Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-18 / 51. szám

XIV. év, Zalaegerszeg, 1913

, deczember 18. 51. szám mfiaatári ir : Srj é*r« i kor 04 f ?al érr« a kor. 04 f Ntn^ri 1 kor. 04 f i.íjst uáa 8 fillér. serkeBEtl Z. BCoir^crá-tűti. Lajos M-anltatórsai: Hirdeti stb dija megegyezés szériát Nyiltíér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-utc*a 8, LHNGTBLFŰBBNOZ B O E S É "3T G-TÖRO X" lap n ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Borkereskedelmünk. Z. Horváth Lajos. Ugy az elmúlt évben, valamint ez év háromnegyed részében óriási mennyiségű dalmát bor czégére alatt mesterségesen előállított törköly bor jött forgalomba. Ausztria vonatkozatos törvényei a törköly bor megnevezése alatt nem tiltja annak beözönlését, melyet aztán a lelkiismeretlen kereskedők és korcsmárosok a természetes bor házasitására, mig a tapasztalatlan korcsmáros közvetlen kimérésre használja s itatja meg olcsó pénzen a szegény fogyasztó közönséggel. Nálunk a silány must csntorázása is törvényileg tiltva van, pedig az az egészségre semmi káros befolyással nincs. A törköly bor pedig a már kipréselt szőlő törkölyére reá töltött vizből állíttatik elő, s azt czukor hozzáadásával újból erjedésbe hozzák s spirituszszal és egyéb ártalmas anyaggal keverve néhány fejtésig fekve hagyják s azután boldogítják vele a nagy közönséget. A fenti mód szerint előállított mübor literje bele kerül 5—6 fillérbe. A Ielkismeretlen kufár rendszerint bűnének palástolására olcsó, teljesen silány minőségű homoki borf összevásárol 24—26 fillérért s azt összevágja a mQborral s igy kap a vegyítés következtében 15 filléres bort, ezt aztán tetszés szerinti árban adja a hozzáforduló fogyasztónak. Az emiitett 15 filléres kevertet a*tán adhatja az azt előállító kereskedő készpénz fizetés mellet 32—36 fillérért, hitelben pedig 40-44 fillérért. Emlékezhetünk a múltban a pécsi Engelféle és nem nagyon régen a tapolczai Leszner esetre is. Az illető bornagykeregkedők a pinczéjükben lévő kotjuk s a nagy közönség nemtörődömsége következtében milliókhoz jutottak, miből könnyűszerrel kifizették a reájuk kiszabott birságot, — a fogházbüntetést pedig két évi távollét után valamiféle párkasszához nagyobb összeggel való hozzájárulás után elkerülik. Szomorú, de való, hogy egyes emberek milliókat harácsolnak össze milliók rovására az emberi egeszségre káros manipulácziójuk révén. A szegény szőlős gazdák összetett kézzel tehetetlenül tűnődnek azon, s keresik az okát, hogy hogyan lehet az, hogy a kereskedő olcsóbbért tudja adni portékáját, mint ők, pedig annak magyarázata igen egyszerű számításon alapul. Dalmát szomszédunk bora, mellyel elárasztotta egész bortermő hazánkat, 20 htliter mennyiségig belekerül 60 koronába. Mig ha mi ugyanannyi meonyiségü bort akarunk előállítani, akkor kell egy hold területet munkálni 1*60 és 2 koronás munkással, ami bele jön nekünk a befektetett tőke kamatjával és a közadók és a tűzbiztosítással együtt 500 koronába. Da megtörténik igen sok esetben, hogy az 500 korona ellenében csak 8—10 htliter bort kapunk, s azt sem tudjuk értékesíteni. Zalaegerszeg és videke szőlős gazdái általános panasszal vannak tele, hogy nem tudnak eladni semmi pénzért sem. A borforgalom pedig nem csökkent, sőt emelkedett. A zalalövői vasút sem hozta meg a kiránt eredményt, sőt mondhatjuk, hogy e tekintetben hátrányunkra van, mert az csak a kereskedők forgalmát gyarapítja. Zalaegerszeg városa is egy nagy hibát követett el, mikor a bortermelők megrontására egy idegenből ideszakadt czégnek a borkereskedésre, letelepülésre engedélyt adott. Nevezett czégnek van Körmenden