Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-08-06 / 32. szám

X éVa ^aS.iíBgeraaseg, tü^ augusztus 6. 32. ssám II5fis*tési ár : BJJ évre 4 sor. 04 f 8*65 én* 2 kot. 04 f Ntgyeárt 1 kor. 04 f Ss?®s »ás 8 Sllér. BuerlsiesEti Z. Hor-vátli Lajos IVE -n Tr-BitáurBaOs: Hirdetéssk dijs megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-ntcM 8, LENGIL. FBEBNCZ BOE3ÉL-ST GYÖEQÍ lapío aidonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Zűrzavar. A száguldó események egymást összetiporják. Nagy esemény volt, hogy a király hadat üzent a kis Szerbiának. S azóta, pár nap alatt, lázban ma még csak lázban, holnap talán lángban ég egész Európa. Julius 31-én általános mozgósítás volt Monarkiánkban, telegraf, telefon használatával. Augusztus 1-én és másodikán már bevonult, összegyűlt a vasutak rohamán mintegy 3—4 millió ifjú ember. Ugyanakkor mozgósított a rengeteg muszka, az erős német és a gyors franczia. Ebben már benne is van Európa. Az angol és az olasz ma még hallgat. Holnap valószinü, hogy ezek is indulnak. Az apróbb országok, persze, hogy ők is, hol egyikhez, hol másikhoz csatlakoznak. Sőt a muszka háta megett Japán is indul s igy elmondhatjuk, hogy nemcsak európai, de világháború van s amelynek a központjában, az ütköző pontjában, a hevületnek legégetőbb tükrében mi vagyunk, mi Magyarország, mi állunk itt. De kiállottunk mi eddig már nagyobb tüzpróbát is. Jött a mongol, határainkat felfalá a láng; jött a török, jött a tatár: Isten csudája, hogy áll még hazánk. Európa katonasága mintegy 30 millió. Ezek fognak csatázni előbb szanaszét, de nem lehetetlen, hogy a döntő küzdelem középen a magyar alföldön lesz. Sokszor volt ez már hadak utia, sokszor megtört már itt a vad erő. Attilának kétezer esztendős csatája a marnei mezőn volt a római Aetiussal. Egész Európának ott volt a katonasága. Volt hadserege Napoleonnak is, Nagy Sándornak is, Hannibálnak is: de csak százezrekről beszéltek. Micsoda hangyabolyok voltak ezek a mai milliókhoz képest. S régen csak karddal ütötték-vágták egymást, ma a gépfegyverekkel söpörnek le egy pillantás alatt ezereket — megfelelőleg a mai ész rohamának, megfelelőleg a mai telegráf, telefon, repülés gyorsaságának, versenyre kelve a fantaziával. S mindez miért ? Nem léhet tudni, mit mondanak ezer év múlva a muszka czárról, aki ezer esztendőn át édes anyja és dajkája volt a szolgaságnak és zsarnokságnak és összefiprója minden szabadságnak. Nem lehet tudni, mit mondanak ezer esztendő múlva a haszontalalan kis Princzip nevű diáknak az emlékezetéről, aki azt sem tudja miért, megölt egy uralkodó-párt. Jelenben most csak azt tudjuk, hogy „háború van most a nagyvilágban". . . Olvasóinknak nincs módunkban sokat mondanunk. Városunkból még a börtönlakókat is kieresztették a háború számára, elmentek nagyrészt az iparosok, tisztviselők. Elment a nyomdatulajdonosunk, a nyomdavezetőnk a segédeivel. Rendes hírlapot nem adhatunk. Csak ezt az egyszerű levelet. Csupán a legszükségesebbre szorítkozva, mint a pap lölvilágositja az ő hiveit, olvasóinknak mi is megmondjuk röviden, akik még nem tudnák, hogy a nagy háborúban az Osztrák és Magyar birodalom, a nagy Német és Olaszország együtt van szövetségesekként; szemben állhat az orosz, a franczia s a spanyol. Az aprók csatlakoznak ide-oda. — De a megnyugvás a mi részünkről lehet többszörös okokból. A háború egész őrület. Mi, benne nem levő