Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-09 / 15. szám

4 MAGYAR PA I Z S 1914. április 9. csodálták meg a Balaton szépségeit és erős a reményünk, hogy a folyó évben még fokozottabb lesz a buzgalom a Balatonvidék megláthatása iránt. A Balatoni Szövetség az iskolai kirándulások skere érdekében felajáplja a legteljesebb mértékű erkölcsi támogatását. Bizva abban, hogy a tekintetes Igazgatóság a messzebbre tervezett iskolai kirándulásnál elsősorban a Balatonra lesz szives gondolni. Fogadja hazafias tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Balatonlüredfürdó, 1914 évi március 18. Cséplő Ernő titkár. Furcsa karaván vonult végig Tapolczán, irja a Tapolczai Lapok hasábja. Öt csendőr kísérte a tizennégy tagból álló összelánczolt rablóbandát. Mindegyik vitt valami bűnjelet a kezében vagy vállán. Voltak hordók, feszítővasak, balták, álkulCsok, fegyverek stb. — A betörőbandát a kővágóőrsi csendőrörs csípte el akkor, midőn a lopott borral húshagyókedden Kisórsön (Bugvberek) mulattak. Néhány év óta állandó félelemben tartotta a kékkúti, mindszentkállai, ábrahámhegyi gazdákat egy bűnszövetkezet, melynek tagjai a legrafnnáltabb módon törtek fel pínczéket s elemeltek minden foghatót, de különös előszeretettel csapolták a hordókat s lopták el a baromfiakat. Sok gondot okoztak eme titkos rablások a csendőrségnek, de nem sikerűit őket sokáig elcsípni. Míg végre húshagyókedden hurokra, jobban mondva rablánczra kerültek. Folyt a mulatság az alig 12—14 házból álló Kisórsön, ami az éppen arra járó csendőrőrst gyanakodóvá tette. Lesbe állottak. S a legnagyobb csodálkozásukra a sok bor nem a pinczéből, hanem egy szalmakazalból került elő. Ekkor a csendőrök rajta ütöttek e mulatókan, akik nem tudtak a bor eredetéről számot adni, azért összekötözve Kékkutra szállították őket, ott fogták mindannyit vallatóra. A vallomás szenzácziós volt. Beismerték, hogy már négy év óta állandóan rabolnak, lopnak. Terkenczy István volt a vezetőjük, lejük. Legtöbbször bort és pálinkát loptak, mellé természetesen szárnyas pecsenyéről is gondoskodtak s hogy mesterségüket ügyesen és könnyen kezelték, mutatja kedélyességük. Nem régen Kovács Gábor ábrahámhegyi pinczéjébe törtek be és hosszúságúkra csak 28 liter bort találtak, s ekkor egy jómadár a következő levelet irta egy darab papirosra: íMáskor ha látogatóba jövünk, több és jobb legyen«. — Hogy milyen szorgalmasak voltak a pinczebetörésben, legjoLban bizonyilja, hogy eddig 89 kirándulást ismertek el. — A banda tagjai még mindig nincsenek együtt, jóllehet már 22 jómadarat összefogtak. — Igy tűnik ujrá fel a régi betyárvilág Zalában. Jelzőtáblákat az utakra! A folytonosan növekedő automobilforgalom szükségessé tette ezelőtt 4 évvel, hogy a belügyminiszter szabályrendeletet alkosson az automobilokról s azok közlekedéséről. Ugy látszik azonban, hogy e 4 esztendő nem volt elég arra, hogy a rendelet Zalamegyébe is eljusson és végrehajtassák. Pedig van nagy automobi

1 forgalom a zalai partokon is. A miniszter rendelete szerint az utak kritikusabb pontjain jelzőtáblákat kell felállítani. Mennyi ilyen ut van ezen a környéken — és mégis, látott-e valaki egyetlen jelzőtáblát is, amely figyelmeztetné az autózót, hol sülyed, kanyarodik, szögellik vagy emelkedik az ut hirtelen. Senki sem látott. Azaz pardon, vannak jelzőtáblák. Még pedig: Veszprémből jövet a nosztori halastavakon túl ékeskedik egy a következő felírással: HITEKUT FELE Kedves felebarátom, aki legalább 14 nyelven beszélsz, ne gondold, hogy ez a felírás általad nem értett 15-ik nyelven van irva. Nem ugy van. Az a tábla magyar nyelven íródott és annyit jelent, hogy : HIDEGKÚT FELÉ! De robogjunk tovább Csopakon keresztül Balatonfüredre. Balatonfüredhez érve ujabb táblára bukkanunk. Ez áll rajta : Balatonfüred felé! egy piros nyil pedig le délnek, mutatja az utat a Balaton kellős közepébe . . . Kénytelen az autó visszafordulni s a legelső szembejövő magyart megkérdezni, hogy bácsi, merre kell menői Balatonfüredre? Az sántán visszakalauzol bennünket a végzetes tábláig