Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-09 / 28. szám

2 M A G Y \ K 1'AlZb 1914. julius 9. végén szól a hazai közügyekről is, mindig hazafias aggodalommal és férfias bölcsességgel. * 1. levél: Kustán, 1847. decz. 10. Birtokvásárlásról, gazdaság átadásáról szól apró részletekre kiterjeszkedve, s tanúságot tesz a Gróf Batthyány Károly igazságszeretetéröl. Aláírás: Csány László. * II. levél: Pest, 1848. február 11. Betáblázási jegyzékről. Szó van Báró Meskónéról. A nemesi Pénztár s Deák alapítvány kölcsönére nézve felmondás ügyben fölkéri Mezericzky és Csertán Sándor urakat. Uertelendy Francziska, és Jeszenszky Therézia — Wieser kapitányné asszonyságoknak pénzeikre nézve a — Hadi tanácstól függvén — nem tudom, úgymond, ha a dolgok szokott lassú folyama miatt onuénd a mi határnapunkra érkezend é válasz. Szándékom volt e hónapban különösen a gyűlésre megjelenni Zalában, de betegeskedésem akadályoz. »Épen e perczben hozták hozzám a hírt, hogy Promontoriumnál nagyobb a viz, mint volt 1838-ban, igy most legjobb akarattal és legjobb egészséggel sem mehétnék Zalába. Pesten eddig csak a József és Ferencz városokban vau viz, ez is a városi Tanács hanyagsága miatt, mely a kanalisokat elmulasztá bezáratni. Magamat nagyrabecsült Uri jóvoltába ajánlottan állandó tisztelettel vagyok Méltóságos Gróf Urnák alázatos szolgája Csány László. III. levél: Pest, 1848. február 23. Gyöngélkedik. A kustáni bevallás határnapjának elhalasztását kéri 12 nappal, márczius 18-ra, orvosa szerint addig javul az egészsége. Aláírás : Csány László. IV. levél: Pest, 1848. márczius 5. Családi és magánügyekkel foglalkozva, ezékkel összefüggöleg megemliti az országos pénzbajokat. »Valóban aggódom, — igy szól — itt ma és tegnap a legnagyobb pénz zavar van ; inkább készek ismerősöknek hitélben adni árukat a kalmárok, mint bankjegyeket elvenni, hisszük ugyan, hogy néhány nap múlva minden rendbe jön . . .« S a végén : . . . »nincsen bölcseség, mely a jelenből ki tudja számítani a jövendőt!!...« Aláírás : Csánv László. analízisével bajlódva, alkoto munkájában a szellemtudományok mikrokozmosánál, a legapróbb jelenségek megfejtésénél megállott, — sokkal kisebb készültségü s kevesebb tehetségű nagyratörők föléje emelkedtek. Az 1880—90 es évek magyar tudományosságában immár inkább tisztelettel, mint föltétlen elismeréssel illették s bár mindig méltányolták nagy készültségét, egyetlen szakban sem tartották döntőszavunak. Majdnem száz évet élt. Magyar tudóst ily hosszú élettel sem azelőtt, sem azóta nem áldott meg sorsa. Alkotásokra tehát volt alkalma bőven. S mégis nincs egyetlen könyve, amelyben az egész Brassai benne volna. Hosszú életén keresztül nem találta meg azt a témát, amelynek megalkotásában magához méltóan örökíthette volna meg széleskörű nagy tehetségét. Meghalt, mielőtt életének nagy művét megírta volna. Ö azok közül a Caesarok közül való volt, kiknek világverő hatalma saját halandó személyükhöz volt nőve. (Ellenzék.) Dr. Borbély István. V. Levél Pest 1848 márczius 9. Gyámfiának, Gróf Smiedegg Kálmánnak ügyével foglalkozik s a kustáni birtokkal. »Sok bajom van, azt irja, a katonai hatóság alá tartozó adósságokkal. Ma uj folyamod ist kell beadnom a General Commandóhoz.«: sitt már a pénz-zavarok tisztába jőnek, de egész nap folytattatik a pénzváltás, — az asszonyok és a zsidók okozzák a bajt, az elsők félelemből, az utolsók nyerészkedésből. Mint bizonyosat Írhatom, hogy Budán a pénztárban elegendő ezüst pénz van az itteni nyugtalanságok megszüntetésére. Kegyeibe ajánlott vagyok Méltóságos Gróf urnák alázatos szolgája Csány László.