polgárkatonák csak félőrültek lehetünk. Most itt lehet megmutatni, hogy ki az igazi bölcs, higgadt, okos ember. Nyugodtan várjuk a fejleményeket, bizva igazságunknak, Istenében. És szakadatlanul dolgozunk a békében, mintha mi? is háborúban volnánk, dolgozunk azon, hogy a háború költségeit elviselhessük, hogy a háborútól sújtott nyomorultakon segíthessünk. — Egyelőre ez a kötelességünk. Ezzel megmutatjuk, hogy bölcsek vagyunk s hogy a zűrzavarban is tisztán látunk. Borbély György. Mindnyájunknak el kell menni! -- Nőkről a nőknek. — Lehetetlen nem érezni, itt az idők méhében eddig nem ismert, nem sejtett események, érzések uj világát, amely vajúdik. . . Bámulatos a néplélek pszichológiája. Tudja, érzi, hogy ami után áhítozik, rettenetes fájdalmak, szenvedések, kínok és könyek forrása lesz, — de azért kívánja. Nagy idők lehellete suhant át a sziveken és ez a lehellet egybeforrasztotta most a társadalmat. Ur és földmives, katona és polgár, egyet érez, — levett föveggel zengi: „Mindnyájunknak el kell menni"! A háborús izgalmak hangulata rácsapódott a nők lelkére is, forrón csókoljuk a piros kereszttel ékített karszallagu jelvényt és lázasan találgatjuk, mikor kerül a sor reánk is, melyik órában hivnak bennünket, kik felesküdtünk arra, hogy fiainkat hiven követjük a — harcztérre, s lankadatlan kitartással ápoljuk a sebesülteket és buzdítjuk a — csüggedőket . . . Nagy idők, nagy események zaj'ottak le már a régmúlt időkben is, amely idők tanúi voltak mindenkor, a magyar nők hősies viselkedésének. Lehetetlen tehát, hogy bonleányaink mögötte maradnának ősanyáinknak. Most e nehéz és válságos idő hiv fel bennünket a tömörülésre, hogy amikor szüksége van, a mi szülő anyánknak, a drága hazának, a mi segítségünkre is, készenlétben találjon. Egy szívvel lélekkel fogadjuk: „Mindnyájan elfogunk menni! . ." Jaczkovics Miklósné. Heti hirek . Magas vendég volt városunkban. Dr. Wekerle Sándor volt miniszterelnök és pénzügyminiszter csütörtökön átutazóban városunk falai között időzött. Az illusztris vendégnél városunk törvényes képviselője, Dr. Korbai Károly polgármester „AranyBárány"-beli szállásán tisztelgett, s őrömének adott kifejezést, hogy Őkegyelmességét városunkban üdvözölheti. — öexellencziája szívesen fogadta a polgármester tisztelgését s élénken tudakozódott a város viszonyai iránt. Tábori papoknak jelentkezve a következő helyekre bevonultak a következő felszentelt lelkészek: Zalaegerszegről: Virágh Ferencz Nagykanizsára, Zimics József Szombathelyre, Kőhler Béla Pozsonyba, — Bonczodföldről: Szabó Imre Nagykanizsára. Lapunk nyomdászait is, mint másokat, beszólították az általános mozgósítással. Kakas Ágoson nyomdatulajdonos a segédeivel együtt bevonult. Alig maradt a nyomdában egy szedő és egy tanuló. Az üzlet azért folytatja működését a tulajdonosné felügyelete alatt. A Magyar Paizs most már csak négy oldalon jelenik meg a körülményekhez képest. Megjegyezzük, hogy a Magyar Paizs szerkesztősége a nyolcz oldalon kivül igen sokszor még mellékleteket is adott s amit más lapok 8—10 koronáért adtak, azt mi évenként 4 koronáért adtuk állandóan. A lap alapításakor ugy gondolkodtunk, hogy e rendkívüli olcsóság népszerűséget teremt s a »sürü garas® épen ugy fentartja a lapot, mint a sritka forint.« Sajnos a közönség nem igazolta ezt a hasznosnak tartott elvet. A Magyar Paizs azonkívül mint elsősorban magyar iparpártoló lap,