Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-06-04 / 23. szám

1914. junius 4. MAGYAR PAÍZS 5. KSSSÜTSI tissá, cter! teicsafcfeéi 1ST3TÍ l-b--b©x-.*) A zalaegerszegi kir. járásbíróság. 1913. B. 925/4. (3 felsége a király neVéber}! A zalaegerszegi kir. járásbíróság mint büntető bíróság rágalmazás vétsége miatt Vörös György és táisai ellen indított bűnügyben a fő — pót — magánvádló vádja felett Hajdú Dezső kir. aljárásbiró és Hodos Dezső jegyzőkönyvvezető részvételével Dr. Gerencsér Lajos ügyvéd magánvádló — képviseltje, a vádlottak és Dr. Hollós Ferencz ügvvéd, védő jelenlétében 1914. évi január hó 17. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján, a vád és a védelem meghallgatása után, meghozta a következő • Ítéletet: Vörös György pénzügyi számellenőr vádlott, 40 •éves, r. kath. vallású, zalaegerszegi szülotésü^és lakós, vagyontalan, Ekier Sándor 43 éves r. kath. zalaegerszegi szül. és lakós, czemeniáru kereskedő, vagyonos, ifj. Lukács Sándor 30 éves r. kath. szilvágyi születésű, zalaegerszegi lakós, kovács segéd, vagyontalan vádlottak bűnösek a Bik. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében amelyet ugy követtek el, hogy Zalaegerszegen 1913. évi deczember 11 én a katholikus legényegylet választmányi ülésében Gáspár Gézáról többek jelenlétében és pedig Vörös G\örgy vádlott azt állította, hogy mint a legényegylet könyvtárosa ellopta a könyveket; — Ekler Sándor azt raondta : »nem ugy lopta, hanem ugy sikkasztotta el;« — ifj. Lukács Sándor pedig azt mondta: »igenis elloptad, mig be nem bizonyítod, hogy nem loptad el.« A kir. járásbíróság ezért: Vörös György, Ekler •Sándor és ifj. Lukács Sándor vádlottakat fejenként a Btk. 258. § a alapján a Btk. 92. § ának alkalmazásával 50 (ötven) K pénzbüntetésre mint főbüntetésre, ezenfelül 10 (tiz) K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéli; a pénzbüntetéseket behajthatatlanságuk esetére a Btk. 53. §-a alapján 5 (öt) és 1 (egy) napi fogházra kell átváltoztatni. A pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a zalaegerszegi kir. járásbíróság vezetőjénél az 1892 : XXVII. t. c. 3. § ában meghatározott czélra megfizetni. A vádlottak a Bp. 480. § a értelmében köte^ lesek külön-külön a netán ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni; de e költségeket a kir. járásbíróság az 1890: XLIII. t. c. 4. §-a alapján ifj. Lukács Sándor vádlottal szemben egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánítja. Kötelesek a vádlottak a Bp. 480. §-a és 481. *) E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztő §. 2. bekezdése értelmében Gáspár Géza sértettnek egyetemlegesen 68 koronát ügyvédi köHsé.4 fejében az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. A Btkv. 277. §. értelmében elrendeli a kir. jásásbíróság, hogy az ítélet egész terjedelmében az elitélteknek egyetemleg viselendő költségére a »Magyar Paizs« czimü Zalaegerszegen megjelenő hetilapban tétessék közzé, jogerős elitéltetés esetében az ítélet a megjelölt hetilap egyik legközelebbi számában leendő közzététel végett sértettnek kiadatik. Indokolás. A kir. járásbíróság részben a vádlottak beismeréséve!, részben pedig a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítottnak látja a következő tényállást. A mult évi deczember 11 én a zalaegorszegi kath. legényegylet által tartott választmányi gyüléséu Vörös György I. r. vádlott, mint ezen egylet titkára, azt indítványozta, hogy azon hírlapi támadással szemben, melyet Breiner Benő épitövállalkozó az egylet elnöksége ellen intézett, ogy (Vörös György áltai megszövegezett és felolvasott) nyilatkozat tétessék közzé. Gáspár Géza erre felszólalt, hogy mennyibe t'ug kerülui a nyilatkozatnak a hírlapban közzététele és kijelentette, hogy abta nem egyezik bele, hogy ennek költségét az egylet fizesse. Ebből Vörös György vádlott és a sértett közt szóváltás kerekedett, melynek folyamán Vörös György azt mondta, hogy kikerül 3 (kérdéses) költség abból a busz koronából, a mivel sértelt az egyletnek tartozik, majd sértett kérdésére, hogy mivel íariozik ö az egyletnek, Vörös György azt felelte: »azon könyvekért, a miket ellopot.« Ekler Sándor vádlott erre azt mondta: »aem ellopta, hauem elsikkasztotta.« Majd a keletkezett zajban ifj. Lukács Sándor vádlott azt kiabálta, sigenis elloptad, mig be nem bizonyítod, hogy nem loptad el.