Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-29 / 44. szám

MAGYAR PAIZÍ 1914. ok'óber 29. donié 20 korona, — Löbl Dávid 3 ing, 3 lábravaló, — Barthelmes Walterné 12 iog, 6 lábbeli, 1 pár czipő, 3 harisnya, — Kósa István naponta tej, — Kósáné 1 kosár szilva, — Horváth Ferenczné Szenterzsébethegy 1 kenyér, 12 drb költ-tészta, 8 drb füstös turó, — fél liter tejfel, Skublics Gizella 2 kosár barack, 2 fiveg lekvár, — Ladics Józsefné 54 liter bor, 1 kosár alma, 24 fej káposzta, 1 kosár barack, 1 csokor virág, 1 kis zsák dió, 1 kosár hagyma, 1 kosár zöldség, 2 liter zsir, 150 paprika. (Folyt, köv.) A szabad kereskedelem és a spekulácziö. Az élemisaerek, de kiváltképen a gabonanemüeknek már tűrhetetlen drágasága adta a közvetlen okot, hogy a czimben jelzett kérdéssel, ha röviden is, de foglalkozzam. A buza, a rozs, a bab, a lencse stb. eme legelső és legfontosabb élelmet nyújtó terményeknek a mai horribilis ára — bárki mit mondjon is — nem természetes. Sem a háborús állapot, sem az idei termésmennyiségek ezt nem követelték. Hiszen a háború élelmiszereinek gyűjtéséről már az előző években gondoskodott a hadvezetöségünk, a jelen esztendeit esak normális mértékben vette igénybe. Termésünk pedig, ha nem is volt a legjobb, de nem is mondható a legrosszabbnak s hozott annyit, amennyivel takarékoskodva, az inség félelme nélkül, nyugodtan kibírjuk az évet. Az árak őrületes rohamban való emelkedésének a felhajtó erőt a meztelen spekulácziónak határtalan bátorsága kölcsönözte. Az a spekulácziö, amely a szabad kereskedelem tisztes czégtáblája alatt eltűrt játékszenvedélyével oda törekszik, hogy az állam népeinek megpróbáltatása idején, mint a hazárdjátékos szerencséje negyedórájában, minél nagyobb bankra játszék s minél nagyobb bankot vágjon zsebre. A bankot mindig fizetnie kell valakinek. A jelen élelmiszerek spekulácziójának bankját fizetjük mi milliók, mi népek, akik se nem termelünk, se nem spekulálhatunk, hanem örülünk, ha beteljesedik rajtunk a »Miatyánk« eme mondatja: »s add meg nekünk mindennapi kenyerünket !« A kulturális tevékenységek között mély tisztelet és elismerés illeti meg a szabad kereskedelmet. Ámde a spekulácziö nem tartozik ide. Ez a közgazdasági és kereskedelmi munkálkodás a szabad kereskedelemnek fattyuhajtása, amely a fának ilyen kinövése példájára olykor kiirtást érdemel. A szabad kereskedelem feladata az áruczikkek közvetítésével kielégíteni a keresletet s érte megérdemlett, tisztes polgári hasznot kérni fáradozása ellenértéke gyanánt. A spekulácziö egyedül nyerni, nyerészkedni mennél többet, ami közben nem néz se Istent, se embert, se módszert, mindenen keresztül gázol kapzsi tekintettel, lihegő szájjal, hogy minél több nyereséggel zárhassa le napi számadásait. A szabad kereskedelem nemes elve: az ót jogosan megillető polgári haszon megszerzése mellett, életét s jövőjét biztosítani, de a vevőközönséget is élni hagyni. A spekulácziö ellenkezőleg cselekszik. Kimegy a piaczra, összevásárolja a többi polgárok elől a legjobban keresett áruczikkeket s hogy rajta kivül egy emberfia se juthasson a keresett Czikkhez, jól fölveri az árát. Ó bátrau fizetheti ezt az árat, mert kezébe kerítvén a vidék összes enemü