Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-06-04 / 23. szám

XV. év. %ai88®fg«g»ggag

y 6814, junius 4, 23. szám £üSflsttéal ii: érit 4 kot. 04 f ?éi érn 2 kss. 04 f 1 kor. 04 f agyas ssáw 8 flilér. e^erkeszti ZL ISox'^r FvbltL Lajos Hirdetések díj* > megegyezés szerint Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség )j kiidóyats.»: Wlasics-utc*a 8

r I LEINGTÜL F.IÍ1KHNCÍ; Munkatársak = | BOB8él,TGTÖEQr lap ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A külföld magyarjai. A mult század irodalma, költészete a magyar lélek és sziv teljes felháborodásával fordulta magyar mágnásoknak ama része ellen, a melyik magyar földjének jövedelmét a külföldön költötte el. Ez volt az absentismus ellen való küzdelem; a Petőfi lánglelke, az akkori klasszikus szónokok ebbtn a küzdelemben igazán megérdemelték a nemzet háláját, a mikor kegyetlen ostorcsapásokkal sújtottak le mindazokra, a kik kivitték idegenbe és elköltötték ott azt a vagyont, a melyet a magyar föld hozott. Jó, hogy a mai alanyi költészet nem dicsekszik Petőfiekkel és a mai parlamenti élet nem mutatja példáit a klasszikus szónokoknak, mert elődeiknek a küzdelmét újra kezdhetnék és hasonló vehemencziával lehetne ma is küzdeni az absentizmus ellen, a mint küzdöttek annak idejében. A tény ugyanaz maradt, csak a formák és a 'módok változtak. Az absentismus ma is megvan, csak mások a szereplők, mások anuak a jelentkezési formái. Ma az absentismust gyakorolja a középosztály legfőkép, évadja nem az egész esztendő, rövid néhány hónap, kisebb pénzeket visznek ki a külföldre, mint annak idején, de többen szállítják a pénzt, mint a negyvenes években és igy a mérleg tulajdonképen ugyanaz marad. Vagyis passi:', a mint passiv minden mérleg, a mit külfölddel szemben állítunk fel, kivéve a leánykereskedelem mérlegét, a me

