Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-06 / 45. szám

1913 november 6. magyar PAIZS 5 Da magamban sem szeretem ezt az örökös pesszimistaságot. Legyünk optimisták. Igen jó az a vezérfonal. Ha az eddigi helyes módot csak egy percenettel, az utat csak egy kaviccsal is javitja: már hasznos az, már kelleme-sebb utazásunk lesz a tudományok göröngyös mezején. És mire taníthat bennünket a vezérfonal? Arra pl. hogy a tropusoknak és figuráknak milyen gyönyörűséges mezejök van beszédünkben; hogy a metoph-ra milyen pazarul ékesiti és gazdagítja a nyelvet; elmondja pl. hogy Ciceró és Quintilianus s talán még a német Gerber is mit tanítanak a stílusról: hogy a szókat kezdetben azért használjuk, mert szükség van rajok mint a ruhára: ez a fogalmazás, később ékességül használjuk, mint a szebb ruhát: ez a stilizálás, vagyis a tropusok és figurák kasználata a nyelvben, bokréta a kalapon. Ezekkel épül fel egy mű plasztikusan — fogja mondani a vezérfonal — s ez a szerkesztés; ennek legyen eleje, közepe és vége ; bevezetése, tárgyalása és befejezése; a részek arányosan oszoljanak és ren dezkedjenek egymás köré, mellé, fölé, — valami képen egy szép jó háznak az építése stb. Lehet, hogy mi vidéki tanárok, ezeket nem tudjuk. De tudják a vezérfonal irói. Már pedig a vezérfonal irói, fővárosi elsőrendű emberek lévén valahányan mind tankönyvírók is egyúttal, sőt egyúttal tankönyveknek a bírálói is. írják és írassák a tankönyveket a vezérfonal szelleme szerint. Akkor felesleges külön is a vezérfonal. Vagy pedig csatolják a tankönyvekbe külöj pl. • Előszóként. Csak, az istenért, külön tankönyvet ne csináljanak még ebből is . . . mert nagy a drágaság. Eltekintve a drágaságtól, én ugy tartom, hogy • •egy jó gyakorlati olvasókönyv többet használ 'mint ez a tanárok számára tankönyvnek szánt •elméleti — bir bölcs — okoskodás. Hiába írják meg ezt az okosan elmélkedő utasítást, ba nyakatekert fiázisokból álló olvasmányokkal gyötrik a gyermeket — ugyanazok a tankönyv csinálok, akik valószínűleg a vezérfonalat is csinálni fogják. Hát csak egyetlenegy példát hozok fel. A II. osztálybeliek 10 — 11 éves gyermekek. Ezek olvassák a legkönnyebb könyvben,a Magyarolvrsóban, Aesopus és Fáy meséit. Mintha szemenszedett válogatással volnának itt a legnezebb szerkezetű mesék. Ráadásul: a mese végén van -egy kis essenlia, amelynek rövidnek, velősnek, példabeszéd szerűnek, könyen érthetőnek kellene lenni, s íme ezek ilyenek : . . . «A légy és az anyja» mese végén : «A példa azért oktat keveset, ha kivált szemmel látott tanúi nem valánk s azért jobbít •keveset erkölcsünkön és éltünk folyásán, hogy mindig okosabbak reménylünk lenni a kár-vallottnál!!« Tisztelet, becsület a jó öreg Fáy Andrásnak, de ha már ilyen nehéz mondattal kell megbirkóznunk : akkor inkább birkózzunk meg Ciceróval, Eötvössel, Kölcsevvel; mert ezekben van művészet is. De legjobb, ha Petőfit olvas orp, mert ez könyii is, művészi is. De ebből a Fáyból" ez a 10 éves gyermek azt sem tudja, hogy fiu, vagy lány. Emellett a mondat mellett villogtathatod előtte a vezérfonala'. S megtörténhetnék, hogy ugyanennek a könyvnek a szerzője fogja megcsinálni a vezérfonalat is, s akkor ellenkezésbe jut önmagával. Megint csak ott kezdem, hogy ha én miniszter volnék ... Ha én miniszter volnék, én jó példát adnék a gyermekeknek; érthető fogaimazással, szép, gyönyörködtető