Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-03 / 36. szám

1914. szeptember 10 MAGYAR PAIZS Mentő munka. A városi adóhivatalnál tegnap száz katona hozzátartozóinak fizettek államai segélypénzt. Még pedig a segélyre szorult hozzátartozók közül a 8 éven felülieknek napi 70 fillérjével, 8 éven aluliaknak 35 fillér. Még 70 feljegyzett jelentkező van a második csoportban, akik szintén kapnak. Igy megy minden városban, minden szolgabírói járásban. Ezt a hadmentességi alapból teszi a kormány. Ezen kivül van a társadalmi gyűjtés, melyet később adDak a legerősebben rászorultaknak, ha az előbbiek mellett is szükség áll be. Moratórium azt teszi, hogy időhaladék, vonatkozik pedig kivált most a fizetés kötelességekre. Időhaladékot engedett a kormány, de nem kell azt minden fizetségre érteni, hanem inkább csak a hivatalos természetüekre, pl. adókra, bankváltókra, stb. S a közönség egy része ugy érti ezt a moratóriumot, hogy nem szabad fizetni. — Nemcsak hogy szabad, hanem jobban teszi az adós közönség, ha minden irányban fizeti a tartozást, hacsak tudja. Igy nem gyűl a baj a fejére. Szóval — hacsak lehet — ne Tegyük igénybe a moratóriumot. A kórházba fölvesznek 15 katonasebesültet Eddig még csak három van ott, köztük a temető őr fia Spiegler zalaegerszegi honvéd huszár, aki nem nagy sebesülést kapott a lábán Oroszország határán. Sokan abban reménykednek, hogy a főgimnáziumra rá sem kerül a sor kórházi szükséglét dolgában. Dr. Gráner Adolf főorvos tanfolyamot nyitott a sebesült katonák gyógykezelésére. A társadalom minden rétegéből jelentkeztek hölgyek a fő- és alispánnétól kezdve, többnyire ingyen, akiket a főorvos tanit arra, miként kell bánni a sebesültekkel. Páratlanul kitűnő az a hangulat, amely Magyarországon eltölti ma az emberek keblét, különösen a katonák kebelét a mai háború iránt. Mindenki tudja, érzi, hogy, ez igazságos háború a mi részünkről. Nem is volt soha olyan egyhangú a lelkesedés semmi ügy iránt, mint most. Különböző rangbéli, rendbéli, kor é3 osztálybéliek egy óriási erővé tömörülnek ma s hegyszakad^sként omlik az akarat az ellenség legyőzésére. Halljuk a távolabbi városokban összegyűlt katonaságtól, de láthatjuk s közvetlenül tapasztalhatjuk a mi közeli városainkban is: Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Körmenden, mindeniknek van valami mondanivalója. Egyik igy búcsúzik el övéitől: Ne féljetek, gyáva nem leszek; a másik azt mondja: olcsón nem adom az életemet; a harmadik kitűnő humorban van s igy szól: Ma bort iszom, de holnap-holnapután lesz Krakkóban, vagy Varsóban a disznótor. És sapkájuk mellett a cserfalevél alatt mindnyájan dalolva vigan masíroznak a halál elé, vagy a dicsőségre. Jő lakást és gondviseléssel teljes ellátást ajánlunk vidéki tanulóknak, uri házBál, közel mind a két fiúiskolához. A szerkesztőség. 1—3 A szövetségi hűség emlékérmei aranyozott csinos érmek, s nagy történelemnek a beszélő lapjai, Ferencz József királyunknak és Vilmos német császár szövetségesünknek egjüttes arczképeivel, — nálunk Deutsch Hermán kereskedésében a Kossuth L.-utcza sarkán kapható 1—1 koronáért. Kellő disz a nyakkendőn és kabáton. A pénz a sebesültek és támasz nélkül maradottak javára megy, mert Deutsch kereskedő jutalék nél kül közvetíti. Eiső hircztéri tudósítás a sebesültekről, aUjj. 16. Egy hónap óta tart már a nagy világháború. Tudnivaló, hogy a háború nem játék. Sokan elesnek, sokan megsebesülnek. S már némelyik hírlap is naponként százával közli az elesettek és sebesültek névsorát. Csupán a krónika kedviért jegyezzük ide, hogy az első félhónap eredményeként, mikor még csak a felvonulások voltak, a hivatalos harcztéri tudósítás aug. 16-án 10 sebesültet hirdettetett ki a jegyzői hivatalok utján. E 10 közül is csak 3 halott volt, és 7 sebesült. Ime : 1. Biró Gábor 68-as gyalogos, mezőtúri, táaiadásban meghalt. 