Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-11 / 37. szám

1913 szeptember 11. MAGYAR PAIZS 3 relikviák között. Az artikulusok tartalmazzák azokat a föltételeket, amelyek mellett valaki a Czéb tagja lehet. Azokban korlátozták az iparűzés szabadságát, ott mondolták ki, hogy csak törvényes születésű, becsületes pápista ember lehet a czéh tagja, aki erkölcsös életet köteles folytatni ; tartozik a vasárnapi szent misén megjelenni. Ott körvonalazták a felszabadulás, a remekkészités módozatait. Az artikulus szabja meg a kari becsület, a vallásos és józan élet ellen elkövetett kihágások büntetéseit, stb. Az artikulusok a legtöbbször királyi jóváhagyással és pecséttel vannak ellátva. Sokszor az illetékes főpap, az államhatalom:, ak valamelyik embere is aláirta az okiratot, amely fényt vet a letűnt korszakok érdekes viszonyaira és nyelvészeti tekintetekben is nagy kincset képvisel. A czéheknek volt úgynevezett bemondó-táblája is. Ez egy kis vékony, díszesen kontúrozott deszkalap volt. Rajta a czéh jelvényeit, felírásokat, szentképeket látunk. Az atyamester a táblát kiadta a bemondómesternek, aki elvitte a legközelebb lakó czéhtagnak ama szóbeli értesítés mellett, hogy mikor lesz a czéhgyülés. Az illető tagnak kötelessége volt a táblát a másik tagnak elvinni, ez vitte a harmadikhoz, ugy hogy a tábla körbenjárt minden tag között. Érdekes egy keszthelyi bemondótábla, melyeknek közepén óralap van. A mutatót hátul egy órakulccsal lehet igazítani. Az atyamester ráigazitotta a mutatót a gyűlés órájára. Ez a tábla bizony többet ért, mint a mostani bőbeszédű gyűlési meghívók, amelyek félretevése után, éppen a gyűlés óráját felejtjük el. A czéhek leltárának elmaradhatatlan kelléke a czéhkorsó. Ennek különösen a felszabadítás körül volt nagy szerepe. Ha az inas a remeken dolgozott, ott állt mellette két mester, akiket megvendégelni tartozott. A felszabaditási ünnepélyen tele kellett neki hozatni néhányszor a korsót. A mesterek büntetése sokszor a korsó megtöltése volt. Igy ittak örökösen magnum áldomást. A korsók kiállítására a fazekas nagy gondot fordított, mert hiszen örökösen szem előtt volt. Szép magyar motívumok, virágok, czéhjelvények díszítik a korsó testét. Erre bekarczolták a czéh elüljáróinak nevét és állását. Jó-kívánó versek, humoros mondások iparkod uak a korsó népszerűségét emelni. Mai iparmű vészetünk sok motívumot találhat a czéhkor&ók ékítményei között. Feltámadáskor, űrnapján a czéhek testületileg vettek részt a körmenetben. Minden czéhnek kellett tehát zászló is. Ezen is a helyi ipar remeklését látjuk. Érdekes a keszthelyi halászok czéhzászlója. Ezen egy helybeli ügyes festő Krisztust ábrázolja a halászokkal. Krisztust a festő fantáziája a Balatonra hozza. Az apostolok balatoni bödön-hajóban vannak, kezükben jellegzetes balatoni ősi halászó-szerszámokkal. Érdekesek a czéhjelvények is, amelyek az atyamester házát jelezték vagy a gyülésezési helyiségét díszítették. Ezek a jelvények rendesen koronaalakuak s a mesterség tárgyaival vannak gazdagon díszítve. Az elköltözött czéhtag temetését a czéh rendezte. Minden czéhnek meg voltak a saját gyertyatartói s más temetkezési kellékei. Meg kell még említeni, hogy az artikulusokon kívül voltak más iratok is: esküminták, számadások, vándorló könyvek, igazolványok. Ezekből a céhek atyáskodó gyámkodása, a kor