s nyugat felé mutat. — Arra tessék kérem nyugat felé! Nyugat felé? Hiszen mentünk volna mi az előbb is nyugat felé, de mikor a tábla azt mutatja, bogy Balatonfüred délnek van innen. Száz közül 99 autózó bolonddá lesz igy téve s ahelyett, hogy Balatonkövesdnél nyugatnak fordulna, beleszalad — a tábla irányában — a Balatonba, stb. S igy megy ez többnyire egész Magyarországon. Mert itt nagy a rend. Távoliak Rákóczi emlék. A Rákóczit gyalázó könyvnek a megjelenését, ezt a súlyos sértést országos ünnepélyekkel kell kiengesztelni. Az önérzetében, becsületében megsértett nemzet talpra állt, hogy tiltakozzék a dicsőséges fejedelem ragyogó emlékének beszennyezése ellen. A főváros nagyszabású lovas szobrot állit Rákócziuak, a »Magyarország« cimü politikai napilap pedig, hogy a Magyar T. Akadémia érthetetlen mulasztását jóvátegye, 2000 koionás páiyadijat hirdetett egy Rákóczi életrajz megírására. Megmozdult a nemzet virága, a magyar ifjúság is, hogy kifejezésre juttassa ideális, romlatlan lelkének szent érzelmeit, melyekből meg kell születnie egy uj Magyarországnak, hol majd nem merik büntetlenül sértegetni a magyarság nagy alakjait és hagyományait. Semmi esetre sem szabad eltűrni, hogy a modern Ocskaiak elhatalmasodjanak, s büntetlenül űzhessék ephialtesi szerepüket. A magyar nyelv ügyében az Emke, Gróf Béldi Ákos és Sándor József elnökök aláírásával Hazafias felhívást küldött szét. A fiumei Nemzeti Kaszinó megkeresésére, mely munkakörébe vette fel és egyik czéljául tűzte ki a hazai s kivált a fiumei vállalatok és nagyobb czégek közt a kereskedelmi levelezés megmagyarositását, felkéri az Emke a testületeket, egyesületeket, stb., hogy karolják fel és minden irányban terjesszék, hogy a fogyasztó közönség, egyesek, mint közgazdasági testületek, pénzintézetek és czégek, kereskedők és iparvállalatok egymásközt és a fiumei czégekkel, főképen a pénzintézetekkel, az államilag segélyezett iparvállalatokkal, a hajóstársaságokkal és az összes szállítmányozási üzletekkel folytatott kereskedelmi levelezésükben a maguk részéről ezentúl kizárólag a magyar nyelvet használják és ugyanezt kivétel nélkül a | fiumei cégektől is megköveteljék. Tekintettel a kérdés fontosságára, fölösleges annak súlyát és jelentőségét 1 ővebben magyarázni és épen azért bizva a hazafias készségben, az eszmének teljes lelkesedéssel és buzgósággal való felkarolását mi is reméljük. Ha a kormányok is segítenének a magyar nyelv terjesztésére irányult mozgalomnak. Mennyivel jobb volna! „Kossoth" gynfa. Ilyen czim alatt a »Honi Ipai« legutóbbi számában klisé alakjában reprodukcióját közölte az Első kecskeméti gyufagyár r. t. egy »Kossoth-gyufa« felírású czimkéjének. A nevezett czég most arról értesiti »H. I.«-t, hogy a czimkéket egy előkelő budapesti nyomdavállalatnál rendelte meg és hogy eszerint ez esetben közönséges sajtóhibáról van szó. (Hm! Hm! Hm!) A debreczeni vértanuk történetében Domahidy Elemér főispán elnökletével egy bizottság következő szózattal fordul a közönséghez: A magyar társadalomhoz! Egy robbanás visszhangja morajlik szerte e hazában s a robbanás nyomán három uj vértanú emléke vonul be ismét nemzeti létünk Pantheonjába, mert érezzük, hogy az az ökölcsapás, melyet egy aljas lélek mért február 23 án a hajdudorogi magyar gör. kath. püspökségre, voltakép a magyarság és a magyar állami eszme arczába vágódott . . . Jutott a bombából szilánk minden magyar szívbe s a czélját még se érte el. Egy nemzetet akart megfélemlíteni, de csak ölni, rombolni tudott, s akiket megölt is, vértanukká tette s a vértanuk sze'lem-ujjai nem hátra: előre mutatnak! A robbanás pillanat müve volt. A gyász örök legyen, ne csak a sziveknek mélyén húzódjék meg, méltó emlékműben testet is hald öltsön. Ugyanazon a helyen, ahol a sérelem a nemzetet Í érte! Ugyan azon magyar nemzeti eszmékért, . amelyért ö nekik, az áldozatoknak elvérezniök < kellett! Büszke volna Debreczen népe, ha ezt az emléket maga állíthatná fel, de magát erre egyedül jogosultnak nem tartja. Az emlék nem csak az áldozatok, emlékének