stilizálással és plasztikus, jó szerkesztéssel készült müveket adatnák elibök. S százszorta többet érne ez, mint az elmélkedve utasító vezérfonal. Vagy ha már a tanárok számára is kellene adni valamit, akkor azt az utasítást, megmondom kereken, hogy azt az utasító vezérfonalat miknek az alapján készítse ei az illető vezérember, az én véleményem szerint. Készítse el azt a vezérfonalat a Halotti Beszédnek, Bartha Miklósnak, Petőfi Sándornak, és Mikes Kelemennek, az írásmódjuk alapján. Van, több jó stílus is van, de azok közölt én mégis ezt a négyet ajánlom elsősjtban. Mert ezekben gyönyörűséggel lehet szemlélni a jó írásnak a példáit: 3Z érthető fogalmazásnak, a szép stilizálásnak és a plasztikus szerkezetnek a példáit. Igazán nagy kincsünk a FI. B. Nemcsak azért, mert van ; hanem azéit is különösen, mert mondatalkotásai klasszikusan jók. Nem csak érdekes ez történelmileg, de éríekes is, főleg éppen minta a fogalmazásra nézve. Micsoda velős rövidség és tartalmasság ; micsoda egyszerűséggel, világossággal, tehát érthetőséggel beszélnek ezek a mondatok : Látjátok felebarátaim, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Jókedvében teremtette isten ami ősünket, Ádái [mot és a Parad.csomoi adta neki lakóhelyül. j Megengedte, hogy minden gyümölcsből egyék; [ [csak egy fa "yüuiölcsétöl tiltotta el. j S monda : Ha ebből eszel, halálnak halálával [halsz meg. Hallá holtát isteniöl, de elfelejtette. Es evék a gyümölcsből, és a gyümölcsben [halált evék. De nemcsak magának, hanem mind az egész [fajának halált evék. Tehát mi is mindnyájan meghaluuk. A vermet (a sírgödröt) senki sem kerül[heti el . . . stb. Olyan erős mondatok ezek, mint a jól megszerkesztett épületnek érthető fogalmazó része', a tö'gyfa a]tói<. — Ősi magyar ember volt é az I a pap, aki irla, vagy tót ember, mindegy : jó i j magyar beszéd ez, s osi mintája a most is í követendő fogalmazásnak. Egyebet is lehet ebben I találni, de most itt főképen csak a fogalmazásra \ j említem föl. | További lépcsője a fogalmazásnak a stilizálás, í melyben a megérthetés mellett szépség is urali kodik. Az átvitelekben, képekben és hasonlatoki ban, párhuzamosságokban és ellentétekben, sőt ! a párhuzamos ellentétekben avagy ellentétes pár: huzamokban és a lángészt megkívánó paradoxonokban s az iróniában, szatírában és humorj ban való beszéd teszi a szép stílust. Természetesen megkívánja megelőzőleg is, önmagában < is az érthető fogalmazást. Mert a nyugatisták ] vagy a holnapisták is beszélnek képekben — i brrr ! de az sem beszéd, sem nem írás. A stilij zálás festett fogalmazás. Bartha Miklós ugy togaimaz, mint a II. B. I Da ráadásul meg is festi. Nemcsak azt mondja ! hogy nem szeretem a hatalmaskodó embert, a ! zsarnokot, mert ez olyan, mint egy állat; hanem í azt mondja, hogy : | A hatalmaskodó, zsarnok természetű ember, [olyan, mint a polyp. • Ha leszáll a népközé, a tengerfenekére : félelmetesen kiterpeszkedik ; de ha fölkerül a a színvonalra, magasabb lények előtt összezsugorodik, mintegy haszontalan üres tökzacskó. Legmagasabb foka az Írásmódnak a szerkesztés. Szerkezetet csak az úgynevezett müvekben szoktunk keresni, holott érvényesül a szerkesztéstan egy egyszerű rendeletben, sőt egy egyszerű mondatban is. Ezekben is van neki hivatása. S | megfordítva: a megszerkesztett remekműben, hol az osztályozás és összerakás volt a