2. Kovács Pál 68 as gyalogos, abádszalóki, támadásban megha t. 3. Veres Imre 68 as gyalogos, a S/.ávahidon, Belgrád alatt, csataközben meghalt. 4. Knerler János 68-as főhadnagy golyósebesült. (A legelső sebesült ) 5. Tschandor Lajos 77 es őrnagy szintén már aug. 1-én megsebesült. 6. Bayer Mátyás 44-es gyalogos, sebesült. Tolnakisdorogi. 7. Berecz József 68 as káplár. Jászberényi, sebesült. 8. Farkas József 44-es freiter, somogyi, a hidon sebesült. 9. Schwabbendorf szaka zvezető, sebesült. 10. Zatykó, 68 as gyalogos, Tápiószele, sebesült. i háború és a közegészség. A belügyminiszter Zalavármegye alispánjához rendeletet intézett, amelyben a következőkre utasította : A törvényhatóság népességének egészségi állapotát fokozott figyelemmel kísértesse s különösen intézkedjék az iránt, hogy minden közveszélyes tertőző baj, ilietve halálozás mennél előbb bejelentésre jusson és hogy a hatóság gyors, pontos eljárással gátat vessen E baj terjedésének. Tegyen közzé haladéktalanul oly értelmű felhívást, hogy a törvényhatóság területén működő magánorvosok, képzett betegápolók é3 ápolónők, úgyszintén fertőtlenítő tanfolyamot végzett egyének, ha akár lakóhelyükön, akár máshol megfelelő térítés ellenében szolgálatot hajlandók teljesíteni, jelentkezzenek. A honvédelmi miniszter intézkedni fog, hogy a visszamaradó katona (honvéd) orvosok a közigazgatási hatóságok megkeresésére polgári egészségügyi intézetek és egyéb helyi egészségügyi közszolgálat orvosi ellátásban saját állomáshelyükön szintén közreműködjenek. — Kijelenti végül a miniszter, hogy a hatóságok idevonatkozó intézkedését éber figyelemmel fogja kisérni. Bútorozott 1 vagy 2 szoba kiadd a Wlassics Gyula-utcza 8. szám alatt. Némút tengerészek vonultak át tegnap a zalaszentiváni állomáson s Zalaegerszeg közönsége épen mint a múltkor az itt átvonuló horvát katonákat amilyen iúláradó lakomában részesítette, ugy tett most a német tengerészekkel is Zalaszentivánra kivonulva, ahol Zilahi István rendőrkapitány osztotta ki köztük az enni-inni valókat és szivarokat. Mire gondol a katona a háborúban? Igen érdekes kérdés, hogy melyik katona mire gondol, mikor a tűzvonalban ütközetre készen, szemben áll az ellenséggel. Csak kérdezzük meg őket sorban, akik már voltak háborúban. Kérdezzük meg őkef, tizet, százat: mire gondol? A kedvesére? a hitvesére? családjára? feleségére? gyermekeire? a barátjára? falujára? a hazájára ? a nemzetére? Mindenik azt feleli, hogy egyikre sem, ' hanem csak arra ügyel, hogy mit vezényel a tiszt. Vagyis hogy mi a kötelessége. A háború fantáziajának a szárnyán utrakelt a zalaegerszegi honvédhuszárokról, még pedig először írásban is, hogy egy orosz hadtestet kutyástól-macskástól összeaprítottak, mint egy répát, nekik azonban a hajuk szála sem görbült meg, egyetlen egynek sem ; a következő héten pedig rejtelmes sugdosások között borzalommal beszélték az egész városban, hogy a lovasezred, melyhez a zalaegerszegi honvédok is tartoznak, egytől-egyig leaprittatott, egy tzál nem maradt hírmondónak sem. — Biztos alapon állva jelenthetjük, hogy a két szélső hir közül egyik sem igaz. S a közönséget kérjük is, hogy a borzalmas híreknek ne adjon hitelt. — Honvédhuszáraink igen is voltak kemény csatában. Soknak ellőtték a lovát, többen megsebesültek, amint szokás ez háborúban. Három sebesült közlegény : Horváth, Kiss és Spiegler haza is került a zalaegerszegi kórházba. Nyomatott Taliy R. Utóda könyvnjemdájaban Zalaegerszegen. k fmiwé Át. háztulajdonos uraknak van szerencsém tudomásul adni, hogy árnyékszékek és pöcegödrök tisztogatására iparengedélyem most is van s ezt, mint régi vállalkozó, fentartom. Kérem szives pártfogásukat, hogy hozzám bizalommal foduljanak. Teljes tisztelettel I özY.KesseldorferMiMlyné Csány utcza 36. szám. 1-3