Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-18 / 51. szám

2 MAGYAR PAIZS 1913 deczember 18. kamaránk a végeladási engedély kiadását ellenezze. A beküldött hirdetmény-szöveg csak abban az esetben használható, ha a Czég végeladási engedélyt nyer. Mert a közönségnek üzletfeloszlatásra és az áruknak ebből az alkalomból olcsón való eladására figyelmeztetése sem más, mint végeladás, ha a »kiárusitás« szó a hirdetményben nem is fordul eló. Weise Sándor, fűszer- stb. kereskedő,' Csáktornya: Hetivásár alkalmával az üzlete előtt elterülő vásári helyet szokta árusítás czéijaira használni. Eltiltható e ettől a gyakorlattól felsőmagyarországi házalók panaszára? 4860. Vélemény. Zalavármegyének külön vásárrendtartási szabályrendelete vau, melynek 8. §-a szerint a vásártartási helyek megállapítása a vásártartó község birájának és helyettesének hatásköréhez tartozik. A 10. § pedig olyképp intézkedik, hogy a vásári helyfoglalás tekintetében felmerülő vitás kérdéseket elsősorban a község birája dönti el. A döntést a vásározónak respektálni kötelessége, de ha az intézkedést magára sérelmesnek találja, a járási főszolgabírónál utólag panaszt emelhet. Vásári tótok csak abban az esetbeu árusíthatnak a heti vásáron, ha valóban házalnak és házaló utjukba esik éppen a hetivásártartó község. Ha a felsőmagyarországi mozgó kereskedő csakis hetivásárokat látogat és nem házal (aminek házaló könyvéből ki kell derülnie), a hetivásárokról kitiltandó. Ipartestület, Csáktornya: Lakatosiparcs 15 éven alul levő fiát felszabadíthatja-e? 4913. Vélemény: Az ipartörvény 61. § a értelmében »a tanidó addig tart mig a tanoncz élete 15 ik évét betoltötte«. Miből következik, hogy a tanoncz, ha 15. életévét el nem érte, fel nem szabaditható. A törvény idézett rendelkezése a népoktatásról szóló törvény intézkedéseivel áll szoros kapcsolatban. A népoktatási törvény elrendeli, hogy minden gyermeknek 15 ik évéig a népiskola bevégezte után is legalább ismétlő iskolába kell járnia. Ha a tanoncz 15 éves kora elérte előtt lenne felszabaditható, ezt a szabadságot a népoktatási törvény alól való kibúvásra használnák fel. Kir. járásbíróság, Sümeg: Utazó ügynöknél tett megrendeléssel és a vonatkozó megrendelőjegy ellenvetés nélkül való elfogadásával és megtartásával a vételi ügy létre jött-e, ha eladó czég a vevőt a megrendelés elfogadásáról nem értesiti? 4576. Vélemény: F. M. eczet- és szeszgyáros sümegi lakos felperes, valamint L. A. vendéglős városlődi lakos, alperes közt az által, hogy utóbbi a felperesnek nála megjelent ügynökénél f. évi május havában küldendő egy hektoliter törkölypálinkát rendelt s az erről szóló megrendelőjegyet átvette és ellenvetés nélkül megtartotta, az általános kereskedelmi gyakorlat szerint a vételi ügylet mindkét részt kötelezően létrejött. A megrendelőlevélnek a megrendelő által való aláiratása kereskedők közt nem szokásos, e helyett a megrendelő, mint a fenforgó esetben is, a megrendelőlevél másodlatát kapja kézhez. Ennek segélyével az eladóval szemben érdekeit mindenkor megvédheti. Hogy felperes az alperest a megrendelés elfogadásáról értesitette-e, ennek megállapítása nézetünk szerint a kereskedelmi törvény 45. § a szerint a kereskedelmi utazó is oly kereskedelmi meghatalmazott, akinek jogköre kiterjed mindazokra az ügyletekre, melyek