fődolog, szintén elmaradhatatlan az érthető fogalmazás ; és a szép stilizálás. A nagyszerű szerkesztésnek legnagyobb atyamestere Cicero, nálunk Eötvös, Kölcsey s még némelyek. Én azért teszem Petőfit elsőnek s ide példának, mert az ő művészete öukénytelenebbül jön. Egyszerűbb, rövidebb és könyebb minden szépsége mellett. S ne tartózkodjunk kimondani: minden irányban több oldalú. Mindenik müvének a szerkezete miuta. Akármelyiket nézzük. Nem azért, hogy épen ezt tárjuk a gyermek elé, hanem mert a legrövidebb, ezt írom ide: Esik, esik, esik, csök eső esik: Az én ajakamnak igen jói esik. Az eső, az eső villámlással jár: A szemed, galambom, villámló sugár. Menydörög, menydörög, a hátunk megett: Szaladok galambom, jön az öreged. Talán csak egy kis kép ez? Nincs benne szerkezet? Dehogy nincs. Sőt történet is van benne; még pidíg, ha tetszik vig, ha tetszik komoly; épen ugy, mint a Megy a juhász szamáron cíimü drámácskában. Az érthető fogalmazással, szép stilizálással jónak megszerkesztett müvet csókolja meg egy jókedvű mosolygás, mint a virágos rétet a nap sugara. Ez Mikes Kelemen. Mikes Kelemenben szerkezetet nincs mit keresnünk. Levelezés formában nem is szükséges ez. S fogalmazása és stilizálása sem mintának való. Ha csak nem épen azért, mert különös. Különös, ritka, pedig azért, mert a naivságig őszinte, igaz. Ez pedig mindig szép. Hát ezért alapul veheti a vezérfonal készítője Mikest is. De különösen azért kell őt alapul venni, mert bánatos írását kellenes dorü lengi át: a gyász mosolygása, a humor. Ebben igazán minta. Minden irása pajkos enyelgés, s már ez a jellemzés mutatja, hogy ámbár nem fömintii, de gyermeknek való kedves öszinteségü, egyszerű értelmes a fogalmazása, és a stilzálása is: »Ugy szeretem kedet, mint a töltött káposztát)). A mély tartalmú dolgot is igy mondja: «Beh különös is ez az élet! A kezdete nyomorúság, a közepe háborúság és a [vége szomorúság.« (Bercsényi halálakor.) A harmadik érték Mikesben az az úgynevezett franczia féle könyedség, szellemesség. Mert több éven át ragadhatott rá ez a sajátosság, amig Francziaoi szagban élt. De megkérem a vezérfonal íróját, ne fogja rá, hogy ezt csak a francziáktól sajátította el. Ez a könyedség az őszinteséggel jár, a naivságig való őszinteséggel, mint a milyen Gróf Bethlen Miklós is; a szellemessége pedig nem annyira szellemesség, mint vele született ősi székely zamatosság. Ámbár akár ez, akár az, mindenképen felvehettem negyedik alapnak a jó és szép stílus tanulására. Az én kívánságomat azonban aligha teljesiti a vezérfonál szerkesztője. Azért még lehetne eredményes munkát csinálni. Persze én nem hiszem. De éDCsak egymagamra vagyok, ugy gondolom. A főbb dolog az, hogy . . . mondjam? ne mondjam? Eh, kimondom. Olyan sok a tankönyv. S mind drágák! Akik veszik, azoknak keserves. S csak azoknak jó, akik irják és eladják. Evvel megint szaporodik a tankönyvek száma. A tankönyveket pedig kivált ujabb időben, egy kissé rósz szellem lengi át. Mintha nagyobb volna bennök a péaz szerzés vágya, mint a tudomány terjesztésének a vágya. Egy fél mondat változtatásáért is uj kiadást rendeznek. Vagyis minden esztendőben ujat kell venniök a gyermekeknek. Ez általános baj volt legalább a most lepergett husz esztendő alatt. Ha tehát azt mondom, hogy a Nagyméltóságú Miniszter Ur fellépésének üdvös eredményében nem hiszek, akkor ezt két okból mondom: