Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-03 / 36. szám

XV. év Zat—gtrtieQi 1914, szeptember 3. 36. szám SiefiutM ir : *tj 6*t* 4 kar. 04 f 3'éi ért* 2 kot. 04 f SS«f yeir* 1 kor. 04 t Sfgyw ixá.ai 8 fillér. erfceanti Z. Hoi' vá"bHn. Lajos Hirdetéstb dija gegyezés szerűt Nyilttér sora 1 koi Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-atc*a 8, ( LENGYEL FBBHNOZ Mixniatórsai:: ^ BOB8ÉLY GTÓEQÍ iapuajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Európa homlokán... Porba hull Páris, a városok gyöngye. Meghajol a büszke fő, a franczia nemzet feje. Nem lehet mást jósolnunk most szeptem­ber 3 án, mikor ezelőtt két nappal már elérték Páris szélét a német katonák. Belgiumot sok hatalmas, erős váraival együtt elfoglalták s a fényes fővárosukig jutottak, közbe-közbe a francziák mellett egy-egy angol hadsereget is tönkre vertek a németek, a mi hü szövetségesünk Ha ez irányban győznek, akkor nagyobb erővel nyomulhatnak keletre is az oroszok ellen. Ámbár eddig is, anélkül is nyomul már keletre Oroszországba a német katonaság fele. Vele egy tűzvonalban, egy hosszú vonalra nyúlva harczol az osztrák-magyar katona az orosszal szemben. Hosszú vonal! Egy óriási nagy félkör, Königsbergtől Bukovina keleti szögletéig, Novosieliczáig, mintegy ezer kilométer! Ezt az ezer kilométer vonalat tartják megszálva a német és osztrák-magyar katonák. Hányan lehetnek ionén és tul! Több millió mindenütt. Hiszen a német katonaságnak nagy része Belgium-Francziaországba nyomult s amig az osztrák-magyar katonák még nem kere­kedtek íöl eléggé északra: az időben az oroszok egy kissé hősködve benyomultak északon Kőnigsberg-felé s a középen Lembergig. Azonban néhány nap múlva erősen vissza­takarodtak s a miéink is űzik őket Lublin, Varsó és Pétervár felé. Félnaponként jön a hir, hogy a mieink, elsősorban a németek hol 30, hol 60 ezer foglyot hoztak ágyuk­kal persze, Oroszországból. Az utóbbi napokban, a legkeletibb, ránk nézve a legfontosabb csatamezőről, Cserno­vicz vidékéről egy haditudósító közvetlen szemléletből, ami dicső katonáink vitőzségét festi, miként verték le a nagyobb számú ellenséget és kergették vissza, s csak maga a tudósító kétezer orosz foglyot számlált meg, amint hozták őket Csernoviczba. A magyar katonáknak a fegyvere élét is a dicsőség csókolgatja. Még nem hült ki a magyar vér. Ereje ezer év multán is vissza-visszatér. Ó régi dicső, nagy magyarok! Nem gyáva unokáknak nap-ősei! hadak verői! Mintha rám sütne ténye messze vilá­goknak, melyben a költő szerint „Európa homlokán tomboltatok". „Ohh, nagy volt hajdan a magyar! Nagy volt hatalma, birtoka: Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet s Dél hulló csillaga!" Most is, ti megmaradt magyar vér! Ámbár karöltve szövetséges társatokkal, most is közel jártok már, hogy Európa homlokán tomboljatok. by. Utazás a mozgósítások alatt. (He.) Apró kis epizód történeteket mesélek el minden hangulatos bevezetés és minden hazafias hatáskeltés mellőzésével. Ezeket az érzéseket a nagv idők, amelyekben élünk, úgyis megtermilc édes mindnyájunkban ; amiket most alkalmam volt, csak annak a bizony­ságán, hogy a , háború mennyire egymást szere­tökké, egymást megbecsülőkké tudja varázsolni ennek a drága hazának gyermekeit, akik még nem is olyan régen egymást lettek volna képe­sek megenni. De meg sok más egyébre is megtanít . . . Miud a két mozgósítás alatt alkalmam volt, majdnem az egész országot keresztül utazni és daczára, hogy vén koromia kellett megérnem, miszerint a háborús szolgálatra alkalmatlan vagyok, mégis annyi sok szép feledhetetlen eseményt láttam igy is, hogy sohse fogom elfelejteni. * * * Alig érkeztem meg Nagyváradra, hallom, hogy nem sokára jönnek a palesztinai németek. Na ezeket megvárom ! Szerfölött imponált mind­nyájunknak, hogy ezek az anyaországtól elsza­kadt