az általa képviselt czég kereskedelmi üzlete folytatásával rendszerint járnak. Szirk Frigyes, járási iroda segédtiszt, Csáktornya: A magánczégek által előállított munkakönyvek használhatók-e? 4849. Vélemény: A magán-nyomdavállalatok által előállított és kifogástalan szövegű munkakönyvek is használhatók, vagyis a munkakönyveket nem kell feltétlenül a budapesti kir. egyetemi nyomdából beszerezni. Csáktornyai főszolgabíró: Kéményseprődíjak közigazgatási utón való behajtása kérdésének véleményezéseért. 4863. Vélemény: A megkeresés hátralékban maradt kéményseprési dijakról tesz említést, mig a csáktornyai községi elöljáróság 3190—1913. számú nyilatkozata szerint a kérdéses dijak beszedése meg nem kiséreltetett. Ez utóbbi esetben a dijak nem nevezhetők hátralékosoknak. Ha tehát az első eset forog fenn, vagyis oly dijakról van szó, amelyek beszedését már megkísérelték, de a kísérlet eredménnyel nem járt, anélkül, hogy a fizetésre kötelezett fél a dij (követelés) jogosságát kétségbe vonta volna, akkor a hátraléki kimutatásbau felsorolt dijak közigazgatási uton hajtandók be; az eljárás az 1884. évi XVII. t.-cz.. 166. § ában felsorolt iparhatóságok körébe tartozik. E dijak tehát nem a közadók módjára, hanem csak rendes közigazgatási uton hajtandók be. Per analogiam azonban az eljárás azonos a közadók módjára való behajtás terén követendő eljárással, de a végrehajtás foganatosítását megtagadó vagy hanyagul teljesítő hatósági közegek csak a renjes fegyelmi uton vonhatók felelősségre. (137.455—1901. B. M.) Abban az esetben, ha a dijak beszedését a kéményseprő meg nem kísérelte, a közigazgatási uton való behajtás nem alkalmazható. A kereskedelemügyi m. k.r. uánisztei 72.996. VI. A. 1912. szám alatt 1913 jauuár 7 ikén kibocsátott rendeletéhez csatolt szabá yreudeletminta 8. § a is a kéményseprőt jo^o-iija fel az általa végzett munkák dijának követelésére, vagyis beszedésére, megjegyezve folytatólag, hogy a vitássá nem tett kéményseprési hátralékot az iparhatóság közigazgatási uton hajthatja be, ellenben a vita tárgyává tett díjhátralékok a rendes biiói uton érvényesíthetők. Sch. Zs. volt csáktornyai, jelenleg stridóvári kéményserőmester tehát arról volna é tesitendó, hogy a dijak beszedéséről tna^a köteles gondoskodni és csak a beszedhetőnek uem bizonyult, de a fél által vitássá nem tett dijak behajtását kérelmezheti annak idején. A korházi betegek karácsonya. Az irgalom és emberszeretet nevében lépünk Zalaegerszeg város nagyérdemű közönsége elé egy kérelemmel. Azon embertársainknak akarunk némi kárpótlást nyújtani, kiknek nem adatott meg, hogy a családi tűzhely melegénél tölthessék el szeretteik körében, megváltó kis Jézus eljövetelének örömünnepét, kik sorvasztó betegségtől gyötörtetve, a kárágyakon fekve várják a világ megváltóját, kihez esedeznek gyógyulásukért. Azoknak a nevében esedezünk egy kis adományért, akiknek elhomályosult elméjéből a a borzasztó kór kitörölte az otthon, a család, az ünnep fogalmát. Akik sorvasztó szenvedések közepette, némán nyújtják felénk kezüket, hogy a nekünk jutott karácsonyi ünnep öröméből nekik is pdjunk valamit.] Kérjük azért Zalaegerszeg és vidéke ember1 szerető közönségét, hogy ez évben is, járuljon hozzá némi adománnyal a kórházi gondnokság törekvéséhez, hogy ezen szerencsétlen embertársaink