piaczi árai, termelési viszonyai, fölfogása, a czéheknek vesztét okozó túltengő hatalmaskodása, a mesterek és legények között később fellépő gazdasági villongás állapitható meg. A kömivesek ládájában épületeknek remekbe készült tervrajzait találhatjuk. Mindmegannyi érdekes, értékes kulturtöiténelmi emlék. Gyűjtsük ezeket gyorsan és szorgalmasan össze, mért e föladatra is itt vau az olyan sokat emlegetett tizenkettedik óra. A föladat nem is valami nehéz. A muzeum intézzen a helyi lapban felhívást a régi iparosokhoz a tárgyak elökeresése és átengedése végett. A hírlapi közlemé. y magyarázza meg. hogy miért fontos a tárgyak megmentése. A muzeum tisztviselői menjenek el az ipartestület helyiségébe, közgyűléseire, az iparosok mulatságára és ott kérdezősködjenek az emlékek után. Ha az utcán találkoznak régi iparossal: kérdezzék meg, hogy mesterségének czéhemlékei hol lehetnek ? Azonnal nyomra vezetnek bennünket. Megmondják, hogy az utolsó czéhmester ez és ez volt, annak a fia ez. Annál látták a czéhládát. A leány férjhez ment a szomszéd városba. A czéhkorsót az vitte e', mert azt mondotta, hogy jó lesz a padlásra; m?jd babot tart benne . . . A zászlók a templomban szoktak állani. Ha itt vannak, nehéz megszerezni. A keszthelyi templom restaurálása alkalmával a zászlókat eltávolították, mert nem lettek volna stílszerűek az uj berendezéshez. Az illető ipari szakmák régi emberei kegyelettel elvitték a zászlókat. Ugy szedtük össze jó állapotban a padlásaikon. Mint a Balatoni Muzeum tisztviselője, az országos vásárok alkalmával elmentem az egyes sátorosok közé. Egy helyen vannak a csizmadiák, más helyen az asztalosok, a járás minden részéből, sőt a megye távolabb vidékeiről is. Olt azután kérdezősködtem az emlékek után. Igy nemcsak a keszthelyi, hanem más helyek czéhemlékeit is sikerült kinyomoznom. Ezt a módot ajánlom a muzeumok vezetőinek a figyelmökbe. Legjobb, ha az ember egy korsót, ládát visz a sátorok közé a vásár megindulása és fogyásakor, mikor a mesterek ráérnek. A tárgyak felköltik a kíváncsiságot és oda sereglenek a mesterek. Igy azután mindjárt megelevenedik az emlékezetükben, hogy kinél láttak ilyen tárgyakat. Ha nem is tudnának ezek hollétéről semmit, érdeklődésük fölkel és beállanak a muzeum kutatói közé. A legközelebbi vásárra már hoznak is talán tárgyakat, de mindenesetre hírt mondanak a tárgyak létezéséről. Igy azután a muzeum igen becses anyaggal gyarapodik, amelynek értékét a helyi vonatkozás is hatványozza. A muzeum vezetősége az artikulusokat és más érdekes iratokat ismertesse a helyi lapokban. A nyomda, kellő garanczia és óvatosság mellett, az eredeti iratot szedheti ki folytatásokban, akár szószerínt. A vidéki iapok az ilyen közleményekkel nagyobb szolgálatot tennének, mint a budapesti kőnyomatosokból kiollózott, selejtes irodalmi termékek átvételévei, amelyek a vidéki sajtót valóságosan uniformizálják. A czéhiratokat tartalmazó, összegyűjtött lapok nagy irodalmi kincset alkotnának és egyszerre óriási anyagot bocsátanának azok rendelkezésére, akik a czéhek történetével behatóbban szeretnének foglalkozni, amihez most, a szétszórt és egyesek részéről nehezen hozzáférhető anyag mellet*, valóban nem sok kedvük lehet. A budapesti régiségkereskedésekben látom, hogy a kereskedők már a ozéh-relikviákra is rávetették a szemüket. Muzeumaink tehát