Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-22 / 43. szám

XV. év Zalaegerszeg, 1914* október 22. 43. szám EtSfiietéii ár : ért* 4 kor 04 f fél évrs 2 kor. 04 f Hegysárs 1 kor. 04 f *|ys« náa 8 fillér. Buerkeszti Z. EZo2?^7-á"bItL Lajos Hirdetések dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wl&sics-utcí* 8, ' LENGTBX_. FBEHNOZ M-au^atáraalí: ^ BORBÉLY GTÖEQy lap v »jdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Kormányintézkedést kérünk! Bárkivel találkozik az ember, lépten-nyomon nagy a panasz a drágaság ellen. Kétségbe esett emberek jajgatnak, hogy mi lesz velünk a télen, amikor már most is szinte elviselhetetlen nagy a drágaság. Reménykedve, esdekelve tekintünk Budapest felé, várva onnan a megváltást, a gabona árak hatósági megállapítását. Kétségbe esni nagyon jól tudunk, cselekedni azonban lusták, haszontalanok, kislelküek vagyunk. Várjuk a sült galambot, hogy a szánkba röpüljön. Pedig ha az egész ország, annak minden, kiélelem-uzsorázott osztálya, egy szív, egy gondolat népgyüléseket tartanánk, s a kormám t kötelessége teljesítésére kérnők, s ha ez sem használ, arra kényszeritenők egyszóval, ha csak megmozdulnánk is, hát bizonyára már régen megállapítva volna a maximális gabona árak. Németországban nem volt szükséges ez iránt népakcziót indítani, ott nincs a nép az uzsorásoknak kiszolgáltatva! Pedig a földbirtokos osztály ott is nagyhatalom. Ma olvasom, hogy még Oroszországban is kisajátította az állam a malmokat és megszabott áron rekvirálja a gabonát, hogy ezáltal enyhítse a drágaságot és az Ínséget. Nálunk azonban egészen indokolatlanul 40 koronás búzaárak és 32 koronás rozs árak vannak! És ha igy megy, ha a kormány tovább is elnéző lesz, megérjük még az 50— 60 koronás buza árakat is. Szép, szép dolog az, ha egy ugynevezet agrikuitur államban dédelgetik a földmives s a nagybirtokos osztályt. Ugymondják, ők a nemzet gerincze, hát helyes, dédelgessük őket is ! Dehát a tisztviselők, iparosok, kereskedők, munkások fiai nem vérzenek e épugy a hazáért, mint a haza termelő népeié ? És a fejünk fölött duló irtózatos háború nem épen minket vesz é minden tekintetben leginkább igénybe ? Hiszen ha én, vagy más hozzám hasonló ember csak egy koronát adnék a százfelől felém nyúló kérő kezekbe az több, mint ha Lánczy, Esterházy vagy Ypszilon püspök százezer koronát adna. Pedig milyen kevesen adnak százezer koronát! És milyen sokan adunk mi tíz, husz, száz koronákat. Dehát rendkívüli a helyzet, szívesen adjuk amit tudunk; ez nem csak emberi, hanem honfiúi kötelességünk is! Azonban ha száz módon, száz alakban igénybe veszik jóságunkat, akkor cserébe legalább tegyenek meg annyit, hogy ne engedjenek bennünket kizsarolni! Mert értsük meg egymást, én nem vagyok annyira elfogult, vagy naiv, hogy azt higyjem, hogy édes hazánknak ezen borzasztó, óriási megpróbáltatása, most már minden magyar emberből teljesen kiölte az önzést! Dehogy. Sőt — sajnos — ezer meg ezer ember használja föl a háborús alkalmat arra, hogy anyagi előnyhöz is jusson. Sok ezer ember lesz, akik, bár fáradságuk révén, de megfognak gazdagodni a háborúból. Még több lesz azoknak a száma, akik anyagilag is tönkre mennek belé! Ez már igy szokott lenni ez a világ sora. Amikor azonban, a kimutatás szerint, az 1914-ik évi gabona termés csak két-három millió métermázsával volt rosszabb a tava' lyinál, akkor jog, igazság és emberiesség szerint ind)kolt ugyan a méíermázsáckint való 1 — 3 korona áremelkedés, de