Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-24 / 39. szám

2 MAGYAR PAIZS J914. szeptember 24. számára árvaházakat, a sebesültek, betegek részére kórházakat: Ide megszámlálhatatlan milliók kellenek. És nekünk nincs olyan gazdag társadalmunk, mint Németországnak, hol alig pár ember a milliók százait képes letenni a haza oltárára. De vannak lelkes, hazafias, itthonmaradt férfiaink — mindnyájan azok vagyunk — akik alig várjuk a perczet, mely bennünket e szent állami feladat teljesítésére hiv, sót meg vagyok győződve arról is, hogy külföldre szakadt hazánkfiai bár a törvénynek rájuk vonatkozólag sanctiója nincs, vagy legalább is a behajtás törvényes formák között nem lehetséges, mégis, önként, saját akaratukból kötelezöleg ismernék el magukra ezt a nemzeti áldozatot, ezen a réven is igen tekintélyes összeg folyna be a határokon tul tartózkodó honfitársaink adományaiból. Legyen szabad még Excellentiád nagybecsű figyelmébe ajánlom, hogy e gondolat meyvalósitdsa nem tür haladékot. Most, csakis most van itt az úgynevezett pszihologiai pillanat, melyben ex egyhangú lelkesedés között keresztülvihető. A háború kitörése előtt még tán a skepszis volt ur a lelkeken, nem hittünk ebben a lehetetlenségnek látszó szörnyűségben, a háború után pedig mindenki a maga vérző sebével fog törődni s — joggal-e, vagy jogtalanul? — arra tog hivatkozni, hogy ö már eleget áldozott a hazáért a — háborúban. De most, ebben a pillanatban mindnyájunkat lelkesít a győzelem reménye, síró részvéttel t >lt el a sebesültek látása, az itthonmaradt védtelenek nyomorúsága s arcunkon ég a báuat pirossága, hogy — férfiak vagyunk és mégis itthon maradtunk. Most megváltás volna egy ilyen aktus, mely mintegy iga- j zolná, rehabilitálná, erkölcsösebbé tenné itthoni ! veszteglésünket. íme, Kegyelmes Uram, a meg• 1 adóztatandók kérve-kérik Excellentiádat, mint > kegyért esedeznek Nagyméltóságodhoz, tegye lehe- S tövé ez adó kirovása által, hogy ók is felemelt j fővel, egész férfiaknak, a haza elsőösztályu pol• i gárainak érezhessék magukat. Ne legyen a válasz i erre, hogy a társadalmi jótékonyság révén is kiveheti a maga részét mindenki az áldozatból — ez nem az, melyre az itthonmaradtaknak szüksége van. Ebből ki lehet bújni azzal, hogy másnak, máshova már adtam; ez nem mentesít a gyanú alól, hogy mi harczoló fiaink vérehullúsa árán élvezzük idehaza a kultura áldásait — csak egy általánosan kötelező, egyenesen az állam kezébe letett áldozat az, mely e perczhen legális engesztelő áldozatnak számithat. Erre és csakis erre kérünk kiegészítő törvényhozási intézkedést és most, gyorsan, míg az egyedül lehetséges lélektani pillanat el nem röppenik. Ami pénzt most ki nem vesz az állam zsebeinkből, az menthetetlenül elveszett az állam számára, azt utóbb, a háború után, még ha sokkal égetőbben lenne is reá — ne adja Isten! — szükség, sohasem fogja megkapni még erőszakkal se, míg most sürgetve kínáljuk neki. A »nem adózunk« büszke elve — ime — igy változott át bennünk egy még büszkébb óhajtássá: adózni akarunk! Még csak pár szót a megoldás technikájáról, Kegyelmes uram ! Ugy képzelem, se a bevallás, se a kivetés, se a behajtás módja nem okozna Se gondot, se költséget és nem vonná el az állam vagy a városok rendes adminisztráczióját megszabott feladataiktól, hissen ezt a munkát is elvégezné a társadalom a maga önkormányzati szerveivel. Ma boldog mindenki, ha részt kérhet a munkából s önként tog vállalkozni a társadalom eliteje erre a feladatra. Az adókivető bizottságok e czélra összehivandók lennének ; adóbevallási ivek lennének kiosztandók s az adóval megrovottak személyesen is megjelenhetnének az adókivető bizottságok előtt. Lelkem egész meggyőződésével merem állítani, Kegyelmes Vram, hogy egyetlen itthonmaradt férfi se akadna, aki adóját, ezt az egyszerű adót sokallaní merné. Ellenkezőleg, felfelé Hezitálnánk a legtöbben s a ! kwovott adónok a dupláját, káromszorosát vetné \ ki magára önként legtöbbünk. Hogy ez a milliók milyen százait jelentené, arról a statisztikai hivataltól bekérendő adatok alapján könnyen meggyőződhetik Excellentiád. