Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-13 / 46. szám

6 MAGYAR PAIZS 1913. deezember 11. Felakasztotta maflát Varga József alsósárdi gazda f. hó 2-án éjjel a pajtájában. Reggel akadtak rá, amikor már halott volt. Azt hiszik, családi viszálykodás miatt vált meg az élettől a 48 éves ember. Öngyilkosság. Hertehndy Ferenc lesencetomaji földbirtokos ispánja, Hayek Oszkár f. hó 7-én délelőtt, valószínűleg életuntságból, felakasztotta magát. A 28 éves nőtlen gazdatiszt több levelet hagyott hátra, amelyben öngyilkosságának okát emiiti. A leveleket a hatóság vette őrizet alá. Gyilkosság Raposkán. Ebben a csendes kis faluban is gyilkosság történt folyó hó 5-én. Varga Gyula 20 éves legény összeveszett az uton Kardos József 65 éves béressel. A szóváltás hevében Varga Gyula a nála volt kapával Kardost agyba-főbe verte. A védtelen öreg ember hirtelen összeesett s rövid kínlódás után meghalt. Láncravert fin. Hihetetlen dolog jutott a csendőrség tudomására véletlenül. A kolera elleni védekezésből kifolyólag elrendelt óvóintézkedéseket ellenőrizendők, a csendőrök Lovriós Mátyás hétvezéri lakos házatáját is megnézték s eközben Lovrics istálójában annak félkegyelmű fiát láncra verten találták. A fiút kegyetlen apja már évek óta tartotta elzárva az istálóban étlen szomjan a trágya közt. Az apa a fiút azérj tartotta láncon, mert az szabadon sokat kellemetlenkedett neki. A csendőrök az apát feljelentették, akit a nagykanizsai kir. törvényszék három havi fogházra ítélt. A fiút pedig egy elmegyógyintézetben helyezték el. Távoliak Darányi Ignác gazdasági kérdésekről A «M. G. Sz.» rendkívüli közgyűlésen Dr. Darányi Ignác v. b, t. t. elnök, rendkívüli érdeklődés mellett hosszabb előadást tartott, melyben kiterjeszkedett az összes időszerű kérdésekre. Meskó Pál javaslatára elhatározta a szövetség hogy elfogadja a beérkezett meghívást 1914 évi közgyűlést junius hó 17 én Temesváron fogja megtartani. A miniszterelnököt nem teszik kirakatba. Debrecen törvényhatósági bizottsága tudvalevően a város díszpolgárává választotta gróf Tisza Istvánt. Az erről szóló gyönyörű bőrkötéses díszoklevél már elkészült és készítője valamelyik előkelő debreceni üzlet kirakatában akarta közszemlére teuni. Több kereskedőnél próbálkozott, valamenyí azt a választ adta, hogy nem állithatja ki a díszoklevelet, mert ha a közgyűlés többsége munkapárti is, de a közönség még sem szereti Tiszát és az üzlet vevői nem szívesen látnák, ha a kereskedő ilyen célra átadná kirakatát. Igy aztán Debrecenben nem volt található megfelelő üzlet, ahol a díszoklevelet elhelyezhették volna. Mérlegismertető tanfolyam, A kassai állami felső ipariskolában f. hó 17 én mérlegísmertetó tanfolyam nyílik meg, mely a mérlegek megítélésére, kipróbálására és kijavítására szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére nyújt alkalmat. Ezt a tanfolyamot lakatosmesterek és segédek részére rendezik. A tanítás november 17-én reggel fél 8 órakor kezdődik és november 29-én ér véget. Jelentkezni levél utján, vagy személyesen lehet az iskola igazgatóságnál november 10-ig, mely időpont elmultával az igazgatóság azonnal értesíteni fogia a jelenkezöket arról, hogy a tanfolyam megnyilik-e vagy nem. A jelentkezés alkalmával minden hallgató tanszerek beszerzésére 1 koronát, az iparoktatási általános segélyalapra 2 koronát, összesen 3 koronát fizet. Egyéb dij a tanfolyam hallgatásáért nem fizetendő. Irodalom. Művészet. Kossuth Lajos Lapja című folyóiratot szerkeszt Dr. Nagy György és Dr. Wagner Károly Budapesten Ferenc-körüt 24. Ismeretes dolog, hogy Dr. Nagy György ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, köztársasági pártot alapított s Hódmezővásárhelyen szerkesztette a Magyar Köztársaság ot. A modern törvények miatt ezt félbehagyta, ügyvédi irodáját is Pestre tette át s ott Kossuth Lajos Lapja czimen szerkeszti a folyóiratot, mely minden hónap elsejéu jelenik meg. A 4. számból átveszünk egy kis költeményt. A csinos kis vers a következő : A MA ÉS A HOLNAP. Ragyogó betűvel írom be e napot. Vérpirossal irom Be majd a holnapot. Ha levernek százszor, Százegyszer felkelek, Vértanuk vérével Festem be az eget. Ma még vasban járok Szörnyű éjszakába Gyenge szolganépet Hozok a világra . . . Holnap láncot török, Fölgyújtom a máglyát, Szilaj párducokat Szülnek majd az anyák. Ma töviskoronát Raknak homlokomra, Kinos nyöszörgésben Telik minden óra. Holnap a csillagot Leszedem az égrül, S riadót fúvatok Szabadság jéléül. Hej, haj regös lettem ! Segit az Ur Isten. Ma igen, de holnap Szolga nem lesz itten. Ha levernek százszor, Százegyszer felkelek, Vértanuk vérével Festem be az eget . . . PORTIK ANDOR. Egy szegény fin története. Dánielné Lengyel Laura ily cimü regényét, mely