hirdetője lesz majd. Nemcsak a gyász külső jele. A ,gaz merénylettel megcsúfolni akart nemzeti eszmének bú szimbóluma s együtt érzésünknek fennen hirdetője. Ezt a rendeltetést pedig csak ugy példázhatja, ha része lesz benne minden magyar ember adakozásának. Hazafias kötelességet vélünk tehát akkor teljesiteni, midőn a magyar társadalomhoz, első sorban Debreczen szabad királyi város közönségéhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy a megsértett magyar nemzeti állameszmét szimbolizáló emlékmű megalkotásában az e czélból alakult végrehajtóbizottságot támogatni szíveskedjék. Hadd hozza létre a honfiak áldozatkészsége. Alkossa meg művészek ihlete. Tartsa fenn nemzedékek kegyelete s hirdesse örökké, hogy egyesek áldozatul eshetnek ugyan a nemzeti eszmének, a nemzet azonban élni akar és élni fog. Az emlékművet különben Debreczenben állítjuk fel s a kivitel módjáról aonak idején az emlékmű végrehaj tó-bizottsága intézkedik. A hazafias adományok Sesztina Jenő debreceni vaskereskedőhöz (Debreczen, Simonffy-utcza 5. I. emelet) mint az emlékmű pénztárnokához küldendők. Irodalom. Művészet. Az ajjáalakalt Magyarország, mely a függetlenségi politika legrégibb, leghatalmasabb orgánuma is, megközelíthetetlen harezosa élén Gróf Károly Mihállyal és politikai munkatársai közt a függetlenségi párt többi vezéralakjaival, az újesztendő megindulása óta fokozott erővel és áldozatokkal törekszik arra, hogy minden tekintetben tökéletes újságot adjon a magyar közönség kezébe. A Magyarországnak az a törekvése, hogy ne csak a napi események élénk és hü krónikása, hanem a magyar uri családoknak minden más tekintetben is kedves és szívesen látott lapja legyen s a család minden tagja megtalálhassa benne kedvére való olvasmányát. E végből a lap főhivatását szolgáló politikai rész mellett s az aktuális tudósításokon és czikkeken kívül az olvasók szórakoztatásáról és roulattatásáról is gondoskodik könnyed csevegésekkel, tréfás és szatirikus versekkel, karczolatokkal és rajzokka!, mely czélra munkatársai körébe vont kiváló művészeket. Uj rovatokkal is bővült a Magyarország. A családi és égyéni higiénia kérdését felölelő Egészség rovathoz járul a Szépségápolás czimü uj fejezet is, amelyet főleg a hölgyközönség fogadott szívesen, amelynek számára más kedves és specziálísan-asszonyoknak való olvasmányokat is bőven nyújt a Magyarország vasárnapi melléklete. Ugyanezen a he'yen hétről-hétre híven beköszönt a cs?ládi otthonba a .,Magyarország" gyermeklap-melléklete, a Hetedhét Ország, amely viszont a gyermekek mulattatásáról gondoskodik minden izükben magyar mesékkel, játékokkal és más kedves dolgokkal. A lap rendes rovatai is élénk és gazdag tartalommal elégítik ki az olvasók érdeklődését. A „Magyarországot" lelkes és kitűnő újságíró-gárda irja, tárczái és más szépirodalmi közleményei pedig legkiválóbb belletristáinktól valók. A Magyarország előfizetési ára negyedévre hét korona, szerkesztősége és kiadóhivatala Budapesten, Teréz-körut 22 sz. alatt van. (3—3) Szenzácziós emlékirat a szabadságharczról. A magyar közönséget rendkívül érdeklő memoár fog a közeli napokban nyilvánosságra gerülni. A »Magyarország« szerkesztőségének tudomására jutott, hogy Fígyelmessy Ödön 48—49-iki honvédezredes, aki Kossuth Lajosnák egyik legmeghittebb embere volt és aki a kormányzó mellett mindvégig kitartott, amerikai életének utolsó szakában megirta emlékiratait, amelyek egész életére: az emigráczíós mozgalmakban való részvételére vonatkoznak. Figyelmessy az elnyomatás alatt, mint Kossuth titkos kiküldöttje több izben megfordult Magyarországon s ezeknek az eddig ismeretlen útjainak részleteit is megirta memoárjaiban. Ezeket az emlékiratokat Filadelfiában őrizte mindmáig Figyelmessy özvegye, a kitől most a »Magyarország« megszerezte a magyarra fordítás és kiadás jogát, AZ emlékiratokat, a i melyek közlését április 5-iki számában kezdi f meg a »Magyarország«, Dr. Kacziány Géza, a i jeles történetíró fordítja magyarra és ugyanő • értékes magyarázó jegyzetekkel látja el a memoár ' egyes részeit.