áruczikkét, annak árszabása fölött ezentúl ő parancsol, ö az idén megvehette a piaczon a babot 24 koronáért, mert ma már 50 K-ért kínálhatja. Igy tesz a többi élelmiczikkel is. A szabad kereskedelem nem használhatja ki a polgárságnak oly végzetesen szomorú helyzetét, mint a mai. a maga kapzsisága kielégítésére. Erkölcsi érzés van benne, mely undorodik az uzsora és zsarolás becstelenségétől. A spekulácziö éppen ezeket a szorult körülményeket kedveli s várja, mert ezekből él és gyarapszik. Irgalmatlanná cserzett lelke gyönyörrel gyakorolja az éhezésre szánt milliókon az uzsora és a zsarolás összes eljárásait. Gondolja magában : »Itt az ideje ! Hajrá !« Az élelmiszerek mai nagy drágaságát legnagyobbrészt mi a spekulácziö zabolatlanságára vezethetjük vissza. A termelő is hibás ugyan benne némileg. Ámde öt is a spekulácziö tanította ki, illetve rontotta el. »Evés közben jön meg az étvágy* — tartja a közmondás, ök is, mikor látták a spekulánsok marakodó versengését s nem is remélt árkinálataikat, egyszerre spekulánsokká lettek, gondolván: ha nektek szabad és hasznos, akkor nekem is lehet. Igy kerültünk mi, vevőpublikum két malomkő : a gabona-tulajdonosok és a spekulánsok kegyetlenül önző, uzsoraérdekeik közá. Hiszen, ha luxus czikkról lenne szó, ami nélkül életünket fenntartani lehet, nem törődnénk vele. Ámde a kenyér, életünk legfőbb tápláléka forog szóban. Itt a féktelen uzsorát és zsarolást elnéznie az államhatalomnak annyi, mint előbb utóbb éhínségnek tenni ki a milliókat egy pár száz vagy ezer ember gyors meggazdagodásáért. Háborúnk van, nagy háborúnk. Igaz honfiúi szeretettel, el nem lankadó türelemmel viseljük annak minden megpróbáltatását s megosztjuk örömmel mindenünket hősiesen harczoló katonáinkkal, sebesültjeinkkel. Ámde elszorul a szivünk és remegve tekintünk a jövőbe, amikor látnunk kell hogy mig a milliók összeforrnak a honszeretetben, s annak minden áldozatkészségében, a spekulánsok és a gabona-tulajdonosok egy része szabadon, hatósági korlátok nélkül a legkegyetlenebb belső ellenség gyanánt fosztogat bennünket szent óráinkban és büntetlenül késziti számunkra az utat az éhínség felé. Reméljük azonban, hogy ezt kormányunk még sem nézi soká tétlenül. Pápai Hírlap Gy .Gy. Érdekes följegyzések a drágaságról. Ezelőtt három négy héttel megindult a Magyar Paizsbau a feljajdulás a drágaság ellen, különösnn a gabona drágasága ellen. Azóta Tivolt János most már a második czikket írja ugyanitt ugyané szomorú ügyben. S csak most irt Gróf Batthyány Tivadar ur is a Magyarországban igen nagy értékű czikket és közlöm a Pápai Hírlapnak ugyané tárgyú czikkét. Ajánlom ezeket szives figyelmökbe. A gabona ára fölugrott 40 korona felé. Azonban most a honvédelmi miniszter ur, a hadvezetőség megállapította, hogy a búzát 31 ko• rónáért s a rozsot 21 koronáért megveszi, vagy ha jobban tetszik: elveszi. Jó lesz megjegyezni ezt is, akik 40 koronát akarnak kapni a búzáért. A mikor én ezelőtt négy héttel a 40 koronás buza ügyben rövid pár sorral csak annyit irtam, hogy lelketlenség a kapzsiság, s kapzsi a kereskedő különösen akkor, ha a nyáron olcsón vett gabonát is most méreg drágán adja el a nyo• maruit fogyasntó közönségnek: akkor — no, nem