész köpenyegem van idáig háboius emlék gyanánt. A pokrócz ér még a legtöbbet, 50 koronát adogált már egy uri ember — nem adom! Ungvár most a katonaság góczpontja. Napnap mellett sok a katonaság itt s ennek folytán méreg-drága minden. Mi ugyan e drágaságot alig érezzük, men az élelem a háztartásunkból kikerül, a condába pedig kevés befektetést tettünk és teszünk. Nálam a lukszus ki van küszöbölve régen az öltözködés terén . . . Tisztességesen, de egyszerűen öltözködni! Ez a jelszavam stb. Jaczkovicsné. Heti hirek Hajna szerelme czimen egy kis képes füzetet ad ki a jövő hetekben a Magyar Paizs, mely a honfoglalás idejéből való s Vörösmarty Zalán futásában egy megható csatarajz. A hősök és hitveseik a nemzet közötti viszonyt festi. Tehát való a mai nagy háborúban is. A füzetet Borbély György irta Vörösmarty rajzát kivonatolva. Göbel Árpád festő, tanár szép képet irt hozzá, amint a megsebesült kaczagányos Ete hőst deli Hajna ápolja. A füzet 50 fillér lesz. Gyüjtsünk a Csány szoborra. N. N. Zalaegerszeg — K 50 f. Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (39840 K 77 f) ősszeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 39841 K 27 fill. Még egy elesett jó katonánk. Nem egerszegi, s noha csak k >zvetve ismerjük, érzékenyen érint. Göbel Árpád tanárnak az öccse főhadnagy, kitűnő katona s épen haláltmegvető tulajdonsága okozhatta halálát a hareztéren, Galicziában. Orosz golyó ment keresztül rajta s három nap múlva meghalt. Tiszttársa, Takács Endre főhadnagy, szintén zalaegerszegi tanárnak a fia temette el s ő adott hirt is az esetről, — mert a hivatalos hiradás rendesen későn szokott jönni. Uj távirda-állomás. A Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter Urnák f. évi április 17-én kelt 26265/V. 1914. sz. leiratával Zalaszentmihály községben (Zalamegye, pacsai járás) engedélyezett uj állami távírda folyó hó 1-én megnyílt. Ciirknsz jött városunkba egy pár napra. A Háíinyultenósztők Országos Szövetsége, Bndapest, Csillaghegy, a tél közeledtével kéri tagjait és a tenyésztőket, hogy kidolgozott vagy szárított nyulgoroznákat a hadban álló katonáinknak való ajándékozás czéljából küldje el fenti czimre. Azt hisszük minden tenyésztő hozzá fog járulni küldeményével ahhoz, hogy a harczoló fia nk és testvéreink szenvedéseit enyhítsük. Már , most is érkeztek lefagyott kezű katonák a harcztérről. Az adományokat a szövetség hivatalos I lapjában a Házinyultenyésztés és Értékesítésben köszönettel fogja nyugtatni. i A pölöskel leányok késútik a hósapkát ... , Valentiny Mik ósné, derék tanítónak derék tanitó j felesége nemcsak az iskolás lányokkal, banem a felnőltekkel is dolgoztat a hadbavooultak számára. »Kötjük é a hósapkákat?® cz. czikkünkre a következő levelet írja : A Paizsban azt olvastam, hogy taláo belefáradtak már a hósapkák kötésébe, a lelkesedés mely kezdetben olyan élénk lánggal lobogott, megcsappant. Erre vonatkozólag örömmel értesítem kedves Tanár urat, hogy náluuk Pölöskén, a szorgalom és lelkesedés ép olyan nagy, mint kezdetben volt. Ugyanis mi mindjárt kezdetben gyűjtést indítottunk és rövid két-három nap alatt 300 koronánál több összegyűlt. Azonnal hozattunk pamutot és megkezdtük az iskolában a hósapkák kötését, nemcsak az iskolás lányokkal, hanem a nagyobb lányok is szép számmal vettek részt a munkában. Igazán megható volt, hogy milyen szívesen áldozták föl az esti pihenő órákat, mert kiki hazament a mezőről, hegyről, letette a kspát, vette a kötését és jött az iskolába. Minden este kötöttünk tiz-tizenegy óráig, még a j vasárnapokat sem véve ki. Elkészítettünk 52 | hósaphát, 43 haskötőt, 24 pír érmelegitöt. Volt olyan is, aki még azt sem tudta, hogyan kell a \ kötőtűt a kezébe venni, de megtanulta a kötést, 1 csakhogy részt vehessen a munkában. I Egy-kettőre felkötöttük a 8 kiló pamutot. Akkor két hétig szünetelt a munka, mert nem kaptunk i fonalat. Da azalatt az én lányaim milyen türelí metlenek voltak, azt el sem képzeli kedves i Tanár ur! Örökké ostromoltak : »Van-e már : pamut? Miért nincs pamut? Mikor lesz már j pamut ?« — Végre megérkezett a hadsegitőböl í az ujabb küldemény és most ismét nagy szorI

galommal kötjük az ujjas »stuczlikat« meg a térdmelegitöket. I Az elkészült munkákat nem küldjük el sehova, hanem a pölöskei hadbavonultakat szereltük föl jó meleg ruhával. A kik most az utóbbi időben vonultak a harcztérre, azok magukkal vitték, a többinek pedig, csomagban küldtük utánna a táborba. Mindegyik kapott egy hósapkát, érmelegitöt, haskötőt és jó meleg kapezát. Bizony az uri lányok példát vehetnének a pölöskei lányoktól, valamennyi egyszerű falusi parasztlány, és fáradhatatlan szorgalommal, határt nem ismerő önfeláldozással veszik ki részüket a kötőtűk harczából ; egymással versenyeznek, ki tud többet megkötni. Bocsásson meg kedves Gyurka Bátyám, hogy ilyen hosszú levéllel rablom el drága idejét, de meg kell, hogy dicsérje valaki a pölöskei lányokat, az én jó lányaimat. Pölöskén, 1914. november 5-én. Valentiny Miklósné. A nagy világháborúban a magyarok győznek Szerbiában már november 1. óta. Nyugaton a németek győznek Francziaország határán. Északon az oroszszal szemben a német és osztrák s magyarhadseregek helyt áilanak. A török csatázik az orosszal és angollal, a mi ellenségeinkkel, szárazon és vizén, jó eredménnyel. Njomatott Tahj R. Utóda köajrnjomdájában Zalaegerszegen.