gyarmatosok : akikből már két generáczió a távol keleten látott napvilágot, nem behívóra, hanem saját elhatározásukból ajánlották fel szol­gálatukat az édes hazának. Megérkeznek. Már teljes vereskeresztes felszereléssel ellátott nők is vannak köztük. A férfiak meglett, napsütéses, szakálas, szimpatikus kinézésű emberek, akik­kel egy-kettőre megvolt a barátkozás. Egy egész napot kellett nekik Nagyváradon tölteni, hogy tovább tudjanak utazni. A város vendégei voltak és éppen ebédnél ültek, mikor jön a távirat, hogy a németek Namurt bevették. Nahát azt a jele­netet csak látni lehetett. Evőeszközt, poharat levágva, mintegy villanyütésre ugrott talpra az egész sereg és énekelték átszellemülve a Wacht am Rheint 1 Utoljára egymás nyakába borulva egymást csókolva éltették az ö dicső fejedelmö­ket Vilmos császárt. Ebben az örömben már mi is részt vettünk. Az örömmámor csillapultával észreveszi az egyik német, hogy egy népfölkelő hadnagy zsebében Mária-érmet rejteget. Megkérdezi rök­tön annak a jelentőségét. — Tudja, Magyarország a Szűz Mária védelme alá van helyezve és erősen lelkesít bennünket az a hit, hogy Mária az ő fiait megtogja oltal­mazni. — Ezt azért nem értem. Hát csak a katholi­kus magyarokra vigyáz Mária ? — Dehogy is. Lássa én magam is kálvinista vagyok és mégis szent mnggyözödéssel viselem ezt az érmet. De nemcsak én, hanem még zsidó bajtársaink is. — Igen! Na akkor kérem az urakat, hogy szerezzenek nekünk is. Igaz, hogy evangélikusok vagyunk, de nem csak szövetségesei, hanem több, testvérei a magyaroknak. Ha a magyaro­kat megvédi szűz Mária, megvéd minket a testvéreit, a németeket is. Ezalalatt kocsi áll meg a kapu előtt és hírnök jelenti, hogy a nagyváradi püspök egy hektó bort küldött a pinczéjéből a németeknek. Ezt persze a németek sem állották meg hochozás nélkül. Nemsokára ujabb hírnök jön. Hozza magával a Szűz Máriás érmeket a németek számára, a mit ugyancsak a váradi püspök küldött. Erre nem csak felkerekedtek. Katonás sorok­ban, a nők is köztűk, útközben hazafias dalokat énekelve, vonulnak ki a püspöki rezidenczia elé. Elgondolhatni, hogy mekkora lelkes tömeg csatlakozott hozzájuk. Kiérnek a rezidenczia elébe, amelynek 15.000 embert is befogadó udvara színültig megtelt. A püspök ablaka alatt megállanak, egy pár dalt elénekelnek, majd az egyik kiáll és megköszöni a püspök ur figyelmét. De egyben kéri, hogy most már egy magyar püspök, magyar imával áldja meg őket. Ezt a jelenetet se lehet aztán mindig látni, ami erre következett. A püspök felveszi orná­tusát, és oda áll rezidencziája uagy ablakához. Nem csak a németek, kezükben a Szűz Máriás érmekkel, hanem az egész udvar közönsége egy pillanat alatt térdre ereszkedett és lehajtott fővel, csendesen zokogva hallgatták amint a főpap Isten áldását kérte harczban levő testvé­reink és fegyvereink védelmére. * * * Haza érkezve aztán, nem tehetek róla, de el­fogott a néma elkeseredés megint Egerszeg iránt. Kiszállva Székesfehérváron, Budapesten, Szol­nokon, Püspök-Ladányon, Nagyváradon. Győrön stb. mindenütt diadalmámorban uszó, a győzel­meket biztosra váró lelkes embertömegekkel találkozik az ember ; itthon meg belebetegedne mindenki, ha nem tudna a másiknak rossz hirrel „kedveskedni", nem is szólva, arról a mélységes lesajnálásról, mely azokat éri, kik kedvező híre­ket tudnak és tovább merik adni. Csendes el­dugottságunkban öljük egymást egész nap az egyáltalában nem ellenőrizhető és »azt hallottam« kezdetű rémitgetésekkel; mig a fent elsorolt helyeken ez az '»azt hallottam« teljesen ki van zárva. Ha az ember beszél valakivel evvel kezdi »lenn voltunk Sabácnák' amikor a musz­kák ránk törnek«, amikor Klenáknál hidat vertünk® és csodálatos, hogy azok az emberek, kik nemcsak személyes megfigyelői, hanem, résztvevői is voltak a nagy eseményeknek, nem

Next

/
Thumbnails
Contents