Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-07 / 19. szám

XV. év. Zaiieaermg, 1914. május 7. 19. szám é?r« 4 fe-ar 04 f #Si ÍV.ÍS 2 kei 04 f 3R «»,<»•„ r« 1 kor 04 f fc.-ysc.- (neáa S á.'lér. Baerlceaztl Z. Hor"vátli Lajos Ml-ci-n Icatársate •í Hirdet^s-k dija megegyezés szí-iot. Nyi)t:?r ssra 1 koi Szerkesztősé? kiadovtea. Wlasics-atets & LB ITG-^Tií; C. FÖHENGZ BOHBéj^T GYÖHQT iap i) ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Feminizmus, Irta: Z. Horváth Lajos. Lindenman Anna a mult héten a Feministák Egyesületének meghívására a Lloydtársaság nagytermében a nők választójoga érdekében tartott előadást. • A többgyermekes családanya zászlót bontott a nőknek a politikában való részesedés elérhetése czéljából s tömörülésre hivja fel asszony társait, mert ngy érzi, hogy politizálás nélkül az élet nem ér semmit. A gondokkal küzdő férfi a politikai élettől megcsömörölve, félrevonultan óhajt élni, s helyette a szerepet felesége akarja átvenni. A mai modern nők már gyermeket nem nevelnek, mert azt reábízzák a német vagy franczia nevelőnőre, s a gyermek anyai szeretet nélkül nő fel s az anya csak azt veszi észre, hogy gyermekével ugy jár, mint a kacsákat nevelő kotló a vízpartján. Főzni? Yagy pedig a drágán fizetett szakácsnét csak a főzés tudományában útbaigazítani ? Az merő abszurdum. Soha annyi fájósgyomru ember még nem volt a világon, mint mióta asszonyaink a főzőkanál magasabb tudománya helyett az úgynevezett korzózást és a kaszinói életet tűzték ki életczélul. De a felsőbb osztálynak léha életét élői bennünket vajmi keveset érdekelnek, mert olyanoknak is kell lenniök. De mi lenne akkor, ha a középosztálynak minden egyes kitűnő nyelvezettel biró asszonya a választói jog alapján nemcsak politizálna, hanem minden egyes egyesületben tisztséget vállalna s ott reggeltől estig replikázna. A világ rendjének fel kellene fordulnia, ha asszonyaink a politikába belemerülnének. Tudom, hogy egy asszonyparlament Tiszát egy huszonnégyórás ülésen ugy agyon beszélné, hogy az többé az életben sohasem kiván kőznék politikával foglalkozni. Alkotnának a női szabók és divatárusok részére kiváltságos törvényeket. A struccztoll behozatali vámját eltörölnék s állami szubvenczióval illatszer gyárakat állítanának fel. A hivatalos órákat délutánra tennék át, hogy a férjek csak mosogatás után mehessenek oda, mert az asszony délelőtt politikai hivatásának él. A szegény áldozatul esett férfi a boltból hozott hideg felvágott féle ebeddel megelégszik valahogy, de a tiszta ruhát is megköveteli. Minthogy pedig az asszony politikával lévén elfoglalva, tiz év múlva, már a család ismeretlen fogalom lesz a középosztálynál: igy majd khinaiakat fognak asszonypolitikusaink ideszállitani, kik majd a mosást és vasalást fog.ák végezni. A lakás-szükség is meg fog szűnni, ha asszonyaink politikusok le znek, mert akkorra Omikrorj strófái.*) íSzabad-e bemenni ?« Kiabál be hozzám Egy ösmeretlen hang rozzant ablakomon; Mielőtt azonban megadnám a választ, Nagy-nagy komolysággal szörnyen megfontolom. Végtére kinyögöm: »Tágasabb odaki!« Hordd el magad innét óh Mors Imperátor, Messze vagyok én még a menny kapujától!! Hiába csalogatsz, úgy se megyek véled, Ezer álmok, tervek valósultát várom; Úgy vélem, még eztán lesz boidog az élet, — Nehéz lenne tőle éppen most megválnom. Csodás perspektíva nyilik meg előttem, Kékellö láthatár ködös távolában — Éppen most botlana koporsóba lábam? A hamleti mendást: »to be or not to be< Igy variálom en: »enni, vagy nem enní!