!yben mindig megőrizzük a szomorú aktivitást. A mai absentismus évadja a a nyár, elhelyezkedési területe a külföld, anuak minden fürdő és nyaraíótelepe, szereplője majd mindenki, a kinek meg van a nyári költsége ; kárát pedig megszenvedi az egész ország. Pünkösd tájékán, majd minden családban, a hol a juliusi három-négyszáz koronának a kilátása megvan, megkezdődik a tanácskozás arról, hogy hol nyaraljunk? A választás persze külföldi helyre esik. Mert ezt tanácsolja a rokonság, erre szavaz a szomszédság. A lapok hirdetési rovatának jótékony uímutatása szerint levelezőlap indul több külföldi helyre, senkinek eszébe nem iut, hogy forduljunk a Balatoni Szövetséghez, a mely a világ egyik leggyönyörűbb tájékát nyitja meg és tud pzámolni minden igénnyel. Tud herczegeknek, grófoknak nyári elhelyezést biztosítani, de ha egy szegény tanító kér útbaigazítást tőle, hogy a kis pénzével hol tölthetne el pár hetet a maga üdülésére és gyógyulására, az is ép ugy megkapja tőle a kellő útbaigazítást. Mert a Balaton mentén a fürdő és nyaraló élet annyira kifejlődött — épen a Balatoni Szövetség czéltudatos munkája következtében, hogy ott a herczeg, a g: óí és a kis ember egyformán megtalálja a mit keres, a nyugalmat, az az üdülést, a gyógyulást. Hanem ennek az országnak a középosztályát, a mely leginkább rá volna utalva arra. hogy mindent itthon keressen,, hiszen mindent az itthon ad meg neki, nyaralási és fürdőzési évad kezdetén megkapja az absentismusnak a láza. Mindenáron kint akarja elkölteni a kis pénzét, a melyet itthon keresett. Nó, abba szívesen belenyugszünk, hogy a kis középosztálybelit is meglepi az utazás vágya. Ez ellen cselekedni nem lehet, mert a milyen otthon ülő, legfelebb a szomszédvármegjében rokon látogató volt a magyar ezelőtt, ma annyira kifejlődött benne a világlátás vagya. Töltse is ezt be, a mint és a ki ahogy tudja, de mikor arról van szó, hogy nyáron jó levegőért hol költse el a kis pénzét (sok soha sem volt neki), akkor már mégis azt tanácsolja neki minden józan érv, tessék itthon maradni. Ma már a hajdan legolcsóbb stájer nyaralóhelyeket a Budapestről oda özönlő közönség a lakás és ellátási árakban felcsigázta oda, hogy a Balaton mente hasonlót tud nyújtani hasonló árakért. Tehát nincs másról s/.ó, mint arról: ne vigyük idegenbe kis pénzünket, mikor itthon már annyira fejlődött az idegenellátási ipar, hogy itt épen annyit ér a négyszáz korona, mint Ausztriában. Magyar társadalmi kötelesség, hogy az absentismusnak ezt a még duló fajtáját kiküszöböljük. Ebből milliókra menő nemzeti haszon háramlik az országra. Az eddig kint elköltött milliók itthon maradhatnak, nem idegenek gazdagodnak a mi pénzünkből, hanem magunk termelünk magunknak, többet teszünk ezzel a magunk javára, mint minden iparpártolási akczió, mely végeredményében soha sem tud annyi pénzt itthon marasztani, mint egy nyár, a melyben a m«gyav középosztály lemond az absentismusról. (J. D.) A zalaegerszegi polgármester történetéhez. Újra egy pár heti pihenés, s aztán következhetik, hogy a városi hajdú s a városi utczaseprő galléron ragadja a polgármestert a piaezon, jobbra-balra taszigálja s szigorú rendeleteket ad neki, hogy igy meg amúgy cselekedjék, mert különben megüti a bokáját: följelenti az alispánnak (már pedig akkor reszkess Bizánc ), feljelenti a miniszterelnöknek, s talán ínég a királynak is . . . stb. Az eddigiek között a legujahb történet a következő. Zilahi rendőrkapitány négyheti szabadságra ment. Ezalatt maga Dr. Korbai polgármester helyettesitette. Beült a kapitányi hivatalba naponként 2—8 orát s ügyeket intézett. Egyik reggel nagy bőgő lármát hall a szomszéd teremben. Kinéz, hát Korcsmáros Jenő rendőri irnok lármáz, káromkodik, irgalmatlanul szid valalakit, délelőtt 10 óra tájt. Az irnok t. i. ekkor jött a hivatalba. A polgármester azt mondja neki, hogy ne lármázzon, mert nem lehet dolgozni. Korchmáros még jobban lármáz. A polgármester az mondja neki, hogy hiszen maga tökrészeg, aminthogy az is volt, menjen feküdjék le. Az itnok még jobban lármáz, nem engedelmeskedik, sót kikéri, hogy öt részegnek mondják, A polgármester egy rendőrrel a harmadik terembe akarja vitetni, hogy ne akadályozza munkáikban a tisztviselőket és ne botránkoztassa a közönséget. Korchmáros nem engeddlmeskedik. Két rendőr erővel is elviszi. Az irnok odább megy, tovább iszik s csodálatosképeu nem megy az alispánhoz, panaszra, pedig hát a körülményeket és hangul-tokai ismerve gondolhatta, hogy az ö panasza és feljelentése is helyet találhatott volna ott a többiek között. Nem. Haneji egy nagyobbat gondolt. Vette a plajbászt s hihetőleg bizalmas gondolattal egyenesen Gróf Tisza István miniszterelnökhöz a következő gyors levelet (télegraf) intézte:' „A polgármester megőrült, gyors intézkedést kérek — Korchmáros Jenő rendőri írnek!' Zalaegerszeg. A miniszterelnök áttette a levelet a belügyminiszterhez. A belügyminiszter megkérdezte Dr. Bálás Béla főispántól, hogy miféle ország az a Zalaegerszeg? Egyúttal megrendelte az alispánnak, hogy végezze el a kihallgatásokat. Hát ha még tudná a belügyminiszter ur, hogy ezelőtt néhány héttel plakát szakgatásokért vádolták nyilvánosan a polgármestert, mint egy csirkefogót, s ha még azokat is tudná, hogy ide s tova majdnem négy év óta állandóan vádoltatik avval, hogy virág cserepet lett ki a városháza erkélyére, a közönség gyönyörködésére és h^gy a lőtt nyulat a városnak hideg levegőjén fagyasztotta meg, nem pedig a saját udvarának a levegőjén, s ha még azt is tudná a belügyminiszter ur, hogy ugyanennyi idő óta gyanusitólag vádolják avval is, hogy a város kertjéből vacsorára krumplit merészelt vásárolni: akkor talán tudná, hogy milyen ország ez a Zalaegerszeg.