« * VI. Levél Pest márczius 15. Ebben alig egy pár sor a magán természetű, a mi nem tartozik ide. A levél a következő: Különösen tisztelt Méltóságos Gróf ur! Miudenem el volt rendezve az indulásra, nem egészségtelenségem tartóztatott vissza, mi most is rósz, e miatt mehetek, de itt olyan események vannak fejlődésben, melyek minden jó embernek tehetségét igénybe veszik — tekintélyes egyének, kiknek Ítéletét nem szabad ignorálnom, itt tartóztatnak. Azért Méltóságod lojalitására és hazafiuságára mindenkor, különösen e komoly időszakban biztosau számolva itt maradok; meddig? azt jelenleg meg nem mondhatom. Olyan időket érünk, minőkben lehetetlen a kitűzött napon személyünkkel rendelkezni; a körülmények sebes fejlődését visszatartóztatni nem lehet, de kölelesség annak, mennyire lehet, csendes irányt adm. Valamint a fővárosnak példája, ha azt a nagyszerű lázzadástól vissza lehet tartani, jótékonyan hat az egész Honra, ugy ha itt ezt eszközleni nem lehetne, általános bajtól lehetne tartani Kárpátoktól Fiúméig. E szerint, amit itt teszünk, az egész haza érdekében tesszük. En ugyan a nagy folyamban csak egy parányi csepp vagyok, de minthogy egyes cseppek képezik a tengert is, kötelességemmé tétetett az itt maradás. Hisszük, reméljük a vihar elhárítását. Részletesen irok Deáknak és Horvátlinak. Méltóztasson levelemet közöltetni magával tudomás végett. Sürgönnyel küldöm leveleimet, ha előbb jönnének azok Mságod kezébe, Mukihoz szóló levelemet törje fel, s elolvasván, azt méltóztasson nékie kézbesittetni. Engedelmet kérek, hogy meg nem jelenhetek, de a körülmények hatalma innén távozni nem enged. Mihelyt mehetek, megyek, egyébként időnkint j ha röviden is, tudósítani fogom méltóságodat j alázatos szolgája Csány.« Utóiratban : »Nem volt időm Mukinak egész részleteiben megírni az eseményeket. Deáknak megírtam, attól méltóztasson megtudni. Röviden mégis ennyit — a Szabadsajtó tettleg böhozatott, Lauderer nyomdája elfoglaltatott. Ezen ide csatolt pontok ezer meg ezer példányban kinvomattak. A 12 pontot a Tanács elfogadva, aláirta. Elfogadta azokat a Helytartó Tanács is. Stancsics, a politikus fogoly a katonaság által szabadon bocsáttatott, Sietve irok; ily nagy mozgalomban lehetetlen nyugalmasan irni, eg^sz Pest lábon, ezereken hullámzanak a városház előtt, de a csend még egy perczig sem lön megzavarva. Mit rejt méhében a jövendő, az a sors titka. VII. Levél Pest 1848 április 5. Ennek a levélnek a végét a sokszorosító öntvény segítségével eredeti alakjában is közlöm. Első felében noha magánügyek vannak, nem közölhetetlen. S/.ószerint a következő: »Még csak néhány napokig méltóztasson béketűréssel lenni, nagy szerencsétlenség, ha az ember, kire kötelesség van mérve, öreg is, beteges is. — Előbb betegség, utóbb az itteni nyugtalanság volt az oka elmaradásomnak, most ismét a hosszas ingerültség, álmatlanság, fáradozás következtében lehetetlen útnak indulnom, mihelyt helyrejövök, tüstént megindulandok. Ha Br. Meskónö megnyugtatott beuniinket a töke felvételéről, az egyelőre elég, a mi kamat követelése leendne, atról maj'd tisztába jöhetünk vele. Hertelendinö és Wiesernővel leszen bajunk, mert e zavaros időben még lassabb a katonai hatóságokkali érintkezés menete. Azt tartom, legjobb lenne, most míg van arra idő, ha Mságod ezüstre, tudniillik olyan pénzre, minőben a fizetésnek történniük kell, felváltaná a Bank nótákat, ha azokban vau a pénz. Bécsben az még nehézség nélkül történhet, mert a BaDk hitelét fen akarja tartani. — Később talán közbejöhető körülméuyek akadályt gördíthetnének a váltás elébe. Többeknek irtam, hogy a nyugalom helyre állott, — ez a nyugalom csalóka volt, — itt ingatag téren állunk, pedig a haza nyugalma jelen helyzetünkben egészen, a főváros nyugalmától függ. Sokkal bizonytalanabbak a napok, hogy sem előre jövendölni valaki képes lehetne; aggodalom telt kebellel néz mindenki a jövő elébe. Isten kezében van sorsunk, ovjon Yneg bennünket csüggedés ellen a remény. Borút derű szokott felváltani. Magamat nagyrabecsült jóvoltába ajánlott vagyok tisztelettel Méltóságodnak alázatos szolgája Csány László. íW i^.j.,, A. /V ^ • L S ^/X -'ku UCAS** VT // ; Négyszeres kisebbítésben. Eredetije a zalaegerszegi muzeumban.