« S remélem erősen, hogy a jóllakásnak Nem lesz már ezután akadálya semmi! Aranjuezi szép napok virradását Erős reménységgel reménykedve várom — Mért kéne éppen most a pokolra szállnom? *) A Nem*eti Iskolában szokta festeni pompás verseiYel a magyar tanitét Nagykanizsán lakó Nagy Lajos barátonb, kis „o"-nak nevezvén magát, vagyis Omikronnak. Sz. Rohanvást közeleg az ílgéret Földje®, Minden megvalósul, mi fantómnak látszott; Ez tán minket hizlal a bőség szaruja, Nem tótot, horvátot, oláht, meg vadráczot. Mind, mind ezután gyün, mi eddig elmaradt, Kódisbot, tarisznya: szegre lesz akasztva, Tanitó nem lesz már az ország czafalja. A gyorsaság kora jó Hold-utczánkban is Szemmel láthatólag nagy változást csinál; Dolgunkat intéző nagyságos nagyurak Nem deklamálgatnak a tett határinál. Mérföldjáró csizmát huz minden referens, Elintézetlen ügy nem lesz ott ösmerős — A cselekvés minden nemakarást legyőz. Jogos érdekeink frakkos kihallgatást, Lázas kilincselést nem várnak ezután ; Fanyar, gémberedett tanitóarezokat Nem lát majd a világ se Pesten, se Budán. Nagy aktacsomókbaü hallgató kérvényünk Éveken keresztül nem lesz íseripta manent« Ahogy beérkezett, — rámondják az áment. A nyugdíjtörvény is ugy hallom, készen áll, Tán egy-két simítás s a Ház elé kerül; Ha ugyan a Krigsrá'h miniszter ur miatt Oit nem felejtődik, — szentesitetlenül. De ha már husz évig éppen erre vártam, már az Egyke-rendszer is átvedlik a semmivé s Diogeiifs módjára, a férj és feleség a velük hordozható utazó kosárban fognak lakni és élni az édes semmittevés tudatában. A családjának élő anyának sohasem jut eszébe a Feminizmus idétlenül született eszméjével foglalkozni. Csak az olyan nők szokták a társadalmi rend és szokások megbontását czélzó tévtanok hirdetését terjeszteni, kik nyughatatlan vérüknél fogva egy bizonyos nagyfokú feltűnési viszketegségben szenvednek. Hála a jóságos teremtőnek, minálunk még a nők csak a divat-szélsőségig jutottak el; de hiszem, hogy tovább nem is fognak jutni, mert ha komolyan meggondolják a dolgot, akkor önként reá fognak jönni a szebb és magasztosabb hivatásukra, melyet a családi életben betölteniök kell. Mi szabad? Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. XV. Keszthelyi főszolgabíró: A ^Kőbányai részvényserfőzde* raktárosaként söreladást bejelentő félnek iparigazolvány adható-e? 251. Vélemény: Az iparigazolvány sörnagykereskedésre volna kiállítandó. Bejelentő félnek az Mégis kár lenne most válnom a világtól! Várj még egy kicsinyég, óh Mors Imperátor. Soronkivül való előléptetések Tavaszi szellője simogat lágy kézzel; Mondsza öreg fin, Omikron barátom: Érzel-e valamit, s mi az, amit érzel? Ugy-e, egy végtelen köllemetes sejtés, Hogy te is békerülsz ama »soron kivül« S kétszáz koronát kapsz (e verssorra. — rímül). Meghalni, ily korán? A fene egye meg Azt a Luta halált, mely ilyenkor zörget! Vittél volna előbb! Most éppen nem megyek! Én miattam ugyan a nyavalya törhet! Huszonöt esztendőn keresztül ugy éltem, Miként Toldi Miklós lova a szeméten — Éhha'ál képiben mért nem jöttél értem ? Most, hogy abrak is van: a sok-sok kilítás, Meg a dús reménység és ehhez hasonlók, Épp' most vágnád el a Párkák czérnaszálát ? Óh Mors Imperátor! tedd el azt az ollót! Ha uj huszonöt év se hozza el ismét Az ígéret Földjét, — lesz-e abban csuda, Ha esvszer komolyan megsimít a guta ?