most folyik Sebők Zsigmoud és Benedek Elek képes gyermeklapjában, a Jó Pajtás-ban, hétről-hétre fokozódó érdeklődéssel olvassa a gyermeksereg ; a régényt meleg, kedves hangulata, érdekes cselekvénye, tiszta nemes erkölcsi levegője pompás ifjúsági olvasmánnyá teszi. A Jó Pajtás nov. 9 iki számába ezenkívül verset irt még Feleki Sándor, Lampérth Géza, Endrődi Béla, a kedves kis színdarabot Rudnyáuyszky, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dömötör legújabb utazását a cserkészfiukkal tutajon, Elék nagyapó szép mesét irt, Ábrahám Ernő kedves elbeszélést, Zsiga bácsi keleti tréfát. Egy igen széd hindu mese, a Kis Krónika rovat apróságai, a rejtvények, szerkesztői izenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. Testedzés és játék. (SPORT) A láblabdázás. Főgimnáziumunk igazgatója, Medgyesi Lajos, eltiltotta a diákokat a futbalozástól (football — angolul); mert ebben az izgalmassá vált játékbaD könyeu betegséget szerezhetnek, halálra rúghatják — labda helyett — egymást, s a nagy nekihevülésben elfelejtkeznek a tanulásról is; de meg negyedszer azért is, mert hiszen ez a játék igen Ízléstelen játék. Az eltiltás helyes. A megokolásban nagy igazság van. De, hogy az ördögbe is van ez, hogy lábra kel ilyen játék? Még különösebb, hogy ilyen sokáig fenmarad, folytatódik, sót, hogy annyira felkelti a szenvedélyt? Hogy jött rá ilyen ostoba dologra az a gyakorlatias józan eszű angol? S hogyan kapkod utána a magyar itjuság! Az őrületig. Talán már tiz év óta rugdalóznak, de itt Zalában csak egy pár éve gyökeresedett meg olyan erősen. És erre minden rendű és rangú ifjúságból alakult egyesület. Van a gimnázistáknak, kereskedelmi tanulóknak, polgáriaknak, kereskedő ifjaknak, iparos ifjaknak, munkásgimnáziumbélieknek, segédekuek, inasoknak, s minden vasárnap mérkőznék a szomszédbéliekkel, vau kihívás, van revanch, csinálnak gólt, mecset, s vannak dühös és szelíd versenyzők, mérges versenybíróságok, összeverekednak, pofozkodnak, Ítélnek, döntenek s minden eldöntetlenül marad, s jövő vasárnap folytatják . . . Ezeken kivül a hu$z évig való ifjúság, ha tartozik egyesülethez, ha nem, diák, vagy csizmadiainas, kicsi vagy nagy, szőke vagy barna, versenytéren vagy országútján hétköznap vagy vasárnap, este, reggel, délben, az udvaron vagy a szobában, a piaczon vagy a járdán, egy labdát, követ, vagy egy gombolyagot — rugdal irgalmatlanul. Már azt is láttam, hogy a vasúti kocsiban egy ifjú — olyan nyugtalan volt; ott benn nem lehetett láblatdáznia. A szepetki állomáson megáll a gőzös — egy perczig. Az én ifjam hamarosan leugrik, s a sínek között lévő köveket nagy boldogan rugdossa. Sípolás. Felugrik. Kedvét töltötte és nyugodt. Hát persze ezt nem lehet megmagyarázni. Valamint keletkezésének az okát sem lehet tudni, mert nincs. Az ész-szerü kedvtöltések, mindennemű játékok, sportok, lelkivilágunkkal, gyakorlati életünkkel, emberi termeszetünkkel és méltóságunkkal — kicsinyítve, vagy nagyítva -- nem haszoni czélért — de mégis a gyakorlati élettel párhuzamosan haladnak. A derék és karbirkózásuak, az ökölvívásnak, a kard és tőrvívásnak a sportjai természetesek, mert szükségesek lehetnek támadásra és védekezésre. A rövid és tartós gyaloglás, a gyors és kitartó futás, a távolugrás, magasugrás sportjai megfelelnek a védehemre szolgáló lábak rendeltetésének. De lábbal nem támad az ember. A kéznek a dolga a támadás. S ezt a szerepet a kéztől nem veheti át a láb, kivált ugy, hogy ezalatt a kéz oknélkül lógjon. Ez a legnagyobb szamárság és ízléstelenség. Mindennek megvan a maga szerepe. Az ember üt, az ökör döf, a kutya harap, a ló és a szamár rug. Ne vegyük el ezektől ezt a kis tehetséget. Mikor futballozásról hallok, mindig a szemem elé kerül az a nyomorult korcsszülött, akit Amerikából hozott ide egyszer egy élelmes ember s itt mutogatta. Volt annak egy nagy feje, dereka s egy kis pár lába. Keze uem volt. Felültették az asztalra s a lábával kártyázott. Bámulnunk kellett a lába ügyességét. Bizony sajnálkoztunk rajta. Ekkora ügyességre nincs szüksége a lábnak. Ezeket a láblabdázókat is ilyen kéznélküli szörnyetegeknek képzelem. Haragudni nincs miért, elmúlik ez a természetellenes kedvtöltés is hamarosan, mint a beteges kiütés, kinövés, oldalhajtás s mint az üres hab a vizén. Sajátságos üresség és betegség jellemzi más mezőkön is a mai életet. Azért hát ne busuljauak a futballisták. Nincsenek magokra. Egyebütt sincs valami nagy komolyság. Elfárad a termékenyítő erő és léha nemzedéket szül. A beszterczei szilva csak' minden ötödik esztendőben terem bőven és egészségesen. Az alma, körte s a szőlő is csak némelyik esztendőben árasztja az áldást. Igy van az emberekkel is s a nemzedékekkel is. A jeles emberre azt mondják, hogy