és Zalalövőn raktára s most az uj vasúttal bejött Zalaegerszegre s egy hónap alatt csinál 2—300 htliterea forgalmat —mig az egész termelők összessége sem képes annak egy negyedét elérni. A bort nem itt, hanem valahol a homokon termelik s vasúton lesz ide szállítva. A városnak nagyon csekély haszna van belőle, mert a bort a vidék fogyasztja el legnagyobb részben s aztán fogyasztást itt nem fizetnek. Nevezett czég már Körmenden azután Zalalővőn s végül saját otthonunkban fojt meg vasmarkával de nem csak bennünk, hanem azt a vidéket is, mely jövedelmét az itteni iparos és kereskedők között szokta beosztva felosztani. Szomorú, de való, hogy korcsmárosaink is velünk szemben a már előbb nevezett keresik fel bor szükségleteik beszerczég szokásait követve, ők is a vidéket zése czéljából, s igy mi termelők csak tétlenségre vagyunk kárhoztatva. Ideje volna már, ha a szőlősgazdák öszszessége tétlenségéből felocsúdna s védekezne az elnyomatása ellen s legelső sorban is megsürgetné, hogy az illetékes hatóság a törvényben előirt időközi ellenőrzést a borkereskedők pinczéjére vonatkozólag kiterjessze — megsürgetné. Mi szabad? Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. XI. Dr. Hidvégi Miksa, ügyvéd, Csáktornya: Partie-áruk olcsón eladását szabad e hirdetni? 4764. Vélemény: Partie-áruk eladásával, amennyiben ily kereskedés üzéséra vonatkozó szándéknak az iparhatóságnál való előzetes bejelentése (iparigazolvány-váltás) megtörtént, bárki foglalkozhatik. Természetes persze, hogy az illető kereskedőnek joga van a bejelentett (s az iparigazolványon feltüntetett) kereskedelmi ágnak czégtábláján hirdetményeiben, üzleti nyomtatványain való feltüntetésére. Ha ez »olcsó« és »jutányos« jelzők alkalmazásával is történik, azért lehetségesnek véljük, hogy a kereskedő eljárása az ipartörvéuy 51. § ába nem ütközik. A hozzánk intézett kérdésekre ennél tovább menő választ nem adhatunk, mert az ipartörvéuy 51. § ába ütköző eljárással elkövetett kihágás ügyének elbírálásakor döntők a konkrét eset körülményei. A partié árus pl. a csak »o!csó« és »jutányos« szelii jelzőket tartalmazó falragaszával elboríthatja üzleti helyisége ajtait, kirakatait s ezzel már megvan a feltűnés vagyis a közönségnek tömeges vásárlásra való ingerlése. Szóval nemcsak a terjesztett hirdetmények tartalma, hanem az e czélból követett eljárás is alkalmas lehet arra, hogy a kereskedő kihágást kövessen el s ezért az óvatosság e téren mindig helyén van. Singet- József és társa, divatárus, Nagykanizsa: Két üzlete van; ezek egyikét fel akarja oszlatni. Mily módozatok mellett nyerhet végeladási engedélyt? Üzletfelosztásnak és ez alkalomból olcsón való árusításnak hirdetése törvénybe ütközik-e? 4837. Vélemény: Végeladás csak iparhatósági engedéllyel rendezhető. Az ez iránt benyújtandó folyamodvány kétkoronás bélyeggel látandó el és az engedély elnyerése esetében Nagykanizsán 100 (száz) korona dij fizetendő, továbbá a bruttó-bevétel 10 (tiz) százaléka a város pénztárába befizetendő. Az eladásokról rendes könyv vezetendő, melyben minden eladott tárgy az eladási árral együtt feljegyzendő. A feljegyzéseket a hatóság ellenőrzi. Mielőtt a hatóság a végeladási engedélyt megadja, a 16.353—1897. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében köteles a kereskedelmi kamara véleményét meghallgatni. Kamaránk véleménye pedig a fenforgó esetben nem lehet kedvező, mert a Czég maga emliti levelében, hogy két üzlete van és csak az egyikben óhajt végkiárulást rendezni. Már pedig ily körülmények között komoly üzletfeloszlatási szándékról szó sem lehet és igy már ez az egy ok is elegendő arra, hogy