nem indokolt a száz perczentes emelkedés. Mert nem a kereskedő emeli a liszt árát, hanem a gabona árák! Dehát háború van, helyes, vegye ki ebből a termelő is a maga hasznát; a termelőt is sokban érinti hátrányosan a háború. Elviszik marháját, munkaerejének egy részét, el a cselédségét; de ha helyén van a szive, akad annak is segélyezni valója elég! Én egyszerű bérlő vagyok, mégis két csalad is vau cselédségemben akiket, noha a munkás kéz hadba vonult, mégis legalább is 1915 április 24-ig javadalmazok, ott tartok. Ilyen formán cselekszik több bérlő és birtokos is. Sajnos, vannak szép számmal, akik ezt az emberi kötelességet nem ismerik. Már most azt kérdem, hogy micsoda nagy, micsoda lelket háborító igazságtalanság rejlenek vajon abban, ha a kormány a búzaárakat maximum 2b — 30 koronában, a rozsét 20—22 koronában állapítaná meg ? Hiszen ilyen árakat soha egyetlen földbirtokos még álmában sem remélhetett 1 Hát nem elég métermázsánkint 5—10 koronás háborús árczidag ? Szerintem a zalaegerszegi kereskedelmi kör elnökségének, az Ipartestület elnökségének és a tisztviselők kiküldöttjének érintkezésbe kellene lépni, s ebben az ügyben egy népgyűlést összehívni (ott lenne azon az egtsz város!) és jel megindokolt sürgöny-kérvényben a miniszterelnökhöz kellene fordulnunk a gabona árak és esetleg az egyéb termékek limitálása iránt! Nagyobb súlya lenne a dolognak, ha hasonló eljárásra hívnánk fői az ország összes városait is. Háborús világban nem szabad, sőt veszélyes elégedetlenkedni; kérni, könyörögni, az anomáliákra rámutatni azonban kötelesség, közérdek. Mert haragudjék inkább egypár latifundiumos úr, mintsem hogy az előttünk álló télben éhezzék, nyomorogjon a fél ország. Fentebb azt mondtam, hogy „esetleg" a többi élelmiczikkek árai is állapittasanak meg. Nem tudom, más városokban milyenek az élelmiczikkek árai. Nálunk azonban, —szerintem — a fő, hogy a gabona, illetve a liszt árak mérsékeltessenek. Amennyiben én informálva vagyok, az egyéb czikkek piaczi árai nálunk tűrhetők. A hus, majorság, tejtermékek arai majdnem normálisak. A káposztára, krumplira mondják igen sokan, hogy az igen drága. Száz fej szép káposztát tegnap is lehetett 10 koronáért venni. Ritka család az, ahol egy évben száz fej kápostsnál több kelljen. Nos ez az árkülönbség még megjárja. Nagyobb baj, hogy a krumpli kilója 10 —12 fillér. A burgonya azonban az idén tényleg rosszabb termést adott. Bizonyos áremelkedés tehát indokolt. A fő azonban, a mindennapi kenyér, a lisztl Itt segítsen a kormány elsősorban ! T-t. A nagy világháború. Utolsó híradásunk óta nagy dolgok történtek. Ám, Isten tudja, mikor lesz döntés. Csapataink Szerbiában most nem rohannak oly gyorsan. A fedezetből fedezetbe, lassan, de biztosan s ami a fő, csekély aldozattal haladnak beljebb-beljebb. A szerbek pedig összetörve gyötörve az éhségtől is, amint mondják, végét óhajtják a komédiának, amely valóban a legszörnyűbb tragédia. S hogy a nagy félkörban sorba menjünk, a szomszédos és semleges Romániának öreg kiraiya, Károly, meghalt. De utédja is az ő semlegességi politikáját követi s győz is egy rakonczátlankodó párton, amely szeietue a muszkával kezet fogni ellenünk, hogy a Maros vize nekik folyjék csendesen. Tovább menve, nem kis tréfa volt, hogy a jó öreg Kárpátok szorosain beözönlőitek a muszkák, elfoglalták Mármarosszigetet s több községet. Katonáink kikergették őket, de ugy, hogy ők, a muszkák használták fel jövet is, menet is a magaslatoknak kényei-