panaszolok, egyetlen gabonakereskedő sem tá«madott meg, de megtámadott más zalaegerszegi négy ember: e®y vasaskereskedő,~egy saaUSc«nak a felesége, egy harmadik, aki sem aem szatócs, sem nem vasas és egy negyedik, aki épen csak ilyen. De mind nadrágos ember. Mérgesen támadtak ám egyhangúlag mind a négyen, gyalázatosnak jelezvén a hirtapczikket s engem is, aki támadom evvel a ,,zalaeg*r~ szegi kereskedőket 11 s erősen megijesztettek, hogy följelentenek a főispán urnák és a miniszter urnák. Később hallám, folyamodást irtak a miniszter úrhoz, hogy csapjon el. De visszairt a miniszter ur, hogy még vár egy pár évet. Erősen ajánlom ezeknek, olvassák el — itt közlöm — a Pápai Hírlapnak a czikkét. Ez is a zalaegerszegi kereskedőket támadja? — És ilyen emberek között kell hirlapiróskodni Zalaegerszegen. Még vac egy megjegyzésem. Ennél komolyabb. Mi az a vészhir? Most legújabban ia szigorú rendelet jött, hogy keményen megbüntetik a vészhirek terjesztőit és okozóit. Helyes. Még ha igaz is a visz, akkor sem szabad rémületet keltőleg előadni stb. A királyi ügyészek figyelik a hírlapokat, hogy még ügyetlenségből vagy tévedésből se jusson az újságba valami ijesztő, sőt izgalomkeltő se. — Hát a gabonaáraknak majdnem kétszeres ára nem ijesztő e ? Nem rémülettel gondolunk e a Szerbiában levő, levő- vagy levő de hangoztatott éhségre ? Ugy-a hogy az éhségnek a testvére a drágaság ? Szerbiában drága lehet a gabona. Hátha nálunk is olyan nagy a drágaság; nem az éhínségre gondol e mindenki? Hát nem kelt-é ez riadalmat? Szerbiában talán nem ok nélkül; dehát micsoda okok lehetnek nálunk ? Van-e ok a riadalomra ? Van, mert van drágaság. Van-e ok a drágaságra ? Nincs, mert nincs éhínség. Nincs éhínség, mert hiszen : Csapataink előnyomulnak ; mert Magyarország egyik leggazdagabb gabonatermő ország a földön ; mert Magyarország egyik leggazdagabb állattenyésztő ország. Hát akkor miért van a drágaság s ennek a rémületes testvérképe, a leendő éhségnek rémképe? Ki indította ezt büntetlenül ? Ilyeuek mellett nem állnak őrt ügyészek censorként, hogy vészhírt ne keltsenek ? A drágaságot az inség .«zokta szülni, s nem megtorditva, hogy a drágaság teremtse meg a tömeginséget. Még egyszer ajánlom, olvassák el Tivolinak, Gróf Batthyány Tivadar képviselőnek és főképen a Pápai Hírlapnak a czikkeiket. B. Heti hirek Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató a zalaegerszegi állami főgimnáziumnak tanügyi ós gazdasági megvizsgálására hétfőn reggel városunkba érkezett. A tapasztalatok felett teljes megelégedését és méltánylását fejezte ki, hogy a tanári kar az iskola nagy részének kórházzá alakítása miatt néhány tanteremre szorulva is legkisebb hiány nélkül végzi a kötelességét. Gyűjtsünk a Csány szoborra. N. N. Zalaegerszeg — K 50 f. Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (39839 K 77 f) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 39839 K 77 fill. Faller József zalaegerszegi ny. igazgató-tanitó meghalt Pesten a kórházban 72 éves korában. Adomány. Özv. rákosi Boros Imréné, szül. mesterházi Nagy Terézia elhalálozása alkalmából az elhalt umö hozzátartozói ötven koronát adtak át a polgármosternek a városi szegények közt leendő szétosztás czéljából.