« Nyilvánvaló, hogy mind a három vádlott fenti nyilatkozata olyan tényállítást képez, mely valódisága esetében a sértett ellen a büntető eljárás megindításának okát képezné ; nyilvánvaló Pintér György, Tölli Ist/án és Németh Imre tanuk vallomása alapján az is, hogy vádlottak a fentieket többek jelenlétében állították sértettről. A vádlottak fentirt cselekményei a Btk. 258. § ában meghatározott rágalmazás vétségének alkotó elemeit foglalják magukban, a beszámítást és a büntethetőséget kizáró ok peJig nincs, ezért a vádlottak bűnösségét meg Kellett állapilani és őket el kellett ítélni. A büntetés kiszabásánál a biróság a nagyobb nyilvánosságot mint a súlyosító körülményt, a kérdéses gyűlésen uralkodó általános izgatott hangulatot és vádlottak büntetlen előéletét, valamint azt, hjgy sértettnek a titkár indítványa elleni feníebo jelzett felszólításában az egylet vezetőjének illetve az elnökének kisebbítését látták, mint enyhítő körülményeket vette figyelembe és az utóbbiakra tekintettel alkalmazta a Btk. 92. § át. A valódiság bebizonyításának megengedése iránt a védő áital előterjesztett indítványt el kellett utasítani, mert a védői előterjesztés értelmében a felajánlott bizonyítással sértettnek, mint egyleti könyvtárosnak hűtlen kezelését akarták a vádlottak bizonyítani. A hűtlen kezelésnek a Btk. 361. § ában körülirt vétsége pedig ezen §. 2-ik bekezdése szerint inditványi bűncselekmény lévén a fenforgó esetben a Btk. 264. §. 2. pontja értelmében az állítás valódisága bizonyításának nincs helye és az még a sértett fél kívánatára sem engedhető meg és pedig azért nem, mert vádlottak maguk is azt állították, hogy hűtlen kezelés vétsége miatt a kath. legényegylet, mint magánindiiványra jogosult, a sértett ellen feljelentést nem tett. AZ Ítélet egyéb rendelkezései a hivatkozott törvényszakaszokon alapulnak. Zalaegerszegen, 1914 január 17. Hajdú Dezső sk., kir. albiró. A kiadmány hiteléül: Szedenik, irodatiszt. 981/B. 1914. sz. ö a király neVéberf! A zalaegerszegi kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli biróság Horváth Sándor kir. törvényszéki elnök elnöklete alatt, Szalay László és Skóday Aurél kir. törvényszéki biró, Horváth S László kir. törvényszéki joggyakornok, jegyző) könyvvezető részvétele mellett alakult itélö tanácsa a rágalmazás vétségé miatt vádolt Vörös György, Ekler Sándor és Lukács Sándor elleni bünügyet, melyben a zalaegerszegi kir. járásbíróság 1914. évi január hó 17. napján 1913. B. 925/4. szám alatt Ítéletet hozott, a vádlottak részéről a bűnösség megállapítása, a védő részéről a Bn. 1. § ának nem alkalmazása miatt be jelentett felebbezés következtében Gáspár Géza magánvádlónak és Dr. Gerencsér Lajos ügyvédnek, mint képviselőjének, Vörös György, Ekier Sándor és ifj. Lukács Sándor vádlottaknak és Dr. Hollós Ferencz ügyvédnek, mint védőnek jelenlétében Zalaegerszegen, 1914. évi márczius hó 19. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következően ítélt. A kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli biróság a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja azzal a változtatással, hogy vádlottak büntetésének végrehajtását a B. n. 1. § a alapján felfüggeszti. Elmarasztalja a vádlottakat egyetemleg 15 K felebbviteli költségnek magánvádló részére 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében. Indokok : A kir. járásbíróság ítélete ellen a vádlottak a bűnösség megállapítása, a védő pedig a B. n. 1. § ának nem alkalmazása miatt jelentettek be felebb9zést. A kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli biróság a kir. járásbíróság előtt megtartott tárgyalás adatai alapján megállapított tényállást elfogadta, mert helyesnek találta. Minthogy pedig a tényállás és az abból levont jogi következtetés alapján a kir. járásbíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét és cselekményüket a törvény rendelkezéseinek megfelelően minősítette, úgyszintén a büntetésüket is a fentforgó enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett a Btk. 92. § ának alkalmazásával indokoltan szabta ki pénzbüntetésben, ugyanazért ítélete helyben volt hagyandó. Tekintettel azonban arra, hogy vádlottak jövendő magatartására a büutetés felfüggesztésétől kedvező hatás remélhető, azért indokoltnak látta a kir. törvényszék mindhárom vádlott büntetésének végrehajtását a B. n. 1. § a alapján felfüggeszteni. A kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli bíróság. Zalaegerszegen, 1914. évi márczius 19 én. Horváth .sk., elnök. Szalay László sk., előadó. V^ízés. Ez a jogerős ítélet feleknek kiadatott. Egyúttal a jogerős Ítélet rendelkezése értelmében az első és másodbirósági ítéletet hiteles kiadmányban az elrendelt hírlapi közzététel czéljából azzal kézbesiti Dr. Gerencsér Lajos ügyvédnek, mint sértett képviselőjének, hogy ha a közzététel dijának ktizetéséről szóló nyugtát a vonatkozó hirlappéldánnyal együtt ide bemulatja, a kir. járásbíróság az elítélteket egyetemleg kötelezni fogja a közzététellel felmerült költségeknek 15 nap végrehajtás terhe alatt magánvádló kezéhez leendő megfizetésére. Zalaegarszegon, 1914 május 7. Hajdú sk., kir. albiró. E kiadmány hiteléül: Szedenik, kezelő. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik szeretett kis fiunk temetésén személyesen résztvetiek s ez által m4ly fájdalmunkat enyhítették, fogadják érte hálás köszönetünket. Zalaegerszeg, 1914 május 31. Toriszay József és c

:a!ádji. Njfomaiotí Taliy R. Utóda köajrajemdájábau Zalaegerszegen.