Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-02 / 14. szám

6 MAGYAR P AIZS 1914. április 16. ma?yar. Az ördögbe is! olyan német, mint azok a régi német kornyikások, akik vad ördögöknek, boszorkátoknak híresztelték a gyorsan csatázó és győző magyarokat, akik különösen a németet szokták elpáholni. Ennyire magyar és ennyire tárgyilagos a bécsi levéltárnok. Persze, ha még olyau tárgyilagos volna a munkája, mint Kun László dorbézolása, vagy a Mohácsi veszedelem, avagy Széchenyi tébolyodása. De ugy áll a dolog, hogy ez a levéltárnok lopott aktáknál is bűnösebb okmányokat, névtelen jelentéseket is felhaszEált „tárgyilagos" müvének a megírására. Ez az ilyen „tárgyilagosság" már tönkre tette a „tudományos" jelzőt is. A minthogy Dr. Apáthy István és mások is egyáltalában nem tartják tudományos eljárásnak ezt a szemét gereblyézést és konczra lesést. Hogy nem tudományos és nem tárgvilagof, ez c-ak kisebb része a bajnak. A nagyobb baj az, hogy ez az ember megbecsteleniti II. Rákóczi Ferenczet, s benne a magyar szabadságharczoknak és harczolóknak legfényesebb történelmi lapját. A Magyarország lap hívta fel erre a veszedelemre a nemzet figyelmét s azóta az újságokban, társaságokban és társulatokban óriási zúgás van. S mit mondjon az ember erről a bécsi levéltárnokról, akit Szekíü Gyulának hivnBk s aki arra vállalkozott, hogy majd elbánik ő avval a bizonyos Rákóczival, a kétszázesztendős halott oroszlánnal, miután már Thaly Kálmán is meghalt. (A haldokló oroszlánon harapott egyet a kutya, döíött egyet az ökör; de mikor még a szamár is tejbe rúgta, elkeseredve nyögött: Most már kétszer halok meg, mondja) Mit szóljon az ember erről a levéltárnokról ? Hát semmit. Egyszerű másolója a Magyar Tudományos Akadémiának. Hiszen a Magyar Tudományos Akadémia adta ki a magyar nemzet pínzén ezt a szemérmetlen könyvet a magyar nép husz horvát szekérrel és lovakkal, melyek hadsereg felszerelést tartalmazva és horvát nemzetóri fedezettel ellátva, a Keszthely és vidéke nemzetőrei által Letenye vidékén elfogva, és Keszthelyre kisérve, mi történt velük? melyért utóbb az osztrák sarczot is vetett ki, ezek mind érdekes garnirungul szolgáltak volna a könyvnek. De, hogy Keszthelynek a legfontosabb s?abadságharczi eseménye, a Meszlényi eset, hogy kimaradt a könyvből, ezt valóban csodálom. Hát ezt az egyet (talán valamikor felhasználhatja) leirom ugy a mint láttam. A szomszéd Rezi, Szántó, Istvánd és Lesenczetomaj községek nemzetőrei egy napon Keszthelyen időzvén, valaki azt a hírt hozta nékik, hogy ma Tapolcza felöl egy »ispis< érkezik Keszthelyre. Erre a nemzetőrök, kik kivétel nélkül mind dárdával és egyenesre felkovácsolt kaszával voltak ellátva, kimentek az érkező elé, és amint a hintó közelükbe ért, lehúzták Meszlényit a kocsiról, és ahányan csak voltak, valamennyien, mintegy feldühödve szurkálták. Mikor már ugy látták, hogy nincs benne élet, még akkor is egy öez tomaji nemzetőr beledöfte mégegyszer a számára, hogy tanulja meg belőle Rákóczi hősünknek a lekicsinylését és meggyalázását. Az országgyűlésen is szóvátették. Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke védelmezte a levéltárnokot is, az Akadémiát is. Az őrálló tudományos munkát, kiadja az Akadémia — czenzura nélkül, — a Thaly könyveit is az Akadémia adta ki, igy szól az elnök. Másnap a Magyarország kimutatta, hogy Thalynak nyoicz derék művét mind — nem az Akadémia adta ki. Csupán két művét adta ki, amelyek csak okmányokból állottak. Az Akadémia elnöke valószínűleg még mindig azt hiszi, hogy Szekfü ur és az Akadémia meg van védelmezve. Ennél fogva mit szóljon tehát az ember az Akadémiáról ? Szekfu úrról semmit, — de az Akadémiáról annyit mondania és tennie is kell minden magyar embernek, hogy legalább ezt a fekélyt, egyelőre ezt a könyvét égessük meg. Borbély György. A földgáz és a magyarság. Most, Kossuth Lajos halálának évfordulójáD, márczius 20-ikáo, hogyan, hogyao se, csak eszembe jutott egy geniális gondolata a nagy törvényhozónak, a magyarság Erdélyben egyedül ipartelepek által gyarapítható. És csakugyan. Széles ez országban csak ott történt a nemzetiségek jelentősebb elmagyarosoJása, ahol magyar urak, a magyar állam iparvállalatokba foglak, magyar pallérokkal, munkavezetőkkel, mag\ar mérnökökkel. A kereset kedvéért époly szívesen megtanult tót, rácz, oláh magyarul, mint a jenkik országában Démet, olasz, horvát, magyar — angolul. Ilyen ipartelepek mellett a magyar iskolát nem vörös posztónak, hanem áldásnak tekiűtik, mert a magyar szó itten a megélhetés kelléke. Ott van Petrozsény. E nyomoiuságos oláh faluból alig két évtized alatt pompás