szenvedését e szent ünnepen némiképp enyhítsük. E czélra elfogadunk szeszes italokon kivül, bárminemű élelmiczikkeket, gyümölcsöt, czukorkákat, dohányt, szivart, dohányzó eszközöket, kijátszott kártyákat, képes folyóiratokat, pénzt stb. Az ajándékok kiosztára deczember 24 én délután 3 órakor lesz a kórház 4-es számú szobájában s az elmeosztály előcsarnokában. Mély alázattal kérjük a nagylelkű közönségnek ez irányú kegyes támogatását, melyért előre is hálás höszönetét fejezi ki 3d. Doria, főnöknő. Galambos Géza, gondnok. Vargáné első levele. — A Básodik szebb lesz. — A munkájában örvendező embert sokszor láttam. Figyeltem a homokban játszó kis gyermeket, mikor primitív gondolatán fölépült a vár és a kunyhó, mikor fautáziájával egy egy czölöpöt gyufaszállal halyettesitett s a homokvárra vesszőre kötött rongyot tűzött ki zászlónak. Néha mosolygó orczával járta körül alkotását. A mosolygó orcza a megelégedettséget, azt a beszélő büszkeséget tükrözte vissza: ezt én csináltam. És láttam gyermeket, aki fölrúgta a homokvárat és lehetetlen pityergésben siránkozott, ha gondolatát nem tudta megépíteni az ö képzőiméhez mért stilusossággal, de amikor összeszedte minden erejét és alkotása meghozta a várt diadalt, az öröm őszinte érzése, öröme, az öntudat büszke kifejezése beszélt: én ember vagyok. Láttam az embert, a vastag ujiu, kérges | tenyerű, reszkető kezű parasztot, mikor tollat fogott és nagy varjufejes betűkkel lekaparta a papirosra a nevét. Mintha mondta volna : én tudok írni. Láttam a vén anyókát, aki kapcsos bibliáját kinyitotta a templomban, reszkető kézzel szemére helyezte az okuláréját és betűzte a sorokat. Mintha mondta volna: én olvasni tudok. Láttam sok embert munkája közben, de egyik sem örült ugy a produktuma sikerének", mint aki megismerte a betűt, a tollat, a könyvet. Egy egészen más világ nyilt meg elölte, melyhez annál inkább vonzódott, mentől többet olvasiftt ki a betűkből, mentől tartalmasabb- lett a lelke, j amely éreztette az emberek forgalmainak nagy! szerű jelentőségét. Mi, akik irunk, olvasunk, csak sejljük, hogy micsoda pusztító vihar tombol az analfabéták ! szégyenkező lelkében. Onnan sejtjük, hogy akit megtanítunk írni. olvasni, az áradozva beszél a gyönyörűségről. Őszbe csavarodott emberek járultak már alázatossággal azok elé, akik megsajnálták a sötétben botorkáló embert s megtanították írni és olvadni. Hogy felolvad az addig szégyenkező ember, mennyi félszegséget, durvaságot farag le a betű ! A sötét és kiabáló éles vonal eltűnik az arczáról s emberibb alakra formálódik a kifejezés, beszédesebb lesz a szem és határozottabb a szó. Ezeket figyelembe véve, sokatmondó az a levél, amelyet Varga Jánosné biharmegyei napszámos asszony irt Budapestről a férjének. Ez a Varga Jánosné abból az országból való, ahol öt és félmillió ember nem tud irni-olvasni, onnan való, ahol az 1910-iki statisztika szerint 412,086 tanköteles gyermek nem járt iskolába, onnan, amelyik országban ezerkilenczszáznyolczvankilenc olyan község van, amelynek nincs iskolája. Varga Jánosné Biharmegyéböl" való, ahol kilenczvennégy községben nem volt iskola az 1907—8. tanévben. Mikor neki kellett volna az < iskolába járni, még több ilyen község volt. És < akkoriban nem is olyan nagy dolognak tartották, ! hogy az emberek felnőnek bután, tudatlanul,