Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-21 / 21. szám

XV. év Zalaegerszeg, Í9I4. május 2i, 21. szám E4!it»»té»i ál : •íj í»r« 4 k»r. 04 f fél ám 2 kot 04 f K»E7tdr« 1 kor. 04 f Atjtli dáj 8 fillér. IserXeBEtl ZL Horváth. Lajos EJ Hirdetésik dija megegyezés szerUt Nyilttír sort 1 kor Szerkesztőség kiadóvata. : WIasics-utc*a 8, LENGYELFEHENCZ borbély GTÖBQ y lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Kereskedő, iparos és földmíves polgártársak! Szerezzétek meg a választói jogot! Váltsátok ki Páukovich elemi iskolai igazgató urnái e hónap végéig a IV, vagy VI. osztályos bizonyítványt! Aki ennyi osztályt nem végzett, jelentkezzék a városházán e hónap végéig az irás-olvasási vizsgára. Minden iparos, kereskedő, földmives választó lehet, ha betöltötte a 30-ik életévét és egy év óta ugyanazon községben lakik. Csak az van kikötve, hogy aki az olvasási vizsgán szerzi a jogot, annak vagy 20 korona állami adója legyen, vagy egy segédje és 10 korona adója, vagy valamely választónak mezei gazdaságában, vagy ipari üzletében, mint segitő családtag működjék, vagy a katonaságnál altiszti íokozatot ért legyen el. Akik eddig választók voltak, azoknak az 1913. évi választói névjegyzékben benn kellett lenni, úgyis lehet választó, annak nem kell iskolai bizonyitvány és olvasási vizsga, másnak mindenkinek. Iparos és kereskedő sege'dek is választók az uj törvény szerint, ha kiváltják az elemi iskolai bizonyítványt, akik három év óta vannak egy üzletben, vagy altisztek voltak! Polgári kötelesség a jogot megszerezni! Aki nem tesz érte lépéseket, nem érdemli meg a jogot! A Rákóczi mozgalomhoz... Akik érdeklődnek a Magyarország utján megindított ama nagy nemes mozgalom iránt, bogy a Szekfü-Akadémia féle Rákóczi-gyalázás megérdemlett pocsolya-medrébe visszataszittassék: azok olvassák el Márki Sándor, Dr. Apáthy, Gróf Apponyi, Gróf Andrássy felszólalásai után Dr. Ballagi Aladárnak nagy tudománynyal és fönséges lélekkel megirt előadását, melyet az Akadémiában tartott. A gyönyörű felolvasást közölte a Magyarország május 17., 19. és 20-án megjelent számábaD. A világbéke. Irta és /eloltatta Németh Gyula VII. gimn. diák mijus 18. a világbéke emlékünnepén. A mai napon a 15. évfordulóját ünnepeljük az 1899. év május 18 áu Hágában megtartott béke konferencziának, amelynek az a czélja, hogy minden erejéből rajta legyen a világbéke megvalósulásán. A műveltség terjedésével ugyanis mindig ujabb és ujabb eszmék kerülnek felszínre, amelyek már rendesen régóta lappanganak, de a mellőzés, és nemtörődömség folytán érvényesülni nem, vagy csak nagy nehezen tudnak. Ilyen eszme a világbéke is, az a törekvés, hogy a nemzetek közt fölmerülő összeütközések ne erőszakkal, hanem a jog szerint, békés uton nyerjenek elintézést. Ha megnézzük hazánk nagy költőjének, Arany Jánosnak mélységes gondolatait a háborúról és békéről: látjuk, hogy nem hisz a világbékében. Lássuk, igaza van-e, vizsgáljuk meg, nincsenek e a világ fejlődésében jelek, melyek azt mutatják, hogy a világbéke felé haladunk. Mindig érdeke volt az emberiségnek, hogy a világbéke eszméje megtestesüljön és a vallás volt az, amely folytonosan pártolta e mozgalmat, különösen a keresztény vallás, amelyet pedig az utóbbi időben olyan gyakran illetnek a hanyagság és nemtörődömség vádjával ezen eszme iránt. Mikor a hatalmas Augustus római császár befejezte a germán háborút, végre béke honolt a római birodalom terén, Jánus hadisten templominak ajtói bezárulhattak az örökös háborúskodás után, akkor hallották meg a Betlehem körül legeltető pásztorok a mennyei békeszózatot: »Dicsóség mennyben az Istennek, békésség a íöldön az embereknek.