magyar város lett a bánya telepek révén. Ott van az uj erdélyi vasút: az oláh tengerben a magyarságnak meleg golf árama folyt be mellette: nemcsak ugy, hogy a vasút alkalmazásában az oláh megtanult magyarul, hanem ugy is, hogy a magyar itt a vasút mentén folytatta azt, amit Töhölöm megkezdett Erdélyben: a honfoglalást. A biztos dárdáját és a testben forditott rajta egyet mondván: ne kutya ispis. Meszlényit egy lepedőbe burkolva előttem vitték be a városházába, és csudák csudája I még élt. A városháza előtt összegyülemlett tömeg egyre azt ordította: agyonütni minden kaputos embert, mert az mind ispis. A városház előtt akkor egy kutat ástak, a kiásott föld egy nagy dombot képezett, erre a dombra futott fel egy alacsony termetű vidéki plébános, és ezeket mondá: Atyafiak! Hallom, hogy maguk minden kaputos embert agyon akarnak ütni, hát én is azok közé számitom magam. De hallották már ugyebár, hogy a halálra itéltnek megengedik, hogy halála előtt egypár szót szólhasson, tehát engedjék meg nekem is, hogy magukhoz egypár szót szólhassak. Nohát csak röviden volt a reá a felelet. És elmondá nekik, hogy a tettüknek csakis rosz következménye lehet, mert íme most is mily óriási tévedést követtek el, mert az akit halálra kínoztak, nem ispis, hannm Kossuthnak sógora. — satöbbi. E beszéd csakugyan le is csillapította óket. keresetért nemcsak Amerikába, hanem messzebb: Erdélybe is kész kivándorolni a magyar, s ahol ő megjelenik és dolgozni kezd, olt hátrább kell vonulni az agarakkal minden abajnac nációnak. Mert ha valószínű, hogy német, angol, franczia különb a magyarnál, akkor biztos, hogy a magyar viszont különb oláhnál, tótnál, rácznál, horvátnál. Ezt biztosra veszem, ezt nem veri ki a fejemből senki. Mit akarok mindebből kihozni? A földgázra, mely Kissármáson kibuggyant, akarok rámutatni, mert most olvasom Lóczy czikkében, hogy a földgáz legutóbbi kirobbanása azért történt, hogy a magasabb rétegekben levő földgáz helyet csináljon a föld rettenetes mélységeiben kavargó mérhetetlen mennyiségű földgáznak. Tehát nincs igaza az amerikai geológusoknak, akik az erd 'lyi földgázkutak szolgáltató képességét tiz évre teszik. Kiapadhatatlan energiaforrás tört. ki ott a Mezőségen. Ami 1908 óta a gőzkutakból elpárolgott, annyi mint a semmi. Micsoda kincset jelent ránk nézve Istennek ez az adománya ? Ez a rettenetes energiaforrás világítani tudja majd az egész Erdélyt, talán még Budapestet is olcsóbban tudja ellátni világossággal, mint a mostani mesterséges gáz. Hajthatja Erdély összes motorjait, állítsanak föl bát akármennyit; összes gyárait, fürésztelepeit, kisipari üzemeit elláthatja hallatlanul olcsó hajtóerővel, a kutaknál a levegőből elvont nitrogénből annyi műtrágyát csinálhatnak, amennyivel kielégíthetik egész Magyarországot es Németországot. Olt van az energia készen, a Gondviselés kegyelméből — a magyarságnak. Mintha azt mondaná a Gondviselés: tegyétek magyarok, iparos országgá Erdélyt s az iparral — magyarrá. Igazán gondviselésszerüen akkor adja, mikor az oláh kezd arczátlan lenni, mikor már a szolnoki állomáson kavarog folyton az oláh szó, mikor egy Predeálra kiránduló ismerősömnek, aki a romániai vámnál olúh nyelvű faggatásra csak éititlenül nézet*, ezt vágta dühösen szemébe a vámtiszt: „mit, magyar ?- és nem tud románul ? . . ." Kulcsár Gyula. Márczius időjárása. A tavasz első hónapja folytatta azokat a kellemes napokat, melyek már a mult február hó második felében beállottak. A hőmérsék lassan bár, de f >lyton emelkedett —25 ig, amióta azoaban ismét f-záll vissza, úgyannyira, hogy De másnap már valamennyi tettest összefogdosták és közülök rövidesen, löktönitéló bírósági Ítélettel ötöt, a városvégén, Zalaapáti felé vezető úttól jobbra, egy dombon, mely akkor uradalmi birka legelő volt, most szántóföld, fel is akasztottak. Az akasztófa nem olyan ar. di-féle czölömp volt, hanem az alábbi ábra* Az öt közül azt az öreget hagyták utoljára ki a már holtnak vélt Meszlényiben mégegyszer megforgatta a dárdáját, és ezt mintegy czégért az akasztófa kiálló részére akasztották, és olt hagyták őket egész nap lógni. Délután ismét kimentünk megnézni őket, akkor már ijesztó feketék voltak, és az ottlévő egy csomó embernek az egyik éppen kezdte beszélni: no látjátok, ilyenek az urak, minket ide oda parancsolnak, és ez érte a fizetés, de azt a inkább üssük agyon óket. Este földelték el őket, egy mindjárt ott ásott gödörbe. Azóta a dombot Akasztó dombnak nevezik. Keszthely, 1914 márczius 29. Elfogyott a papiros, tehát Isten velel Puly István orvos, de m&r ntm gyakorló. *) Itt le is ríjcelta a levélíró az akasstéfit. SÍ.