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur, Kegyelmes : Uram! Egész életemben igyekeztem szerény | tehetségemet és erőmet ott használni, ahol épen j erre módom nyílott. Most is, mikor ezzel a j mélységesen átérzett gondolattal lépek Excellenj tiád elé, csupán az a vágy tüzel, hogy e súlyos t időkben én is használhassak valamit a hazának, most is, mikor a kulturális munkásság értéke másodrendűvé csökkent. A puszta gondolaton kivül — természetesen — tettekkel és készséggel állok rendelkezésére Excellentiádnak és ezen kivül már itt is jelzem, hogy az adó behozatala esetén én magamat a legmagasabb adótétellel kivánom megrovatni — ez a legkevesebb, amit e perczben tehetek. De kérve-kérem Nagyméltóságodat, karolja fel az eszmét azzal a vasakarattal, mely Excellentiádat minden cselekedetében oly impozánsan jellemzi s én meg vagyok róla győződve, hogy hazánk történetében arany betűkkel lesz megörökítve az a nap, mely bölct előrei látással akkor gondoskodik a jövőről, mikor még i lehet s arany betűkkel lesz megörökítve Excellentiád neve, melynek bátor és büszke csengése ad erót nekünk e rendkívül súlyos helyzetnek szilárd lelkierővel való elviselésére. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem őszinte nyilvánítását, mellyel vagyok Excellentiádnak mindenkor készséges tisztelő hive Nemes Marcell s. k. Miért nem megyünk el mind? Lám, Barabás Béla orsz. képviselőnket elfogták a francziák, pedig 60 év körül jár. Nagy nehezen engedték el, s csak arra az állításra, hogy 60 évesnél nagyobb. Mert ők azt hitték, hogy nálunk is háborúba megy a bajban mindenki, 18-tól 60 évesig. Dehogy megy. 21-től 42 évesekig válogatnak. Ezek közül is sokat haza küldenek, sokat el sem visznek. Akiket behívtak, azok közül is sokan a békés városokban járnakkelnek, sétálnak. Mit jelent ez ? Azt, hogy nincs veszedelmes veszedelem. A közönség persze nem ért hozzá. A közönség látja, tudja, hogy Lemberg körül izzó háború folyik; olvassa, látja, tudja az újságokból, s a hazatérő sebesültektől, hogy az oroszok túlnyomó erőben vannak, t. i. számra nézve sokkal többen vannak, mint mi, a harcztéreu is, s emiatt egy kicsit „drukkol" is ez a közönség. Aztán okoskodik: Mért nem csinálnak uj sorozást ? Mért nem viszik az 50, a 60 évesekig mind az ép embereket ? Mért nem viszik legalább a már felfegyverezett s a városokban ődöngő katonákat, hogy jobban biztosítanák, vagy legalább gyorsítanák az ütközetet ? Igy elmélkedik a közönség. A közönségnek azonban tudnia kellene, hogy a hadvezetőség tudja s mindenesetre jobban ismeri a hadviselés dolgát, mint a közönség. Világos dolog tehát, hogy azért nsan megyünk el többen, mert akik a harcztérefb vannak, épen elégségesek a czélra. A földművesek háborúja. Mindenkinek háborúja van most. S hogy miképen van háborúban a földműves is az 6 földjével: szép költői vezérczikkben mondja meg ezt Az Est cz. lapnak pesti irója „Te is katona vagy" kezdetű mestermüvében, ritmusos prózában. Az Estnek ezt a szép költeményét olvasóink iránti szeretetből, ime, itt közöljük : Te is katona vagy, még ha nincs is mundér rajtad és ágyúgolyó helyett jó négy ökröddel szántogatsz is. Jól megnyomd az ekeszarvát, hadd hasítson belé a vas mélyen az ázott talajba. Bőveu ejtsd a barázda-sebeket, hadd érezze meg a siket föld is, hogy háború van a világon és most végsőkig kell feszülnie minden erőnek. A sűrűvérű emberiségnek most van a nagy érvágása, arzenálok, magtárak, kamarák nagytakarítása. Ami eddig a takarékosság csókavermében poshadt, az most ugyan meg nem avasodik, mind elfogyaeztódik. Ami lőpor, ellobban ; ami ruha, elnyüvődik ; ami étel, megevődik. Most izomnak lankadtan pihenuie nem szabad, csírázó mag foganatban nem maradhat. Jól vágj belé az anyaföldbe, értse meg, hogy most neki is meg kell emberelnie magát. Az isteni humusz gyűjtse össze legrégibb alkatrészeit, mindazt, amitől a magyar gabona a legdrágább, a magyar gyümölcs a legízletesebb, a magyar virág a legillatosabb. Eddig bölcs könyvek tanítottak rá, hogy „több nap, mint kolbász" és okos előrelátásnak kell apró porcziókra földarabolnia az erőket. De most ág)uk füstje 'gomolyog az egész világ horizontján, elég ha holnapig elláthatsz. Ekevasad ébreszsze föl a föld szunnyadó erőit, hogy serényen sokasítsák meg a magot, amit a barázdákba hintesz. Kis telkeden állva, katoDa vagy te magad is, magad katonája, magad harczvezére. Termő föld a harczmezződ, makacs elemek az ellenségeid, akik jégesővel, árvízzel, szárazsággal, faggyal lövöldöznek. Meg ne tántorodjál előttük, barázdádat védetlen ne hagyjad. Ha fösvény a földed, munkával nógatással, hogyha erőtlen, verejtékkel hizlald. Egy arasznyi ugar vesztett csata mostan. Beszélj vele szépen, s ha kell, kemény szóval. Mond meg neki, hogy ezer éve hívek vagyunk hozzá, képpel, szóval, dallal szerettük, beczéztük, vérünkkel öntöztük, karddal oltalmaztuk. Most is, hogy sok szép ifjúnk elhagyta, messze határvégen ő érette szenved, őtet védelmezi. Ne hagyjon hát cserbe, ne legyen hát fösvény, legendás bősége most dúsan csírázzon. Győzelmes csatákból sok ifjú vitézünk hogyha visszatér majd, várja ) dus aratás szabad honi földön! a