« Annak a jele volt ez, hogy megszületett Betlehemben Krisztus, a béke fejedelme. Mert csakugyan a béke fejedelme volt a Megváltó. Nemcsak az igazságosság, hanem a szeretet nevében is a beke uralmát akartá meghonosítani. Az az erkölcsi tökéletesedés, mely Jézus tanításában kifejezést nyert, sokkal magasztosabb az ószövetség törvényeinél, amelyek megtorlást követelnek a sérelmekért. Azt mondja a hegyi beszédében, hogy boldogok a békességesek, vagy görög szöveg szeriut a békeszerzők, mert ők Isten fiainak hivatnak. Annyit jelent ez, hogy akik megszerzik leiküknek a békéjét s ezáltal az őket környező világ békéjét, akik követik szavait: ^Tanuljatok tőlem, mert szelid és alázatos szivü vagyok,® azok legközelebb állnak Krisztushoz, aki magára vállalta a világ bűneit s ezáltal mintegy kibékítette az emberiséget a Teremtűjével. Abban a pillanatban midőn Jézus a megváltás müvét beteljesíteni készült, tanítványinak a békét adta örökségül s azt akarta, hogy ők azt megőrizzék és utódaikra átszállítsák. Amit halálra készülődve mondott, azt halottaiból feltámadva megerősítette. »A béke legyen veletek«, ezek voltak első szavai, melyeket tanítványaihoz intézett. Krisztus tanítása szerint aztán az egyházirók és taaitók is magasztalják a szelídség és szeretet eszményéből következő békét. Az evangeliumi békehimnusz az, melyet római szent Kelemennek a korinthusiakhoz irt levelében olvasunk: „ Vram, — igy imádkozik — hadd világítson nekünk a Te ábrázatod a béke javaira, hogy megszabadítson elleneseink kezéből. Egyetértésben és békében a föld minden lakóival hadd lehessünk mindenható nevedntk alattvalói. A mi uralkodóinknak s akik a földet kormányozzák, nyújts Uram jólétet, egyetért 'st, békét és kitartást." Nagyon érdekes kérdés, hogy szabad e hát keresztény embernek katonáskodni. Tertullian író, aki a katholikus vallásról tért át a montanizmusra, e túlzó szekta követelésinek megfelelően a katonai szolgálatot keresztény emberek számára még béke idején is meg nem engedett dolognak tartotta. Sőt a montanislák megtiltottak mindenféle egyenruha viselést is, amely a katonáskodásnak, mint meg nem engedett hivatásnak a jelvénye. Ók ugyanis, akárcsak mint manapság Tolsztoj Leó gróf s vele a nazarénusok, az evangelium e szavait: »Ne álljatok ellene a gonoszoknak,« betűszerinti értelemben magyarázzák, hogy az ember ne védje magát semmiféle rossz, vagy támadás ellen, hanem ellenállás nélkül hagyja maga fölött ezek bekövetkezését. Azért nem vesz a jó nazarénus fegyvert kezébe. Igen, az ilyen szelídség egyéni szempontból lehet a legideálisabb keresztényi szeretet, de másrészt ugyanaz a keresztényi szeretet azt követeli tőlünk, hogy szeressük és oltalmazzuk életünket, mert csak egyedül a jó Isteneek van jogában azt tőlünk elvenni; hogy a hozzánk tartozókat, rokonainkat, polgártársainkat s hazánkat védelmezzük meg az igazságtalan támadásokkal szembún. Vannak, akik szent Ágostonról azt mondják, hogy ő a háború védelmezője volt. Ellenkezőleg, nagy szomorúsággal ir ő ama kegyetlen háborúkról, melyeket Bóma Itália és a világ többi népei ellen viselt, mig meg tudta őket hódítani. De különösen fáj a lelke azon polgárháborúk miatt, melyek több emberéletbe kerültek és több pusztítást vittek véghez, mint a külellenséggel vivott harczok. Szerinte az olyan háborúk, melyeket azért viselnek a zsarnok uralkodók, hogy hatalmukat