iparkodjanak őket megelőzni, mert nem valami nagy dicsőségük, ha a szemük előtt viszik el a kufárok a legérdekesebb, legértékesebb és legkönnyebben hozzáférhető anyagot. Sági János. Esetek. A napokban a vasúton volt dolgom. Ott álldogáltam a perronon, várva a vonatot. Unalmamban nem a hirdetéseket néztem, hanem tanulmányoztam a postakezelést. Akkor rakták a csomagokat a szentiváni vonatra. Ketten dolgoztak, az egyik egyenruhában, a másik czivilben. Az első a kocsiban helyezte el a második által feladott kosarat, skatulyát, faládát. Ez mind nem érdekes. Csak a feladogatás módja volt érdekes. Nincs az a monoplán, amelyik gyönyörüebben repülne, mint itt a csomagok, de olyan felfordult monoplán sincs, amelyik keményebben ütköznék a földhöz, mint ezek a csomagok a kocsinak, nem a padlójához, nem, kérem, a tetejéhez. Határozottan ki kellene kötni, hogy postacsomagok csak vasládában vétetnek fel. * Izgalmas jelenet folyt le ugyancsak a napokban a Gráner féle üzlet előtt. Idősebb ember tart át a pénzügyi épülethez. Közben oldalt fordulva köszönget. Ugyanakkor hajtat szekéren egy közhuszár a Wlassits utczába. Pont neki az én emberemnek. Pillanat alatt a lovak lába előtt fekszik az öreg. Szerencse hogy a lovaknak több eszük volt mint a huszárnak. Visszatolták a kocsit. Az öreget felszedte Kun főtisztelendő ur, megjegyzem, emberem rendezetlen vallási viszonyok közt é!. Mi többiek rendőr után kiabáltunk. A huszárnak persze volt annyi esze, hogy sietve tovább kocsizzék. Azért mi kiabáltunk s most is kiabálhatnánk, ha meg nem untuk volna. T. i. rendőr nem jött. Hogy is jöhetett volna, mikor az egész vidéken amit beláthattunk a Gráner üzlettől, rendőr nem volt, de nem volt a Vármegyeház téren sem, de végig a Kossuth Lajos utczában sem. Ugylátszik végrehajtották maguk a rendőrök főnökük szándékát, hogy posztot nem állanak. * Az utóbbi időben volt egy pár nagyobb temetés. Sok koszorú virággal. Tetszik tudni, hogy készül a koszorú ? Kegyeletes emberek megrendelik, gondos kertész kezek megkötik, aztán sok érzéssel, fájdalommal ráteszik a koporsóra. No, most következik a temetés. Szépen kocsira rakják, viszik ki a temetőbe, bedobják a sirba. Persze közben le kell szedni a kocsiról. Erről mondanék valamit Sípos urnák. Nem lehetne é azokat a koszorúkat leszedni a kocsiról ? Muszáj azt leránczigálni, szószoros értelemben leszaggatni ? Ha azoknak a gyászhuszároknak az üstökét ugy megragadnák és czibálnák, mint azok a koszorúkat, már valamennyi megszökött volna, vagy nem volna haja. Volna még egy eshetőség, t. í. a gazdájuk kitanítaná a velők való bánásmódra. Talán megpróbálná ezt Sipos ur, mert az ó temetésein tapasztaltam a fentieket. —e. Irka-firka. A flórcső hasznáról. „A tisztviselő ne irkáljon firkáljon," mondta egy ember. Többrendbeli dolog van ebben az egyszerű mondatban. Először — talán legsúlyosabb az, hogy ezt a hevenyészett mondást törvénybiró, tehát iskolázott, fegyelmezett elméjű, művelt ember mondotta. Másodszor, hogy vallatás és ítélkezés ideje közben mondotta, amikor egy kissé előre való ítélkezést is cselekedett. Harmadszor módfelett lekicsinylőleg szólott a hirlapirásról. Mert a szóban levő tisztviselő hírlapban x>firkál-« volt. Negyedszer keleties török fatalista szájába való ez a mondás, aki a küszöbre ül, hasára süt a nap s maga reggeltől estig szürcsöli a fekete-